Vilmos, a kis futóbicikli A pályázat címe: Vilmos, a kis futóbicikli Mezőkeresztesi Harmatcsepp Óvoda 3441 Mezőkeresztes, József Attila út 3.

Óvodánk Mezőkeresztesen, egy dél-borsodi kisvárosban található, a Bükk hegység és az Alföld találkozásánál. Három gyermekcsoportban összesen 85 kisgyermek neveléséről, mindennapi életének megszervezéséről, gondoskodunk. Helyi Pedagógiai Programunkban a környezeti- és egészségnevelés kap kiemelt szerepet. Azért is örültünk ennek a pályázati lehetőségnek, mert a változatos mozgást, a testi, értelmi, érzelmi fejlődés, és az egészséges életvitel alapjának tekintjük. A kerékpározás népszerűsítésével, pedig a környezettudatosságot erősíthetjük meg a gyermekekben és szüleikben egyaránt. A gyermekjátékok, fejlesztő eszközök kiválasztásánál a biztonság mellett ezt a két szempontot mindig nagyon lényegesnek tartjuk. A szülőktől gyakran halljuk, és mi is megtapasztaltuk, hogy nem olyan egyszerű dolog a biciklizést megtanítani. Mivel ez az időszak a kisóvodás korra jellemző, így a futóbicikli az önfeledt játék lehetőség, a mozgásfejlődés elősegítése mellett, a kerékpározás megtanulásának fontos eszköze lehet óvodánkban is. Pályázatunkban óvodásaink és egy óvónőjelölt anyuka, jelenleg dajka néni, arról fantáziáltak, hogy vajon miről álmodhat a játéktárolóban „Vilmos” a kis futóbicikli. A történet megszületése után a nagycsoportosok az óvó nénikkel lázas rajzolásba kezdtek, ezek közül a gyerekeknek leginkább tetsző 6 illusztrációt illesztettük a meséhez. A pályázatban összesen résztvevő óvodások száma 27 fő.

A kis futóbicikli álma

Vilmos, a kicsi óvodai futóbicikli, egy szép napsütötte délelőttön a játékraktárban pihent. Azaz pihent volna, ha éppen nem azon gondolkodik, milyen lehet a világ az óvoda kapuin kívül.

Vilmos sokat játszott a gyerekekkel, szerette a zsibongást, ami az óvoda udvarán van, de most mégis valami másra vágyott. S ahogy ezen tűnődött, pillái elnehezültek, és elringatta az álom.

A kis futóbicikli egy ismeretlen tájon találta magát A kis futóbicikli egy ismeretlen tájon találta magát. Érdekes volt, mintha az ég és a föld egybefolyt volna, s az illatok is mások voltak, mint otthon. Mivel Vilmos kíváncsi teremtés volt, közelebb ment a kékséghez, először a kerekét érintette hozzá, megborzongott: egy kicsit hideg volt. A kis futóbicikli nem hátrált, tovább gurult és egy gyönyörű, ám különleges világban találta magát.

Ahogy szétnézett, észrevette, hogy körülötte apró sokszínű, szürke, barna szárnyú „madarak” repkednek, volt köztük egy lovacskára emlékeztető is. Vilmos, a kis futóbicikli, nem ismerte ezt a világot, csodálattal nézett körül, de egy idő után megtorpant. Szép ez a hely, de nem olyan, mint az óvoda. Itt túl nagy a csend. S hiányozni kezdett a gyerekek hangja, éneke, a száguldás, a játék az udvaron.

Ekkor mintha hallott volna valamit - gyerekek várjatok, amíg kinyitom a játékraktár ajtaját - hangzott. Aztán kitt-katt, s egy nagy nyikorgás, majd hirtelen fény, és kíváncsi gyermekarcok. A kis futóbicikli álmosan nyitogatta a szemét – haza értem - gondolta.

Hiába volt olyan szép az álma, neki mégis csak ez az otthona Hiába volt olyan szép az álma, neki mégis csak ez az otthona. Szívesebben játszik a gyerekekkel, tanítgatja őket biciklizni, közlekedni, s örömmel gurult Péterkével az óvoda udvarán.