A gyermekeket ért agresszió és bántalmazás (fizikai, lelki és szexuális) kezelése a nevelési-oktatási intézményekben Készítették: Gyurkó Szilvia (Országos Kriminológiai Intézet) Mózes Ernőné (Családok Átmeneti Otthona) Németh Margit (Mérei Ferenc Pedagógiai Intézet) Papp Krisztina (Gyermekjóléti Szolgálatok Módszertani Központ)

A munkacsoportban részt vett, és hozzáértésével, tapasztalatával, szakmai ismereteivel hozzájárult az irányelv elkészítéséhez: Boross Sándor (Fővárosi Önkormányzat Gyermekotthon), Stark Júlia (Fővárosi Ifjúsági és Pályaválasztási Tanácsadó - INO), Szőke András (E.Sz.T.E.R. Alapítvány), Virág György (Országos Kriminológiai intézet).

A nevelési-oktatási intézmények feladatai a bántalmazott gyerekek segítése érdekében 1. A pedagógus alapvető feladata a rábízott gyermekek, tanulók nevelése, tanítása. Ezzel összefüggésben kötelessége különösen, hogy közreműködjön a gyermek- és ifjúságvédelmi feladatok ellátásában, a gyermek, tanuló fejlődését veszélyeztető körülmények megelőzésében, feltárásában, megszüntetésében.

A nevelési-oktatási intézmények feladatai a bántalmazott gyerekek segítése érdekében 2. A nevelési-oktatási intézmény ellátja a tehetség-kutatással és tehetséggondozással, a korai tanulási, beilleszkedési nehézségek korrekciójával, a hátrá- nyos helyzetű gyermekek felzárkóztatásával, valamint a gyermek- és ifjúságvédelemmel kapcso-latos feladatokat; felderíti a gyermekek és tanulók fejlődését veszélyeztető okokat, és pedagógiai esz-közökkel törekszik a káros hatások megelőzésére, illetőleg ellensúlyozására. Szükség esetén a gyermek, tanuló érdekében intézkedést kezdeményez. A gyermek- és ifjúságvédelemmel kapcsolatos feladatok ellátását a gyermekjóléti szolgálat segíti.

A nevelési-oktatási intézmények feladatai a bántalmazott gyerekek segítése érdekében 3. A nevelési-oktatási intézmények közreműködnek a gyermekek, tanulók veszélyeztetettségének megelőzésében és megszüntetésében, ennek során együttműködnek a gyermekjóléti szolgálattal, illetve a gyermekvédelmi rendszerhez kapcsolódó feladatot ellátó más személyekkel, intézményekkel és hatóságokkal. Ha a nevelési-oktatási intézmény a gyermekeket, tanulókat veszélyeztető okokat pedagógiai eszközökkel nem tudja megszüntetni, segítséget kér a gyermekjóléti szolgálattól.

A nevelési-oktatási intézmények feladatai a bántalmazott gyerekek segítése érdekében 4. A tanulókat és szüleiket a tanév kezdetekor írásban tájékoztatni kell a gyermek- és ifjúságvédelmi felelős személyéről, valamint arról, hogy milyen időpontban és hol kereshető fel. A gyermek- és ifjúságvédelmi felelős segíti az iskola pedagógusainak gyermek- és ifjúságvédelmi munkáját.

A gyermek- és ifjúságvédelmi felelős feladata I. az osztályokat felkeresve tájékoztatja a tanulókat arról, hogy milyen problémával, hol és milyen időpontban fordulhatnak hozzá, továbbá, hogy az iskolán kívül milyen gyermekvédelmi feladatot ellátó intézményt kereshetnek fel; a pedagógusok, szülők vagy tanulók jelzése, a velük folytatott beszélgetés alapján megismert veszélyeztetett tanulóknál - a veszélyeztető okok feltárása érdekében - családlátogatáson megismeri a tanuló családi környezetét; gyermekbántalmazás vélelme, vagy egyéb pedagógiai eszközökkel meg nem szüntethető veszélyeztető tényező megléte esetén kezdemé-nyezi, hogy az igazgató értesítse a gyermekjóléti szolgálatot;

A gyermek- és ifjúságvédelmi felelős feladata II. a gyermekjóléti szolgálat felkérésére részt vesz az esetmegbeszéléseken, a tanuló anyagi veszélyeztetettsége esetén kez-deményezi, hogy az iskola igazgatója indítson eljárást a tanuló lakó-, illetve ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes települési önkor-mányzat polgármesteri hivatalánál rendszeres vagy rendkívüli gyermekvédelmi támogatás megálla-pítása, szükség esetén a támogatás természetbeni ellátás formájában történő nyújtása érdekében,

A gyermek- és ifjúságvédelmi felelős feladata III. az iskolában a tanulók és a szülők által jól látható helyen közzéteszi a gyermekvédelmi feladatot ellátó fontosabb intézmények (pl. gyermekjóléti szolgálat, nevelési tanácsadó, drogambulancia, ifjúsági lelkisegély telefon, gyermekjogi képviselő, gyer-mekek átmeneti otthona stb.) címét, illetve telefon-számát.

A nevelési-oktatási intézmények feladatai a bántalmazott gyerekek segítése érdekében 5. A bántalmazott gyermek és törvényes képviselőjének tájékoztatása az Igazságügyi Hivatal Áldozatsegítő Szolgálatának szolgáltatásiról és elérhetőségéről.

A bántalmazás definíciója

Bántalmazás Bármely olyan magatartás, amely fizikai, lelki vagy szexuális sérelmet okoz, vagy annak veszélyével jár. Bántalmazásnak számít minden olyan korlátozó intézkedés, amelyet büntetésként alkalmaznak, továbbá kínzást, kegyetlen, megalázó bánásmódot jelent.

A bántalmazás tipológiája áldozatok szerint 1. gyermekbántalmazás 2. intim partner (házastárs/partner, volt házastárs/partner) sérelmére elkövetett bántalmazás – az áldozat nemétől függetlenül 3. idősbántalmazás (idős személy, felmenő sérelmére elkövetett erőszak) 4. egyéb családtag sérelmére elkövetett bántalmazás 5. nem családtag, ismerős személy sérelmére elkövetett abúzus 6. idegen személy sérelmére elkövetett bántalmazás

Családon belüli erőszak Családtaggal, közös háztartásban, vagy intézeti ellátásban együtt élő személyek közötti erőszaknak tekintendő a családtag, együtt élő személlyel szembeni bármely olyan magatartás, mely fizikai, pszichológiai vagy szexuális sérelmet okoz. Az ilyen magatartások közé tartoznak a fizikai agresszió cselekményei – mint a pofon, a megütés, a rúgás, a megverés; a pszichikai bántalmazás – mint a megfélemlítés, a folytonos lebecsülés vagy megalázás; az erőszakos közösülés vagy a szexuális kényszerítés más fajtája; és a különböző kontrolláló magatartások – mint a családtagoktól és barátoktól való elszigetelés, a mozgás korlátozása, az információhoz vagy segítséghez való hozzájutás korlátozása.

Gyermekbántalmazás A gyermek bántalmazása és elhanyagolása „magában foglalja a fizikai és/vagy érzelmi rossz bánásmód, a szexuális visszaélés, az elhanyagolás vagy hanyag bánásmód, a kereskedelmi vagy egyéb kizsákmá-nyolás minden formáját, mely a gyermek egészsé-gének, túlélésének, fejlődésének vagy méltóságá-nak tényleges vagy potenciális sérelmét eredmé-nyezi egy olyan kapcsolat keretében, mely a felelős-ségen, bizalmon vagy hatalmon alapul”. (A gyermekbántalmazás a gyermek veszélyeztetettségének egyik megnyilvánulási formája, de a gyermek veszélyeztetett- sége bántalmazás nélkül is megvalósulhat, így például a gyermek magatartása, a szülő egészségi állapota, anyagi körülménye, életvitele lehet veszélyeztető körülmény anélkül, hogy ez a gyermek bántalmazását is jelentené.)

A bántalmazás típusa szerint 1. Fizikai bántalmazás az a szándékos cselekedet, vagy gondatlanság (így különösen ütés, rázás, mérgezés, égés, fulladás, közlekedési baleset, stb.), amely a gyerek fizikai sérüléséhez, halálához vezet, vagy vezethet. Ide sorolható a közlekedés során elkövetett gondatlan veszélyeztetés (gyermekülés hiánya, ittas vezetés, kivilágítatlan kerékpár stb.)

A bántalmazás típusa szerint 2. Az érzelmi, lelki bántalmazás azt a rendszeres, hosszú időn át tartó érzelmi rossz bánásmódot jelenti, amely súlyos, és tartósan káros hatással van a gyermek érzelmi fejlődésére. Ez magában foglalhatja annak közvetítését a gyermek felé, hogy értéktelen, el nem fogadott, nem kívánt és nem szeretett. Jelenthet az életkornak, vagy a fejlettségnek nem megfelelő elvárások támasztását a gyermekkel szemben (pl. a szobatisztaság idő előtti erőltetése, a képességekhez nem igazodó iskolai követelmények).

Az érzelmi, lelki bántalmazás (folyt.) Ide tartozik a gyermekekben állandó félelemérzet, vagy szorongás keltése, megszégyenítés, állandó kritizálás, az érzelmi zsarolás, a gyermek kihasználása. Az érzelmi bántalmazás súlyos formája az olyan élet-helyzet, amelyben a gyermek szem- és fültanúja más bántalmazásának. Az érzelmi bántalmazás mindezen komponenseket magában foglalhatja, de egymagában is jelentkezhet.

A bántalmazás típusa szerint 3. Szexuális bántalmazás a gyermek bevonását jelenti olyan szexuális aktivitásba, amelyet a gyermek nem képes megérteni, felfogni, amelyhez nem tudhatja az érdemi beleegyezését adni, vagy amelyre a gyerek koránál, fejlettségi állapotánál fogva nem érett, továbbá amelyet tilt az adott társadalom/ közösség jog- és szokásrendje, illetve az adott környezetben elfogadott tabuk.

Szexuális bántalmazás (folyt.) A szexuális visszaélés létrejöhet felnőtt és gyermek, vagy olyan korú gyermek és gyermek között, ahol a kapcsolat a kor és fejlettség okán, a kapcsolat felelősségén, bizalmon vagy hatalmi helyzeten alapszik, és a tevékenység e személy szükségleteinek kielégítését, vagy megelégedettségét szolgálja. Ez magában foglalhatja, de nem feltétlenül korlátozódik: egy gyermek kényszerítése, vagy késztetése bármilyen törvénytelen szexuális aktivitásra, a gyermek kizsákmányolása gyermek prostitúció, vagy más jogellenes szexuális aktivitás formájában, a gyermek felhasználása és kizsákmányolása pornográf anyagok, vagy előadások, megnyilvánulások formájában.

A bántalmazás típusa szerint 4. Elhanyagolást jelent, ha a szülő vagy a gondviselő rendszeresen elmulasztja a gyermek alapvető szükségleteinek kielégítését, védelmét, felügyeletét, amely súlyos ártalmat okoz, vagy ennek veszélyével fenyeget bármelyik területen: egészség, oktatás, érzelmi fejlődés, táplálkozás, lakhatás és biztonságos körülmények, amely veszélyt jelent, vagy nagy valószínűséggel jelenthet a gyermek egészségi állapotára, mentális, lelki és spirituális, erkölcsi és szociális fejlődésére. Figyelembe kell venni ennek megítélésekor, hogy milyen mértékben adottak a feltételek a család rendel-kezésére álló erőforrásai tekintetében. Minden olyan mulasztás vagy baj okozása, amely jelentősen árt a gyermek egészségének vagy lassítja, akadályozza szomatikus, mentális és érzelmi fejlődését.

Érzelmi elhanyagolást jelent az érzelmi biztonság, az állandóság, a szeretetkapcsolat hiánya, a gyermek érzelmi kötődésének durva mellőzése, elutasítása, a gyermek jelenlétében történő erőszakos, durva, támadó magatartás más családtaggal szemben. Fizikai elhanyagolást jelent az alapvető fizikai szükségletek, higiénés feltételek hiánya, a felügyelet hiánya, a gyermek védelmének elmulasztása olyan esetekben, amikor veszélynek van kitéve. Ide sorolható az orvosi ellátás késleltetése, az orvosi utasítások be nem tartása, a védőoltások beadatásának indokolatlan elmulasztása, késleltetése. Oktatási-, nevelési elhanyagolás, amely az iskolalátogatási kötelezettség elhanyagolását, vagy a rendelkezésre álló és javasolt speciális képzési, fejlesztési, egészségügyi szolgálatok igénybevételének elmulasztását jelenti

A gyermekbántalmazás különleges esetei Méhmagzatot károsító magatartás, amikor a várandós anya – az erről való felvilágosítás ellenére - életmódjával magzata egészségét veszélyezteti, - így elsősorban a terhesség alatti drog és alkoholfogyasztás, a mértéktelen dohányzás, a prostitúció tartozhat ide. A várandós bántalmazása, a nem gondozott, titkolt terhesség is árthat a méhmagzatnak. Ebbe a csoportba sorolandó a újszülött megölése, amikor az anya (általában titkolt terhességet követően) közvetlenül a szülés után, illetve néhány órán belül az újszülött halálát okozza tevőlegesen, vagy magára hagyással.

A gyermekbántalmazás különleges esetei (folyt.) egy másik gyermek, vagy gyermekek csoportja a konfliktusok szokásos kezelésén túl - ismételten - fizikailag, lelkileg Különleges ellátást és kezelést igényel, ha gyermek bántalmaz gyermeket. Ezekben az esetekben egy gyermeket bántalmaz, vagy szexuálisan molesztál. A probléma kezelésénél igen fontos, hogy az áldozat és az elkövető egyaránt kapjon megfelelő segítséget. Különleges ellátást és kezelést igényel, ha gyermek bántalmaz gyermeket. Ezekben az esetekben egy gyermeket egy másik gyermek, vagy gyermekek csoportja a konfliktusok szokásos kezelésén túl - ismételten - fizikailag, lelkileg bántalmaz, vagy szexuálisan molesztál. A probléma kezelésénél igen fontos, hogy az áldozat és az elkövető egyaránt kapjon megfelelő segítséget.

A gyermekbántalmazás különleges esetei (folyt.) Ide kell sorolnunk még a gyermekek védelmére, gondozására, ellátására létrehozott ellátórendszeren belüli rossz bánásmódot (például oktatásban, egészségügyben, gyermekvédelmi ellátásban). Rendszer abúzusról beszélünk, ha a gyermekek védelmét szolgáló tevékenység, vagy rendszer nem létezik, vagy diszfunkcionálisan működik, ezzel hozzájárul a bántalmazás, elhanyagolás megelőzésének elmulasztásához, késedelmes elhárításához, vagy be nem avatkozásával a folyamatos károsodáshoz. Ebbe a körbe tartozik a gyermek tájékoztatásához és véleménynyilvánításhoz fűződő jogainak figyelmen kívül hagyása, vagy megtagadása, a szülőktől való indokolatlan elválasztás

Javaslat a bántalmazás áldozatává vált gyermekkel való beszélgetésekhez 1. Teremtsünk biztonságos környezetet és légkört! 2. Nyugtassuk meg a gyermeket! 3. Tisztázzuk a helyzetet és a célokat! 4. Használjunk érthető nyelvezetet! 5. Csökkentsük a gyermek szorongásait, bűntudatát! 6. Ne befolyásoljuk a gyermeket! 7. Helyezzük háttérbe magunkat! 8. Ne lépjük át saját kompetencia-körünket! 9. Ne döntsünk egyedül! 10.Keressünk támaszt a magunk számára is!

Teremtsünk biztonságos környezetet és légkört! Az első találkozás kulcsélmény (lehet) a gyermek számára. Itt alapozódik meg a bizalom a gyermekben, illetve hite abban, hogy akarunk és tudunk segíteni helyzetén. Az első beszélgetésben sok információ rejlik a bántalmazott állapotáról, helyzetéről, stb. A bántalmazott gyerekkel folytatott beszélgetés során ezért - mint egyébként minden segítő helyzetben - különösen fontos a biztonságos környezet és légkör megteremtése.

Teremtsünk biztonságos környezetet és légkört! (Folyt.) Biztosítanunk kell a zavartalanságot, azt, hogy a beszélge-tést ne zavarja meg telefon, mászkálás, stb. Lehetőleg ne üljünk asztal mögött - kisgyermekeknél ülhetünk együtt a földön is -, bátorítsuk a gyereket, tartsunk vele szemkontaktust. Az érintésekkel, simogatással viszont óvatosan bánjunk! Vannak gyerekek, akiket ez megnyugtat, másokat azonban elriaszthat. Mondjuk el a gyermeknek, hogy szülei miért nincsenek most vele (ha van rá lehetőség, és a gyermek igényli, akkor a szülők legyenek jelen). Mivel nehéz egy idegennel beszélnie, biztosítsunk lehetősé-get arra, hogy olyan felnőtt is legyen jelen az interjú alkalmával, akit a gyermek ismer és bizalmába fogadott. Természetesen mindezt csak akkor tegyük, ha a gyermek igényli.

Nyugtassuk meg a gyermeket! A legtöbb bántalmazott gyermek összezavarodott, zaklatott állapotban van. Gyakran tapasztalhatjuk a krízisállapot jellemzőit (felfokozott feszültség, szorongás, beszűkült tudatállapot, kimerült fizikai és mentális státusz). Súlyosabb esetekben a PTSD (Poszt traumás stressz szindróma) jellegzetes tüneteit is észlelhetjük (trauma ismétlődései az emlékekben, játékban, szorongásos rémálmok, ingerlékenység, dühkitörések, félelem, idői- és történeti torzulások, stb.).

Nyugtassuk meg a gyermeket! (folyt.) Elsődleges fontosságú, hogy megnyugtassuk a gyereket, és biztosítsuk őt a támogatásról. A gyereket azzal tudjuk megnyugtatni, amit mondunk és amit teszünk, illetve ahogyan mondjuk és tesszük ezt. Igyekezzünk ezért magunk is nyugodtan, kiegyensúlyozottan viselkedni, ez megnyugtató a gyermek számára is. Először csak egyszerű, könnyen megválaszolható kérdése-ket tegyünk fel (olyanokat, amelyekre tudjuk a választ, pl.: hogy hívnak, ki kísért el, hogy érzed magad, stb.). Ezeken a kérdéseken keresztül vesszük fel a kontaktust, illetve teszteljük a gyermek állapotát. Fokozatosan és tapintatosan tudakoljuk meg, hogy mi történt vele, mitől tart, mit érez, stb. Újra és újra biztosítsuk őt támogatásunkról és arról, hogy biztonságban van. Ha a gyermek állapotát súlyosnak ítéljük, rövid tájékozódás után vonjunk be (speciálisan) képzett szakember(eke)t.

Tisztázzuk a helyzetet és a célokat! Fontos, hogy a gyerek számára érthetően tisztázzuk e helyzetet, amiben vagyunk és a célokat. Mondjuk el neki, hogy miért beszélgetünk vele, miért érdekelnek minket a vele történtek, és azt is, hogy az a célunk, hogy segítsünk neki. Mondjuk el, hogy milyen lehetőségeink vannak, hogy mi miben tudunk segíteni, hogy mi fog még történni vele a továbbiakban (más szakemberek bevonása, stb.). Törekedjünk arra, hogy a gyermekkel lehetőleg ugyanaz az ember foglalkozzon, és ne kelljen sokszor, részletesen beszámolnia a vele történtekről. Szexuális bántalmazás esetén általában javasolt, hogy a segítő a gyermekkel azonos nemű legyen.

Csökkentsük a gyermek szorongásait, bűntudatát! A gyermekek gyakran éreznek bűntudatot, felelősséget azért, ami velük történt. Nem ritkán saját szégyenükként, tehetetlenségükként, értéktelenségükként élik meg az eseményeket. Különösen jellemző ez a családon belüli bántalmazás esetében. A gyermekek érzelmileg kötőd(het)nek a bántalmazóhoz. A szeretet és a félelem egyidejűleg van jelen érzelemvilágukban. Gyakran lojálisak a bántalmazóval, védik a családot a széthullástól, az elkövetőt a börtöntől, stb. Annak érdekében, hogy a gyermeknek ne legyen bűntudata, ne vádoljuk őt, hogy hibázott, és ne ijesszük meg az esetleges következményekkel. Éppen ellenkezőleg: erősítsük meg abban, hogy ami történt, az nem az ő hibája, nem ő a felelős a bántalmazásért, elhanyagolásért, vagy a nyomozással feltárt események következményeiért. Biztosítsuk arról, hogy ő nem tehet a történtekről.

Használjunk érthető nyelvezetet! Beszéljünk a gyerek nyelvén, az ő számára érthető formában. - Használjunk olyan szavakat, kifejezéseket, amelyek életkorának megfelelőek, amelyeket biztosan megért. -- Ha a gyermek furcsa, vagy oda nem illő kifejezéseket használ, próbáljuk megérteni, hogy mire gondol. - Rövid kérdéseket tegyünk fel, amelyek nem túl összetettek, egyszerűen megfogalmazottak. - Kicsi gyermekek esetében, vagy ha a beszéd akadályozott, használhatunk babákat és egyéb tárgyakat a történtekben való tájékozódásra.

Ne befolyásoljuk a gyermeket! Az interjú készítésekor törekedjünk arra, hogy ne befolyásoljuk a gyereket. A beszélgetés során ne tegyünk fel szuggesztív, sugalma-zó kérdéseket. Hallgassuk figyelmesen, és kérdezzük nyugodtan. Bátoríthatjuk, hogy tudjuk, hogy milyen nehéz erről beszélnie, és jelezhetjük, hogy többet szeretnénk tudni arról, ami történt. De ne mondjuk helyette el a történ-teket, ne adjuk a szájába a szavakat. Ne vádoljuk az elkö-vetőt, ne helyezzünk kilátásba büntetéseket. Ne bátorítsuk arra a gyermeket, hogy szüleivel ellentétes oldaltra helyezkedjen, ne sugalljuk neki, hogy azt gondoljuk, a szülei rosszak, veszélyesek, felelőtlenek, vagy hanyagok, stb. Jelezzük, hogy az egész családnak akarunk segíteni abban, hogy megoldják problémáikat.

Helyezzük háttérbe magunkat! Saját élettörténetünk, értékrendünk, vallási, vagy egyéb meggyőződésünk, kulturális hátterünk természetesen jelen van munkánk során. Legyünk ezzel tisztában, és maradjunk nyitottak az információk felé. Ne értékeljük, vagy minősítsük a történteket. Ne akarjunk igazságot tenni, vagy tisztázatlan kérdéseket eldönteni. Ugyanígy távol kell tartanunk személyes nehézségeinket, aktuális problémáinkat is.

Ne lépjük át saját kompetencia-körünket! Ne döntsünk egyedül! Mindig kérdezzük meg a gyermeket, ő mit szeretne, vonjuk be az őt érintő kérdésekbe (természetesen életkorának megfelelő szinten). Keressük meg az őt támogató hozzátartozókat, felnőtteket és vonjuk be őket a folyamatba. Vegyük fel a kapcsolatot azokkal a szakemberekkel, akik a gyermek komplex ellátását elősegítik.

Keressünk támaszt a magunk számára is! Éljünk minden olyan lehetőséggel, mely szakmai munkánk színvonalát biztosítja (szupervízió, esetmegbeszélés, stb.).

Az anyaggal, illetve a témával kapcsolatban további információért fordulhatnak a munkacsoport vezetőjéhez: Németh Margit: nemeth.margit@fppti.hu