A vagyonosodási vizsgálatok és a büntetőjog Megfontolások a bírói és a hatósági gyakorlatból Potenciálisan minden adóeltitkolás egyben büntetőjogi értelemben is adócsalásnak minősül. Nincs központi iránymutatás a büntetőeljárás kötelező megindítására vonatkozóan. Dr. Nehéz-Posony Márton

Egy kis ismétlés Btk. 310. § (1) Aki az adókötelezettség megállapítása szempontjából jelentős tényre (adatra) vonatkozóan valótlan tartalmú nyilatkozatot tesz, vagy ilyen tényt (adatot) a hatóság elől elhallgat, és ezzel vagy más megtévesztő magatartással az adóbevételt csökkenti, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. (5) Az (1)-(4) bekezdés szerint büntetendő, aki a megállapított adó meg nem fizetése céljából téveszti meg a hatóságot, ha ezzel az adó behajtását jelentősen késlelteti, vagy megakadályozza. A mai törvényi tényállás a Btk. 2005-ös módosításának eredménye, amely önálló tényállásként iktatta be a munkáltatással összefüggő cselekményt, az alapcselekmény lényegét nem érintve, az értelmező rendelkezésekben az adó fogalmába a járulékokat is bevonva. A Btk. 310. §-a szerinti adócsalás kétfajta elkövetési magatartással követhető el: a még meg nem állapított adókötelezettség mint elkövetési tárgy vonatkozásában az annak szempontjából jelentős tényre (adatra) vonatkozó valótlan nyilatkozat tétele vagy az ilyen tény (adat) hatóság előtti elhallgatása, vagy más megtévesztő magatartás (utóbbit de lege ferenda nem ártana tisztázni); a már megállapított adó meg nem fizetése céljából az adóhatóság megtévesztése (végrehajtási szak).

A Btk. 310. §-ának alanya és alanyi oldala Egy kis ismétlés A Btk. 310. §-ának alanya és alanyi oldala A bűncselekmény alanya bárki lehet. A tudattartalomnak át kell fognia a nyilatkozat valótlanságát, valamint ennek jelentőségét az adózás szempontjából. Az (1) bekezdés szerinti cselekmény eshetőleges szándékkal is elkövethető, az (5) bekezdés szerinti csak egyenes szándékkal. A bűncselekmény alanya bárki lehet, akit az adózás rendjéről szóló törvény szerint adókötelezettség terhel – a kommentár szerint. Álláspontom szerint elkövető lehet a megbízott is, akár önálló tettesként (a törvény az adókötelezettség fogalmát nem szűkíti le a saját adókötelezettségre), akár bűnsegédként. Az elkövető tudatának át kell fognia a nyilatkozat valótlanságát, illetve azt a tényt, hogy a valótlan, illetve az elhallgatott tény (adat) az adózás szempontjából jelentőséggel bír. Az a) pont szerinti fordulat esetében a motívum közömbös, ebből következően a bűncselekmény eshetőleges szándékkal is elkövethető. A b) pont szerinti fordulat esetében ugyanakkor az elkövető egyenes szándékának kifejezetten arra kell irányulnia, hogy a már megállapított adókötelezettség alól mentesüljön. A megállapítás szó álláspontom szerint magába foglalja az önadózás útján, illetve a hatóság által megállapított adót egyaránt.

A Btk. 310. §-ának tárgya és tárgyi oldala Egy kis ismétlés A Btk. 310. §-ának tárgya és tárgyi oldala A cselekmény jogi tárgya: a költségvetés bevételi érdeke. Mindkét elkövetési magatartás esetén eredmény-bűncselekmény. A megvalósuláshoz szükséges eredmény az első esetben az adóbevétel csökkenése, a másodikban a behajtás késleltetése vagy megakadályozása. A büntethetőség feltétele az okozati összefüggés. A bűncselekmény jogi tárgya a költségvetés bevételi érdeke. A cselekmény mindkét elkövetési magatartás esetében eredmény-bűncselekmény. Az a) pont szerinti fordulat esetében a törvényi tényállás megvalósulásához az adóbevétel csökkenésének be kell következnie. A b) pont szerinti fordulat esetében az adó behajtásának késleltetése vagy megakadályozása a törvényben megkívánt eredmény. Mindkét fordulat esetében a bűncselekmény megvalósulásához nélkülözhetetlen az elkövetési magatartás és az eredmény közötti okozati összefüggés.

A bírói esetjogból leszűrhető megállapítások A gyakorlat A bírói esetjogból leszűrhető megállapítások Az önellenőrzés nem mentesít a felelősség alól. A bíróság a felelősséget önállóan bírálja el. A megbízott alkalmazása nem szünteti meg az adókötelezettség címzettjének felelősségét. A fiktív számla kibocsátása a kibocsátó részesi felelősségét alapozza meg. A kerettényállási jelleg csak az adókötelezettség megszűnése esetén eredményezi a büntetőjogi védelem megszűnését a Btk. 2. §-a alapján. A bűncselekmény rendbelisége az adónemekhez igazodik. Önellenőrzéssel nem mentesül a terhelt a bűncselekmény miatti felelősség alól (EBH 2004. 1106); arra tekintettel még a Btk. 36. §-ára alapítottan sincs helye felmentő ítélet meghozatalának (nyilván azért, mert a bűncselekmény a határidő elmulasztásával befejezetté válik); az adócsalás megvalósulását a bíróság az adóhatóságtól függetlenül, önállóan bírálja el, de az adóhatóság terhelt javára szóló álláspontja megalapozza a Btk. 27. § (2) bekezdésének alkalmazását (EBH 2003. 931); a könyvelő alkalmazása a terheltnek a bevallások benyújtásáért fennálló felelősségét nem szüntette meg, mivel még abban az esetben is ellenőriznie kellett volna, hogy a bevallások megtörténtek-e, ha a könyvelő megbízatása a bevallások benyújtására is kiterjedt volna (BH 2003. 397); A részesség kérdése: az első fokon (bizonyítottság hiányában) felmentett számlakibocsátók másodfokon mint pszichikai bűnsegédek bűnösök, mert igaz ugyan, hogy a fizikai segítségnyújtás nem állapítható meg, de erősítették az I. r. vádlott azon szándékát, hogy a fiktív számlák alapján áfát igényeljen vissza. (Sz.-Sz.-B. Megyei Bíróság, 3.Bf.1008/2006/7., amely ítéletet a Debreceni Ítélőtábla annak helyes indokai alapján helybenhagyott) a kerettényállási jelleg ellenére a bűncselekmény megállapíthatóságát nem befolyásolja, hogy az adóköteles tényállás adókulcsa időközben nulla lett (ld. a 2001-es nyíregyházi esetet a fordított adózással a hulladékiparban [Nyíregyházi VB, 26.B.1306/2001.], és az 1/1999-es BJE-t: a konkrét esetben a büntetőjogi védelemnek csak a terjedelme módosult, de a védelem maga meg nem szűnt); a bűncselekmény rendbelisége az adónemekhez igazodik (BH 2004. 270).

Az adóellenőrzés és a büntetőeljárás kapcsolata A gyakorlat Az adóellenőrzés és a büntetőeljárás kapcsolata Az adóellenőrzés során nincs feljelentési kötelezettség. Az adóhatóság erről mérlegelés alapján dönt. A feljelentésre már az ellenőrzés befejezésekor lehetőség van, e szempontból az adóhiány megfizetésének nincs jelentősége. A mérlegelés alapja az elkövető tudattartalmára levonható következtetés lehet. Az adóellenőrzés befejezésekor tett megállapítások alapján az adózás rendjéről szóló törvény nem írja elő kötelezően a büntetőeljárás megindítását bizonyos feltételek fennállása esetén. A 104. § (2) bekezdése szerint „ha az adóhatóság büntetőeljárást kezdeményez, külön jegyzőkönyvet készít. A büntetőeljárást kezdeményező jegyzőkönyvet az adóhatóság az adózónak nem adja át.” E megfogalmazásból kitűnően az adóhatóság mérlegeléssel dönti el, hogy kezdeményez-e büntetőeljárást. Tudakozódás alapján megállapítható, hogy az adóhatóságon belül erre vonatkozóan nincs központi iránymutatás. Tekintettel arra, hogy az adócsalás mindkét elkövetési magatartás esetén eredmény-bűncselekmény, befejezett bűncselekményről csak az adóbevétel csökkenése, vagy a behajtás akadályozása (meghiúsulása) esetén lehet beszélni. Az Art. idézett szakaszának megfogalmazásából kitűnően azonban az adóhatóságnak már az ellenőrzés befejezésekor lehetősége van a büntetőeljárás kezdeményezésére. Ebből az következik, hogy a feltárt adóhiány esetleg pótlékokkal és bírságokkal együtt történő megfizetése (vagy a fizetési könnyítés iránti kérelem benyújtása) nem zárja ki a bűncselekmény megállapíthatóságát. Ennek pedig az az oka, hogy az adóbevétel csökkenése fogalmát kimeríti önmagában az a tény, hogy a megtévesztő magatartás folytán a költségvetés esedékességkor nem jutott hozzá az adóbevételhez. A büntetőeljárás megindításának alapja az lehet, hogy az adóhatóság megállapíthatónak tartja-e a büntetőjogi értelemben vett bűnösséget is az elkövető oldalán.

Kérdéseim Mi az elvi alapja a büntetőeljárás megindításának? Mi tekinthető alapos oknak a társadalomra veszélyességben való tévedés szempontjából? A felelősség önálló elbírálása jelenti-e az adóhatósági álláspont felülbírálását a terhelt javára is? Mi az elvi alapja a büntetőeljárás megindításának vagy meg nem indításának? A Btk. 27. § (2) bekezdése alkalmazásában mi tekinthető alapos oknak? (Az adóminimalizálás és az adóelkerülés nem azonos fogalmak, sok esetben azonban csak mérlegelésen múlik a kettő közötti különbség.) A büntetőjogi felelősség önálló elbírálásának megfelelően a bíróság megállapíthatja az adócsalást olyan esetben is, amikor az adóhatóság nem tárt fel adóhiányt. Kérdés, a gyakorlat teret enged-e ezen függetlenség fordított értelmezésének is: a büntetőbíróság a gyakorlatban kimondja-e azt is, ha álláspontja szerint nem csak a büntethetőségi feltételek hiányoznak, de adójogi értelemben sem áll fenn adóhiány?