Az intelligencia körülhatárolása és mérése BIOLÓGIAI ÉLETKOR MENTÁLIS ÉLETKOR

Ajánlott irodalom Kun M. – Szegedi M. (1972): Az intelligencia mérése Akadémia Kiadó, Budapest

Képesség és intelligencia A képesség tágabb fogalom – különböző mi- nőségű képességek. Az intelligencia az értelmi képesség sajátos egységét jelöli. Mindkettő a teljesítményben tükröződik, de a képesség a feladat végrehajtásának felté- tele, az intelligencia a képesség által meg- határozott teljesítményszintet jelöli.

Az intelligencia fogalmi meghatározása Mindennapi szóhasználatban: értelmesség, okosság. Latinul: belátás, megértés, hozzáértés. Tudományos értelmezése: különböző értelmi funkciókból összetett globális mentális képesség, amely ész- szerű alkalmazkodást tesz lehetővé.

Az intelligencia mérése (1) Az intellektuális képességek hátterében a megismerő folyamatokban megnyilvánuló különbségek állnak Cél: leírhatóvá és megbízhatóan méretővé tenni az egyéni különbségeket ▪ GALTON (1884) – egyes családok biológiailag felsőbbren- dűek ⇒ erősebbek és szellemileg fejlettebbek, mint mások ▪ CATTEL (1890) – első intelligenciateszt ▪ BINET-SIMON-féle beiskolázási teszt (1905) ⇒ mentális színvonal (mentális kor) meghatározása BINET szerint az intelligencia három lényeges jegye: ▸ a gondolkodást irányt szabó és irányt tartó tendenciája; ▸ az elgondolt célok megvalósításának képessége; ▸ kritika.

Az intelligencia mérése (2) ▪ TERMAN (1916) - a Binet-teszt amarikai gyermekek számára átültetve ⇒ STANFORD-BINET intelligenciaskála. ▪ STERN () - intelligenciahányados (intelligencia quotiens IQ) IQ = ▪ WECHSLER (1939) - globális képesség, amely lehető- vé teszi célszerű cselekvést, racionális gondolkodást és a környezettel való hatékony érintkezést; egyénre jellem- ző sajátos mintázat. MK x 100 BK

Az intelligencia természete (1) 1. Faktorális megközelítés (egymástól viszonylag független képességek, az intelligenciatesztekben elért eredmények mögött milyen képességek állnak): ▪ SPEARMAN (1904): Kétfaktoros elmélete: ▪általános (general, g) faktor – közös minden in- tellektuális képességben ▪speciális (s) faktor: ráépül az általános faktorra; határozatlan számú speciális képességet fog- lal magába ⇒ később ezt a faktort csoportfak- toroknak nevezte

Az intelligencia természete (2) ▪ THURSTONE (1938): - az intelligencia több elemi tényezőből áll; elsőd- leges képességek (7 faktor): nyelvi megértés, a szótalálás gyorsasága, számolás, térviszonyok, észlelési képesség, emlékezés, következtetés. ▪ CATTEL (1960-as évek): - hajlékony intelligencia: információk használata, a megértés „ereje”, a szokatlan problémahely- zetekhez való rugalmas alkalmazkodás; (az életkor előrehaladtával funkciója fokozatosan csökken) - rögzült intelligencia: a már megszerzett tudás és képességek alkalmazása - az „élettapasztalat” mint tudás.

Az intelligencia természete (3) 2. Információfeldolgozási megközelítés (az in- tellektuális tevékenységek mögött rejlő kognitív műve- letek feltárása): ▪ STENBERG (1985) – összetevőmodell (összetevő = a mentális folyamatok készlete): - metakomponens: egy-egy probléma megköze- lítésére/megoldására használjuk; - teljesítmény-komponens: egy probléma megol- dásában aktuálisan használjuk; - tudásszerző komponens: segítségével új ösz- szefüggéseket érthetünk meg, új ismereteket szerezhetünk.

Az intelligencia természete (4) 3. Többszörös intelligencia: ▪ GARDNER (1983) - többszörös intelligencia (nem létezik egységes intelligencia, hanem több- féle elkülönült intelligencia van: nyelvi, logikai- matematikai, téri, zenei, testi-kinesztéziás, inter- perszonális, intraperszonális).

Öröklés és környezet hatása az intelligenciára Ikerkísérletek Nevelőszülős kísérletek Regresszió jelensége

Forrás: Atkinson – Hilgard (2005): Pszichológiai Forrás: Atkinson – Hilgard (2005): Pszichológiai. Osiris Könyvkiadó, Budapest