„El ne felejtkezzél azokról, a melyeket láttak a te szemeid!” „Ismertesd meg azokat a te fiaiddal és fiaidnak fiaival!” (5Móz.4:9)

„Nem kell félnünk a jövőtől, hacsak el nem feledkezünk az útról, amelyen az Úr vezetett bennünket, és tanításairól, amelyet múltunk történelmén keresztül kaptunk.”

Átalakulás és a mozgalom széthullása A nagy csalódás

Josiah LitchCharles Fitch James WhiteJoseph Bates Különböző egyházak lelkészei segítették a munkában. Litch metodista lelkész, akit, mint próféciamagyarázót már széles kőrben ismertek. 200 oldalas könyvet adott ki és sokfele prédikált. Fitch kongregacionalista lelkész volt Bostonban, ő készítette el az „1843-as táblázatot”. White a Keresztény Kapcsolat lelkésze volt, szintén prédikált és az ő hatására lett az advent üzenet híve Bates is, aki később „délre tört”. Pontosan nem lehet tudni mennyi támogatója volt a mozgalomnak. „A korabeli becslések 700 és 2000 között ingadoznak. A számon tartott 174 lelkésznek mintegy a fele metodista, a negyede baptista, a többiek konregacionalisták, keresztények, presbiteriánusok, episzkopálisok, lutheránusok, holland reformátusok, kvékerek, és mások.” (Mervyl Maxvell: Mondd el a világnak! 21.o.)

„Az adventmozgalom a különböző keresztény országokban egyszerre tűnt fel, akárcsak a XVI. Századi nagy reformáció.” (E.G.White: Nagy küzdelem 318.o.) „Németországban ezt a hittételt Bengel evangélikus lelkész, neves teológus már a XVIII. Sz-ban hirdette ben dr. Joseph Wolff egy németországi zsidó ezzel az üzenettel beutazta a legbarbárabb országokat. Mikor Bokharában járt, találkozott az Úr közeli eljövetelének tanításával. Ugyanígy a Jemeni arabok 1840-re nagy események bekövetkeztét várják. Egy másik missziónárius hasonló tanítással találkozott a tatárok országában. Angliában az advent üzenetet már 1826-ban hirdették. Mourant Brock író szerint, mintegy 700 anglikán lelkész ajkáról. Dél-Amerikában egy spanyol jezsuita, Lacunza utat talált a Szentíráshoz és magáévá tette azt az igazságot, hogy Krisztus nemsokára visszajön. Franciaországban és Svájcban Gaussen prédikálta a második advent üzenetét. Skandináviában gyermekek által szólt az Úr.” (uo.A nagy vallási ébredés c. fejezet)

Miller 1843 márc. 21. és 1844 márc. 21. között várta Jézus visszajövetelét. Március 25.-én ezt írta Himesnek: „Az idő, amit kiszámítottam, elmúlt. Minden percben várom, hogy az Úr leszáll az égből. Semmi másra nem gondolok, csak erre a dicső reménységre. Bizonyos vagyok benne, hogy a Jel.20.fejezetében található ezer év kivételével minden prófétai idő beteljesedett. Nem tudom, hogy Isten akarja-e, hogy ezután is figyelmeztessem az embereket, de úgy érzem, ha az idő hosszabbra is nyúlik, mint vártam, annak szava és gondviselése fog vezetni, Aki soha nem téved…” (Szilvási József: A nagy adventmozgalom 15.o.)

A mozgalom vezetői elbizonytalanodtak az első csalódás következtében, így a vezetés új kezekbe került Május 31. – Bostoni konferencia. A millerita tanítás megerősítése. Új vezetők: Samuel L. Snow ( ) és George Storrs ( )

A hetedik hónap mozgalom „Snow tovább folytatta, világosan fejtegetve érveit: -A bibliai ünnepek naptárában mikorra is esik az engesztelés napja?... Testvéreim, gondoljunk csak bele! Most augusztus második hetében járunk. Még három hónap sem telik el, és az Úr befejezi az engesztelés munkáját… Nem érünk meg még egy telet ezen a hideg öreg földön.” (Mervyl Maxvell: Mondd el a világnak! 35.o.)

„Az utolsó napok idején az adventista üzletemberek bezárták boltjaikat, a szerelők lelakatolták műhelyeiket, az alkalmazottak kiléptek állásukból. A tábori összejöveteleken az emberek nagy számban vallották meg bűneiket, előreléptek, és kérték, hogy imádkozzanak értük.” (Mervyl Maxvell: Mondd el a világnak! 36.o.)

„Vidéken éltek olyan földművesek, akik nem takarították be a termést, hogy ezzel is bizonyítsák hitüket. A burgonya a földben maradt, az alma a fán rohadt meg, a széna eldőlt a mezőn.” (u.o.)

„Brooklynban egy hatalmas vállalat elbocsátotta minden alkalmazottját. Metodisták, kongregacionalisták, presbiteriánusok mind siettek megkeresztelkedni.” (u.o.)

„Charles Fitch a hívők háromcsoportját keresztelte meg a szabadban egy hideg napon. Valószínűleg emiatt ágynak dőlt és október 14.-én hétfőn meghalt.” Gyermekei „zokogva kérdezgették édesanyjukat: Apuka miért nem jött ma meg?” (Mervyl Maxvell: Mondd el a világnak! 39.o.) „James White így írt: Amikor néhány nappal később Himes testvér ellátogatott a Maine állambeli Portlandbe, és felszólította a testvéreket, hogy készüljenek fel a következő hideg télre, szinte képtelen voltam uralkodni magamon. Kimentem a gyülekezetből, és úgy zokogtam, mint egy kisgyermek.” (u.o.)

„Miller az idő számítgatásánál annyival nagyobb hangsúlyt fektetett a szívbeli felkészülésre, hogy amikor Jézus nem jött el október 22.-én, akkor teljes őszinteséggel ezt tudta mondani: Szeretném megkérdezni, hogy az általam képviselt tanításokra volt-e valamilyen gyakorlati hatása a nagy csalódásnak.” (Mervyl Maxvell: Mondd el a világnak! 42.o.)

„A többség elhagyta az adventhitet, majd vagy visszamentek korábbi gyülekezetükbe, vagy világi hitetlenségbe sodródtak” (George R. Knight: Hogy el ne feledjük! 32.o.) Spiritualizálók „Krisztus eljött október 22.-én, de nem látható módon. Közülük egyesek ‘lelki’ feleséget és férjet vettek, ami nagyon is testi következményekkel járt. Nem szabad dolgozniuk. Mint a kisgyermekek, eldobták a villát és a kést, és a kezükkel ettek és csúszkáltak.” (u.o.)

„Himes végül arra a következtetésre jutott, hogy a millerizmus ugyan tévedett az időt illetően, de helyesen határozta meg, hogy mi történik majd a 2300 nap végén. Másként szólva nem teljesedett semmilyen prófécia október 22.-én, hanem továbbra is várniuk kell, hogy Jézus visszajöjjön az ég felhőin következő néhány évben a „megbeszélt időben”. „Himes meggyőzte Millert, hogy csatlakozzon hozzá egy konferencián, amit vele nyittatott meg április 29.-én a New York állambeli Albany városában. Itt egyházat szervezett hitelvi alapon és kezdetleges kongregacionalista szervezeti formában.” (George R. Knight: Hogy el ne feledjük! 34.o.) Himes – féle csoport

„Edson beszámolt róla, hogy amint keresztülhaladtak a mezőn „körülbelül félúton valami megállított. Láttam, hogy kitárul előttem a menny. Határozottan és világosan láttam: Főpapunk nem kijött a mennyei szentélyben a szentek szentjéből, hogy a földre jöjjön…, hanem azon a napon lépett be először a szentély második részébe. ” (Mervyl Maxvell: Mondd el a világnak! 57.o.)