Az áramlás különböző jellege Készítette: Varga István VEGYÉSZETI-ÉLELMISZERIPARI KÖZÉPISKOLA CSÓKA
A fluidumáramlás különböző módjai (áramlási képei) nyomon követhetők, ha az áramba festékes folyadékot, vagy más jelzőanyagot (indikátort) vezetnek be. Elsőként 1883-ban O. Reynolds vizsgálta a folyadékok áramlását. Kísérleti berendezésének vázlata:
Kapilláriscsőüvegcső víz tartály Színezék w1w1 A lamináris (réteges) áramlás képe színezékcsík
A turbulens (gomolygó áramlás képe w2w2 Pirosra színezett víz
A lamináris áramlásból a turbulensbe való átmenet, annál hamarabb megy végbe, minél nagyobb a fluidum sebessége, sűrűsége, a csőátmérő, és minél kisebb a dinamikai viszkozitás. Reynolds megállapította, hogy e paramétereket dimenziómentes kifejezésben lehet összefoglalni, aminek számértéke lehetővé teszi az áramlás jellegének eldöntését.
Ezt a dimenziómentes kifejezést Reynolds- kritériumnak (vagy Reynolds-számnak) nevezzük, és Re-vel jelöljük.
Ha a dinamikai viszkozitás helyett a kinematikus viszkozitást (ν) alkalmazzuk, a kifejezés a következőképpen módosul:
A lamináris áramlásból a turbulens áramlásba való átmenetet a kritikus Reynolds-szám, Re kr jellemzi. Egyenes sima csőre Re kr ≈ Ha Re < nál, az áramlás lamináris. Ha Re > nál, az áramlás jellege szerint, turbulens, de csak Re > esetén tapasztaljuk a határozott turbulenciát.