NÉGY GYERTYA
Négy gyertya égett az adventi koszorún.
Olyan csend volt, hogy hallani lehetett amit a gyertyák beszéltek.
a nevem BÉKE Az első gyertya megpislant és elkezdte: AZ ÉN LÁNGOM VILÁGÍT, DE AZ EMBEREK NEM TARTJÁK BE A BÉKÉT A lángja pislákolni kezdett, míg végül kialudt…
a nevem HIT A második gyertya is rákezdte: AZ EMBEREK NEM AKARNAK TUDOMÁST SZEREZNI SEMMIRŐL, ÚGYHOGY HIÁBA VILÁGÍTOK ÉN IS Huzat támadt és a gyertya lángja kialudt…
A harmadik gyerta szomorúan és csendesen rákezdte: az én nevem SZERETET MÁR NINCS ÉRTELME, HOGY VILÁGÍTSAK, AZ EMBEREK FÉLRETOLTAK ÉS ELFELEJTETTEK És a léngja sisteregve kialudt…
EGY KISFIÚ LÉPETT A SZOBÁBA RÁNÉZETT A GYERTYÁKRA ÉS ÍGY KIÁLTOTT: „NEKTEK ÉGNI KELL!” És majdnem sírva fakadt…
ÉS EBBEN A PILLANATBAN MEGSZÓLALT A NEGYEDIK GYERTYA IS: NEFÉLJ! AMEDDIG ÉN ÉGEK, ADDIG MINDIG VAN REMÉNY „A NEVEM REMÉNY!”
ÉS A KISFIÚ MEGGYÚJTOTTA RÓLA A HÁROM KIALUDT GYERTYÁT.
A Remény lángjának soha nem szabad kialudnia!
őrizni kell mindörökre! ...és így a négy lángot: Békéét, Hitét, Reményét és Szeretetét, őrizni kell mindörökre!
Kellemes adventi ünnepeket! Szeretet Remény Hit Béke