A HÚSVÉTI IDŐ SZIMBÓLUMAI Nagyatád, 2010. március 26.

„Az ember szimbólumteremtő lény.” „A szimbólumképzés az ember megkülönböztető jegye.”

Mi is a szimbólum? Eredetileg: szümbolon=mellé állítani Széttört tárgy - összeillesztve adta a teljes valót.

Érzékelhető jelek, amelyekben valami szellemi, közvetlenül el nem érhető valóság fejeződik ki, ismerhető fel. A belső élet (szellemi – lelki) kifejezői és megismertetői. Szimbólumok átadása KÖZÖSSÉGBEN, SZERTARTÁSOKBAN (kiemelkedés a hétköznapokból – szertartás lényege: élmény, átlényegülés, meghaladás).

HÚSVÉT Az ószövetségi zsidó pészáh („átugrani, megkegyelmezni”→ „átvonulás”). Ünneplése: a múltat úgy idézi fel, hogy egyúttal a jelenbe hozza. Évi húsvét ünneplés már az első keresztényeknél is. Kezdettől hozzá tartozott az ünnepet megelőző böjt Kulcsszó: „ÚJ ÉLET, ÁLDOZAT ÁRÁN”

NAGYBÖJT ↔ farsang („a világ a feje tetejére áll”→káosz) HAMU: bánat és vezeklés, a fájdalmak megtestesítője. A regeneráció és a meg- tisztulás szimbóluma. a TŰZ végterméke

Böjt: kimenni a pusztába, találkozni önmagammal. Valamit megvonni magamtól és a hiányt Istennel betölteni. Rátekinteni a megkísértettségre. Hivatás (→ „ki vagyok én”)

Teremtés könyve (tanítói elbeszélés)→ Az ember előtt két legyőzhetetlen valóság: halál és a bűn (hibát követ el). →Idő, mint ellenség ÁLDOZAT: kiemel az időből, az ember meghaladja önmagát (ünneplés=időtlenség) Áldozat átlényegül, kiemelkedik a „világából” Áldozat = teremtés „régebbi számla kiegyenlítése”

Az utolsó vacsora Utolsó vacsora: „végső jelét adta szeretetének.” (→ „ki szeret engem?” ) Jézus tanítványaival együtt ünnepli a pészahot. Kenyér és bor → új életet adó és megtartó táplálék.

„Harangok Rómába mennek” Harang: felébressze, emlékeztesse az embert valamire. Gyülekezésre szólít. Hírt ad (veszélyben, haláleset). „Az ég hangja” →az apostoli közösség megbomlása, az apostolok futása

Lábmosás → Isten akarata elfogadásának szimbóluma. Oltárfosztás: az apostolok szétfutását, Jézus magárahagyatottságát és ruháitól való megfosztását jelenti. (A 4. kehely felemelése!)

Jézus halála Kereszt: régebbi szimbólum (ókori Egyiptom: a lélek halhatatlansága) A közvetítés és az összetartozás szimbóluma Iránymutatás szimbóluma A szélsőségek egysége →megváltás egyetemessége

Bárány: az ókorban leggyakoribb áldozat A harciasság teljes hiánya →Jézus önmagát adja áldozatul Jézus főpap és áldozat („Istenem, Istenem miért hagytál el engem?”)

Jézus feltámadása („Legyőzi a bűnt és a halált”) TŰZ: a megtermékenyítő, megtisztító, megvilágosító erőt jelképezi. Gyertya: önmagát feláldozó élet ~ FÉNY: igazság, tudás, az Isten lakhelye ↔ sötétség: pusztító erők, gonoszság, tudatlanság

Újra szólnak a harangok VÍZ: megtisztulás, tisztaság, termékenység (keresztség: újjászületés szentsége, áldozatból élet!) SZÓ: Isten szavával teremt. A szó a kapcsolat Isten és az ember között. A szó, az Ige testté lett. ASZTALKÖZÖSSÉG: „létközösség” Húsét napja→a Feltámadott étkezés keretében jelenik meg (Lk 24,30; Jn21,13)