Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárak

1993. évi XCVI. Törvény az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló törvényt az alábbi kormányrendeletekkel kis mértékben módosították: 109/1997. (VI. 25.) Korm. rendelet az önkéntes kölcsönös egészségpénztárak egészségügyi intézményeinek működési és üzemeltetési szabályairól 268/1997. (XII. 22.) Korm. Rendelet az önkéntes kölcsönös egészség- és önsegélyező pénztárak egyes gazdálkodási szabályairól 252/2000. (XII. 24.) Korm. Rendelet az önkéntes kölcsönös egészség- és önsegélyező pénztárak beszámolókészítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól 281/2001. (XII. 26.) Korm. Rendelet az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak befektetési és gazdálkodási szabályairól

Típusai Kiegészítő nyugdíjpénztár: A pénztártag az egyéni nyugdíjszámláján nyilvántartott összeghez a várakozási idő letelte, a nyugdíjszolgáltatáshoz a nyugdíjkorhatár elérése után juthat hozzá. A tagsági jogviszony a várakozási idő letelte előtt csak a pénztártagnak más pénztárba való átlépése, illetve a pénztár megszűnése esetén szüntethető meg. A várakozási idő letelte előtt a pénztártag egészség- vagy önsegélyező pénztárba átléphet, ha munkaképességét legalább ötven százalékban elvesztette, és ebben az állapotában legalább egy évig javulás nem várható, valamint az illetékes hatóság igazolását bemutatja.

Típusai Kiegészítő egészségpénztár: Az egészségpénztár szolgáltatásait saját maga szervezheti vagy e célra szolgáltatásszervező intézményt is igénybe vehet. A pénztár szolgáltatásszervezési tevékenységet - kiegészítő vállalkozási tevékenysége keretében - más pénztárak tagjai, valamint más magánszemélyek, illetve intézmények részére is végezhet. Az egészségpénztár a természetbeni szolgáltatásokat egészségpénztári szolgáltatón keresztül nyújthatja.Az egyes szolgáltatások kiadásainak kiegyenlítését a szolgáltatásra jogosult tag egyéni egészségszámlájának megterhelésével, vagy több pénztártag egyéni egészségszámlájának egyidejű megterhelésével kell biztosítani.

Típusai Kiegészítő önsegélyező pénztár: Az önsegélyező pénztár egyéni szolgáltatásokat és közösségi szolgáltatásokat nyújthat. A pénztár az egyéni szolgáltatásokat a tag egyéni számlájának megterhelésével, az egyes közösségi szolgáltatásokat pedig a fedezeti tartalékon belül létrehozott szolgáltatási tartalék terhére teljesíti. A pénztár egy vagy több szolgáltatási tartalékot hozhat létre, melyeket a pénztártagok egyéni számlái terhére kell képezni.

Mind a három pénztártípusra jellemző A természetes személyek (pénztártagok) által, a függetlenség, kölcsönösség, a szolidaritás és az önkéntesség elve alapján létrehozott, társadalombiztosítási ellátásokat kiegészítő, pótló, illetve ezeket helyettesítő szolgáltatásokat, továbbá az egészség védelmét elősegítő ellátásokat szervező és finanszírozó társulás. A pénztár szolgáltatásait rendszeres tagdíjbefizetésekből, egyéni számlavezetés alapján szervezi, finanszírozza, illetve nyújtja.

Kiegészítő pénztár: Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, amely a társadalombiztosítási ellátásokat kiegészíti, pótolja és tagjai igénye szerint szervezi. Egészségpénztári szolgáltató: Az egészségpénztárral szerződésben, vagy tulajdonában álló, illetve általa üzemeltetett, az egészségügyről szóló törvényben meghatározott egészségügyi szolgáltató, valamint az a természetes személy, jogi személy és jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, amely a pénztárral kötött szerződés alapján a pénztártagok számára egészségpénztári szolgáltatást ténylegesen nyújt.

Tagdíj: A pénztár szolgáltatásainak fedezetére, valamint a pénztárszervezet működtetésére, a pénztártagok által vállalt kötelezettségként, rendszeresen fizetett pénzbeli hozzájárulás, amelyet a munkáltató meghatározott szabályok szerint, munkáltatói hozzájárulás jogcímen részben vagy egészben átvállalhat. A tagdíj legkisebb mértékét a pénztár alapszabálya határozza meg; Egyéni számla: Az az alapnyilvántartás, amelyen a pénztár gazdálkodása és üzemvitele alapul, és amelyet a pénztára pénztártagok részére vezet. Haláleseti kedvezményezett: A pénztártag által megjelölt természetes személy, aki a pénztártag halála esetén az e törvényben meghatározott módon az egyéni számlára jogosulttá válik;

Működési alapelvek Önkormányzati működés: A pénztárra vonatkozó alapvető döntések meghozatalára kizárólag a pénztártagok jogosultak. A döntés meghozatala során a pénztártagok azonos jogokkal rendelkeznek. A zárt gazdálkodás elve: a pénztár gazdálkodása kizárólag csak az alapszabályban meghatározott szolgáltatások szervezésére és teljesítésére irányulhat; a pénztár gazdálkodásához alapokat képez, és a tagok részére egyéni számlát vezet; a pénztár a tartozásaiért saját vagyonával felel; a tagsági viszony megszűnése, illetve a pénztár felszámolása esetén a pénztártag az egyéni számláján levő összeget az alapszabály szerint követelheti a pénztártól; a pénztár szolgáltatásait rendszeres tagdíjbefizetésekből és egyéb bevételekből, szervezi, finanszírozza és teljesíti.

Működési alapelvek Kölcsönösség: a pénztártagok közösen teremtik meg a szolgáltatások fedezetét. A pénztárak szolgáltatásaira jogosultakat az igénybevétel szempontjából azonos jogok illetik meg. Minden pénztártag egyben tulajdonosa is a pénztárnak. Önkéntesség: természetes személyek szabad akaratukból hozhatnak létre pénztárakat, és a pénztár alapszabályának rendelkezései szerint csatlakozhatnak, illetve léphetnek ki azokból. Szolidaritás: a pénztártagok egységes elvek alapján megállapított tagdíjat fizetnek, mely a nem kárarányos tehermegosztás alapján független egyéni kockázatuk mértékétől. A tagsági feltételeknek eleget tevő természetes személy felvételi kérelme nem utasítható el.

Működési alapelvek Társulási elv: a tagsági kör meghatározásakor nem alkalmazható vallási, faji, etnikai, politikai meggyőződés, kor és nemek szerinti megkülönböztetés. Non-profit (nem haszonelvű) működés: a pénztár gazdálkodásának eredményét sem osztalék, sem részesedés formájában nem fizetheti ki, azt csak az alaptevékenység érdekében használhatja fel. Függetlenség: a pénztárak a jogszabályok keretei között szabadon alakítják ki szolgáltatási körüket és üzletpolitikájukat.

A pénztár alapítása Pénztárat kizárólag természetes személyek alapíthatnak. Az alapításhoz legalább 15 alapító tag szükséges. A pénztárak alapítását az alakuló közgyűlés határozza meg. Az alakuló közgyűlés hatáskörébe tartozik az alapszabály és az induló gazdálkodási terv elfogadása, a tisztségviselők és a könyvvizsgáló megválasztása, valamint a tisztségviselők díjazásának megállapítása, döntés az alapítással kapcsolatos, az alakuló közgyűlés időpontjáig felmerült költségek viseléséről. Az alapszabályt, és annak módosítását közokiratba vagy ügyvéd (jogtanácsos) által ellenjegyzett okiratba kell foglalni.

A pénztár alapítása A pénztár jogi személy. A pénztárt a székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróság veszi nyilvántartásba. A bíróság a nyilvántartásba vételről nemperes eljárásban határoz és határozatáról a kérelmezővel egyidejűleg az illetékes ügyészséget és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletet (a továbbiakban: Felügyelet) is értesíti.A pénztár a bírósági nyilvántartásba vétellel jön létre, az alakuló közgyűlés időpontjára visszaható hatállyal. A pénztárak törvényességi felügyeletét az ügyészség a rá irányadó jogszabályok szerint, állami felügyeletét a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete látja el. Az egészségpénztárak egészségbiztosítási szolgáltatásaikkal összefüggő, külön törvény szerinti felügyeletét az Egészségbiztosítási Felügyelet látja el.

A pénztárak típusai és tevékenységük A pénztár az általa gyűjtött és kezelt befizetésekből az alapszabályban meghatározott feltételek szerint az alábbi szolgáltatásokat nyújthatja: nyugdíjszolgáltatás (nyugdíjpénztár); szociális kockázat bekövetkezte esetén, jogszabály által előírt szociális kötelezettségek alapján biztosított kiegészítő ellátás, valamint a gyógyszer és gyógyászati segédeszköz árának támogatása és az egészségügyi szolgáltatás igénybevétele során külön jogszabály alapján fizetendő vizitdíjhoz, illetve kórházi napidíjhoz való hozzájárulás (önsegélyező pénztár); az egészség védelmét szolgáló programok szervezése és finanszírozása, egészségügyi szolgáltatások megvásárlása (egészségpénztár).

A tagsági viszony Pénztártag lehet az a 16. életévét betöltött személy, aki az alapszabály rendelkezéseit magára nézve kötelezőnek ismeri el és tagdíjfizetést vállal. A tagsági viszony, a tagdíjfizetési kötelezettség és a várakozási idő a pénztárhoz benyújtott belépési nyilatkozatnak a pénztár általi elfogadásával kezdődik. Munkáltatói tag az a természetes vagy jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, aki a pénztárral kötött szerződés alapján munkavállalójának tagdíjfizetési kötelezettségét egészben vagy részben átvállalja (munkáltatói hozzájárulás). A munkáltatói hozzájárulás minden pénztártag munkavállalóra nézve azonos összegű vagy a munkabérének azonos százaléka, amelyet a munkáltató köteles az alkalmazott által választott pénztártól függetlenül egységesen megállapítani.

A pénztár szervezete A pénztár szervei: a közgyűlés, alapszabályban meghatározott esetekben küldöttközgyűlés, részközgyűlés; az igazgatótanács; az ellenőrző bizottság, ügyvezető. Az alapszabály szakértői bizottságok létesítését is előírhatja. Az igazgatótanács, valamint az ellenőrző bizottság létszáma páratlan számú, 3-7 fő. Az alapszabály a taglétszámra tekintettel ennél nagyobb létszámot is meghatározhat. Az igazgatótanács és az ellenőrző bizottság tagjait (a továbbiakban együtt: vezető tisztségviselők) a közgyűlés titkosan választja meg legfeljebb 5 évre. A vezető tisztségviselői megbízás az érintett személy által való elfogadással jön létre. Az alapszabály eltérő rendelkezése hiányában az igazgatótanács a folyamatos feladatok ellátásával ügyvezetőt alkalmazhat.

A pénztárak gazdálkodása A pénztár szolgáltatásai szervezéséhez, finanszírozásához és teljesítéséhez kapcsolódó pénzügyi feltételek megteremtése érdekében jogosult gazdálkodási tevékenységet folytatni. A pénztár gazdálkodása keretében – beszámolási kötelezettség mellett – kiegészítő vállalkozási tevékenységet folytat.

Legfőbb cél a biztonság A pénztárak egyes gazdálkodási szabályait előíró kormányrendelet (6/1994. Korm.r.) köztudomásúan szigorú előírásokat tartalmaz a befektetésekre vonatkozóan. A pénztárak a bevételeikből három alapot képeznek: Fedezeti alap: a szolgáltatások finanszírozására Működési alap: a működési költségek fedezetére Likviditási alap: az időlegesen fel nem használt pénzeszközök gyűjtésére és – a másik két alap általános tartalékaként – a pénztár fizetőképességének fenntartására szolgál

A pénztárak biztonságos működésének „védvonalai” Engedélyezés (a pénztár alapításához legalább 15 alapító tag kell, akik természetes személyek) PSZÁF látja el a felügyeletét A pénztár tulajdonosai a pénztártagok

Prudens működés – kockázatvállalás korlátozása Kiegészítő vállalkozási tevékenységet csak a felügyelet engedélyével, befektetéseit diverzifikálni köteles kormány rendelet Likviditás biztosítása érdekében a bevételek alapszabályban rögzített hányadát köteles likviditási alapba helyezni Belső irányítás, ellenőrzés – az optimális meghatározása a tisztségviselőkkel szemben tanusított követelményeket, összeférhetetlenségi szabályokat.

Közgondoskodás-öngondoskodás 1997. évi LXXX. Törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről E törvény célja, hogy az egyéni felelősség és öngondoskodás követelményeinek és a társadalmi szolidaritás elveinek megfelelően szabályozza a társadalombiztosítás keretében létrejövő jogviszonyokat. A foglalkoztatók és a biztosítottak biztosítási jogviszonnyal kapcsolatos kötelezettségeit: a biztosítottaknak a társadalombiztosítás rendszerében való részvételi kötelezettségét, a foglalkoztatók és a biztosítottak fizetési kötelezettségét és ennek a közteherviselésnek megfelelő teljesítését. Meghatározza a társadalombiztosítási ellátások körét és a társadalombiztosítási rendszerhez kapcsolódó magánnyugdíj keretében járó szolgáltatásokat.

Néhány adat az önkéntes pénztárak számáról, működéséről 22

Jellemző a piac tisztulása: Az önkéntes pénztári piac koncentrált: 1999-ben a piacon 240 pénztár működött, de a tagok 72%-a 18 legnagyobb pénztárat választotta, összvagyont tekintve ezek a 70%-ot adják Jellemző a piac tisztulása: 1994-1999 között: több, mint 300 önkéntes pénztárat alapítottak. 1999-re kb. fele maradt meg. Ok: méretgazdaságossági problémák, nagyon kevés érte el az 5000 fős létszámot. 23

Szakértői vélemény: a koncentrációs folyamat meg fog állni- a kicsiknek is van létjogosultságuk Taglétszám erőteljesen változik: néhány száz fő- akár 170000 tag is lehet

2007-es adatok: a koncentráltság nem fejeződött be, ahogy megjósolták- 2007-re tovább csökkent az önkéntes pénztárak száma- APEH: - önkéntes magán-nyugdíjpénztárak:68 szolgáltató - egészségpénztárak:47-37-re csökkent előző évhez képest - önsegélyező: 41-31-re

26

Következtetések - a pénztárak 3 formája közül a nyugdíj- pénztárak a legnépszerűbbek - sajnos elmondható, hogy a tagság általában nem az öngondoskodás miatt keletkezik, hanem egyfajta munkáltatói bérpótlékot látnak benne( a munkáltató is fizethet ide, ezt az állam támogatással kiegészíti; keletkezésükkor pedig az állam lehetőséget biztosított 50%-ban adókedvezmény igénybevételére)‏ - Magyarországon kb. 3 Mó aktív foglalkoztatott van- ehhez képest kicsi az önkéntes pénztárak tagjainak száma - a tagok általában kiveszik egyben a járadékot a bizonyos kötelező határidő lejárta után 27

28

- a tagok saját befizetései nagyon alacsonyak. Oka: alacsony megtakarítások mellett amint lehet, inkább az adókötelezettség kifizetése mellett kiveszik számlájukról az összegyűlt pénzt- nagy a bizalmatlanság a rendszerrel kapcsolatban - az emberek még nem szakadtak el teljesen a paternalisztikus állam megszokott formájától- nem látják, miért is fontos az öngondoskodás 29

30

Hozamok alakulásában megfigyelhető, hogy a tagok nem mindig tudatosan választanak pénztárat. Legalábbis nincsenek azzal tisztában, hogy milyen hozamokat is produkál pénztáruk. Az adatok alapján láthatjuk, hogy a különbség a hozamokban akár 6% is lehet, amelyet nem biztos, hogy magyaráz a pénztárak különböző befektetési politikája. Ha ezt egyáltalán nem veszik figyelembe a tagok, akkor 40 éves tagsági viszony után akár 40%-kal is kevesebbet kaphatnak, mint azok, akik jobb hozamokat produkáló pénztárat választottak. 31

32

A magánnyugdíj pénztárak a legkedveltebb, az egészségügyi és az önsegélyező nem annyira kedvelt. Oka: általában az egészségügyi pénztárakba történő befizetéseket sok célra ki lehet venni(akár még teniszütő vásárlására is), így célját igazán e sem valósítja meg. De ugyanez a helyzet az önsegélyező pénztárakkal is. Megfigyelhető, hogy leginkább csak a jövedelmek adómentesítése miatt folyatják át a pénztárakon a tagok.

Köszönjük a figyelmet!