Rokay Zoltán: Szólalj meg Mózes Szólalj meg Mózes / Rokay Zoltán. - Óbecse : Lux Color Printing : Szulik Alapítvány, 2010.

Tudjuk, hogy Mózes arca miután a hegyen Istennel beszélgetett, oly ragyogó fényes volt, hogy le kellett takarnia. Ez egyrészt megnyitja az utat egy helytálló értelmezésnek, amely az Úrral való találkozásából indul ki: ebből, illetve ezekből a találkozásokból érthetjük meg igazán Mózes hivatását és küldetését, ezek alapján tudunk közelebb jutni személyéhez, egyéniségéhez.

Másrészt arról is szokás beszélni, hogy a hagyomány oly dicsfénnyel vette körül Mózest, hogy a „történelmi” Mózest már képtelenség, vagy legalábbis nehéz felismerni. Nos a hagyomány dicsfénye mégiscsak egy valóságos Mózest vesz körül, s, hogy ez a hagyomány, ez a dicsfény körülveszi, annak okát Mózes hivatásában és küldetésében kell keresnünk.

Mózes ezután így szólt az Úrhoz: "De, Uram, én nem vagyok a szavak embere. Azelőtt sem voltam és most sem vagyok, amióta szolgáddal beszélsz. A szám akadozó, a nyelvem lassú." Az Úr ezt válaszolta: "Ki adott szájat az embernek, ki teszi némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr? Menj csak, majd segítek a beszédben, s azt fogod hirdetni, amit mondanod kell." Ő azonban ellene vetette: "Bocsáss meg, Uram, de küldj, akit akarsz." Az Úr erre haragosan mondta Mózesnek: "Áron, a levita, nem a testvéred? Tudom, hogy jól beszél. (…) Beszélj vele és add szavaidat a szájába. Én majd téged is, őt is segítelek a beszédben, és megtanítlak benneteket arra, mit kell tennetek. (…) Vedd a kezedbe ezt a botot, vele teszed majd a csodákat.„ (Kiv 4,10-17) Mózes arra hivatkozik, amit az Örökkévalónak úgy is tudnia kell: ő nem a szó embere, sokkal inkább nehézkes (súlyos) nyelvű, szájú. Az Örökkévaló visszautasítja ezt a kibúvót, mentegetődzést, hiszen mint Teremtő, Alkotó, Mózest is Ő teremtett, Ő adja a képességeket és Ő vonja meg azokat. Ezért Mózesnek teljesen hiábavaló volt fogyatékosságára, nyelvhibájára hivatkozni. – Mózeshez hasonlóan Jeremiás is arra hivatkozik, hogy nem tud beszélni: „a-a-a, én még gyermek vagyok” (Jer 1,6), mert tisztában van küldetése súlyos és hálátlan voltával, amely egész könyvén végigvonul, és Izajás, aki ajkának tisztátalanságára hivatkozik (Iz 6,5) és a tisztátalan ajkú néphez kapja a küldetést.

A meghívott mindig küldött, a „próféta”, a megszólított mindig megszólító, a „szó embere”. Ebből a megszólításból érthetjük meg Mózes küldetését és személyét, amikor megszólal, mindig Isten megszólítására indít meg másokat: a Választott Népet és a fáraót. És ebben a megszólításban van az az örökérvényű, időtálló, amihez nem lehet és nem szabad beszüntetni, ami elegendő ahhoz, hogy „ne kerüljünk a kínok helyére.”

Mózes azonban kitart szándéka mellett és tovább ellenkezik. Most „taktikát változtat”, s kéri az Örökkévalót, küldje azt, aki erre rátermettebb. Az Örökkévaló haragja erre joggal lobban fel, nem csak azért, mert Mózes megengedi magának a bátorságot, hogy vitába bocsátkozzon Vele, hogy Ábrahámhoz hasonlóan alkudozzon, hanem azért mert nagyon jól tudja, kire gondol Mózes, hiszen mint mindentudó ezt a „megoldást” látta elő Ő is, tehát teljesen felesleges Mózesnek burkolt formában beszélnie.

Ám mindez növeli a feszültséget, amely a történet végkifejlete felé vezet. Innen érthető a válasz: „Nemde ott van Áron bátyád…” Ettől a pillanattól kezdve Áron szervesen hozzátartozik a kivonulás történetéhez. A papság, - Bár Mózes is Lévi törzséből való – az eredeti szöveg kifejezetten a „levita” – jelzővel ruházza fel Áront, az áldozat, az istentisztelet elválaszthatatlanul hozzá tartozik a pusztai vándorláshoz, sőt mondhatni, a pusztai vándorlás elbeszélésének törzsanyagát alkotja. Ám a papi szolgálattal, a sátorral, az áldozat bemutatásával kapcsolatos törvényeket és előírásokat is Mózesnek adja az Örökkévaló. Majd ő közli Áronnal.

Ez a Mózes, akit jól ismerünk – kezében a kőtáblákkal és bottal, a homlokából előtörő fénysugarakkal – az ő teljes nagyságában, fenségében és közelségében megjelenhet szemünk előtt, ha figyelmesen, készséges szívvel és értelemmel olvassuk a Tórát, hallgatjuk Mózes hangját, aki Michelangelo szavaival mi is meg akarunk szólaltatni: „Szólalj meg!” Ha felkeltette érdeklődésedet a könyv, látogass el könyvtárunkba, ahol megtalálhatod ezt, és a témában még sok minden mást is! Várunk szeretettel! A bemutatót készítette: Nagy Péterné Korándi Márta Szólalj meg Mózes / Rokay Zoltán. - Óbecse : Lux Color Printing : Szulik Alapítvány, 2010.