Jézus, a Logosz

A Logosz cím jelentősége Logosz = Szó = Kinyilatkoztatás Jézus a Logosz = Isten kinyilatkoztató tevékenysége Krisztusra, minden dolgok kezdetére megy vissza Ezzel állítja Jézus istenségét, de nem a természetek, hanem az üdvtörténet értelmében az Atyáról beszélhetünk a kinyilatkoztatástól függetlenül is, de a Fiúról nem ezért az Újszövetség nem oldja fel azt a paradoxont, hogy az Atya és a Fiú egy, mégis különböző A Logosz csak a jánosi iratokban fordul elő a Jn prológus azt hangsúlyozza, hogy Krisztus műve nem Keresztelő Jánossal kezdődik: Ő maga a kinyilatkoztatás, amely a teremtéssel indul el.

A Logosz a hellenizmusban Elterjedt fogalom, főleg a sztoikusoknál jelentős: a Logosz világtörvény, a mindenség kormányzója, egyben jelen van az emberi értelemben is Tehát személytelen, panteisztikus világlélek A platonizmusban ideális értelemben reális lény, de itt sem személyes A görögöktől távol áll Logosz belépése a történelembe, ugyanakkor ez vezet el a megszemélyesített Logosz fogalomhoz.

A megszemélyesített Logosz Filónnál megszemélyesített középlény A gnosztikusoknál mitikus középlény: a tudás közvetítése által megváltó ideiglenes emberlétre is juthat, de csak mitikus-doketista értelemben Hermész és Toth: az istenmítoszok allegorikus magyarázatai Jánosnál: a fogalmat felhasználja teológiájában; a kinyilatkoztatás alá rendelte, és ezzel átalakította.

A Logosz a zsidóságban Két válfaja van az ószövetségi: ez a Gen 1 alapján Isten teremtő igéjét fejleszti tovább a kései: a hellenista Logosz fogalomból kialakított képzetek. A kettő kölcsönösen hatott egymásra.

Az ószövetségi Logosz fogalom Alapja: Isten Igéje által teremtett > egész önközlése Igéje által történik A Logosz itt = Isten, amint a világ felé fordul Az Ige több helyütt önálló életre kel: Elküldte szavát, hogy meggyógyítsa őket, életüket kimentette a veremből. (Ps 107,20) Ítéletet küld a földre, szava gyorsan odaér. (Ps 147,15) Amint az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi, hogy magot adjon a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, éppen úgy lesz a szavammal is, amely ajkamról fakad. Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem. (Iz 55,10-11) Itt már közel járunk a megszemélyesített Igéhez, de a zsidóság ide csak hellenista talajon jut el.

A megszemélyesített Bölcsesség Péld 8,22-30: a megszemélyesített Bölcsesség „Alkotó munkája elején teremtett az Úr, ősidőktől fogva, mint legelső művét. Az idők előtt alkotott, a kezdet kezdetén, a föld születése előtt. (8,22-23) Ott voltam mellette mint a kedvence, napról napra csak bennem gyönyörködött, mindig ott játszottam a színe előtt. (8,30)

A megszemélyesített Bölcsesség Hiszen Isten erejének lehelete és a Mindenható dicsőségének tiszta kicsordulása (> emanáció!); ezért nem érheti soha semmi folt. Az örök világosság kisugárzása, és az Isten működésének tiszta tükre és jóságának képmása. Bár csak egy, mindent megtehet, s jóllehet magában marad, megújítja a mindenséget. Nemzedékről nemzedékre betér a szent lelkekbe, így formálja meg Isten barátait és a prófétákat. Sirák 1,3-4: Az ég magasságát, a földnek szélességét, s a tenger mélységét ki tudná megmérni? Minden más dolognál előbb teremtette a bölcsességet, öröktől fogva az okosságot. Sirák 24,3-5: „Én a Fölségesnek szájából születtem, s ködként borítottam be az egész földet. Fönt a magasságban volt a lakóhelyem, és a trónusom felhőoszlopon állt. Bejártam egymagam az égi köröket, megjártam a szakadék mélységét…

Bölcsesség a zsidóságban Rabbinikus szövegek: a bölcsesség = a Tóra (ld. Sirák 24,23kk is): Isten Lánya Egy qumráni szövegben: az isteni gondolat minden lét eredete Mindenütt: a kinyilatkoztatás útja Mindenütt: elképzelhetetlen, hogy egy emberi-földi élet történeti keretei között történjen a kinyilatkoztatás

Logosz az Újszövetségben

Alkalmazása Egységet teremt a megtestesült és a preegzisztens Jézus között  Krisztus viszonya Istennel Csak a feltámadás után alkalmazzák rá akár csak a Kürioszt, de az a liturgiából ered, a Logosz viszont teológiai reflexióból Jn-nál a palesztinai szinkretista zsidóság hatása az erőteljes, bár a hellén gondolatok is szerephez jutnak

A Logosz teológiai mondandója Jn-ban a logosz sokszor előfordul: Jézus hirdeti az igét, mert ő maga az Ige = Jézus kinyilatkoztatást hoz, mert ő maga a kinyilatkoztatás az igét meghallgatni = a kinyilatkoztatást elfogadni ld. még: Ha megmaradtok igémben, valóban tanítványaim lesztek (8,31) aki megőrzi igémet, az nem ízleli meg a halált örökre. (8,51) Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre. (5,24) Jézus tanítása = Isten szava „átadtam nekik igédet…” (17,14)

Átmenet a Logoszba A fenti részekben Jn az igét a kérügma értelmében használja. Az ige itt több, mint Keresztelő János szava, amely csak hang (phóné) Innen egyenes út vezet a Logoszhoz: Jézus nemcsak hirdeti az igét, de ő maga az Ige, a kinyilatkoztatás. Ez más iratokban is megjelenik, de nem olyan hangsúlyosan: a kereszt Igéje (1Kor 1,18) a bűnbocsánat igéje (2Kor 5,19) Zsid: különbséget tesz az Ósz-i küldöttek igéje és a Fiúban kijelentett ige között. + Fiú általi teremtés + a Fiú az isteni dicsőség visszfénye

A Logosz Jn-ban Alapja a kinyilatkoztatás eredetéről szóló elmélkedés Jézus élete kinyilatkoztatás a világot teremtő ige is kinyilatkoztatás  a világot teremtő szó = Jézus szava / ő maga Ezért kezdi az evangéliumot a Gen első szavaival: ‘en arkhé’ = kezdetben Ha ez így van: mi a kapcsolat Jézus és Isten között?

A Logosz Jn-ban 2. Ez a Logosz-tan a kinyilatkoztatás iránti ószövetségi érdeklődésből születik (nem filozófiai spekulációból), DE: személyes Logoszt hirdet! itt találkozik érdeklődése a hellenista Logosz spekulációkkal. az sincs kizárva, hogy valamilyen hellenista vagy gnosztikus mintát használt a Prológushoz Ám gyökeresen újat hirdet: a Logosz megtestesülését a vallástörténeti elképzelésekkel szemben tehát nem Jézust öltözteti fel a korabeli logosz elképzelésekkel, hanem a görögök logosz tanáról jelenti ki, hogy az a logosz, akiről ők beszéltek: Jézus.

A Prológus 1 Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, En arkhé en ho logosz, kai ho logosz en prosz ton theon, kai theosz en ho logosz. 2 ő volt kezdetben Istennél. 3 Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. 4 Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. 5 A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel. … 14 S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.

A Prológus 2. Értelmezésében fontos az 1,14: a Logosz lényege Isten cselekvése, önközlése; a Logosznak erre tekintettel van léte, sőt léte egyenlő a cselekvésével Mégis: az első versekben a Logosz létéről önmagában beszél Ezzel elhárítja Isten és a Logosz szétválasztását két istenre: az Ige Istennél van = nem teremtetett (ariánusok), nem emanálódott (Origenész); nem alárendelt, nem is mellérendelt ( nem lehet megfordítani: „Isten a Logosznál van”) azzal sem lehet elvenni a kijelentés élét, hogy a logosz „isteni” (theiosz) volt. (A szöveg nem ezt tartalmazza) azzal sem lehet gyengíteni, hogy a Logosz határozott névelő nélkül áll (a Logosz isten volt…), hiszen a Tamás hitvallás világosan magyarázza Jn felfogását. Ugyanakkor kizárja a teljes azonosítást is: „ez volt kezdetben Istennél”

Isten és a Logosz kapcsolata Az Újszövetség krisztológiája eddig jut el: a Logosz Isten volt és a Logosz Istennél volt. nem két lény mégsem esnek egybe egymással Istent el lehet gondolni a kinyilatkoztatástól függetlenül, de a Logoszt nem. A Logosz Isten, mert Isten kinyilatkoztatja magát. Az Újszövetség e paradoxont nem oldja fel ld. ugyanígy: az Atya és a Fiú egy (Jn 10,30); az Atya nagyobb mint a Fiú (Jn 14,28)

A Biblia tárgya a kinyilatkoztatás Istenről mindig csak annyiban beszél, amennyiben közli magát (nem spekulál Isten létéről önmagában) A kinyilatkoztatás köti össze a teremtést a megváltással mindkettő Isten önközlése mindkettő a Fiú által megy végbe e gondolat az Újszövetségben másutt is megvan, ld. következő oldal

A Fiú szerepe a teremtésben egy az Istenünk: az Atya, akitől minden származik, s akiért mi is vagyunk, egy az Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van, s mi magunk is általa vagyunk. (1Kor 8,6) Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtetett. (Kol 1,16) A laodiceai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja az Amen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete. (Jel 3,14) ezekben a végső napokban Fiában szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé tett, aki által az időket is teremtette. (Zsid 1,2)

Jn többlete Ő viszi végbe a teljes azonosítást: a kinyilatkoztatás = Jézus Jézus életében láthatóvá lett Isten dicsősége, mert Jézus öröktől fogva Isten kinyilatkoztatása (= önközlése) a világhoz  ő Isten, amennyiben Isten önmagát közli. Hasonló a Zsid 1,3 állítása is: dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, (= Isten, mégsem egyszerű azonosság) ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget. (= Küriosz) A bűntől való megtisztítást elvégezve (= megváltó műve) helyet foglalt az isteni Fölség jobbján (felmagasztalása Küriosszá) Jézus Pálnál is Isten képe, de itt inkább az Emberfia értelmében Az Emberfia = benne Isten képe válik láthatóvá a Logosz = benne Isten dicsősége (= az, aki eddig a szentek szentjében lakozott…) válik láthatóvá

A Logosz mindenütt kinyilatkoztatás Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és amit a kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek. Igen, az élet megjelent, láttuk, tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk. (1Ján 1,1-2) = az Élet logosza Szeme olyan, mint a lobogó tűz, fején sok korona, ráírva a név, amelyet senki sem tud, csak ő. Vértől ázott ruha van rajta, a nevét Isten Igéjének hívják. (Jel 19,12-13) = a végső kinyilatkoztatás A Jn azonban a kinyilatkoztatás legszéléig, az őskezdetig vezeti vissza a Logosz szerepét, amint az 1Kor 15,28 a másik széléig, a végéig viszi el: S ha majd minden alá lesz neki vetve, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben.

Összefoglalás Jézus élete a kinyilatkoztatás középpontja Jézus műve egyenlő a személyével Jézus maga a kinyilatkoztatás Isten Igéje által teremt, ez az ő önközlése, tehát Jézus maga az Ige az Ige személyes isteni valóság (= Jézus), de nem szinkretista, hanem keresztény értelemben