„Keveréklények” Hieronymus Bosch festészetében Keveréklény: alvilági hatalmak attribútumai, v. a hamisság, kettős természet büntetésének jelképei a keresztény művészetben Szimbiózis: életközösség, két v. több különböző szervezet együttélése

Utolsó ítélet

Néhány kérdés elöljáróban Ki volt Bosch? Milyen hatások inspirálták soha nem látott lényeinek megalkotásában? Festői korszakok v. egyidejűség? (Kronológia híján) Mi lehetett a festő célja ezekkel a teremtményekkel? Mely műveiben fordulnak elő keveréklényei? Kik lehettek e művek megrendelői? Hogyan érvényesült a festői szabadság a művészi konvenciók szigora ellenére? Hogy fér össze a szakrális a groteszkkel (profánnal)? Hogyan tolerálta az adott kor ezeket a szokatlan műveket?

„Alig valamit tudunk tényszerűen erről a XV „Alig valamit tudunk tényszerűen erről a XV. századi németalföldi festőről. Azt sem tudjuk, hogyan jutott azokhoz a különös témákhoz, amelyeknek segítségével oly önkényesen hátat fordított az egyházi művészet hagyományainak. Jelképeinek értelme már ködbe veszett, s így lezárult a festő rejtett énjének feltárásához, s ezzel együtt művészetének forrásaihoz vezető út. Gondolatvilágának tára nem nyílik meg előttünk, pedig a kései középkor ikonográfiája jól ismert. Ám hermetikus zártságuk ellenére Bosch jelképei kétségkívül tudatosan törekszenek egy világ kifejezésére. Nem feltételezhetjük, hogy ezek a művek egy megszállott kiszámíthatatlan látomásai volnának, hiszen a fantazmagóriák oltártáblákon jelennek meg és ezért nemcsak jelképek, hanem hitvallások is. Egykor érthetőknek kellett lenniük, hiszen be kellett tölteniök feladatukat: a lelki épülés szolgálatát.” (Fraenger)

Nem könnyű a középkori ember lelkivilágának megértése, sok száz év és sok száz paradigma-váltás választ el minket tőlük. Adott egy minden ízében a középkorhoz kötődő festő, akinek munkásságát lehetetlen elválasztani a 15. század véres sárból és hófehér áhítatból kevert világától, a groteszk vízköpők, a skolasztikus példázatok és a képzeletgazdag misztika valóságától. Átmeneti kor gyermeke: a keresztény múltban gyökerező, de már felszabadulóban lévő, tépett lélek. Néhány – a korra jellemző - tényező, amely hatással lehetett Bosch festészetére:

Hertogenboschi katedrális támpillér-lovagjai Inspiráló benyomások Hertogenboschi katedrális támpillér-lovagjai Az ördög megtévesztő metamorfózisai? Frau Welt-ábrázolás (Wormsi dóm)

(Világvége-előrejelzés 1524. II. 25-re) Visio Tnugdali? XII. sz. pokol-látomás és egyéb „útikalauzok”? (Hertogenbosch 1484) (Magyarul a Sándor-kódexben: Tundalus pokoljárása) Sebastian Brant: A bolondok hajója (1494) Haláltáncok (macabre)? Világvége-víziók? (Világvége-előrejelzés 1524. II. 25-re) Jelenések könyve? Kódex illuminációk? Geertgen tot Sint Jans hatása? „Boszorkánypöröly” illusztrációk? Korabeli orvosi könyvek (Paracelsus) „A világ gyáva, romlott és roskatag, ósdi, sóvárgó, zavaros beszédű; akár férfi, akár nő, mind bolond... most már tényleg a vég közeleg... minden rosszul megy… „ Eustache Deschamps (1346-1407) Bosch „…ordétások az eget feléri vala".

Limbourg testvérek a Visio Tnugdali-ból: a Szörny Simon Marmion Bosch (Berry herceg zsolozsmáskönyve) Egy epizód három megjelenítése a Visio Tnugdali-ból: a Szörny Simon Marmion „… szörnyeteg, amely hatalmas volt és förtelmes…, és felfalt minden lelket, kiket szörnyen megkínzott csőrével és karmaival. És ha már elnyelt valakit ez a rém, az altestén kibocsátotta…” Bosch

Clown-os, burleszk misztériumjátékok? (Bax, Marijnissen) Bestiáriumok? Népi hiedelmek, folklór? Brabanti közmondások, beszédfordulatok? Verbális metaforák látvánnyá transzformálása? (Bax, Marijnissen) Bestiáriumok? (Az állatvilágot vallási, erkölcsi párhuzamokon keresztül bemutató középkori művek – Előzménye:Physiologus c. kora keresztény mű) Hallucinogének? Túlzásba vitt böjtölés? Démonomániákus fantázia szüleményei? Historia Natural (Plinius el Viejo)

mondásainak, morális hanyatlásának Az egyház belső ellent- mondásainak, morális hanyatlásának karikatúrája? Szatirikus célzás az inkvizícióra ?

Devotio moderna hatása? 14-15. sz-i misztikus szerzők teológiai spekulációi (Karthausi D., Kempis T., Erasmus) - Eretnekgyanús szekták, vallási közösségek: Hieronymiták (Közös Élet Testvériség) Szabad Szellem Testvérei, Adamiták(a „sátán zsinagógája” - Fraenger - Szinkretizmus-elmélet (Lynda Harris) stb.

Kempis Tamás: Filótea I/XV. A pokol „…Képzeletedben rajzolj magad elé egy várost, amelyre sötétség borul, s amely bűzös kén és szuroklángokkal ég, e város tele van kétségbeesett lakosokkal, akik sem elmenekülni, sem meghalni nem tudnak. Miként az imént leírt város szerencsétlen lakosai a borzalom tengerében, éppúgy vannak az elkárhozottak a pokol örvényében. Minden érzékük, testük minden része kimondhatatlan gyötrelmeket szenved, amiként ugyanis minden képességeiket a vétkezésre fordították, éppúgy szenvedik mindazokat a kínokat, amelyekre a bűn rászolgált. Szemük a bűnös tekintetek miatt az ördögnek borzasztóan rút alakját s az egész pokolnak képét fogja látni. Egyebet sem lehet hallani, mint sírást, jajveszékelést, kétségbeesést, káromlást, ördögi beszédeket, amelyek mindmegannyi gyötrő büntetései a hallás által elkövetett vétkeknek, s ugyanez áll a többi érzékről is…”

Pszichiátriai és Neurológiai Intézet Patológiás téveszmék? Freskó a volt Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet falán

Korábbi művek hatása? Martin Schongauer (1430-1491)

Dierick Bouts (1410? - 1475) Elátkozottak

A fenevad reggelije (freskó a pisai dómból)

Egy fontos levél: "Bosch sohasem festett olyasmit, ami a körülötte érzékelt természetes világnak a határait átlépte volna, hacsak nem pokolról vagy purgatóriumról szólt: egyszóval leleményei igen különös, ámde létező dolgok megfigyeléséből fakadtak. Ezért is állítható általános érvényű szabályként, hogy bármely festmény, mely fertelmes dolgokat vagy olyasmit ábrázol, ami a természet határait átlépi, de nem poklot vagy ezzel kapcsolatos "motívumot" jelenít meg, hamisított vagy apokrif műnek tekinthető...„ Felipe de Guevara levele II. Fülöpnek, 1563 előtt

Előfordulások Bibliai témájú festményein - bár sajátosak és másokhoz nem hasonlíthatóak - még nem, vagy csak elvétve találunk szokatlan teremtményeket, egy-egy ördögöcskét, csontvázat, jól bevált pokolbeli rekvizitumot. Halálról, bűnről, vezeklésről, büntetésről, pokolról, purgatóriumról, szentek megpróbáltatásairól, kísértéseiről szóló műveiben aztán annál inkább, legnagyobb számban a Szent Antal megkísértése c. triptichonon találkozunk velük. Bosch a hagyományos pokolbéli faunát új és még rémisztőbb fajtákkal gyarapítja, amelyeknek komplex formái nem is írhatók le pontosan. Emberi és állati tagok bizarr elegyéből állnak, amelyhez olykor egy-egy élettelen tárgy is kapcsolódik. Az isten törvényei szerint berendezett természet szétzilálódik a káoszban…

Szent Antal megkísértése

Szent Antal megkísértése Néhány művészettörténészi megközelítés W. Fraenger (1963): Bosch Jacob van Almaengien eretnek szektájának tagja volt, a triptichonban a tanulmány szerője kultikus témát lát, amely egy konkurrens szekta feletti győzelem emlékére készült a szekta kultikus gyülekezőhelye számára, ahol mint egy allegórikus emléktábla a konkurrens szekta felett aratott győzelemre emlékeztette a tagokat. Vieira Santos (1953) úgy véli, hogy Bosch e művében ez eretnekség ellen, de különösen a középkor egyes alkimistáinak és mágusainak vak és mértéktelen önhittsége, a mindeneknél nagyobb és ráadásul mérhetetlenül elharapózott eretnekség ellen akart küzdeni festői eszközökkel. Delevoy (1960) szerint viszont az alkotás Bosch vízióinak kozmikus jellegét mutatja, amely a középkori gondolkodás minden formáját egyesíti. És mégis, a kellemetlen jelenségek antológiáját olyan kritikai szellem hatja át, amely egy új világról ad hírt: a mágiáról szőtt álom felszabadítja a tudomány szellemét. Tolnay Károly (1965) azt állapítja meg, hogy Bosch a gonosz átka alatt nyögő világot ábrázolja. Marijnissen (1972) mindennél előbbre helyezi a szent rendíthetetlen állhatatosságát. Bármit tesz is a démon, hiábavaló… Wolfgang Wintermeier

Milyennek gondoljuk a poklot? Vajon hogyan változott az évszázadok során a pokol topográfiája? Az elkárhozott lelkek földje rendkívüli hatást gyakorolt az alkotó elmékre. A költők, képzőművészek mindig is erősen érdeklődtek a téma iránt, és számtalan igen érdekes feldolgozás született. A pokol teológiai értelemben negatív fogalom, az emberek többsége számára mégis valóságosabbnak tűnik, mint Tündérország, Atlantisz, a Valhöll vagy más, képzelet szülte helyek. Ez annak tudható be, hogy az alvilág föltérképezése rendkívül fontos szerephez jut a több évezredes hagyományban, és a pokolról bennünk élő képre az alkotó fantázia, az elemző érvelés, a diktatórikus dogmák, valamint az egyszerű és a komplex hitrendszerek egyaránt rányomták a bélyegüket. A képzelet történetében a pokol a legnagyobb szabású építmény, amelynek „főépítészei” olyan szellemóriások voltak, mint Homérosz, Vergilius, Platón, Szent Ágoston, Dante, Bosch, Michelangelo, Milton, Goethe, Blake, és még folytathatnánk a sort. A pokol leírását mindig sokkal inkább szó szerint vette a nép, talán azért, mert könnyebben érthető. A mennyország spirituális, a bűnös lelkek viszont furcsamód valószerű, hús-vér világban sínylődnek. A pokol kínjai valódi fájdalmat okoznak, légköre embertelen. Ugyanakkor baljóslatúan izgalmas hely is, ami a mennyek birodalmáról nem mondható el. (Alice K. Turner)

A pokol és a kárhozat lényei Szörnytipológia Gnómok, torzszülöttek – emberalak hiányzó v. többlet -tagokkal

Tanulmányrajzok

„…ha olyanok nem lesztek, mint a gyermek, nem mentek be a mennyek országába” (Mát.19,14) - (vallási infantilizmus) „Haspók” „Egészen hassá változva, s hozzá még süvegbe és cipőbe bújtatva ez a torzszülött a matriarchális archetípushoz való lehető legnagyobb hasonulást ábrázolja, ami végül még férfipredikátumának elnyomásában is megnyilvánul… Ilyen hermafrodita keveréklény a mi torz emberkénk. Hiszen nincs neme, s ez az androgün nem-felettiségbe emelné: kárhoztatandó elrugaszkodottságának azonban az a büntetése, hogy az idomtalan anya-gyermek köldökét fényes kard fúrja át…” „Járókás öreg” „Hogy mi lesz abból az emberből, aki elkötelezte magát a békamisztérium örökös anya-gyermekség állapota mellett, azt a szerencsétlen öreg torzalakja szemlélteti, aki…egy kisgyerek járókájában vánszorog. Merev szemű, fanatikus feje állig, kar nélküli teste bokáig van … bepólyázva, ruhája a földet söpri, hogy a földdel való minél intenzívebb kapcsolat létrejöjjön. Hasonló okokból sétál a vén bolond mezítláb egész életén át.” „Lábasfejű” „Fölényes, nagyon művelt arcú, test és kar nélküli áldozó a kelyhet a térde közé szorítja, miközben békához hasonlóan terpeszkedik. A csupán cerebrális és genitális részből álló alak – fenekének meztelensége miatt szodomitának látszik – igazi „béka fia”… A serleg felhajtásának szégyenletes kitárulkozás a következménye. Valóban ördögi kísértés ez: a szentségtelen obszcenitás Antal szeme láttára történik.” A kacér és nadrágtalan vakarcsban Bosch nyilvánvalóan ismerőst feketített be…

Ember-állat hibridek

Rovardémon Légi teremtmények Golyóhasú, darázsderekú törpét látunk itt, szalamandrafarokkal és hegyes szárnnyal. Fekete kreppfátyla után ítélve kanonok lehet…Fanatikus arc tekint ránk, melyet az orron ülő csíptető azzal a tudományossággal jellemez, mely a sötétagyúak sajátja…A kis szörnyeteg hasába döfött nyíl (és a pajzsok) arra vall, hogy itt valamilyen nagyon is határozott ellenséget vettek célba, és találtak el. Hogy ez a figura gyújtogató és bajkeverő, az abból is kitűnik, hogy a fején gyújtógolyló füstölög, és hogy a kártékony bogár lerakta petéit Szent János sziklája előtt. …Bosch a tisztátalan fajzatot háromágú szigonnyal látta el, ezt pedig a mohó önzés állandó szimbólumaként szokta használni. …A korábbi álcázásból kitárulkozó, szinte portrészerűen valódi besurranó ezek szerint az egyházellenes karikatúrák sorába tartozik, ugyanúgy, mint az …örökséget hajhászó apáca v. a Szénásszekéren garázdálkodó kapzsi kolduló barátok. Légi teremtmények Máig sem sikerült olyan magyarázatot találni rájuk, amely kiállná a tárgyilagos felülvizsgálat próbáját. Fraenger szerint az oroszlántestű sas egy géniusz, aki a mélységből az örök életbe ragadja a teknőst, a mocsár káoszába süllyedt állatot. Valamennyi repülő lény azt illusztrálja, hogy hal és madár, tenger és levegőég az örök éterbe tér vissza.

Ember-tárgy-állat Ember- növény

„Kacsahajó” „Libalovas” Az alak talánya könnyen megoldható: itt a nemzett „látó” áll szemben a vak „nemző” hatalmakkal. Mulandósága tudatában elégedetlenül szorong az önelégült matéria: a víztükör és a tiszta szellem: a papírtekercs között. „Libalovas” A csupasz liba, tojás formájú testével az anyagi világ őselvét: a Matériát ábrázolja… A liba gégéje, különös feje phallikusan értelmezendők. A nemzésnek az anyagi világban rejlő képességét jelentik, ahol a nemző és a világra hozó princípium polaritását a tollatlan fartő szembeszökő pontozottsága emeli ki. Ezen a vak körforgásban mindig újraszülető matérián a halál katonája lovagol, ami a neki újra meg újra áldozatul eső, erőszakkal elragadott generációkat allegorizálja….

„Fűzfaboszorkány” A Mózes-ének „ifjújának” „szűzként” egy gyíkszerű boszorkánylány a párja. Ő is fűzfatörzset visel fejfedőként. Jobb kezében pólyás gyereket tart, akit kiszáradt gallyujjakkal kéregkebléhez szorít. De nem meri a csecsemőt szürkén beesett, baljós arcához és keserűen összeszorított szájához emelni. A nemes úrfi és a fűzfa szűz nyilvánvalóan összetartozó pár. A drága női nyereg mutatja, hogy ez a boszorkány az előkelő társasághoz tartozik. Minden bizonnyal azzal a divathölggyel azonos, aki a középső jelenetben Szent Antalt ostromolja. Az ő kígyóorsója itt a pikkelyes farok hasonmása.

„Az erdőknek füle, a mezőknek szeme van”

„Az erdőknek füle, a mezőknek szeme van” c. rajzán napsütötte liget köntösébe öntöztette „Én”-jét (Bosch=erdő). A hét fából álló pagonyban (sic !), amely a bölcsesség székhelyét, egy bagoly odvát veszi körül, két hatalmas szellemfül hallgatózik, a belső hallásnak, az engedelmesség erényének szimbólumai… az Istent szem előtt tartó bölcsesség ebben nyilvánul meg a legmélyebben. A derűs kis liget pedig olyan mező közepén áll, amelyre hét tágra nyílt szem van rárajzolva…ez a hét bolygónak a szemben összpontosuló isteni ereje… „Az Úr szeme bejárja az egész földet” (Zak.4,10), de hét szeme van a Jelenések bárányának is (Jel. 5,6). (W. Fraenger)

Ember-építmény Állat-építmény v. tárgy

Nobisz korsó (félreeső kocsma=pokol) földóriása: Tájbeli elhelyezkedése is alattomos csapdának mutatja. Az antropomorf barlang nyílása küklopszi bejáratnak, álnokul szétnyitott csapdának látszik. A csapórács megerősíti azt az elképzelést, hogy a menedék csapda, amely a belépés után az áldozatot kétes vendéglátók kezére juttatja. „Gólyagondola” A léghajó látomásszerű csodamű, amelyben a legszubtilisabb konstruktivitás álomszerű kötetlenséggel párosul. A néző fellelkesül a varázslatos, hangtalanul tovalebegő szépség látványán, de egyúttal babonás aggodalom is hatalmába keríti. Vegyes érzéseket kelt ez a gólyagondola és ez a páncélozott fregatt: a születések madarának, a gólyának az üres semmivel vívott párharcaira gondolunk. „Ló-korsó” Hogyan keletkezik hát a „hippokeramos”? Először is abból a közvetlenül látható hasonlóságból, amely egy domborodó, sima lótörzs és egy korsó között van. Másodszor az ismert közmondásból, hogy a korsó a kútra megy, tehát lábakon jár. Harmadszor abból a megfigyelésből, hogy egy ló feszes farán a …nyílás olyan, mint a korsón a kerek száj…A hatást Bosch szodomita gyalázkodássá élezte.

Állat-állat, zoomorf lények Állat-növény- ember

„Fa-ember” A Pokol fenekén középütt, éles fényekkel megvilágítva, pontosan megrajzolt körvonalakkal egy szörnyalak áll…, a világtojást védő világfa. Bosch kozmikus jelképpé duzzasztotta fel a faóriást, amelyen a hajó, a fa, a tojás és az ember hagyományos képzete közös testté nőtt össze, s ebben a jelképben az óriási és a törpe varázsos arányosságban olvad össze. A világfa kiszáradt, a világtojás megzápult s eltörött, a világtenger befagyott, és az idő hajója beszorult a jégbe. A démon, akinek a tagjai ezekből az elemekből állnak, a lelki halál megszemélyesítőjeként áll a Pokol éjében, maga ez a rohadás, mert nem maradt más számára, mint az elmúlt dolgokra való visszatekintés…

Fa-ember szimbolikája (részlet) Tojás: A minden létező csíráját magában foglaló differenciálatlan teljesség A teremtés kezdete, az őspotencia, Kísértő nőiség stb. Fa: - A tudás, a Paradicsom, örök élet Jessze gyökere, fája (Jézus családfája, alvó öregemberként is ábrázolják) stb. Fül: hallásból fakadó hit Kés: „Gonosz embernek kardok a fogai, kések az álla csontjai” (Ószöv.)

Növény és élő épület…

A teremtő termékenység öt katedrálisát látjuk itt… Az Élet Kútjának egységes hímnős formája a jobbra és balra álló sziklaképződményekben feminin és maszkulin összetevőire válik szét. A két szomszédos, növényi formákban végződő szikla organisztikus díszeivel több szimbólumot váltogat. A teremtő termékenység öt katedrálisát látjuk itt…

és patkányfalkák - egy rusztikus idill szereplői… Nemtelen és hibrid teremtmények, vak homunkuluszok, madárfejű martalócok és patkányfalkák - egy rusztikus idill szereplői…

„Bosch részese kora ízlésvilágának, amelyet a groteszk és a természetellenes iránti lelkesedés jellemez.” Walter Bosing A mindent átszövő szimbólumok - így Bosch mikrokozmoszának szimbólumai – koronként más-más jelentéstartalommal bírnak. Képrejtvényei, képi lexikona, „sűrített paradicsoma”-pokla gyönyörködtet és gondolkodóba ejt egy időben. Szellemi és anyagi formákat kapcsol össze komplex, csillogó metamorfózisban, a rútat, a rosszat, a kaotikust társítja a morális rosszal. Fantáziaképei és rejtélyes forrásokból merített apokaliptikus látomásai realista elemekkel társulnak. A reális világot alkotórészeire bontja, majd zabolátlan képzelőerejével önkényesen új életre kelti. Az egyetemes emberit ábrázolja: mindent elmond rólunk évszázadokkal ezelőtt.

„Epigonok”, a „Bosch-motívumok ügynökei” (Hollander), követők, utódok Jan Wellens de Cock (1480-1527)

Lucas van Leyden - 1494-1533.

Jan Mandijn (1500-1560) „alvilági Disneylandje” (Gibson)

Herri met de Bles ? (1510-1550)

Pieter Huys (1519-1584)

Hatása Pieter Bruegelre (1525-1569) Bolond Margit

Szürrealista vízió Dalí profiljáról? (Ez csak tréfa!)

„Hieronymus Bosch, arcod miért ijedt „Hieronymus Bosch, arcod miért ijedt? Sápadt ábrázatod pokoli szörnyeket Vél látni, szárnyasan füled körül zsibongnak. Hiszlek a mély sötét árny-hadaktól szabadnak; Tágra nyitottad a sátán-hajlékokat, Te és művészeted, melynek mestere vagy. Bírói bölcs kezed megfesti, szerte-tárja Mind, mit a mord pokol mélysége rejt magába.” Lampsonius 1572

Irodalom: Wilhelm Fraenger: Hieronymus Bosch Wolfgang Wintermeier: Hieronymus Bosch fantasztikus életműve Walter Bosing: Hiernymus Bosch Internetes források