Baritz Sarolta Laura OP Budapesti Corvinus Egyetem KÖRNYEZETI ETIKÁK KERESZTÉNY SZEMMEL Baritz Sarolta Laura OP Budapesti Corvinus Egyetem

A FELELŐS GONDOSKODÁS ELVE A RELATÍV ANTROPO-CENTRIZMUS

< > = ? Ökológiai válság ökofilozófia, környezeti etika ember és természeti környezet viszonya Antropocentrikus Nem antropocentrikus = ökocentrikus elméletek

Antropocentrikus elméletek ● Nem feltétlen környezetromboló magatartás ● A természeti környezet az ember számára hasznosságot jelent, ez az erkölcsiség fő kritériuma. (Jólét!) ● Értéket csak az ember rendelhet a környezethez. eszköz érték, (rekreációs, szimbolikus érték, életkörülmények biztosítása) nincs önértéke! ● Nyugati gondolkodás ● Erős – Gyenge antropocentrizmus

Erős (radikális) antropocentrizmus ● Utilitarista, ember-természet viszonya nem erkölcsi alapú; ● Természeti környezet gazdasági, piaci alapon közelíthető meg; ● Gyenge fenntarthatóság.

Erős (radikális) antropocentrizmus Amit a keresztényekről mondanak… „Az ember nevet adott minden állatnak, így alapozva meg uralmát fölöttük. Isten mindezeket kifejezetten az ember javára és uralkodására tervezte: semmi más célja nem volt az egész teremtett világnak, mint hogy az ember céljait szolgálja.”* (Ter 1,26: „Uralkodj!”) „Mai tudományunk és technológiánk oly mértékben át van itatva a természettel szembeni ortodox keresztény arroganciával, hogy ha csak ezekre támaszkodunk, az ökológiai krízisre semmiféle megoldást nem remélhetünk.”* *Lynn White, Jr.: Ökológiai válságunk történeti gyökerei, in: Science, 1967

Gyenge (mérsékelt) antropocentrizmus ●Embernek erkölcsi kötelességei is vannak a természeti környezettel szemben (eszköz!!) - fenntartható jólét - természet megőrzése ● Az ember természet feletti uralma nem korlátlan. Relatív antropocentrizmus jövő generációk érdeke szimbolikus, rekreációs érték - Isteni adomány modellje Shrader-Frechette, Sagoff, Hargrove, Norton

Nem antropocentrikus = ökocentrikus elméletek ●Tagadják az embernek a természeti környezetben elfoglalt kitüntetett szerepét ●Természetvédelem az ember érdekeitől függetlenül is. ●Tradicionális etika meghaladása Fox,W. osztályozása: - természet önértékét hangsúlyozó elméletek (individuális szinten) - pszichológiai- kozmológiai valóságként felfogott természet (mélyökológia, transzperszonális ökológia) Callicot, J. osztályozása: - biocentrizmus (élőlényeknek etikai értéke van) szenzizmus (fájdalomérző képesség alapján erkölcsi védelem) animal welfare ethics - ökocentrizmus (ökoszisztémák nem élő részeinek is etikai értéke van)

A természetnek önértéket tulajdonító elméletek1 Önérték itt: - ember kiemelt szerepe megszűnik; - egyedi élőlények szintjén; - egyenlő mértékű érték Önérték erkölcsi kritériumai (Callicot, Goodpaster, Taylor): ●fájdalomérző képesség (Singer, P.) az emberi élet minden szakaszában történő védelme sérül ●életjelenségek összessége – különálló egyedek eltérő életformák – egyenlő mértékben tekintendők, egyenlő mértékben védendők ●önreprodukciós képesség erkölcsi értéke van a szaporodáshoz teret nyújtó környezetnek is (élőhely)

A természetnek önértéket tulajdonító elméletek2 Önérték – ökoszisztémák, bioszféra szintjén Leopold, A. - Föld etika: etikai forradalom, biotikus közösségek (önérték, morális érték) morális horizont tágítása, ember leértékelődik Lovelock, J.- Gaia Hypothesis: a bioszféra egyetlen nagy élő organizmus. nem veszi figyelembe a bioszféra egyes elemeinek értékrangsorát Fox, W.: önérték hozzárendelése egyre szélesedő erkölcsi körben: szenziocentrizmus, biocentrizmus, ökocentrizmus nem tesz ontológiai különbséget Hans Jonas - ontológiai axióma: önérték alapja a létbe írt cél birtoklása, célratörekvés: a lét lényegi önkifejeződése

Pszicho – kozmológiai megközelítések ●Radikálisan szemben az antropocentrizmussal; ● Moralitás mellett spiritualitás; ● Holisztikus, lét egésze; ● Panteizmus Mélyökológia: túllép a természet önértékén (mert az az emberre is, mint erkölcsi alanyra vonatkozik) természettudományos fogalmakkal magyaráz lelki, társadalmi, etikai valóságokat Transzperszonális ökológia: a személyes lelkiismeretnek részei a természeti környezet egyes létezői, figyelmen kívül hagyják az ember és a természet közti ontológiai különbséget. Ökofeminzmus: antropocentrizmus ~ androcentrizmus meghaladása; közösségek, kapcsolatok (Karen Warren)

A nem antropocentrikus Értékelés A nem antropocentrikus elméletek ●Nem tudják kellően megalapozni - a természet önértékét, - az élő és élettelen környezettel szembeni eltérő bánásmódot; ● A létezők egyenlőségét hangsúlyozzák értékelméleti összemosás; ● Nem veszik figyelembe az ember és a természet emberen kívüli része közti ontológiai különbséget erős antropocentrizmust írják le vele; ● Nem tesznek különbséget az anyagi jó és erkölcsi jó között. Az ember része a természetnek, de lényegesen különbözik is tőle.

Profitmaximálás ÉSZ, ÉN, JÓ, BOLDOGSÁG, ERÉNY ETIKAI ALAPOK ERÉNYETIKA - HASZONELVŰSÉG PARADIGMAVÁLTÁS AZ EMBERI GONDOLKODÁSBAN ÉSZ, ÉN, JÓ, BOLDOGSÁG, ERÉNY ALAPVETŐEN MÁST JELENT Arisztotelész Aquinói Szt Tamás C. Beccaria A. Genovesi KÖZJÓ J.Bentham J. S. Mill A. Smith Profitmaximálás A gazdaság célja

JÓ *objektív; lét, létezők, ember – alapjaiban jó ERÉNYETIKA ÉSZ *spekulatív, felismer, örök törvényt, természettörvényt, erkölcsi törvényeket; következtet JÓ *objektív; lét, létezők, ember – alapjaiban jó ÉN *az ember természete szerint kiteljesedésre tör *valódi szükségleteiben a másik ember jólléte is benne van; ÉN –TE kapcsolatok BOLDOGSÁG: (eudaimonia) az ember végső célja *a jó tevése által érjük el (erényes élet, tökéletességre törekvés) *a közjóért (másokért) való munkálkodás *lelki élet ERÉNY *a jóra való cselekvési készség (a hátán hordozza az örömöt, Scheler, M.) Okosság,igazságosság, lelkierő, mértékletesség objektivista önérdek=önszeretet (E. Fromm)

ÉSZ *redukálódik a tapasztalható felismerésére HASZONELVŰSÉG ÉSZ *redukálódik a tapasztalható felismerésére (empirizmus, materializmus) ÉN *közösség helyett önmagára irányul; az vagyok, amit birtoklok, ÉN – TE helyett ÉN – AZ kapcsolatok JÓ *ami hasznot hoz nekem (haszonelv); *ami növeli a gyönyört és élvezetet bennem (hedonizmus) BOLDOGSÁG *hêdonê, kellemes – kellemetlen *nem észszerű, az élvezet szintjén marad) *hedonista kalkulus (élvezetek maximálása) ERÉNY *a jóra való cselekvési készség helyett birtoklás, hatalom, mértéktelenség szubjektivista önérdek = önzés (E. Fromm)

Hol van a haszon és az élvezet helye? „Annyiban jó ugyanis valami, amennyiben kívánatos és vágyóképesség változásának végpontja” […] „Ennek megfelelően azt a kívánatos dolgot, amely a vágyóképesség változását relatív értelemben (ti. úgy, mint eszközt a végső határpont elérésére) lezárja, hasznos jónak nevezzük. Azt pedig, amit mint végsőt kívánunk, s ami, mint egy bizonyos dolog, amelyre a vágyóképesség törekszik, teljesen lezárja a változást, erkölcsi jónak mondjuk. Az pedig, ami a vágyó- képesség változását a kívánt dologban való meg- nyugvásként zárja le, nem más, mint a gyönyörködtető jó” […] „Azok a sajátosan gyönyörködtető javak, amelyek egyedül az élvezet miatt kívánatosak, noha olykor haszontalanok és erkölcstelenek. Hasznos javaknak pedig azokat nevezzük, amik önmagukban nem hordoznak olyasmit, ami miatt kívánatosak lennének, hanem azért kívánatosak, mert más jó elérésének eszközei. Ilyen például a keserű orvosság bevétele. Erkölcsi javaknak pedig azokat mondjuk, amelyek önmagukban hordoznak olyasmit, ami miatt kívánatosak”[...]„A jó ugyanis elsődlegesen az erkölcsi jóról állítható, a gyönyörködtető jóról másodlagosan, a hasznos jóról pedig harmadsorban.” (STh. I. q 5., a 6.)

1. 2. 3. 1. 2. 3. A JÓ-K HIERARCHIÁJA Haszonból Hasznos „jó” Hol van a haszon és az élvezet helye? A JÓ-K HIERARCHIÁJA 1. Első a jó-k között: erkölcsi jó (erény),önmagában jó, célértéke van A gyönyörködtető jó (~élvezet) az erkölcsi jó után helyezkedik el, önmagában jó, célértéke van 1. 2. 2. 3. Haszonból Hasznos „jó” A hasznos jó eszköz, másvalamit szolgál, utolsó a jó-k között. Eszközértéke van (külső javak – anyagi javak – Arisztotelész alapvető javak – Alford - Naughton) 3.

Önzetlen módon önérdekkövető A „JÓ”-K RENDJE Erényetikai jó Haszonelvű jó CÉL 1.Erkölcs 2. Élvezet 1.Haszon, Élvezet 2. Élvezet 3. Hasznos „jó” 2.Erkölcs ESZKÖZ SZUBJEKTIVISTA ÖNÉRDEK Önző módon önérdekkövető OBJEKTIVISTA ÖNÉRDEK Önzetlen módon önérdekkövető

SZUBJEKTIVISTA ÖNÉRDEK A „JÓ”-K RENDJE Erényetikai jó Haszonelvű jó T K E Ö R R M NY É E SZ Z E E T T I CÉL Erkölcs, Élvezet Haszon, Élvezet K Ö R NY E Z T Élvezet Hasznos „jó” ESZKÖZ Erkölcs, SZUBJEKTIVISTA ÖNÉRDEK Önző módon önérdekkövető OBJEKTIVISTA ÖNÉRDEK Önzetlen módon önérdekkövető

A TERMÉSZETI KÖRNYEZET KETTŐS JELLEGE Hasznossági természet ű Érték természetű (rekreációs, szimbolikus) fahasáb, alma, telek tájvédelem, klíma, közjavak erdő látványa, csönd hasznosság önérték eszköz érték cél érték közjó része közjó része piaci elosztás közösségi kezelés állam, nemzetközi szervezetek

Relatív antropocentrizmus a keresztény környezetetikában Nem radikális antropocentrizmus: - „…hogy művelje és őrizze meg” (Ter 2,15) - Részvétel Isten gondoskodó uralmában Ter1,26) - Szolgálati uralom (EV 52) - „antropológiai tévedés” (CA 37) Erkölcsi magatartás a természettel szemben is. - Helyes és arányos tisztelet az élet minden formájával szemben - Felelősség, a jövő generációk érdeke Nem ökocentrizmus: - Erkölcsi értékek rangsora (S.Th.) a tökéletesség felé - Ontológiai különbség 1. Erkölcsi jó 2. Gyönyörköd- tető jó 3. Hasznos jó (S.Th.)

Relatív antropocentrizmus a keresztény környezetetikában ●A teremtmények közül egyedül az ember rendelkezik szabad akarattal, lelkiismerettel, így felelős cselekvési képességgel. (Istenképűség) (ez az ontológiai különbség) ● Az antropocentrikus magatartás nem abszolút: bár az ember ontológiai, etikai és biológiai szempontból különbözik a természet emberen kívüli részétől, ugyanakkor egységet is alkot vele. „minden létező kapcsolódása a dolgok rendjében, vagyis a kozmoszban” (SRS 34) „De mi mást jelent az ember látható világ fölötti ‘királyi tisztsége’ és ‘uralma’ , melyet maga a Teremtő bízott rá, mint hogy magasabb rendű az etikai rend a technikánál, a személy a dolgoknál és a lélek az anyagnál” (RH 16)

a keresztény környezetetikában Önérték a keresztény környezetetikában ● A természet önértéke teocentrikus: ● A természet nem isteni, hanem Istentől – és nem az embertől – függő valóság, ● Istenben, mint Végső Célban teljesedik ki. (Róm 8, 21-22)

Az önértékből következik a kiteljesedés: „Mert a teremtett világ is felszabadul majd a romlottság szolgasásából Isten fiai dicsőségének szabadságára. Tudjuk ugyanis, hogy minden teremtmény együtt sóhajtozik és vajúdik mindaddig” (Róm 8,21-22) A természet is kiteljesedésre vár, ami Istenben következik be, a természet végső célja is Isten. „Ugyanakkor minden egyes teremtmény saját tökéletességének vagyis az isteni tökéletességhez és jósághoz való hasonlóságnak elérésére törekszik. Így tehát az isteni jóság a célja minden dolognak.” (S.Th. I., k.44, sz.4) Ehhez sáfárkodik az ember Állatok – érzékelő lélek – nem subsistál (önállóan nem tevékenykedik) „az állatok lelke testükkel együtt elpusztul” (sz.6) Ember – értelmes lélek – subsisitál (sajátos léttel létezik) (S.Th. I., k.75, sz.3)

relatív GONDOSKODÁS FELELŐS antropocentrizmus