Fogyatékosságügyi politika Rauh Edit esélyegyenlőségi szakállamtitkár, SzMM Szociális és Munkaügyi Minisztérium

Statisztikák A világ népességének 10 százaléka, azaz 610 millió személy fogyatékossággal él, és közülük 386 millió tartozik a 15-64 éves korcsoporthoz (WHO, 1998) EU régi tagállamaiban a munkaképes-korú lakosság 14,5 %-a (26 millió ember) fogyatékos (Európai Közösség Háztartási Panelvizsgálat, 2001) Újonnan csatlakozott országok népességének 25 %-a él valamilyen fogyatékossággal (Eurobarométer, 2002) Magyarország: 577 ezer fő (5,7 %) (2001. évi népszámlálás, önbevallás alapján) Foglalkoztatottak aránya az unióban: 40-50 % (súlyos fogy. 30-40 %), Magyarországon: 9-12 %

A fogyatékos emberek száma Magyarországon Ez a csoport sokáig „láthatatlan” réteg volt 2001-es népszámlálás: 577 ezer fogyatékos ember él Magyarországon (alábecsült adat) Ez a teljes lakosság csaknem 6%-a Növekedés prognosztizálható (népesség elöregedése, új orvosi megoldások)

Fogyatékossági típusok szerinti megoszlás

Fogyatékos személyek és a teljes népesség kormegoszlása Magyarországon, 2001 (%) - domináns: a szerzett fogyatékosság (a munkaképesség megváltozása); kiugróan magas 55 év felett

Kik a fogyatékos emberek? Fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. tv. (Fot.) 4. § (1) a) fogyatékos személy az, aki érzékszervi - így különösen látás-, hallásszervi, mozgásszervi, értelmi képességeit jelentős mértékben vagy egyáltalán nem birtokolja, illetőleg a kommunikációjában számottevően korlátozott, és ez számára tartós hátrányt jelent a társadalmi életben való aktív részvétel során; egyéni (orvosi) aspektus társadalmi aspektus

egészségi állapot (betegség, rendellenesség) WHO, 2001: A funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása (FNO) egészségi állapot (betegség, rendellenesség) TEST funkció/struktúra (károsodások) TEVÉKENYSÉG (akadályozottság) RÉSZVÉTEL (korlátozottság) környezeti tényezők személyes tényezők (ábra: Dr. Kullman, 2005)

Az Európai Unió alapszerződés módosítsa: az Amszterdami Szerződés (1997) Új fejezetet nyitott a fogyatékosságügyben, amikor az Európai Közösséget létrehozó szerződés korábbi (6.a) cikke helyébe az alábbi (13. cikk) lépett: „E szerződés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül és a szerződés által a Közösségre átruházott hatáskörök keretén belül a Tanács, a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, egyhangúlag megfelelő intézkedéseket tehet a nemen, a faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés leküzdésére.”

Alapvető Emberi Jogok Chartája (2000) A Chartát a nizzai értekezleten tárgyalták és bár azt kötelező érvényű dokumentumként nem fogadták el, az Európai Unió történetében meghatározó jelentőségű. Hat fejezetből és 54 cikkelyből áll: méltóság, szabadságjogok, egyenlőség, állampolgári jogok, igazságszolgáltatás és általános rendelkezések. „21. cikkely: 1.) Tilos bármilyen megkülönböztetés nem, faj, bőrszín, etnikai vagy társadalmi eredet, genetikai jellegzetesség, nyelv, vallás vagy hit, politikai vagy más meggyőződés, nemzeti kisebbséghez tartozás, tulajdon, származás, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján. 2.) Az Európai Közösséget alapító Szerződés és az Európai Unióról szóló Szerződés alkalmazási körében és az említett szerződések különleges rendelkezéseinek sérelme nélkül, a nemzeti hovatartozás alapján történő bármiféle megkülönböztetés tilos.” „26. cikkely: Az Unió elismeri és tiszteletben tartja a fogyatékossággal élő személyek jogát ahhoz, hogy olyan intézkedéseket élvezzenek, amelyek célja önállóságuk, társadalmi és foglalkozási beilleszkedésük és a közösség életében való részvételük biztosítása.”

„A fogyatékos emberek esélyegyenlősége: Európai Cselekvési terv” című Európai bizottsági COM(2003) 650 számú közleménye (2003) Az Európai Cselekvési Tervet 2003. október 30-án fogadták el annak érdekében, hogy 2003 után is fenntartható eredményeket lehessen elérni. A dokumentum 2010-ig kétéves ciklusokban tervezi a feladatokat és azok ellenőrzését megszervezni. Szinte teljes körű áttekintést nyújt a fogyatékos személyekkel kapcsolatos politikákat meghatározó dokumentumokról és programokról, az Európai Unió 2003. évig elért eredményeiről. Az első tervezési időszak 2004-2005. évekre szólt. Célkitűzései a foglalkoztatási lehetőségek elérése és a foglalkoztatásban maradás, az élethosszig tartó tanulás, az új technológiák lehetőségeinek kihasználása, a nyilvános épített környezet hozzáférhetőségének biztosítása. Valamennyi célkitűzés esetében részletesen meghatározzák a cselekvés kereteit. Lényeges, hogy a cselekvési terv végrehajtásáról a tagországoknak kétévente be kell számolniuk.

A fogyatékkal élők helyzete a kibővült Európai Unióban: az Európai Akcióterv 2008-2009 COM (2007) 738 4. PRIORITÁSOK 2008-2009 4.1. Fellépések a fogyatékkal élők társadalmi részvételéért és integrációjáért az akadálymentesítés eszközével A munkaerőpiachoz való hozzáférés elősegítése A termékek, szolgáltatások és az infrastruktúra akadálymentesítésének fellendítése A Bizottság elemző kapacitásának megszilárdítása az akadálymentesítés támogatása érdekében   4.2. Fellépések az alapvető jogok teljes körű biztosítása érdekében Az ENSZ-egyezmény végrehajtásának előmozdítása A hátrányos megkülönböztetés elleni védelemre vonatkozó közösségi jogszabályi keret kiegészítése

EURÓPA TANÁCS (2006)5. ajánlás Európa Tanács Akcióterve, amely a fogyatékos emberek jogainak érvényesítését, társadalomban való teljes körű részvételük előmozdítását segíti elő a fogyatékos emberek életminőségének javításával Európában a 2006-2015 közötti időszakban Külön figyelem Fogyatékos nők és lányok Súlyosan és halmozottan fogyatékos emberek Fogyatékos gyermekek és fiatalok Fogyatékos emberek idősödése Kisebbségek és a migráns közösségek fogyatékos tagjai

EURÓPA TANÁCS (2006)5. ajánlás Fő akcióterületek Részvétel a politikai és közéletben Részvétel a kulturális életben Információ és kommunikáció Oktatás Foglalkoztatás, pályaorientáció és képzés Az épített környezet Közlekedés Közösségi lakhatás Egészségügyi ellátás Rehabilitáció Szociális védelem Jogi védelem Erőszakkal és visszaéléssel szembeni védelem Kutatás - fejlesztés Tudatformálás

1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmánya 54. § (1) „A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.” 70/A. §(1) „A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.” az egész jogrendszer tekintetében az állam kötelezettségévé teszi minden személy egyenlő méltóságának tiszteletben tartását és védelmét

1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmánya „A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.” Fontos fordulat: Jogegyenlőség Esélyegyenlőség

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség biztosításáról szóló 2003 Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség biztosításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény Alapgondolat: az esélyegyenlőség előmozdítása állami kötelezettség (lásd: Alkotmány és Fot.) Hatálya kiterjed az államra önkormányzatokra fegyveres testületekre közhatalmat gyakorló szervekre közalapítványokra, köztestületekre oktatási intézményekre egészségügyi szolgáltatókra, stb.

Nem sérthetik meg mások emberi méltóságát Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség biztosításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény Az egyenlő bánásmód követelménye a kötelezettektől azt kívánja meg, hogy tartózkodjanak minden olyan magatartástól, amely bizonyos tulajdonságaik alapján egyes személyek vagy személyek egyes csoportjával szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést, megtorlást, zaklatást vagy jogellenes elkülönítést eredményez. Nem sérthetik meg mások emberi méltóságát Mindenkinek jogosultként igénye van arra, hogy őt egyenlő méltóságú személyként kezeljék 7. § (1) az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti: a közvetlen hátrányos megkülönböztetés a közvetett hátrányos megkülönböztetés a zaklatás a jogellenes elkülönítés a megtorlás valamint az ezekre adott utasítás.

Az első kifejezetten fogyatékosságügyi jogszabály Magyarországon A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény Az első kifejezetten fogyatékosságügyi jogszabály Magyarországon Legfontosabb alapelvei: a fogyatékos emberek egyenrangúsága és egyenjogúsága megelőzés a fogyatékos embereket megillető jogok érvényesítésének állami kötelezettsége indokolt esetekben pozitív diszkrimináció

A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény /Preambulum/ „A fogyatékos emberek a társadalom egyenlő méltóságú, egyenrangú tagjai, akik a mindenkit megillető jogokkal és lehetőségekkel csak jelentős nehézségek árán vagy egyáltalán nem képesek élni.” 1. § „E törvény célja a fogyatékos személyek jogainak, a jogok érvényesítési eszközeinek meghatározása, továbbá a fogyatékos személyek számára nyújtandó komplex rehabilitáció szabályozása, és mindezek eredményeként a fogyatékos személyek esélyegyenlőségének, önálló életvitelének és a társadalmi életben való aktív részvételének biztosítása.”

A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény 27. § Amennyiben valakit fogyatékossága miatt jogellenesen hátrány ér, megilletik mindazok a jogok, amelyek a személyhez fűződő jogok sérelme esetén irányadók. Alapvető fogalmak: fogyatékos személy, rehabilitáció, közszolgáltatás, akadálymentesség, egyenlő esélyű hozzáférés, stb. A fogyatékos embereket megillető jogok 5 területe: környezet kommunikáció közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés közlekedés támogató szolgálat, segédeszköz

ÚJ ORSZÁGOS FOGYATÉKOSÜGYI PROGRAM 10/2006 (II. 16.) OGY határozat Alapelvek: prevenció elve egyéni szükségletek elve rászorultság elve integráció elve normalizáció elve rehabilitáció elve egyenlő esélyű hozzáférés elve egyetemes tervezés elve „semmit rólunk nélkülünk” elv A fogyatékos emberek életminőségének javítása érdekében tárcánk/ az Esélyegyenlőségi Helyettes Államtitkárság/ a Fogyatékosügyi Főosztály megalkotta az új Országos Fogyatékosügyi Programot. (A Fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény alapján négyévente kell új programot alkotni, amit országgyűlési határozatban hirdetnek ki. A korábbi a 100/1999. OGY határozat, az új program jelenleg tárcaegyeztetésre vár.) Az új program szakmailag is modern alapelveiben - az Európai Unió és az Európa Tanács fogyatékosságpolitikájával párhuzamosan – a társadalmi integrációra és az életminőség javítására helyezi a hangsúlyt. A prevenció elvének értelmében a társadalomnak mindent meg kell tennie a fogyatékosságot okozó balesetek és betegségek megelőzése érdekében. A prevenció szellemében a fogyatékos személyekkel kapcsolatos magatartás, tevékenység során úgy kell eljárni, hogy ez a fogyatékos állapot rosszabbodását megelőzze. A fogyatékos személyek társadalmi integrációjának esélyét, illetve életminőségét elsősorban a család általános társadalmi helyzete határozza meg. Kiemelt fontosságú, hogy a fogyatékos gyermek nevelése, gondozása és ápolása, valamint a fogyatékos felnőtt támogatása mellett a szülőknek, más családtagoknak marad-e lehetősége munkavállalásra. Ez pedig befolyásolja az esélyek kiegyenlítéséhez szükséges szolgáltatások és segédeszközök elérhetőségét. Ebből következően a Program kidolgozásának fontos alapelve, hogy az nem csak a fogyatékos személlyel, hanem a fogyatékos személy családjával kapcsolatos tennivalókat is tartalmazza. Rászorultság elve: A fogyatékos emberek heterogén csoportot alkotnak, tagjai – a látás-, hallássérült, mozgáskorlátozott, értelmileg akadályozott, kommunikációban számottevően korlátozott és autizmussal élő vagy komplex függőségi helyzetben lévő személyek – eltérő szükségletekkel rendelkeznek. A fogyatékos nőket, illetve az etnikai kisebbséghez tartozó fogyatékos embereket többszörös diszkrimináció sújthatja. Ezért fontos alapelv, hogy az egyes intézkedéseket az egyéni szükségletek alapján kell megtervezni Az integráció elve feltételezi, hogy a fogyatékos emberek a mindennapi folyamatokban (pl. oktatás, szociális és gyermekvédelmi ellátás, foglalkoztatás, sport, kultúra) kapcsolatot létesíthetnek és tarthatnak fenn más emberekkel, valamint a társadalmi és gazdasági intézmények legszélesebb körével. Az érintkezés feltételeinek biztosítása magában foglalja a társadalom tagjainak érzékenyítését (társadalmi befogadás), a fizikai helyváltoztatáshoz szükséges sajátos körülmények erősítését (akadálymentes közlekedés, egyenlően hozzáférhető fizikai környezet), a megfelelő kommunikációs eszközök és technikák használatát (pl. vak- és gyengénlátó-barát honlapok, jelnyelvi tolmácsolás, könnyen érthető nyelvezet és piktogramok használata) A normalizáció elve alapján a fogyatékos személy számára a társadalom más tagjaival azonos életminták és hétköznapi életfeltételek válnak elérhetővé. Úgy kell tehát a körülményeket kialakítani, hogy azok a társadalom megszokott feltételeinek és életmódjának a lehető legteljesebb mértékben megfeleljenek A rehabilitáció elvének megfelelően a fogyatékos embereket képessé kell tenni arra, hogy érdemi erőfeszítéseket tehessenek állapotuk és képességeik javítására, vagy azok romlásának megállítására, lassítására. A rehabilitáció elve feltételezi a fogyatékos emberek együttműködését a megfelelő közszolgálati intézményekkel. Így lehetőségük van arra, hogy befolyásolják a rehabilitáció konkrét céljait és eszközeit, hogy együttműködésüket egyenlő felek megállapodásaként, írásban rögzített, és kölcsönös garanciákat tartalmazó rehabilitációs szerződések, egyéni rehabilitációs tervek foglalják keretbe. Az egyenlő esélyű hozzáférés elve azt jelenti, hogy a fogyatékos emberek a többségi társadalom tagjaival azonos minőségben és mennyiségben tudják igénybe venni a közszolgáltatásokat. Ehhez a közszolgáltatásokat a fogyatékos személyek különböző csoportjai eltérő szükségleteire figyelemmel kell megszervezni. Az egyetemes tervezés elve azt jelenti, hogy a minket körülvevő világot nem átalakítani szükséges a fogyatékos személyek szükségletei szerint, hanem eleve úgy kell azt megtervezni, hogy a fogyatékos személyek számára is hozzáférhető és használható legyen. Semmit rólunk, nélkülünk elve azt jelenti, hogy a fogyatékos személyek saját jogon vagy a maguk választotta képviselőik útján, értelmi fogyatékos, autista és súlyosan-halmozottan fogyatékos emberek esetében saját jogon vagy szüleik útján részt vesznek az életüket meghatározó döntések előkészítésében, a döntésekben és a döntések végrehajtásában. Különösen vonatkozik ez kormányzati és önkormányzati jogalkotásra, a fogyatékos személyek életkörülményeinek javítását célzó pályázati pénzek elosztására.

Alapelvek Prevenció: fogyatékos állapot kialakulás, vagy rosszabbodás megelőzése egyéni szükségletek: heterogén csoportok vannak, a többszörös diszkrimináció elkerülésére Rászorultság: differenciálás Integráció: teljes értékű részvétel a társadalomban normalizáció: a társadalom más tagjaival azonos életminták, életfeltételek elérhetővé tétele rehabilitáció: állapot helyreállítása, képességek javítása egyenlő esélyű hozzáférés: a többségi társadalom tagjaival azonos minőségben és mennyiségben vehetik igénybe a közszolgáltatásokat egyetemes tervezés: épített és mesterséges környezetet úgy kell tervezni, hogy hozzáférhető legyen a fogyatékos emberek által is „semmit rólunk nélkülünk”: fogyatékos emberek saját jogon vagy maguk választotta képviselőik útján részt vesznek az életüket meghatározó döntések meghozatalában

Az új Országos Fogyatékosügyi Program 7 évre határoz meg fogyatékosságügyi prioritásokat 4 célterületen: társadalmi szemléletformálás a fogyatékos személyek és családjuk életminőségének javítása a társadalom életében való aktív részvétel rehabilitáció

A Középtávú Intézkedési Terv (KIT) Az OFP alapján a Kormány fogadja el, határozati formában Horizontális megközelítés Az OFP által felölelt 7 évet két időbeli egységre osztja Részletezi és ütemezi az OFP által kijelölt prioritásokat: Az elérendő célokhoz konkrét feladatokat rendel Meghatározza az egyes feladatok államigazgatási felelősét (felelőseit) a végrehajtás határidejét a szükséges forrásokat

KIT Fogyatékosságügyi Programok – SzMM Társadalmi szemlélet-formáló projektek támogatása Jeltolmács szolgáltatás támogatása Akadálymentesítés  egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása Közszolgáltatások Turisztikai szolgáltatások Közszolgálati műsorok feliratozása Elemi rehabilitációs hálózat kiépítése (látássérült, később más csoportok is) Lakóotthonok fejlesztése, kitagolás Autizmus Stratégia, képzés Habilitációs kutya kiképzés Alternatív kommunikációs eszközkölcsönző rendszer kiépítése FECSKE program (szülők, családtagok munkába állását segítő) Új Országos Fogyatékosügyi Program végrehajtásának 2007-2010. évekre vonatkozó középtávú intézkedési tervről szóló 1062/2007. (VIII. 7.) Kormányhatározat végrehajtásának koordinálása

KIT - Egyéb fogyatékosságügyi programok Társadalmi szemlélet-formáló projektek támogatása Fogyatékos fiatalok támogatása – kultúra, művészet, tudomány területén SNI tanulók – egyéni tanulási igények (jobb) alkalmazása Integrált oktatási formák Fogyatékos emberek foglalkoztatási programjai Felnőttképzési programok Kedvezményes számítógép vásárlás pénzügyi konstrukciója Gyógyászati segédeszköz ellátás rendszerének felülvizsgálata Fogyatékos emberek sportja támogatása, egészséges életmód Tömegközlekedési rendszerek akadálymentesítése Közszolgáltatások internet-alapú hozzáférés biztosítása Támogatott döntéshozatal Kora-gyermekkori szűrés és diagnosztika fejlesztése

Fogyatékos emberek életminőségét javító intézkedések az ÚMFT-ben TIOP 3.3 és ROP-ok Egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása a közszolgáltatást nyújtó intézményekben TÁMOP 1.1 Komplex rehabilitációs szolgáltatás rendszerbe lépők részére szolgáltatások nyújtása TÁMOP 1.2 Megváltozott munkaképességű munkavállalók részére foglalkozási rehabilitációs szolgáltatások nyújtása TÁMOP 1.3 ÁFSZ szervezetrendszerének fejlesztése TÁMOP 1.4 Munkaerő-piaci szolgáltatások fejlesztése TÁMOP 5.4 Elemi rehabilitációs szolgáltatások kiépítése TÁMOP 2.6 Civil szolgáltatók akkreditációs rendszerének kialakítása

A Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ Egyezmény (2007 A Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ Egyezmény (2007. évi XCII. törvény) Első átfogó nemzetközi – nem csak európai - dokumentum a fogyatékos emberek jogairól Szemléletváltás – a korábbi orvosi-egészségügyi megközelítést felváltja az emberi jogi megközelítés

ENSZ Egyezmény Célja Alapelvei az emberi jogok és alapvető szabadságok teljes körű és egyenlő élvezetének előmozdítása Alapelvei a veleszületett méltóság és az egyéni autonómia tisztelete a hátrányos megkülönböztetés tilalma teljes körű társadalmi befogadás a másság tisztelete esélyegyenlőség hozzáférhetőség nemek közötti egyenlőség a fogyatékos gyermekek fejlődésének és identitásának tiszteletben tartása

Egyezmény Fogyatékossággal élő személy minden olyan személy: aki hosszan tartó fizikai, értelmi, szellemi vagy érzékszervi károsodással él, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja az adott személy teljes, hatékony és másokkal egyenlő társadalmi szerepvállalását Bővebb, mint a hatályos magyar definíció (pl. pszichiátriai betegek)

Az Egyezmény által biztosított egyes jogok Más nemzetközi egyezményekben is fellelhető, általános jogok jogegyenlőség, diszkrimináció tilalma, személyes szabadság és biztonság, kínzás, kegyetlen, embertelen bánásmód tilalma, véleménynyilvánítási és szólásszabadság, magánszféra védelme, stb. Speciális jogok fogyatékos gyermekek jogai fogyatékos nők jogai habilitációhoz és rehabilitációhoz való jog hozzáférhetőség (komplex akadálymentesség) személyes mobilitás szociális védelem

A Fakultatív Jegyzőkönyv Fő jellemzői: nem kötelező, kihirdetése az Egyezmény kihirdetéséhez kötött. Lényege: az egyéni panaszmechanizmus magánszemélyek vagy csoportok ún. közlést intézhetnek a Bizottsághoz (magyar tagja is van) ha úgy érzik, hogy az állam megsértette az Egyezményt, és a hazai jogorvoslati eszközöket már kimerítette a Bizottság megvizsgálja a közlést, és tájékozódik az érintett állam képviselőinél, intézkedést kezdeményezhet, jelentést kérhet

Végrehajtás Magyarország a világon másodikként ratifikálta, a Fakultatív jegyzőkönyvet elsőként Hatályba lépés: 2008. május 3. Folyamatos végrehajtás

Akadálymentesítés

Akadálymentesítés = rámpa Az akadálymentesítés lehet Fizikai Info-kommunikációs Ún. komplex vagy teljes körű (ma már csak ezt támogatjuk!) Egyenlő esélyű hozzáférés (köz)szolgáltatások

Célcsoportok Fogyatékos emberek Idős emberek Mozgássérült emberek Látássérült emberek Hallássérült emberek Értelmi sérült emberek Autista emberek Idős emberek Kismamák, babakocsival közlekedők Mozgásukban vagy kommunikációjukban egyéb okból átmenetileg akadályozottak

Jogszabályi háttér Kötelező akadálymentesítés Fot. (A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XVI. törvény) Értelmező rendelkezések: Akadálymentesség Egyenlő esélyű hozzáférés (EEH) Közszolgáltatás Kötelező akadálymentesítés A kormányzati és önkormányzati szférában 2010. december 31-ig Az önkormányzatok számára kötelező ütemezéssel A privát szférában 2013. december 31-ig Országos Fogyatékosügyi Program 4. célterület: A fogyatékos személyeknek a társadalom életében való aktív részvételének elősegítése 4.2. Egyenlő esélyű hozzáférés Középtávú Intézkedési Terv Pl.: turisztikai szolgáltatások, internetes felületek akadálymentesítése

A kormányzat szerepe Állandó, folyamatosan ellátandó feladatok Lakások akadálymentesítésének támogatása Jelnyelvi tolmácsszolgáltatás működtetése Segítőkutya-kiképzés Akadálymentes kommunikáció stb. Eseti fejlesztések Két irány: Kifejezetten akadálymentesítési vagy EEH tárgyú projektek Az EEH horizontális szemléletű beültetése valamennyi projektbe

Az EU-források felhasználása 4 tervezési szint: Új Magyarország Fejlesztési Terv Akciótervek Operatív programok (országos és regionális) Intézkedések

EEH-projektek TIOP 3.3.1 > A közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés megteremtése a kormányzati és állami szférában: bíróságok, ügyészségek, rendőrség, országos hatáskörű szervek, stb. TÁMOP 5.4.5 > Az egyenlő esélyű hozzáférés szakmai hátterének kialakítása: 25 akkreditált (!) képzés 4 témakörben: Egyetemes és akadálymentes tervezés Egyenlő esélyű hozzáférés Jelnyelvi képzések és továbbképzések Speciális képzési programok ROP-os programok > önkormányzati közszolgáltatások akadálymentesítése minden régióban

A horizontális szemlélet Az esélyegyenlőség, a fogyatékosságügy, az akadálymentesítés és az egyenlő esélyű hozzáférés megteremtése nem (csak) ágazati kérdés! A tervezés és a szabályozás minden ágában és minden szintjén figyelembe kell(ene) venni. Kormányzati koordináció

Jelnyelv

A jelnyelvi tolmácsszolgáltatás A jelnyelvet használó hallássérült emberek számára ez jelenti az egyenlő esélyű hozzáférést. Magyarországon 2003. óta szervezett formában működik 100%-os állami finanszírozással, kezdetben regionális szintű volt, 7 szolgálattal ma már megyei szintű, összesen 23 szolgálattal 2007-től a siketvak embereket is ellátja

Hatályos jogszabályi háttér Hallássérült ügyfél esetén kötelező jelnyelvi tolmácsot alkalmazni büntetőeljárás, polgári peres eljárás, közigazgatási hatósági eljárás, szabálysértési eljárás, közjegyző előtti eljárás során. Jogilag nem szabályozott A tolmácsszolgáltatásra való jogosultság A szolgálatok működésének személyi és tárgyi feltételei A hálózat finanszírozási rendszere (Ez ma mind pályázati úton valósul meg, évről évre.)

Szabályozási terveink Törvényi szintű szabályozás: A jelnyelv önálló nyelvként történő elismeréséről; A jelnyelvi tolmácsszolgáltatásra való jogosultságról; A siket identitás és kultúra megőrzésének, ápolásának, átadásának jogáról; Arról, hogy a tolmácsszolgáltatás működtetése az állam kötelezettsége. Rendeleti szintű szabályozás A finanszírozási rendszerről, A szolgálatok működésének szakmai feltételeiről, A jelnyelvi tolmácsokkal szemben támasztott követelményekről

Három fő fejlesztési irány: Jelnyelv és oktatás Három fő fejlesztési irány: Jelnyelvi tolmácsok képzése A jelnyelv (mint önálló nyelv) oktatása A jelnyelven történő (ún. bilingvális) oktatás

Tolmácsképzés 2003. óta csak OKJ-s „jelnyelvi tolmács” képesítésű tolmácsok láthatják el a feladatot Két rész-szakképesítés: Relé-tolmács (magas nyelvi kompetenciával bíró hallássérült tolmácsol alacsony nyelvi kompetenciájú hallássérült személy részére) Társalgási jelnyelvi tolmács Kezdetben 360 órás tanfolyam volt Ma már 1200 órás, 5 féléves képzés (pillanatnyilag csak a Bárczin zajlik)

A jelnyelv oktatása Rendkívül fontos leendő jelnyelvi tolmácsoknak, siket gyermekek szüleinek, vagy más érdeklődő hallóknak, gyógypedagógusoknak, és maguknak a hallássérülteknek is! Több helyen is zajlik, de nincs egységes tematika, tananyag, vizsgáztatási rendszer, és nincs államilag elismert oklevél.

A jelnyelven történő oktatás Alapvetően az általános iskolát érinti. Ma Magyarországon kizárólag ún. auditív-verbális (szájról olvasáson alapuló) rendszerben tanulhatnak a hallássérült diákok. (Ennek egyik oka, hogy a gyógypedagógiai képzésnek nem része a jelnyelv oktatása) Az oktatás így rendkívül lassú, nehézkes, ezért a hallássérült gyermekek komoly lemaradást halmoznak föl, és így minimális arányban jutnak be a felsőoktatásba.

A TÁMOP 5.4.5 Rendkívül jelentős jelnyelvi fejlesztéseket tartalmaz Kidolgozza a jelnyelv (mint „idegen nyelv”) 5 szintű nyelvi tananyagát A jelnyelv oktatásának módszertanát A bilingvális oktatáshoz kapcsolódó képzéseket Előkészíti a felsőfokú, BA szintű jelnyelvi tolmácsképzést

Szabályozási elképzelések A TÁMOP 5.4.5 eredményeire támaszkodnak Egységes végzettséghez és feltételekhez kívánjuk kötni A jelnyelv oktatását, és a vizsgáztatást, a jelnyelvi tolmácsolást (A Jelnyelvi Tolmácsok Országos Névjegyzékének létrehozásával) Lehetővé kívánjuk tenni a bilingvális – jelnyelven történő - oktatást a hallássérült diákokat ellátó általános iskolákban

Foglalkoztatás

Az Európai Unió Foglalkoztatási Stratégiája (1997) Amszterdami szerződés, VI/a. számozással új fejezet, Foglalkoztatás címmel Európai Tanács 1997. november 20–21-én Luxemburgban megtartott foglalkoztatási csúcsértekezlete Négy cselekvési irányt (pillért) jelöltek ki: a foglalkoztathatóság javítását, vállalkozásbarát környezet megteremtését, a vállalkozások és alkalmazottaik alkalmazkodóképességének a fejlesztését a nők és férfiak esélyegyenlőségi politikájának a megerősítését. Felülvizsgálat: Lisszaboni csúcs (2000) Stockholm (2001) Barcelona (2002) Brüsszel (2003) Brüsszel (2005) COM24

Foglalkoztatási irányvonalak az EU-ban Aktív és preventív intézkedések a munkanélküliek és az inaktívak számára Munkahelyteremtés és vállalkozások ösztönzése Felkészülés a változásokra, az alkalmazkodóképesség és a munkaerőpiaci mobilitás elősegítése A humán tőke fejlesztése és az egész életen át tartó tanulás támogatása A munkaerő-kínálat növelése és az aktív öregedés elősegítése Nők és férfiak egyenlősége A munkaerőpiaci integráció elősegítése és küzdelem a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben lévő emberek diszkriminációja ellen Ösztönzés a munkavállalásra (a munka kifizetődővé és vonzóvá tétele) A be nem jelentett munkavégzés átalakítása bejelentett munkává Regionális munkaerőpiaci különbségek csökkentése

A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló Európai Tanácsi 2000/78/EK irányelv (2000) Az Irányelv célja – többek között – a fogyatékosságon alapuló foglalkoztatás és munkavégzés során alkalmazott hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem általános kereteinek a meghatározása, tekintettel az egyenlő bánásmód elvére. Definiálja a közvetlen és közvetett hátrányos megkülönböztetés fogalmát. Az irányelvet az alábbi területeken kell alkalmazni: munkavállaláshoz, önálló vállalkozáshoz, foglalkoztatáshoz jutás feltételei, pályaválasztási tanácsadás, szakképzés, szakmai továbbképzés és átképzés, alkalmazási és munkakörülmények, a munkavállalók és a munkaadók szervezeteiben való tagság vagy részvétel. Leírja a fogyatékos személyek igényeihez való észszerű alkalmazkodás kritériumait, a pozitív és különleges intézkedések szükségességét és a minimumkövetelményeket. Rendelkezik a jogvédelemről, a bizonyítási teher megfordításáról, a tájékoztatási kötelezettségről és a szociális párbeszéd szükségességéről.

2007. évi XCII. törvény a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményről 1. A részes államok elismerik a fogyatékossággal élő személyek munkavállaláshoz fűződő, mindenkit megillető jogát: szabadon választott munka, nyílt, inkluzív és a fogyatékossággal élő személyek számára hozzáférhető munkaerőpiacon történő munkavállalás, ezért megtiltanak mindennemű megkülönböztetést; (b) a fogyatékossággal élő személyek méltányos és kedvező munkafeltételekhez való jogát másokkal egyenlő alapon védik; (c) biztosítják, hogy a mindenkit megillető módon gyakorolhassák munkaügyi és szakszervezeti jogaikat; (d) biztosítják, hogy bekapcsolódhassanak az elhelyezkedést segítő általános technikai programokba; (e) előmozdítják elhelyezkedési és előrelépési lehetőségeit, valamint segítséget nyújtanak a munkahely felkutatása, annak megszerzése, megtartása, és a foglalkoztatásba történő visszatérés során; (f) támogatják az ön-foglalkoztatás, a vállalkozás, a szövetkezetek fejlesztésének lehetőségeit és az egyéni vállalkozások indítását; (g) fogyatékossággal élő személyeket foglalkoztatnak a közszférában; (h) elősegítik a fogyatékossággal élő személyek magánszektorban történő alkalmazását; (i) biztosítják, hogy a munkáltatók gondoskodjanak az ésszerű alkalmazkodásról; (j) gondoskodnak a fogyatékossággal élő személyek számára munkatapasztalat szerzéséről a nyílt munkaerőpiacon; (k) gondoskodnak a fogyatékossággal élő személyek szakmai és foglalkozási rehabilitációjáról, munkában tartási és munkába visszavezetési programjairól.

Kik lehetnek a fogyatékos munkavállalók? Egészségkárosodott emberek száma ~ 750.000 p Fogyatékos emberek száma ~ 577.000 p Fogyatékossági támogatás ~ 110.000 p Rokkant-nyugdíjasok száma ~ 800.000 p Megváltozott munkaképességű munkavállalók száma 1.000.000. p ? = 10%

A foglalkozási rehabilitációs ágazat irányítási rendszere Szociális és Munkaügyi Minisztérium FOGLALKOZTA-TÁSI ÉS FELNŐTTKÉPZÉSI SZAKÁLLAMTIT-KÁR Foglalkoztatási Főosztály SZOCIÁLPOLITI-KAI SZAKÁLLAMTIT-KÁR Szociális és Családi Szolgáltatások Főosztálya Rehabilitációs Programiroda ESÉLYEGYENLŐ-SÉGI SZAKÁLLAMTIT-KÁR Fogyatékosságügyi és Rehabilitációs Főosztály Foglalkoztatási és Szociális Hivatal ÉM-RMK ÉA-RMK KM-RMK KD-RMK NYD-RMK DA-RMK DD-RMK

Rehabilitációs Programok 2008-ban elindított fejlesztések 1. Nyílt munkaerőpiaci "Munkahelyi Gyakorlat" program támogatása 50 000 2. Támogatott Foglalkoztatás©Szolgáltatás értelmi sérült személyeknek és komplex munkaerőpiaci szolgáltatások támogatása 320 000 3. "Megoldás Munkáltatóknak és Megváltozott munkaképességű Munkavállalóknak (4M)" c. program támogatása 440 000 4. Komplex rehabilitációval kapcsolatos ellátás-szervezői (mentori) hálózat kialakítása 110 000 5. Megváltozott munkaképességű személyek elemi és foglalkozási rehabilitációjának támogatása 300 000 6. Foglalkozási rehabilitáció a képzési rehabilitációt követően 600 000 7. Megváltozott munkaképességű munkavállalók és munkáltatók foglalkoztatási aktivitásának ösztönzése 100 000 8. Súlyosan-halmozottan fogyatékos személyek szüleinek munkavállalásának elősegítése 9. Munkahelyfeltárás/munkakörelemzés szakmai protokolljának kialakítása, képzési program kidolgozása 10. Rehabilitációs, szociális gazdasági modell-programok támogatása 200 000 11. Megváltozott munkaképességű munkavállalók nyílt munkapiaci foglalkoztatását elősegítő tranzit foglalkoztatási modellek támogatása 12. Komplex rehabilitációs minta-intézmények kialakításának támogatása 13. Munkahely-teremtés autista személyeknek 400 000

A foglalkozási rehabilitáció szabályozása 2007. évi XCII. törvény a fogyatékos személyek jogairól szóló egyezmény és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyv kihirdetéséről (Egyezmény) 2007. évi. LXXXIV. törvény a rehabilitációs járadékról (Rjtv.) 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról (Szoctv.) 1991. évi IV. törvény a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról (Flt.) 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról (Fot.) 321 /2007. (XII. 5. ) Kormányrendelet a komplex rehabilitációról 112/2006. (V. 12.) Kormányrendelet a szociális foglalkoztatás engedélyezéséről és a szociális foglalkoztatási támogatásról 177/2005. (IX. 2.) Kormányrendelet a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglakoztatásához nyújtható költségvetési támogatásról 176/2005. (IX. 2.) Kormányrendelet a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató munkáltatók akkreditációjának, továbbá az akkreditált munkáltatók ellenőrzésének szabályairól 30/2000. (IX. 15.) GM rendelet a munkaerő-piaci szolgáltatásokról, valamint az azokhoz kapcsolódóan nyújtható támogatásokról 6/1996. (VII. 16.) MüM rendelet a foglalkoztatást elősegítő támogatásokról, valamint a Munkaerő-piaci Alapból foglalkoztatási válsághelyzetek kezelésére nyújtható támogatásról 13/2007. (III. 28.) SZMM rendelet a regionális munkaügyi központok illetékességéről 213/2007. (VIII. 7.) Kormányrendelet az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézetről, valamint eljárásának részletes szabályairól 291/2006. (X. 17.) Kormányrendelet az Állami Foglalkoztatási Szolgálatról

Köszönöm a figyelmet!