Ápolási feladatok

Beteg ágya, ágyazási formák Betegággyal szembeni követelmények (beteg szempontjából): Kényelmes Ágyban végzendő ápolási és gyógyítási műveletek elvégzésére legyen alkalmas, anélkül, hogy feleslegesen terhelnénk a beteget Könnyen tisztítható, fertőtleníthető

Ápoló szempontjából: Könnyen mozgatható, gördíthető Minden oldalról könnyen hozzáférhető Állítható magasságú, egyszerűen, könnyen különböző helyzetbe hozható

A kórteremben az ágyak 80-120 cm-re legyenek egymástól, így a betegek egymást nem zavarják ápolási munka közben, könnyen hozzáférhető, kisebb a fertőződés veszélye Minden új beteg számára tiszta ágyat biztosítunk A hosszabb ideig ápolt beteg ágyán rendszeres időközönkét cseréljük a huzatot A betegágy napi rendbetételéhez tartozik az ágyazás, valamint az ágy mosható részének fertőtlenítő oldatos áttörlése

A gondozottság fontos követelménye a műszaki karbantartás is, például a festés, javítás Az ágyak rendje, tisztasága, gondozottsága már első percben képet ad arról, milyen az osztályon folyó ápolási munka Az osztály dolgozóinak, a betegeknek és a hozzátartozóknak is ügyelniük kell az ágyak tisztaságára

A betegágy felszereltsége Matrac – könnyen kezelhető és fertőtleníthető, kényelmes, puha, ne süppedjen be, védőhuzattal védjük Speciális matracok: hosszú fekvés következményeként a nyomásnak kitett helyek védelmét szolgálják Párnák Paplan Szükség esetén pléd

Ágyneműkészlet Alsólepedő – közvetlenül a matracra kerül Harántlepedő – akkor van rá szükség, ha a beteg a vizeletét, székletét nem tudja visszatartani, illetve nem mozgatható Paplanhuzat – minden oldalról teljesen fedi a takarót, így megakadályozza annak szennyeződését, valamint azt, hogy közvetlenül a beteghez érjen, zárórésze visszahajtott, fedett záró széllel vagy kötővel záródhat Párnahuzat – mérete a párnáéval megegyező, zárása fedett záró széles megoldás Egyéb fehérnemű – beteging, elöl vagy hátul záródó rövid vagy hosszú fazonú, pizsama, köntös, betegköpeny, törölköző, mosdókesztyű

Fehérneműkészlet A fehérnemű nagy érték A szakadt fehérneműt leselejtezzük Az ágyneműt mindig arra a célra használjuk, amire készült! Fehérnemű tárolása: A tiszta fehérnemű zárt szekrényben tároljuk, minden ágyneműnek legyen meg a helye, és ott szabályosan oszlopokba rakjuk Ügyeljünk arra, hogy csak teljesen száraz fehérneműt rakjunk a szekrénybe, mert a nyirkosan elrakott fehérnemű bepenészedik Könnyebb leltározni

A szennyes fehérnemű kezelése: A tele zsákokat összekötve vagy lezárva ún. szennyes ledobón keresztül a gyűjtőhelyre dobjuk, ahonnan a mosodába szállítják Fertőzött szennyes ágyneműt külön dupla zsákba kell tenni és FERTŐZÖTT felirattal el kell látni A szennyes fehérneműt a legnagyobb elővigyázatossággal kell kezelni a kórházi fertőzések elkerülése érdekében

könnyen leszerelhető zsákokkal ellátott szennyesledobóba kell gyűjteni (SZENNYEST SOHA NEM TESZÜNK A FÖLDRE),     lehetőség szerint fajtánként szétválogatva külön zsákokba tároljuk,     az erősen szennyezett (váladékos, véres) fehérneműt célszerű elkülöníteni,     a szennyest tartalmazó zsákokat raktárban vagy alagsori gyűjtőhelyiségben kell tárolni (egyes intézetekben az alagsori gyűjtőhelységbe a szennyes ágyneműt gyűjtőcsövön keresztül lehet lejuttatni),     lehetőség szerint a szennyest naponta adjuk le a mosodába,     a szennyes kezelése során ügyelni kell a kórházi fertőzések elkerülésére! (védőruha és védőeszközök használta kötelező!)

Ágyazás formái és alapszabályai Az ágyazás a beteg ágyának rendbe tétele Az ágyazási formát mindig a beteg állapota határozza meg Ágyazáshoz guruló kocsin készítjük elő a szükséges kellékeket

Fennjáró betegnél – naponta egyszer a reggeli takarítás előtt kell ágyazni, el kell érni azt, hogy napközben a felkelés után saját maguk is megigazítsák ágyukat Így a kórterem a nap folyamán mindig rendben lesz, ami a betegek közérzetét is javítja

Fekvő betegnél naponta kétszer ágyazunk, reggel és este (ha szükséges, természetesen többször is) Az este felfrissített ágy elősegíti a beteg éjszakai nyugalmát

Az ágyazási munka megszervezése Súlyos betegeknél alapszabály: annyiszor ágyazzunk, ahányszor szükséges Az ágyazást egy vagy két ápoló végezheti Mind a beteg, mind az ápoló szempontjából jobb, ha az ágyazást két személy végzi, mert így gyorsabb és könnyebb a munka, a beteget sem fárasztja ki annyira Az ágyazáshoz szükséges eszközök: Támlás szék az ágy lábvégi részéhez illesztve Az ágy lemosásához szükséges felszerelések

Fennjáró beteg ágyának elkészítése Ágyazás egy személlyel: Az ágy felbontása. Az éjjeliszekrénnyel ellentétes oldalon, a fejrésznél kezdjük. A sarkokat kibontjuk, a lepedőt a matrac alól kihúzva haladunk az ágy lábvége felé, közben visszahajtjuk a lepedőt, hogy ne lógjon le. Az ágy lábrészéhez érve a széket megfordítjuk, ülőlapjával kissé a sodrony alá toljuk, így nem borul majd fel a ráhelyezett ágynemű súlya alatt. Az ágy felbontását az ellenkező oldalon folytatjuk. Az ágy fejrészéhez érve az éjjeliszekrényt félretesszük, hogy további munkánkban ne akadályozzon.

Az ágynemű székre rakásának sorrendje: A két párnát a székre helyezzük, ügyelve arra, hogy nyitott széleik rejtve legyenek A takarót eligazítjuk huzatában, majd összehajtjuk úgy, hogy az ágy lábrésze felé eső kezünkkel megfogjuk a takaró felső sarkát és a lábvégi részre hajtjuk. Közben másik kezünkkel a takaró középvonalának szélét rögzítjük. A felébe hajtott takarót keresztben is összehajtjuk, majd a szék hátára helyezzük úgy, hogy zárt széle felénk nézzen

A harántlepedőt kissé összefogva leemeljük az ágyról, majd magunk előtt leeresztjük, így a rajta lévő morzsa lehullik (közben ügyelünk arra, hogy a lepedő ne érjen se a ruhánkhoz, se a padozathoz). Az ágyra visszahelyezve félbehajtjuk, és a széken lévő takaró fölé helyezzük. Ha van gumilepedő az ágyban, azt ugyanígy hajtjuk össze.

Utolsóként az alsólepedőt emeljük le az ágyról, a rajta lévő morzsát óvatosan lehullatjuk róla, majd a takaróhoz hasonló módon kétszeresen összehajtjuk, és a szék hátára helyezzük A széken a beágyazásnak megfelelően kialakult sorrend felülről lefelé haladva: alsó lepedő, gumilepedő, harántlepedő, takaró, párnák.

Ágynemű szellőztetése, matrac megfordítása: egymás után több ágyat bontunk fel, és csak ezt követően kezdjük el az első ágynál az ágynemű beágyazását Beágyazás: először az ágy egyik oldalán fejezzük be az ágyazást: az alsó lepedőt a székről két kézzel leemeljük, és zárt szélével az ágy lábvégi részének középvonalába helyezzük. Két mozdulattal a lepedőt teljes nagyságúra szétnyitjuk, majd az ágy két végén széleit visszahajtjuk, hogy hosszában is elegendő maradjon a beágyazáshoz.

Hajtott sarok készítése: arccal az ágy fejrésze felé fordulunk és az ágyhoz közelebb eső kezünkkel kissé megemeljük a matrac sarkát, másik kezünkkel a visszahajtott lepedőszélt a matrac alá simítjuk. Ezután a lepedő oldalának a beágyazása következik. A lelógó lepedőszélt a saroktól kb. 50 cm-re merőlegesen megemeljük, így a matrac alsó és felső szélénél egy háromszög képződik a lepedőből. Az ágytól távolabb eső kezünkkel az alsó háromszöget a matrac alá hajtjuk, miközben a felső háromszöget a matracra fektetve másik kezünkkel rögzítjük. Ezt követően a lepedőt matracszélességben megtámasztva a felső háromszöget erre ráborítjuk és beágyazzuk. Ugyanígy készítjük el az ágy lábrészénél lévő sarkot, majd a lepedő oldalsó szélét végig simán a matrac alá hajtjuk.

A hajtott sarok előnye, hogy az ágy szabályos tégla alakú, nem rongálódik a matrac, sem a lepedő. Hátránya, hogy amennyiben a lepedő nem elég nagy, hamar összegyűrődik, kicsúszik a matrac alól.

Sarokkészítés csomózással: a lepedősarokra egyszer átbújtatott csomót készítünk, és az így keletkezett tasakba illesztjük a matrac sarkát. A csomók nagyságát mindig a lepedő nagysága határozza meg. A csomózással beágyazott lepedő tartósan feszes marad, nem gyűrődik össze a beteg alatt, azonban a matracot deformálja és a lepedő élettartamát megrövidíti.

Gumilepedő felhelyezése: az összehajtott gumilepedőt zárt szélével az ágy hosszanti középvonalára helyezzük úgy, hogy felső széle a párna alá kerüljön (így nem csúszik el a lepedő alatt és feszesen beágyazható). Az ágyra felhelyezett gumilepedőnek szétnyitás után a felénk eső oldalon a szélét feszesen a matrac alá hajtjuk.

Harántlepedő felhelyezése: a gumilepedőre helyezzük fel vigyázva, hogy az fedje a gumilepedőt, mert a bőrrel közvetlenül érintkező gumi bőrizgalmat okozhat. Amennyiben a harántlepedőként félbehajtott alsó lepedőt használunk, vigyázzunk arra is, hogy annak szegett szélei a párna alá kerüljenek, mert ellenkező esetben a beteg bőrét nyomja, ami igen kellemetlen. A harántlepedő beágyazása a gumilepedőével azonos.

A takaró felhelyezése: az összehajtott takarót az ágy lábrészéhez, a velünk ellentétes oldalra helyezzük oly módon, hogy a takaró középvonala egybeessék az ágy középvonalával. Szétnyitása két mozdulattal történik. Ezt követően a felénk eső szélt matracszélességig aláhajtjuk. Ezzel az egyik oldalon az ágyazás befejeződött. Miután az éjjeliszekrényt is a helyére tettük, átmegyünk az ágy másik oldalára. Itt a paplant, majd a haránt- és a gumilepedőt az ágy hosszanti középvonaláig visszahajtjuk.

Az alsó lepedő oldalát tág fogással két kézzel megfogjuk, jól meghúzzuk majd a tanult módon beágyazzuk. A gumi és harántlepedőt ugyancsak feszesre húzva ágyazzuk be. Ezt követően a takarót a matrac szélességében visszahajtjuk, majd ugyanezt tesszük az ágy lábvégi részénél is. Utoljára a párnákat tesszük vissza, végül a széket tesszük a helyére.

Ágyazás két személlyel Egyikük az éjjeliszekrényt teszi félre, másikuk a széket fordítja meg Az ágy két oldalán egymással szemben helyezkednek el Az ágyazás folyamata megegyezik az egyszemélyes ágyazással, azzal a különbséggel, hogy az ágy két oldalát egyszerre ágyazzák Munkájukat összehangoltan, gyorsan, azonos időben végzik

Ágyazás fekvő betegnél Formáját az határozza meg, hogy a beteg milyen állapotban van és mennyit mozoghat az ágyban. Minden esetben az orvos utasítása az irányadó Fekvő beteg esetén a leggyakrabban alkalmazott ágyazási formák: Oldalra fordítható beteg ágyának elkészítése Mozdulatlan beteg ágyának elkészítése Mozdulataink legyenek gyorsak, határozottak, de ne bántóan erőteljesek. Fontos az összehangolt munka.

Oldalra fordítható beteg ágyának elkészítése Két ápoló végzi Egyikük az éjjeliszekrényt teszi félre, másikuk a széket fordítja meg Az ágyat fejtől kezdve közösen felbontják, ügyelve arra, hogy a lepedő szélei ne lógjanak le és a munkával párhuzamosan haladjanak, különben a beteget kellemetlen mozgásnak teszik ki. A takaró fejrész felé eső két sarkát kissé megemelik, és az egyik ápoló a rajta lévő morzsákat letörli a középrészig, majd itt megemelve az alsó széléig letisztítja.

A betegen a takarót derékig visszahajtják, hogy könnyebben hozzáférhessenek, majd a beteget hónaljfogással egy kissé megemelik. Az egyik ápoló szabad kezével a felső párnát a maga oldalára húzza, a másik ápoló szabad kezével az alsó párnát kiveszi a beteg feje alól. Ezután a beteget visszafektetik, a kiemelt párnát az ápoló a székre helyezi, majd a paplant kissé a maga oldalára húzza. A beteget közösen átfordítják arra az oldalra, ahova a párnát kihelyezték. Ilyen helyzetben rögzíti az egyik ápoló, közben segít is társának, amennyire tud.

A szabadon maradt ágyfélen a másik ápoló a takarót a beteg teste mellé visszahajtja, majd ugyanazt teszi a megtisztított harántlepedővel és gumilepedővel is. Ezt követi az alsólepedő, majd a tanult módon feszesre húzva beágyazza. A gumi- és harántlepedő beágyazása ugyanígy történik. Miután az ágyazás az egyik oldalon elkészült, az ápolók a beteget a hátára fordítják, fejét kissé megemelik, hogy párnáját áthúzhassák a már megágyazott oldalra. Ezt követően a beteget most az ellenkező oldalra fordítják, és a szabadon maradt ágyfélen az előbb ismertetett módon a másik ápoló is elvégzi a lepedők rendbetételét, beágyazását.

Ennek megtörténte után a beteget visszafordítják középre Ennek megtörténte után a beteget visszafordítják középre. Az egyik ápoló félig ülőhelyzetben tartja, a másik a párnákat kissé felrázva visszahelyezi az ágyba úgy, hogy a betegnek kényelmes legyen. Az ágyazás közben kissé lecsúszott beteget feljebb segítik, majd a takarót kétoldalt matracszélességig, az ágy lábvégi részén a szükséges mértékig visszahajtják. Végül helyére teszik az éjjeliszekrényt és a széket.

Mozdulatlan beteg ágyának elkészítése A beteget hordágyra helyezzük addig, míg az ágyát elkészítjük Az oldalra fordítható betegnél a szokásos ágyazást alkalmazzuk, de nem fordítjuk el a beteget, hanem átemeljük az ágy egyik oldalára, így a szabadon maradt ágyfélen az ágyazás elvégezhető (a másik ágyfelet ugyanígy tesszük rendbe)

Ágyneműcsere Minden betegnél hetente legalább egyszer Minden távozó beteg után Mindannyiszor ahányszor szennyeződik Lehet teljes vagy részleges. Az ágyneműcsere megkezdése előtt a kórterembe toljuk az ágyazókocsin a megfelelő tiszta ágyneműt, valamint a rekeszes szennyesledobót.

Ágyneműcsere fennjáró betegnél Az ágy felbontásakor a párnákról, takaróról lehúzzuk a szennyes huzatot, a ledobóba helyezzük, majd a párnákat és a takarót a székre tesszük. A szennyes lepedők is a megfelelő szennyesrekeszbe kerülnek. A matrac eligazítása után a tiszta lepedőt a tanult módon beágyazzuk. A takaró két sarkát beillesztjük a tiszta huzat sarkaiba, így rögzítjük, majd egy mozdulattal ráhúzzuk az egész takaróra. A takaró sarkait a nyitott zárórésznél is eligazítjuk, és zárjuk a nyílást. A takarót a tanult módon az ágyon elhelyezzük.

A párnákat úgy húzzuk át, hogy a párna két sarkát kissé összefogva a huzatba helyezzük, a sarkokba jól beillesztjük és zárjuk.

Ágyneműcsere fekvő betegnél Oldalra fordítható betegnél: az ágyneműt 2 ápoló cseréli, az ágyat felbontják, az egyik párnát kiemelés után áthúzzák, és tisztán a székre helyezik. A beteget a tanult módon oldalra fordítják. A szabad oldalon az egyik ápoló a takarót visszahajtja a beteg törzséig, majd a szennyes lepedőket együtt göngyölik fel a beteg testéig. A tiszta alsó lepedőt felhelyezik az ágyra és szétbontják. Ezt követően a beteget tartó társa a szétbontott lepedőnek a betegre kerülő részét rögzíti, miközben ügyel arra, hogy annak arca fedetlen maradjon. Az így rögzített lepedő szabad részét az ápoló beágyazza a tanult módon. Miután ez megtörtént, felhelyezi a gumi-, majd a harántlepedőt, és beágyazza ezeket is. A lepedőnek a beteg mellett rögzített, be nem ágyazott részét közösen felgöngyölik, majd a szennyes göngyöleg mellé igazítják.

A tiszta párnát az áthúzott ágyfélre teszik, és a beteget a tanult módon átfordítják erre az oldalára. A szabadon maradt ágyfélről az ápoló leveszi a szennyes párnát, áthúzza és a székre teszi. A beteg teste mellől az összecsavart szennyes lepedőket kivéve, azokat a megfelelő szennyesledobóba teszik. Ezt követően a tiszta lepedőgöngyöleget kisimítja a matracon, majd a haránt-, és a gumilepedőt visszahajtva, az alsólepedőt a tanult módon beágyazza. Ugyanezt teszi a gumi- és harántlepedővel is. Ezt követően a beteget visszafordítják középre. Áthúzzák a takarót (ne takarjuk ki közben a beteget). Nyitott szél a lábhoz kerüljön. Az ágyazás befejezése a már tanult módon történik. Részleges csere: szennyeződött ágyneműt kell kicserélni.

Mozdulatlan beteg ágyneműjének cseréje… Ágyazás módját befolyásolja: beteg állapota, a rendelkezésre álló ápolási feltételek, az ágy, a matrac minősége, az ágy felszerelésének a milyensége, az ápolószemélyzet száma, az igénybe vehető segítség, stb. Közös alapelv: szakszerű, gyors, begyakorlott mozdulatok, beteg állapotának megfelelő fekvőhely Alapvető szempont: a beteget minél kevesebbet mozgassuk, az ágyazás minél kevesebb időt és testi erőt igényeljen, a megvetett ágy szép, tartós, a beteg számára kényelmes legyen.

Az ágy rendbetétele távozó beteg vagy halott után Központi ágyszolgálat…??? Az ágyneműt lehúzzuk, a szennyesledobóba tesszük, a matracokat, a párnákat pedig lefertőtleníttetjük Az ágyat, az éjjeliszekrényt, a széket, az ágyasztalt fertőtlenítő oldattal lemossuk Az ágyat felhúzzuk – azonnal??

A beteg kényelmét szolgáló eszközök A kényelmet elsősorban a korszerű ágy biztosítja (magasság állítható, hát- és lábrésze dönthető. Decubitus megelőzésére speciális matrac és egyéb kiegészítők használata nagyon fontos, ilyen például a sarok- és könyökgyűrű stb. Lábtámasz: megakadályozza, hogy a félig ülő vagy ülő helyzetben fekvő beteg lecsússzék. A beteg talpa és a lábtámasz közé védőhuzatot kell tenni.

Kapaszkodó: az ágy lábrészéhez rögzíthető segédeszköz, ennek segítségével a beteg könnyebben fel tud ülni. Ágyasztal: több fajtája ismeretes

Takarótartó: egyes betegségek vagy balesetek (égés) esetén használjuk, amikor még a takaró érintése is fájdalmas, vagy nem érhet a beteg testéhez a takaró

Karosszék: korszerű formája megkönnyíti munkánkat, mert karfájuk leemelhető és közvetlenül az ágy mellé helyezhető, a rögzített székre a beteg kis segítséggel átcsúsztatható, a beteg mobilizálható!

Szoba WC: stabil vagy gördíthető karosszékhez hasonló Szoba WC: stabil vagy gördíthető karosszékhez hasonló. A szék ülőlapja felemelhető, alatta műanyag vödör van, ami a széklet, vizelet felfogására használható. Mindezen eszközök a beteg otthonában is alkalmazhatóak.

Betegemelő: kényelmi eszköz és mentesíti az ápolót a nehéz fizikai munkától. A mozgásukban korlátozott betegeknél alkalmazható a szállítás és az ágyazás megkönnyítésére.

Betegcsúsztató:

Spanyolfal: egy- vagy háromrészes állítható keret, mosható huzattal ellátva. Ágyban végzett kezeléseknél, ápolási műveleteknél alkalmazható

Elhúzható függöny: az ágyak egymástól való elkülönítésére szolgál Elhúzható függöny: az ágyak egymástól való elkülönítésére szolgál. Felszerelhető a mennyezeten futó sínre. Létezik csak bizonyos magasságban elhelyezett függöny is. Így a betegek nem láthatják egymást, viszont a dolgozók mindenkit szemmel tudnak tartani

Harmonikafal: a spanyolfalnál és a függönynél nagyobb elkülönítési lehetőséget biztosít. A mennyezeten és a padlózatban futó sínekre görgőkkel felszerelt félkemény műanyag a szükségletnek megfelelően, harmonikaszerűen kihúzható és összecsukható

Hívóberendezés: a beteg nyugodt pihenését biztosító, korszerű üzembiztos. Bármikor kapcsolatot teremthet az ápolóval. Különböző változatai vannak. Korszerűbb fajtája kijelzi a kórterem és ágyszámot is. Létezik telefonos hívó is. Ehhez több szempont fontos lehet.

Olvasólámpa: a beteg feje feletti falrészen elhelyezett lámpatestek a beteg saját használatára vagy általános megvilágításra. Szempontok: árnyékolása olyan legyen, hogy a többi beteget ne zavarja, olyan magasságban helyezzék el, hogy a beteg szemébe ne jusson zavaró ún. direkt fény, könnyen kezelhető legyen

Fülhallgatós rádió: a többi beteget nem zavarja Televízió: társalgóban, kórteremben bizonyos feltételekkel Telefon: telefoncsatlakozó minden kórteremben, mobiltelefon (hátrányai), megnyugtat, biztonságérzetet ad, beteg gyógyulását hátráltathatja?? Hűtő, mikrohullámú sütő: kórterem vagy teakonyha

A beteg elhelyezése, fekvési és fektetési módok A gyógyintézeti kezelés egyik feladata a beteg nyugalomba helyezése. Ennek módjai: kikacsolódás, ágynyugalom. A betegség súlyossága, természete, a beteg életkora határozza meg, hogy a fizikai nyugalomba helyezés melyik módját, fokozatát válasszuk vagy válassza a beteg

Ágynyugalom A beteg embert a fizikai megterhelésektől részben vagy egészben mentesítsük Teljes ágynyugalom: csak megfelelő, jól előkészített ágyban biztosítható. Ágyban fekvéskor az izmok ellazulnak, a test hőmérséklete egyenletes, általában csökkennek a fájdalmak és az energiaszükséglet is minimális. A helytelenül elfoglalt testhelyzet vagy a tartós ágyban fekvés sok szövődmény okozója lehet. Mindig az orvos írja elő az ágyban fekvés időtartamát, és határozza meg az ágynyugalom egyszerű vagy szigorú voltát

Egyszerű ágynyugalom esetén a beteg felkelhet, elláthatja önmagát, és csak meghatározott időt kell ágyban töltenie Szigorú ágynyugalom: a beteg nem hagyhatja el az ágyat. Enyhébb esetben mozoghat az ágyban és részben elláthatja önmagát. Súlyosabb állapotú beteg csak minimális mozgást végezhet és teljes ellátást igényel

Idős embereknél magának az ágyban fekvésnek is vannak veszélyei (felfekvés, thrombosis, tüdőgyulladás, ízületi merevség, stb.). Ezért inkább a korai fokozatos mozgatást szorgalmazzuk

Fekvés Az ágyban való elhelyezkedést értjük. A testhelyzet lehet élettani vagy kóros (a betegségre lesz jellemző) Aktív hátfekvés: élettani testhelyzet, az izomzat kissé elernyed, az alsó végtag térdben és csípőben, a felső pedig könyökben kissé behajlított, a fej a párnákon kissé előrehajlik (ez az ízületek ún. középállása)

Passzív hátfekvés: súlyos állapotú vagy magával tehetetlen beteg által elfoglalt testhelyzet, a beteg végtagjai nyújtott helyzetben vannak Aktív oldalfekvés: élettani testhelyzet, a beteg alsó végtagjait kissé felhúzza, felső végtagjait könyökben meghajlítja, feje kissé előrehajlik. Felváltva fekszik egyik vagy másik oldalán. Az aktív hát- és oldalfekvés a leggyakoribb.

Kóros fekvési módok (kényszertartások): egy-egy betegségre jellemzők

Fektetés Az orvos által előírt fekvési mód Háton Oldalt Félig ülő Ülő helyzet Hason Letőztetve

Háton fektetés: a leggyakoribb fektetési mód Egyszerű hátfekvés: operált, lázas, legyengült beteg Nyújtott hátfekvés: párna nélkül vagy lapos párnán; kivérzett vagy gerinccsapoláson átesett beteg Nyújtott hátfekvés kemény ágyon: pl. porckorongsérves beteg gerincét tehermentesíteni akarjuk

Háton fekvés az alsó végtag megemelésével: az alsó végtag thrombosisa esetén a háton fekvő beteg alsó végtagját egy vagy két párnával felpolcoljuk. A párnának a combokat is meg kell támasztania, így a kissé hajlított térd nem okoz kellemetlen, fesztő érzést, és a beteg kényelmesen fekszik. A hosszú ideig tartó hátfekvés kényelmetlen, gyakran okoz derékfájdalmat. Ezt a medence és a derék alá helyezett ülőgyűrűvel csökkenthetjük.

Az alsó végtag tartós felpolcolása a lábfejemelő ideg bénulásához vezethet. Ennek megelőzésére mindig használjunk lábtámaszt a beteg talpának megtámasztására. Idős beteg tartós hátfekvése tüdőgyulladáshoz vezethet. Megelőzése: mozgatás, légzőtorna, lehetőleg ne sokáig fektessük őket háton.

Oldalra fektetés Párnákkal felmagasítva vagy vízszintes helyzetben Magas oldalfekvés: félig ülő helyzetű nehézlégzésben szenvedő beteget. Maguktól is ezt választják. Döntött oldalfekvés: az ágy jobb vagy bal oldalát kissé megemeljük Vízszintes oldalfekvés: gerinccsapolásnál, végbélvizsgálatnál, stb. Ha a betegnek hosszabb időn át kell fekve maradnia és ez számára fárasztó, feje alá kispárnát helyezünk

Félig ülő helyzet Szív- és tüdőbetegek, időseket (a tüdő jobban szellőzik) A beteg törzsét mintegy 45-50 foknyira megemeljük Lecsúszás megakadályozására lábtámaszt használunk

Ülő helyzet Az alsó végtagok térdben és csípőben hajlítottak és a törzzsel derékszöget zárnak be Nem elég a háttámasz megemelése, több párnát kell alkalmaznunk; az egyiket a fej alátámasztásához Súlyos keringési beteg, kiterjedt tüdőgyulladás Súlyos szívbetegek éjszaka jelentkező rohama esetén: az előrehajtott felsőtest megtámasztására ágyasztalt biztosítunk, amire puha párnát helyezünk, így légzését megkönnyítjük

Hason fektetés Csípőtájon, háton végzett műtétek után, esetleg súlyos decubitus esetén. Ritkán kell alkalmazni. A beteg feje, mellkasa és hasa alá vékony, puha párnát helyezünk, lábszárai alá ékpárnát teszünk. Egyik karját feje mellett behajlítva, másikat a törzse mellett kinyújtva helyezzük el (lásson)

Lejtőztetés Az ágyvég emelésével létrehozott ferde síkú fekvés, lehet emelt és süllyesztett Emelt: ortopédiai osztályokon (nyakcsigolya húzása). Az ágy fejvégi részét emelik meg. Süllyesztett: a beteg feje a törzshöz viszonyítva alacsonyabban helyezkedik el. Az ágy lábvégi részét emeljük meg. Kivérzett betegnél az ágy fejvége és a beteg feje közé függőlegesen egy párnát teszünk.

Hörgtágulat vagy tüdőtályog esetén a pangó váladék kiürítése céljából a beteget oldalára kell fordítani (mindig az egészséges oldalán feküdjön). Érdemes ilyenkor az egyik oldalát is megemelni az ágynak. A süllyesztett lejtőztetést a beteg általában rosszul tűrik. Fejfájásukat, szédülésüket fejük alátámasztásával lehet enyhíteni. A derékfájdalom csökkentésére ülőgyűrű helyezhető a beteg dereka alá.

Fektetés egyes vizsgálatokhoz Rövid ideig Végbélvizsgálat: oldalfekvésben, egyik lábat térdben felhúzva Tér-könyök (mellkas-térd): végbéltükrözés, prosztatavizsgálat, stb.

Tápláltsági állapot Hippokratész Hatással van: Gyógyulásra Betegségek, sérülések, beavatkozások okozta elváltozások Szövődmények súlyosságára, ezek esélyére Terápiás következményeire, azok általános és időbeni lefolyására Mindezek következtében a költségekre A végső kimenetelre

A kórházba került betegek testmagasságát és testtömegét a felvételkor mérni, majd rendszerese időközönként ismételni szükséges (oedema, ascites, hypotroteinaemia) Testtömeg mérése: azonos napszakban, hasonló körülmények között, mindig ugyanazzal a mérleggel történjen!

Testmagasság mérése: értelemszerűen Tápláltsági állapot vizsgálata: elsődlegesen orvosi feladat, kórházban hetente javasolt Súlyos testtömegvesztésre utal: A testtömeg 2 százalékának vagy ennél nagyobb mértékű testtömegnek az elvesztése egy hét alatt 5 százalékos vagy azt meghaladó mértékű fogyás egy hónap alatt 7,5 százalékos vagy azt meghaladó fogyás három hónap alatt 10 százalékos vagy azt meghaladó fogyás hat hónap alatt

A malnutríció - alultápláltság Kóros állapot, amely az energia és/vagy legalább egy tápanyag abszolút vagy relatív hiányát jelenti. Kialakulásában szerepet játszik: A táplálék felvételének, emésztésének és felszívódásának zavarai Táplálkozás tilalma Nagymértékben csökkent étvágy Idült hasmenés vagy befolyásolhatatlan hányás Táplálkozási képtelenség vagy negativizmus Rossz fogazat Hipermetabolizmussal vagy hiperkatabolizmussal járó állapotok, pl tartós láz, súlyosabb sérülés, égésbetegség, sepsis, hyperthyreosis, stb

Kórházban ellátottaknál a malnutríció létrejöttéhez hozzájárulhat még: Idegen környezet A nem megszokott és nem időben tálalt, gyakran ízetlen, hideg étel Maga a terápia Iatrogén malnutríció

Iatrogén malnutríciót elősegíti: A tápláltsági állapot felbecsülésének nem tulajdonítanak kellő jelentőséget A táplálásterápiával kapcsolatosan nehezen megszemélyesíthető a felelősség A táplálkozás vagy a táplálás folyamatának ellenőrzése nem biztosított A táplálkozni nem tudó betegek ellátása során a tévesen „fiziológiásnak” nevezett izotóniás konyhasó és 5 százalékos glükóz infúziók kizárólagos használata terjedt el

Klinikai táplálás Enterális táplálás: folyékony táplálék bejuttatása szájon vagy szondán át részlegesen vagy teljesen működő gasztrointesztinális traktusba, lehet önálló vagy kiegészítő Kényelmes és gazdaságos táplálási mód, ha az orális táplálás akadályozott Parenterális táplálás

Kiegészítő tápszeres táplálás Ha a megfelelő tápanyagbevitel nem biztosított Szondatáplálás

Iható tápszerek Zárt dobozban szobahőn tárolható Felbontást követően 24-48 óráig tarható hűtőszekrényben Szavatossági időt ellenőrizni kell Felbontás előtt fel kell rázni Lassan célszerű inni, fokozatosan Más táplálékkal együtt kortyolgatni érdemes Tápszerrel dúsított ételt 24 órán beül el kell fogyasztani Melegítés és hűtés során a színe megsötétedhet Szobahőn és hűtve is fogyasztható Élvezeti értékét próbáljuk növelni Tovább dúsítható, ízesíthető Ízesítés nélküli tápszerrel dúsíthatunk ételeket

Javasolt mennyiség: Minimális mennyiség naponta 200ml (300 kcal) Kiegészítésre napi 200-500ml folyékony tápszer Kizárólagos tápszeres táplálás esetén 1000-1400ml

Szondatáplálás Ha a normális nyelés akadályozott A táplálékot gyomor-bél szondán keresztül juttatjuk az emésztőcsatornába Gyakoribb: orron keresztül történő szondatáplálás Gyomorszonda: a táplálék a gyomorba kerül, a gyomor munkája zavartalan; történhet fecskendővel – 1-2 óránként 100-250ml, vagy cseppinfúzióban Jejunális szonda: a gyomorba nem jut táplálék, vékonybélbe kerül a táplálék, elhúzódó pancreatitisben alkalmazzák leggyakrabban, hónapokon át alkalmazható

Tartós szonda bevezetése Hőre lágyuló egyszerhasználatos műanyag vékony szonda Glicerinnel célszerű bekenni a szonda végét Az ágyneműt védjük Az orvos és az ápolónő a beteg oldalára áll, az orvos a beteg orrlyukán át lassan levezetia szondát kb. 55-60cm mélységig Ha a beteg eszméletlen, meg kell győződni, nem került-e a szonda a légutakba – a szonda végét egy pohár vízbe tesszük

A levezetett szonda helyzetét ellenőrizni kell (rtg) A szonda külső végét az orron és a fül mögött elvezetve a nyakon rögzítjük Végleges helyét célszerű dokumentálni Táplálás előtt légtelenítés Táplálék beadása után víz adása PEG, sebészi gastrostoma

A szondatápszerek kiválasztásának szempontjai: A beteg táplálkozási képessége Malnutríció súlyossága A beteg energiaszükséglete A gyomor és bélrendszer működésének esetleges zavarai A táplálékfelszívódás zavarainak súlyossága A belek motilitási zavarai A szerveket érintő funkciózavarok fennállása A választott táplálási mód Mióta nem táplálkozott kielégítően a beteg A tápszer kielégítő mennyiségű rostanyagot is tartalmazzon

A szondatápszer adagolási módjai: Folyamatos adagolás Szakaszos adagolás (intermittáló) Nagyobb adagokban (bólusban)

Az enterális táplálás szövődményei: Technikai szövődmények Anyagcsere szövődmény Fertőzéses szövődmény

A szonda bevezetési helyének gondozása Orrjáratokat tisztán kell tartani PEG esetén a szonda környezetét kell tisztán tartani, a tappancs és a bőr közé gézlapot kell helyezni

A táplálkozás-táplálás az ápolási folyamatban Maximális komfortérzet biztosítása Környezet Megfelelő diéta, ismeret Ülve, asztalnál Asztal előkészítése, terítés Kórterem előkészítése Kommunikáció

A beteg etetésének módjai Környezet rendbetétele, ágyasztal Félig ülő helyzet, szalvéta Lássa a beteg az ételt Ülve etessünk Megszokott sorrend, lassú tempó, megfelelő nagyságú falatok Folyékony ételt vagy italt pohárból kínáljunk Teljesen mozdulatlan beteget csőrös csészéből itassuk Étkezés után adjunk vizet A beteg száját töröljük meg Nézzük meg a száját folyadékpótlás