A SZABÁLYOZOTT JELLEMZŐ MINŐSÉGI MUTATÓI Készítette: Varga István VEGYÉSZETI-ÉLELMISZERIPARI KÖZÉPISKOLA CSÓKA varga.i@neobee.net

Felfutási idő (Tu) az az idő, amely szükséges az átmeneti függvény végső értékének 10 %-ról (51 cm), 90 %-ra (59 cm) való eléréséig.

Szabályozási idő (Ts) az az időtartam, amelynek a zavarás pillanatától való eltelte után, a szabályozott jellemző új állandósult értékétől (végértékétől) csak 5 %-kal különbözik. A túlszabályozás nagysága (túllendülés) Pr a szabályozott jellemző pillanatértékének az új állandósult értékétől számított legnagyobb átmeneti eltérése. 5 és 30 % között mozoghat.

Az oszcillációk periódusa P a görbe két szomszédos maximuma közötti idő. Csillapítási tényező a görbe két szomszédos maximumának arányával egyenlő.

A SZABÁLYOZÓ JELLEMZŐINEK HATÁSA A SZABÁLYOZÁS MINŐSÉGÉRE

A szabályozó akkor látja el feladatát helyesen, ha a szabályozott jellemző értékét, a szabályozási körre ható zavarás után, az előre megadott, vagy előírt módon változtatott értékére a kívánt pontossággal visszaállítja, és meg is tartja. A szabályozó csak bizonyos határokon belül tudja a szabályozott jellemző változását előidéző zavaró hatásokat kiküszöbölni, vagy csökkenteni. A szabályozó helyes kiválasztása hosszadalmas számítási és tervezési munkát igényel, és mindig a szabályozott szakasz tulajdonságaitól függ.

Azok a szabályozott szakaszok, amelyekben a holtidő kicsi, arra utalnak, hogy a technológiai folyamat lassú. A terhelés ritkán, és akkor is csak kis mértékben változik. Az ilyen szakaszok kétállású szabályozókkal szabályozhatók. Ha a szabályozott jellemző ingadozása túllépi az adott technológiai folyamatra nézve megengedett határokat, arányos szabályozásra kell áttérni. Az arányos szabályozó erősítési tényezője váltóztatható és állítható.

Az arányos szabályozó jelleggörbéi egységugrás bemenőjel változása esetén: Itt mindig van eltérés az alapjel és a szabályozott jellemző között. Ez az eltérés nagyobb, ha a szabályozó erősítési tényezője Kc alacsony). Ha az erősítés Kc=10, az eltérés e0 a legkisebb (1 görbe). Ha az erősítés Kc=0,5 (6 görbe) az eltérés igen nagy.

Kis erősítési tényező alkalmazása esetén csökken a szabályozás érzékenysége, és fordítva. Az erősítési tényezőt tehát úgy kell beállítani, hogy a szabályozó beavatkozása megfelelően gyors legyen, de ugyanakkor minőséges is.

A zavarást követő időpillanatban a szabályozó Az arányos-integráló szabályozóra jellemző, hogy az integráló hatás megszünteti a szabályozási eltérést. A zavarást követő időpillanatban a szabályozó arányos tagja nagymértékben avatkozik be, majd ezt követően az integráló tag beavatkozásának eredményeként a szabályozott jellemző értékét visszaállítja a kívánt értékre.

A szabályozott jellemző időbeli változása: Ti = állandó, és változtatjuk a Kc erősítést Kc = állandó és változtatjuk az integrálási időt

A Kc erősítés növelésével csökken a felfutási idő és a maximális túllendülés, de növekszik a szabályozási idő. Az integrálási idő változása nem hat ki a felfutási időre, de az integrálási idő csökkenésével csökken a maximális túllendülés, és növekszik a szabályozási idő.

A differenciálási idő változásának hatása arányos-differenciáló (PD) szabályozó esetében, állandó erősítés mellett: Ha növekszik a TD differenciálási idő, a felfutási idő csökken, míg a túl-lendülés csak kicsit változik. A szabályozott jellemző lengései még csillapítottabbak lesznek, ha PID szabályozót alkalmazunk.