A participációs és a rituális modell

Participációs iskola Horányi Özséb nevéhez köthető a kommunikációt az emberek arra használják, hogy felismerjék életükben a problémás helyzeteket, illetve közösen, segítséggel megoldják azokat.

Az elmélet elemei Ágens: minden olyan rendszer, amely problémát (vagy konfliktust vagy feladatot) old meg – tehát nem csak élő személy!

Probléma  az ágens számára az a kritikus különbség, ami az adott ágens valamely alkalommal való állapota és egy számára ugyanakkor kívánatos állapot között esetleg fennáll, amennyiben ezt az ágens felismeri. Magának a különbségnek két forrása lehet: az ágens állapota változik meg úgy, hogy kívánatos volna valamiféle további változás 2. az ágens környezete változik meg úgy, hogy kívánatos volna valami további változás

A probléma akkor tekinthető megoldottnak, ha a (problematikus) különbség az adott esetben kritikusnak számító különbség alá esett vagy éppen megszűnt. Ez a csökkenés (megszűnés) egyrészt csökkentést (megszüntetést) jelent, azaz optimalizálást az ágens aktusa (aktivitása) által, amely vagy önmagának, vagy adott környezetének a változására irányul, vagy mindkettőre egyszerre. Másrészt, természetesen, az ágens problémamegoldó aktusába (aktivitásába) számolhat azokkal a spontán, az ágens saját szándékától nem függő folyamatokkal is, amelyek adott esetben segítik (egyszerűsítik) vagy éppen feleslegessé teszik, más esetekben pedig nehezítik (bonyolítják) az ágens problémamegoldó iparkodását. A problémamegoldás mindig csak konkrét lehet: általában nem lehet problémát megoldani; csak ezt-és-ezt a valamely ágens számára megjelenő problémát itt-és-most.

Elérhetőség, releváns felkészültség Akkor tekinthető a problémamegoldáshoz releváns felkészültség elérhetőnek (hozzáférhetőnek), ha akkor, amikor az ágensnek szüksége van rá, képes használni* a szükséges felkészültséget a probléma megoldása érdekében. Az "akkor, amikor" voltaképpen valamely individuális alkalomra utal. * Vizsgán nem elég tudni az anyagot, el is kell tudni mondani Az elérhetőség (hozzáférhetőség) voltaképpen tekinthető sajátos relációnak az ágens és egy olyan hely között, ahol az éppen szükséges releváns felkészültség ténylegesen található egy könyvben egy ábrán ugyanúgy valaki mozdulataiban valaki fejében, arról nem is szólva, hogy éppenséggel lehet az ágens saját fejében is. Az elérhetőség (hozzáférhetőség) voltaképpen részesedésként (participációként) is volna tekinthető

Konfliktus Minden célorientált törekvés, amely megvalósulása során ütközik más hasonló törekvésekkel, konfliktus forrásává válik. Ezek során legtöbb esetben az egyik résztvevő nyereségre tehet szert, miközben a másik egyed kárt szenved el, azaz hátrányba kerül. Ez történhet Közvetlenül  pl. állatoknál - elveszíti táplálékát, búvóhelyét, territóriumát stb. Közvetve  a „nyomulósabb” munkatárs kapja meg az előléptetést

A konfliktusok igen gyakran a mindennapi életfeltételekhez, az eredményes alkalmazkodáshoz és a sikeres szaporodáshoz egyaránt nélkülözhetetlen erőforrások megszerzése és megtartása során alakulnak ki. Elöljáróban azonban meg kell említeni, hogy a konfliktus jelenléte mindig utal arra, hogy a táplálék, a víz, a búvóhely, a szaporodáshoz szükséges lehetséges partnerek nem korlátlan számban állnak rendelkezésre.  Húsvéti Szigetek

Rituális modell Az elmélet megalkotója James W. Carey úgy véli, hogy a valóságra nem mint valami eleve adottra kell tekintenünk, hanem éppen a kommunikáció által létrehozott társadalmi jelenségre ugyanakkor kiemeli, hogy nemcsak a valóság létrehozására, de annak folyamatos fenntartására is szolgál a kommunikáció.

Nem csupán az egyszeri információátadás aktusára koncentrál a kommunikáció során nem a valóságból leszűrt információkat adjuk tovább beszédpartnerünknek, hanem magában a beszélgetésben fogjuk megteremteni a valóságot

A hír, mint műfaj a rituális modell tükrében a hír tulajdonképpen egy történelmi realitás úgy véli, pontosan meg lehet határozni annak időpontját amikor létrejött  a 18-ik századra teszi, s a középosztályhoz köti. Szerinte ebben az időben a középosztály átalakuló életmódja, gazdasági körülményei hívtak létre egyfajta átélés éhséget, átélés igényt (hunger for experience) mindazzal kapcsolatban ami új, általános vagy egyedi, heroikus, stb. Általánosságban tehát: „… a hír nem információ, hanem dráma. Nem leírja a világot, hanem képet ad drámai erők és tettek kűzdőteréről.”

Transzmissziós modell Rituális modell A hír információt, tudást ad át. A hír, dráma. Az olvasó a hírek segítségével információt szerez. Az olvasó a hírekben találkozik a világgal, csatlakozik a világhoz. A hírek vagy hűen leírják vagy eltorzítják, hogy milyen a valóság. A hír nem a világ leírása, hanem annak bemutatása, hogy miként működnek bizonyos drámai erők. Azt vizsgálják, mi az egyszeri hír(adás) funkciója. Azt vizsgálja, hogy mi a reprezentáció szerepe az olvasó életében. Vizsgálja a hírek hatását a befogadók attitüdjére. Hogyan épül be az olvasó életébe a hír.

Remek illusztrációi ennek a katasztrófákról: árvizekről, tűzvészekről, földrengésekről szóló hírek. Ezekben a hírekben az olvasó szembesül / találkozik a világban lévő drámai erőkkel, amelyeket nem tud befolyásolni. Továbbvíve a gondolatot, a hír beépül az életükbe, mivel jótékonysági felhívás kapcsolódik hozzá, amihez csatlakoznak.