Első előadás

A fejlődéslélektan tárgya

Kötelező irodalom: A pszichológiai fejlődés 5-11. oldal

Ajánlott irodalom:

A fejlődéslélektan: a pszichikum kialakulását és fejlődését vizsgálja, leírja az életkori sajátosságokat, kutatja a fejlődés törvény-szerűségeit.

Fontos területe a gyermeklélektan, mely a kibontakozó személyiség fejlődésmenetével, és annak törvényszerűségeivel foglalkozik.

Rövid történeti áttekintés: Erasmus (1469-1536): a nevelés során fontos a gyermek természetéhez való alkalmazkodás! Platón (i.e. 427-347): mikor mivel jobb foglalkozni? Comenius (1592-1670): a pedagógiai munkában fontos az életkori változások figyelembe vétele! Rousseau (1712-1778): a gyermeki természethez igazodó nevelés szükségességét hangsúlyozza.

Szakirodalmi háttér: Preyer (1841-1897): A gyermek lelke című munkájá-ban jelennek meg az első empirikus elemzések az értelmi fejlődéséről és a gyermeknyelvről. Nagy László (1857-1931): A gyermek érdeklődésének lélektana és a Gyermektanulmány című műveiben a pedagógiai munka pszichológiai alapjait emeli ki. Piaget (1896-1980) Új megközelítésben tekinti át az értelmi fejlődés menetét. Hangsúlyozza, hogy a tanár szerepe nem az ismeretátadás, hanem a felfedező ismeretszerzés serkentése és irányítása.

A fejlődéslélektan későbbi jelentősebb magyar képviselői: Mérei Ferenc Ranschburg Jenő Kiss Tihamér Salamon Jenő

Módszerei Két jellemző megközelítési mód: statikus (Wundt) - pillanatnyi állapotot ír le (milyen az adott pszichikum?) folyamat (Piaget) - az előzmény és követ-kezmény feltárása (folyamatában milyen?)

A vizsgálati eljárások irányai: keresztmetszeti és hosszmetszeti megközelítések.

Alapmódszerek: megfigyelés (közvetlen, közvetett), kísérlet (természetes, laboratóriumi), beszélgetés (spontán, célzott, klinikai), tesztek (projektív, IQ, teljesítmény), módszerkombinációk (pl.: világjáték).

Világjáték teszt

Bábteszt

A fejlődés fogalma Mennyiségi és minőségi változás, amikor az új állapot magasabbrendű az előzőnél. A fejlődés eredményeként a valóságtükrözés és a cselekvésszabályozás differenciáltabban és integráltabban működik, ami az alkalmazkodás magasabb szintjében jelenik meg.

A fejlődés iránya tehát: differenciálódás, melynek során a pszichés működések egyre tagoltabb, szabályozottabb, fino-mabb működésű részfolyamatokban jelennek meg (pl.: a tanult félelem), integrálódás, melyben a részfolyamatok egységbe, rendszerbe szerveződnek, és egységes működésűvé válnak (pl.: megfigyelés).

Meghatározói: öröklés (genetikai program), környezet (közvetlen hatások). Fejlődéselméletek: preformizmus, szociológiai elmélet, konvergencia elmélet.

Formái: a). érés elsősorban endogén folyamat, a gyorsasága fajtajellemző, biológiai és pszichés érés, jelentős életkori eltérések lehetnek.

b). tanulás exogén folyamat - tapasztalatszerzés, gyorsasága egyedspecifikus, erőteljesen környezetfüggő, főbb formái: - szociális tanulás, - iskolai tanulás.

Életkori sajátosságok: a testi és pszichés fejlődés egy adott életkorra általánosan jellemző szintjei, amelyek egyben kifejezik a kor legjellemzőbb tulajdonságait (pl.: dackorszak, serdülés).

Életkori szakaszok intrauterin szakasz (-9 hó - 0): - csiraszakasz (0-2 hét), - embrionális szakasz (2-8 hét), - fötális szakasz (8-38 hét).

extrauterin szakasz (0 - ?): 0-1 év – csecsemőkor, 1-3 év – kisgyermekkor, 3-6 év – óvodáskor, 6-10 év - kisiskolás kor, 10-18 év – serdülőkor, 18-24 év – ifjúkor, 24-60 év – felnőttkor, 60-? év – öregkor,

Piaget szerint 0-2 éves korig: szenzomotoros intelligencia szakasza a külvilágnak nincs tartós belső reprezentációja, 2-7 éves korig: preoperatív intelligencia szakasza a külvilágnak képi reprezentációja van, 7-14 éves korig: operatív intelligencia szakasza a külvilágnak fogalmi reprezentációja van (7-10 évig konkrét fokon, 10-14 évig absztrakt fokon).

Köszönöm a figyelmüket!