Identitás és élettörténet Társadalomlélektani összefüggések

A mai előadás témái Az „én” és az önmagunkról való tudás Mi az identitás? Az egyén és a társadalom A társadalmi identitás Élettörténet és narratívák

Az „én” és a  (Allport szerint) Miért nem volt hajlandó hosszú ideig foglalkozni a  az „én”-nel? „én” = „lélek” – tehát tudománytalan terminológiai bizonytalanságok – az „én” mihez kapcsolódik (tudat, megismerés, a kultúra szubjektív szerveződése stb.) „én” (helyett) = „proprium” (saját magam érzete, ennek egysége)

Nyugati társadalmak – én-felfogás Empirista szemlélet: a lelki folyamatok ugyanolyan magyarázatot igényelnek, mint a természeti jelenségek. Racionális szemlélet: az én-élményen alapuló abszolút tapasztalásból kell kiindulni („Gondolkodom, tehát vagyok.”) Romantikusok: az én-élmény tudattalan komponenseit kell keresni (álmok, vágyak, képzelet) Poszt-strukturális én-felfogás: alternatív narratívákra bontja fel az ént

Az önmagunkról való tudás öt válfaja (Neiser szerint) Ökológiai én: a fizikai környezetre vonatkoztatva (vizuális és kinesztéziás benyomások alapján) észlelt én Személyközi én: érzelmi kapcsolat és kommunikáció specifikus jegyei alapján, a személyközi interakcióban alakul ki Kiterjesztett én: a személyes múltbeli élmények és a jövőre vonatkozó anticipációk, fontos eleme: az EMLÉKEZET (epizodikus és forgatókönyvi)

Az önmagunkról való tudás… (folyt.) 4. Személyes én: annak tudata, hogy a tudatom csak az enyém; megélésmódja egyéni, Jung extrovertált-introvertált dimenziójához hasonló. 5. Konceptuális én: előfeltevések rendszeréből kialakuló én-fogalom (pl. társadalmi szerepek és hovatartozás, hipotetikus belső entitások [lélek]) – területei: fizikai test; személyközi érintkezések; mit tettünk és mit fogunk tenni; gondolataink és érzelmeink jelentése

Az Én

Mi az identitás? Komplex válasz arra az egyszerű kérdésre: „Ki vagyok én?” Válaszok: individuális jellegűek, azaz önjellemzések (pl. „okos”, „szorgalmas” stb.) - személyiségjellemzők társadalmi jellegűek, azaz belehelyezik az egyént a család, a szakma, az etnikum, az ország stb. társadalmi környezetébe - csoportvonatkozások

Az identitás rétegei Személyes azonosság: saját létünk folyamatos létezésének élménye; annak élménye, hogy „én vagyok,aki vagyok”; ha megszakad, akkor ez patológiás következményekkel jár Helyzeti identitás: az anonim interakciókban az én definiálása (lásd Goffman és az etnometodológia) – a Johari-ablak modelljében foglalt összefüggések

Az identitás rétegei (folyt.) Strukturális és történeti felfogás: a személyes identitás nem alakulhat ki másként, csak külső referenciákhoz képest (pl. nemzeti identitás) az én külső társadalmi kategóriákkal (közvetítések révén) való kapcsolat segítségével jön létre A társadalmi struktúra külső referenciális kereteihez köti az én kialakulását

Egyén és társadalom (Robert Lane alapján) A személy hogyan helyezi el önmagát az adott társadalomban? önmaga: identitása társadalom: az emberi szerveződések univerzuma Ennek a két tényezőnek a kölcsönhatása: az „eszmék”: mit és kit érdemes követni? Mi az igazság? Stb. Az „idő” és a „hely” mely koncepcióit kell használnunk? Ez a saját identitás konstruálása

Identitáskonstruálás Az egyén elhelyezi önmagát az emberi szerveződésekben, s ekkor legalább a következő két állásfoglalást teszi meg: Az egyén viszonya ezekhez a szerveződésekhez (az eltérések és hasonlóságok kinyilvánítása) – ez az egyén individualizmusa A szerveződések közötti viszonyt érintő állásfoglalás: a státus kérdései, a konfliktusok körülményei stb.

Az identitáskonstruálás társadalmi feltételei A modern társadalom individualizációja. Az egyetemes emberiség („nembeliség”) mint identitás-keret. Ezen pólusok között a társadalmi közvetítés! Azaz léteznek-e reális csoportok, amelyek révén ez a közvetítés megvalósul? A modern társadalmakban ez problematikus. Identitás-diffúzió (Erikson)

Társadalmi identitás A cselekvések sora beágyazódik az élettörténetbe ezek az önéletrajzi narratívák számos ponton találkoznak a társadalomtörténeti narratívákkal A kettő kölcsönhatásában formálódik a pszichoszociális identitás (Erikson).

Társadalmi identitás (folyt.) Nemzeti, vallási, nemi, generációs, világnézeti kategóriákat a szocializáció folyamatában sajátítjuk el. Ezután magától értetőségekként fogadjuk el. A társadalmi identitás tartalmazza azokat a kategoriális rendezőelveket, melyeket a társadalom az egyének nagycsoportjainak észlelését megkönnyítendő bocsát tagjai rendelkezésére. Pl. a (magyar) nemzeti identitás

Nemzeti és/vagy etnikai identitás A magyar nemzethez való tartozás kategoriális rendje(i). Eltérő jelentéseket tartalmaz: születés / önbesorolás útján Nem mindegy, hogy: lakóhely, állampolgárság, anyanyelv Identitás-váltás? (lehet? nem lehet?)

Negatív identitás Akkor alakul ki, ha kizárt a pozitív érzésekkel kísért identitás kialakulása. A „ki vagyok én?” kérdést a „ki nem vagyok?” kérdésre adott válasszal válaszolja meg. Az egyik legfontosabb identitáskonstruáló és szocializációs elv ilyenkor a „titok”. Pl. az államszocializmus idején (vallásos meggyőződés, a „nem megfelelő” származás stb.)

Élettörténet: az identitás elemzésére alkalmas módszer Hogyan valósul meg az élettörténet folyamatossága? Biogenetikai felfogás: az ember mint organizmus fejlődése az adott filogenetikai program szerint lezajló ontogenezis. Szociogenetikus felfogás: a személyiség fejlődése = szocializáció. Az életkori változások mindenekelőtt a társadalmi helyzetben, szerepekben, jogokban, normákban stb. (és az egyén társas tevékenységének struktúrájában) bekövetkezett változásoktól függ. Személyiségelvű felfogás: a szubjektum én-tudata kerül előtérbe – a személyiség fejlődésének alapja (az organizmus fejlődésétől eltérően) saját életcéljainak, értékeinek (alkotó) alakítása.

Életkori kategóriák és vonatkoztatási rendszerük EGYÉNI FEJLŐDÉS A TÁRSADALOM ÉLETKOR SZERINTI TAGOLÓDÁSA A KULTÚRA ÉLETKORI SZIMBOLIZÁCIÓJA

Életkori kategóriák és vonatkoztatási rendszerük (folyt.) Életidő: az élet tartama; kronológiai határok Életciklus: az a feltételezés jellemzi, hogy az élet folyása bizonyos törvényszerűségeknek van alárendelve = állandó körforgást alkotnak (születés – növekedés – érés – öregedés – halál); az egyén elsajátít, betölt, majd fokozatosan elhagy meghatározott társadalmi (foglalkozási, szülői, családi stb.) szerepeket, azután utódai ugyanezt a ciklust ismétlik. Életút: az egyéni fejlődés nem pusztán egy „megadott téma” variációinak összege, hanem KONKRÉT TÖRTÉNET = ÉLETTÖRTÉNET

Élettörténet és sors Az egész személyiség és az én-tudat egyéni fejlődésének periodizációja: Biológiai, pszicho-fiziológiai, etológiai aspektus: a kritikus / szenzitív periódusok fontossága Szociológiai aspektus: a fejlődés szociális átmeneteit, fordulópontjait vizsgálják – a változásokat gyakran külön társadalmi rítusok kísérik

Élettörténet és sors (folyt.) Normatív életkori válság: a kritikus periódusok és a társadalmi átmenetek pszichológiai átrendeződéssel járnak ennek vizsgálata: Nomotetikus életútelemzés: a statisztikai „átlagegyén” életútjának szerkezetét tárják fel. Idiografikus megközelítés: egy konkrét személy élettörténetének feltárása (a) pszichobiográfia (pszichoanalitikus interpretáció) 3. Narratív elemzés: az élettörténeti „események” elbeszélése, szerkezete, koherenciája mentén történő vizsgálódás

Az emberi fejlődés nyolc szakasza (Erikson)

Én-ontológiák (Hankiss Á., 1980)

Narratívumok és az az én Az ember koherens kapcsolatot próbál létesíteni életének eseményei között. Definitív kritériumai: egy értékelt végpont létezése: a kiválasztott végpont felől adódó értelmezési keret, sajátossága: értékkel telített Relevancia: azok az események, amelyek a célállapot felé vezetnek Rangsorolás: értelmes sorrend (az időbeliség és a relatív fontosság alapján) Oksági láncolatok: minden esemény egy korábbi következménye Demarkációs jelek: a „keret”, a kezdet és a vég szabvány jelzései

Nem egyetlen elmesélhető élettörténetünk van Az élettörténeti tények, adatok nem változtathatók meg. De mindig a helyzettől és az alkalomtól függ, hogy mit emelünk ki emlékezetünk tárházából. Taktikák, játszmák: (a) önigazolás, (b) célszerű alkalmazkodás, (c) hízelgő önbemutatás A „jó benyomáskeltő” önéletrajz: üzletág és politikai imázs

Posztmodernitás és életút AZ ÉLETÚT DEKONSTRUKCIÓJA: AZ UNIVERZÁLIS ÉLETSZAKASZOK PSZICHOLÓGIAI MODELLJEIT ALÁTÁMASZTÓ FELTEVÉSEK HIBÁSAK! HIBÁSAK?

A rendszerváltás 1990-es parlamentje (Pataki F. kutatásai) A Parlamenti Almanachnak szánt rövid önéletrajzokat elemezve feltárt összefüggések: „kemény” szociológiai változók mentén: fiatal, férfi túlsúlyú (maszkulin), értelmiségi, családcentrikus, szakmai pályájukon sikeres emberek „lágy” szociálpszichológiai változók: az eredet és az „ősök” fontossága (tájegységi tradíciók, felnevelő család: értelmiségi és „kisember pátosz”)

Képviselői önéletrajzok (Kovács Éva kutatásai) Akik dicsekedhettek volna ellenzéki múltjukkal: nem tették A nem-ellenzékiek viszont igyekeztek ellenzékinek feltüntetni magukat A volt pártfunkcionáriusok pedig igyekeztek úgy tenni, mintha egyszerű kishivatalnokok lettek volna

Társadalmi-politikai traumák és élettörténeti kutatások Holocaust-kutatások: a túlélő identitás, a következő generáció „terheltségei” (Vö.: Erős Ferenc: Az identitás labirintusai, Janus, Osiris, Bp. 2001) Az ötvenhatos elitéltek gyermekei: a „titok” terhe (Vö.: Körösi Zsuzsanna és Molnár Adrienne: Titokkal a lelkemben éltem. 1956-os Intézet, Bp. 2000) Élettörténetek és vallásosság a diktatúrában: a Rákosi- és Kádár-rendszer viszonyai közepette a „nyertes” és „vesztes” élettörténetek (Vö.: Bögre Zsuzsanna: Vallásosság és identitás. Dialóg Campus Kiadó, Bp. és Pécs, 2004.)

Politikai identitás és élettörténetek Mi a politikai pszicho-biográfia? Most csak egy példa: Losonczy Géza börtönpszichózisban és haláltusában feltörő szaggatott szavainak (a foglárok által vezetett feljegyzései alapján történő) elemzése (Kövér György kutatásait is felhasználva)

FOLYTATÁS!! A KÖVETKEZŐ FÉLÉVI KÜLÖNBÖZŐ SPECIÁLIS KOLLÉGIUMAIMBAN!!! (de még nincs vége, mert…)

Következik a házi feladat ÉLETTÖRTÉNET(EK) Feladat: az előadás szempontjait figyelembe véve, valamint a tematikában található szakirodalmak felhasználásával vagy egy elméleti eszmefuttatást és/vagy legalább egy konkrét személy „élettörténetét” (egy jelentős epizódját stb.) feldolgozni, értelmezni HATÁRIDŐ: MÁJUS 10. (mert ekkor írják a következő Zh-t is)