(Re)Integráló Közösségek Konferencia; PTE BTK , Pécs, 2011. 09. 09. A konfliktusfeltárás és –kezelés jelentősége és módszerei a hátrányos helyzetű térségek társadalmi integrációs törekvéseinek megvalósításában Dr. habil. Juhász Gábor, Ph.D. egyetemi docens Pécsi Tudományegyetem BTK Szociális Munka és Szociálpolitika Tanszék (Re)Integráló Közösségek Konferencia; PTE BTK , Pécs, 2011. 09. 09.

Előadás vázlat Bevezetés Kistérségek Eltérő fejlettségű kistérségek Magyarországon A kistérségek problémái Források, fejlesztési lehetőségek A szereplők együttműködéséhez szükséges feltételek Érdekek elemzése, érdekegyeztetés Konfliktusfeltárás és konfliktuskezelés Várható eredmények, pozitív hatások Összegzés

Bevezetés A térségi-területi fejlettségbeli különbségek nőttek társadalmi problémák, konfliktusok. Számos kistérségben ma fokozódó probléma: elvándorlás, elöregedés, szegénység, munkanélküliség, közszolgáltatások hiánya, nem működő gazdaság stb. 2007: kijelölésre került a 33 leghátrányosabb helyzetű kistérség: az ország lakossága egytizedének adnak otthont (Forrás: NFÜ).

Kistérségek Kistérség: földrajzilag is összefüggő települések együttese, amely a települések közti valós munka, lakóhelyi, közlekedési, középfokú ellátási (oktatás, egészségügy, kereskedelem) stb. kapcsolatokon alapul. 2004. január 1-jétől 168 statisztikai kistérség : a területfejlesztés alapegységei. (Forrás: KSH)

Eltérő fejlettségű kistérségek Magyarországon (Forrás: KSH)

Leghátrányosabb helyzetű (LHH) kistérségek Magyarországon (forrás: NFÜ)

Fejlettségi térségtípusok dinamikusan fejlődő térség: ahol a jelzőszámok zöme több mint 10%-kal meghaladja a vidéki átlagot, fejlődő térség: ahol a mutatók zöme a vidéki átlag felett van, de az eltérés mértéke nem haladja meg a 10%-ot. felzárkózó térség: ahol a mutatók zöme közelíti a vidéki átlagot, s a növekedés jeleit is mutatják, stagnáló térség: ahol a vidéki átlagtól való elmaradás a jelzőszámok zöménél eléri, illetve közelíti a 10%-ot, lemaradó térség: a jelzőszámok zöménél a vidéki átlagtól való elmaradás legalább 15%.

a vidéki térségekben mutatkozó főbb problémák (Forrás: EU 2008-as vizsgálat) kedvezőtlen demográfiai folyamatok, elöregedés, elvándorlás; infrastrukturális hiányosságok, elzártság,mobilitási nehézségek; szegregáció, kirekesztődés; aluliskolázottság; munkanélküliség; közszolgáltatások hiánya; nem működik a gazdaság; kiaknázatlan és kihasználatlan erőforrások; szegénység.

Források, fejlesztési lehetőségek (Forrás: NFÜ) A regionális és a humánerőforrás-fejlesztési forrásokból 2009 és 2013 között: 100 milliárd forint a 33 leghátrányosabb helyzetű kistérség fejlesztésére: háromnegyed rész: beruházásokra, egynegyed rész: képzési, foglalkoztatási és egészségfejlesztési programokra. Fontos: a helyi szereplők közösen állítsák össze a beruházások listáját, amelyek a leginkább hozzájárulhatnak az adott kistérség fejlődéséhez: „alulról felfelé” történő tervezés, csak a kistérség helyzete alapján indokolható, fenntartható programok kapjanak támogatást.

Megvalósítás: összehangolt cselekvés alapján A kollektív javak létrehozására irányuló fejlesztések nélkülözhetetlen alapja a közös érdek alapján történő összehangolt cselekvés. A kistérségi fejlesztési projektek a társadalmi és gazdasági szereplők célorientált, közös érdekeltséget megjelenítő együttműködési keretei között kell, hogy kivitelezésre kerüljenek.

Az együttműködéshez nélkülözhetetlen főbb célok, feladatok igények, szükségletek, motivációk felmérése; érdekek és konfliktus-források feltárása; beavatkozási pontok, célok, módszerek és eszközök meghatározása; erőforrás analízis és allokáció; kompetencia-analízis (feladatok, hatáskörök és felelősségi körök szintézise); konfliktuskezelés; közösségfejlesztés; az együttműködést motiváló feltételek hosszú távon való fenntarthatóságának biztosítása.

Az érdekháló felvázolása és elemzése Adott környezeti feltételrendszerben megelevenedő érdekstruktúra (érdekháló) sajátságos mintázatát adja a kistérségi keretek között létező társadalmi szövedéknek. Az egyes érdekcsoportok definiálása, ezek bevonása már az előkészítési szakaszban fontos, hiszen e nélkül nem képzelhető el közös érdekeltség kialakulása.

a potenciális érdekeltek elemzésének céljai és feladatai a potenciális résztvevők csoportosítása, kategorizálása sajátságos céljaik, érdekeik és erőforrásaik alapján részvételük lehetőségeit és korlátait nézve; az érdekeltek között fennálló jelenlegi és további lehetséges konfliktusok-, valamint az együttműködést jelentő kapcsolódási pontok, lehetőségek azonosítása. (Forrás: Koivunen és Langén, 2003)

Konfliktusfeltárás és konfliktuskezelés A közös érdekeltség kialakítása érdekében alkalmazott konfliktuskezelési akciók célja: a kistérség gazdasági és társadalmi értelemben vett versenyképességének, hatékonyságának fokozása a különböző szereplők fejlesztési folyamatokba való bevonása, érdekeltté tétele révén.

Konfliktusfeltárás és konfliktuskezelés A konfliktuskezelés alanyai: Az egyes kistérségekben az - önkormányzatok, - a vállalkozások, - a civil szervezetek és - a magánszemélyek.

A konfliktuskezelés lényege Megállapodás elérése a felek között, amelyben szerepet játszik a szereplők vitakultúrája, kommunikációs készsége, a felvetett kérdésekhez, problémákhoz való hozzáállásuk, konfliktustűrő-és kezelő képességük, megegyezésre való törekvésük.

a konfliktuskezelés szakaszai A kezdeti fázisban az említett tényezőket veszi figyelembe a konfliktuskezelő szakember, amikor próbálkozásai elsősorban a bizalmi légkör megteremtésére irányulnak.

a konfliktuskezelés szakaszai A második szakasz: - a valós problémák feltárására, megfogalmazására, - a különböző, ellentétes hozzáállásokat motiváló tényezők kézzelfoghatóvá tételére irányul. - Ebben a fázisban a szakember különös figyelmet szentel a felek szükségleteinek, érdekeinek, az azokat meghatározó értékeknek és normáknak, a problémák azonosításának, azok felekről történő „leválasztásának”.

a konfliktuskezelés szakaszai Harmadik fázis: - célja a közös megoldás(ok) keresése kölcsönös alkuk révén. - Az alkudozás a közösnek ítélt igények, szükségletek és érdekek mentén indul meg, azaz: a felek már nem a korábbi, az oppozíciót feltételező állásponton helyezkednek el egymáshoz képest, hanem egyfajta köztes, egymáshoz közelítő pozícióban.

a konfliktuskezelés végső célja: a megoldás felmutatása - amikor a felek számára egyformán hasznot hozó, - a valós igényeket, szükségleteket és érdekeket egyaránt kielégítő megegyezésre kerül sor.

a konfliktuskezelés és az érdekegyeztetés eredménye Érdekközösség létrejötte: - a minden közreműködő számára elfogadható feltételeket visszatükröző megállapodás létrejötte, - amelynek felmondása, megszegése már egyik félnek sem érdeke. - A megállapodás betartásának biztosítékává, a hosszú távon való fenntarthatóság zálogává a kölcsönös érdekeltség válik.

a konfliktuskezelés és az érdekegyeztetés hatása Egy-egy település, kistérség lakói képessé váljanak arra, hogy - a helyi erőforrások célorientált, optimális allokációja és - külső források bevonása és felhasználása révén, - közös érdekeltségi alapon javítsanak saját gazdasági és szociális feltételeiken.

a konfliktuskezelés és az érdekegyeztetés hatása csökken a szereplők hatalomtól való függése; autonómiájuk, önálló érdekérvényesítési törekvéseik kereteit jelentős mértékben kibővíthetik; növekedik a résztvevők együttműködésben, partneri viszonylatokban való jártassága; fokozódik szolidaritás- és felelősség-érzetük; nő a problémamegoldó jártasságuk.

a konfliktuskezelés és az érdekegyeztetés hatása Az igények, szükségletek, célok és érdekek, valamint konfliktus-források pontos meghatározása hozzájárul: a potenciális partnerek felismertetéséhez, a köztük közös érdekeltséget megjelenítő együttműködés, partnerség alapjainak megteremtéséhez.

Összegzés Speciális intervenciókra van szükség, amelyek az önszerveződésre építve feltárják a lokális igényeket, szükségleteket, motivációkat és érdekeket, képesek mozgósítani, integrálni a rendelkezésre álló erőforrásokat, kapacitásokat.