FRIEDRICH KLÁRA HAJNALKÖVEK – 2.

Friedrich Klára Hajnalkövek Versek Szakács Gábor 2002-ben megjelent lemezéhez   ATTILA IFJÚSÁGA Előhang Ahogy ezer gyertyája világít az égnek S közöttük ott ragyog királyuk a Hold Úgy ülnek Uldin körül az ifjak és a vének Hallgatják bölcs beszédét arról, hogy ki volt Ősapjuk , ki e földön Tündérkertet teremtett Melyben Tudás, Rend, Szépség uralkodott

Attila és Réka búcsúja Attila Réka szerelmem jól tudod nem az enyém az életem Az úton, amelyre indulok nem sokan jöhetnek velem Az Istenek és az őseim kőbe vésték a sorsomat E szent küldetés vállamra rakta már gyerekkorban a gondokat Játék nekem kevés jutott s csak addig míg élt anyám Szívesebben lennék veled bármely egyszerű tanyán. Mosolyogni is csak te látsz gyengének lennem nem lehet Erő és rend a jelszavam csak így tarthatom meg a földemet Ha könnyű életet akarsz válassz bizáncit, rómait De ha van erőd és várni tudsz egy év múlva légy ugyanitt Réka Attila én is erős vagyok a Kánok véréből származom Atyáim vára Dévában áll a legmagasabb szirtfokon Évezred múlhat, ez a vár odafönn mégis állni fog Én akkor is erős vagyok ha most szememből könny csorog   Egy álmot láttam, László utódom a Kánok konok vériből Menti majd meg koronádat a sárból, az út széliről Tudok várni, s ha idegen nap komoly arcodra ránevet Megvárom míg elhalványul a hamis fény, és én ott leszek

Attila visszatérése Szállj csak sólymunk, messze szállj Hét határig meg se állj Mutasd meg az utunkat az égen Zúgó szárnyú nagy madár Jelöld ki, hol a határ Merre jártak ősapáink régen   Vágtass lovam, meg ne állj Ellenség nyomában járj Szép sörényed lobogjon a szélben Édes fűre most ne várj A régi útra rátalálj Hunniába visszahív a népem Visszahív a nagyatyám, Visszahív egy szép leány Itt hagyom e rút idegen tájat Fényes folyók, zöld hegyek Hozzátok visszamegyek Építek az én népemnek hatalmas hazát A föld és a vérem, ideköt hozzád A felnőtt, a gyermek, tőlem vár csodát Itt élnek majd népek, kik nem felejtenek Hordják a sorsom és hordják a nevemet

Lehettél volna Lehettél volna oltalom, zöld növény inda sivár tűzfalon Lehettél volna tápláló kenyér fájdalmat oldó simogató tenyér Lehettél volna messzeség hegye, egy megbocsátó Istenség kegye Lehettél volna Grál kehely forró nyárban hűvös hópehely   Lehettél volna bársonyos palást, felfogni minden kegyetlen csapást Lehettél volna igaz szerelem lettél helyette féltékeny gyötrelem Lehettél volna messzeség hegye  (Megjelent 1999-ben az Ezredvég című rovásírásos versfüzetben és Szakács Gábor Esküszünk című lemezén, 2001-ben)

A szövetség Éltek itt népek, kezdettől fogva, szkíták, hunok és a kelták Aranykor volt ez, virult az élet, csak jóra használták fel a tudást Ellenük támadt a gonosznak vére tudatlan csürhe, irigy kufár Égettek könyvet, gyilkoltak asszonyt utánuk romokban hevert a vár Siegfrid, Roga, Attila, Arthur egymással szövetséget kötött Össze kell fogni, a jónak kell győzni Az ármányos, pénzéhes horda fölött Sietnek Roga hívó szavára, eljön Siegfrid és Arthur király Készen állnak a döntő csatára, a kard és kehely náluk van már A négy égtáj felé suhint a kardjuk vérükkel tele a szent edény Isten áldását kérik magukra, Győzelemre csak így van remény (A hun és a kelta-germán királyok, Siegfried, Roga , Attila és Arthur közötti vérszerződésről, valamint a Grálról bővebben írtam a Ház a hídon című 2000-ben megjelent munkámban, ez később a Kőbe vésték, fába rótták című Szakács Gáborral közösen írt könyvünkbe is belekerült.)

Gyülekeznek a kobzosok Gyülekeznek a táltosok Gyülekeznek a pénzváltók is   Gyülekeznek a lovasok Gyülekeznek a harcosok Gyülekeznek az árulók is Gyülekeznek a szarvasok Gyülekeznek a farkasok Gyülekeznek a dögevők is (Megjelent 1999-ben az Ezredvég című rovásírásos versfüzetben és Szakács Gábor Esküszünk című lemezén, 2001-ben)

Az ütközet    Támadnak a hun katonák Dobognak, robognak erős paták Kürtszóra fordulnak a harci lovak Záporként hullanak a hun nyilak Hajító dárda, pányva vetül A régi ellenség földre kerül Elő a kard, a kétélű vas Közelről küzd tízezer lovas A saslövők élén Attila támad Fiatal, bátor, sohasem fárad Testén sebek, hullik a vére Célpontja mégis az ellenség vezére A hun nem zsoldos, nem pénzért oszt halált nem gonoszul élvezetből szenvedést hozó a Rend katonája, kinek földje, hazája szent és mindenek előtt való És a hajnal eljön másnap fényes szárnyain szélvihar emeli fel a holtak lelkeit növények füstje száll, a táltos az oltár előtt áll Isten áldása az elhunyt hősök hamvain

A Korona   Fehér villámként cikázik át A lelkemen a fájdalom Megvilágítja jövőnket Népünknek nem lesz irgalom Hadurak jönnek, királyok mennek Tombol a harc, az árulás Minden hun ivadékunk ellen Megindul a támadás Minden gonosz földünkre tör Megszabják, hol lesz a határ Hegyeinket, várainkat, Elfoglalja mohó kufár Kell egy ereklye, szent hagyaték Mely összetartja a hazát Ezért hagyok a népemre én Egy csodálatos Koronát Hazudnak majd sokat róla Feszegetik a gyöngyeit Piszkos körmű barbár ujjak Kicserélik a képeit De nem árthat néki földi ármány Mert nem földi ez a Korona Messzi csillagról, égi útról Hozta az Isten angyala Ő lesz a hun utódok királya Ő lesz az örök király Ő lesz utódaim királya

Roga kobzosának dala   Egy név maradt csak, egy Istené Egy hun királyé, az Övé A belém égett fájdalom Villám sújtotta hatalom Nem lehettem, csak lantosa Nem lehettem, csak kobzosa Nem vér a véréből Európa és Ázsia Az övé volt, a birtoka Az utolsó Isten, ki a Földre szállt Ő volt a hun király, Roga (Megjelent 1999-ben az Ezredvég című rovásírásos versfüzetben és Szakács Gábor Hitvallás című lemezén, 2002-ben)

Csaba   Attila:Egyedül járom ma éjszaka a régi termeket emlékek jönnek, visszahozzák az elvesztetteket húgaim, anyám, nagyanyáim ruhája itt suhog régi kupákban illatoznak a mézédes borok Itt van Bezter, az ősök őse, Uldin, Karaton, Ojbársz, Roga Oktár és atyám Bendegúz bátyám táltos Buda ők együtt vannak én egyedül magam és kínoz egy gondolat mi lesz hazámmal ha meghalok ki folytatja utamat Ki visz majd át a vad határon, ha hívni fognak az Egek ki visz majd át térden és háton ha nem lesz itt egy kisgyerek Réka: De itt van a gyermek az égi útról itt van kicsi gyermeked nézd, ahogy a kezét kinyújtja s azt kéri adj neki nevet Attila: Hála légyen az Isteneknek és néked, szépséges asszonyom ki hűséges, szerető szívvel átsegítesz a gondokon Nincsen nálam ma Hunniában büszkébb és boldogabb apa Réka, ha tetszik a választásom a fiúnk neve legyen: Csaba

Újjászületés   A képeken mindig más képek látszanak keresztül Az arcokból mindig más emberek néznek rád Felszínre dobják múltad habját ősi tengerek Győzelmet, árulást, elvesztett csatát Újra bejárod a régi szent helyeket S magadban felépíted lerombolt hazád Egy hang szól hozzád az idők mélyéből Távoli dörgés vihar közeleg Eljönnek újra igazságot tenni Ősi földjükre a hun istenek Egy ember jön az erdőn keresztül, S megáll a szélén csendesen Paták dobbannak, szárnyak suhannak, Ezüst csillog a nyergeken (Megjelent az Ezredvég című rovásírásos versfüzetben,1999-ben)

Utóhang    És nem nevetnünk kell az Attila várát Az Attila sírját keresőkön Hanem nekünk is keresnünk kell Minden nap önmagunkban Uldint, az ősapát, Aki visszahozta a hunokat A Kárpát-medencébe És négy fiát: Bendegúzt, Rogát, Oktárt és Ojbárszt, És unokáit: Attilát, Budát és Edikont Mert csak így maradhatunk meg Hunoknak Hunniában

Zene : Friedrich Klára - Szakács Gábor : Attila visszatérése ( Attila ifjúsága ) Friedrich Klára - Szakács Gábor : A Korona ( Attila ifjúsága ) Grafika: Barta József Számítógépes rovásírás: ifj.Forrai Márton Összeállította: Onody Gyula http://free.x3.hu/rovasirokor-forrai/ onodygyula@t-online.hu http://onodygyula.5mp.eu/web.php?a=onodygyula&o=Ee1JETQKNM