A büntető eljárás fogalma, helye a jogrendszerben

Vázlat A büntető eljárás és eljárásjog fogalma, kialakulása Kapcsolat más jogágakkal A jogforrások A büntető eljárás történeti rendszerei A mai vegyes rendszer jellemzői A jogállami büntető eljárás elvei A hatályos törvény felépítése, hatálya, értelmezése

A büntető eljárás fogalma A büntetőeljárás olyan eljárási cselekmények sorozata, amelyek annak eldöntésére hivatottak, hogy történt-e a valamely büntetendő cselekmény, azt ki követte el, s miként, milyen formában, milyen keretek között alkalmazható a terheltre a büntető anyagi jog. Röviden: olyan eljárás, amelyben azt kell eldönteni, bűnös, vagy ártatlan-e a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított (megvádolt) személy. A büntetőeljárás tehát az igazságszolgáltatás meghatározó része. Ezt az eljárást is az állam folytatja le, erre szakosodott szervei útján. Itt azonban - szemben a polgári eljárással - a sérelmet szenvedett fél rendelkezési jogának másodlagossága jellemző az állam büntetőjogi hatalmának érvényesítéséhez képest.

A büntető eljárásjog A büntető eljárásjog az említett eljárási cselekmények jogi szabályozása, az eljárás elveinek, garanciáinak, az eljárás résztvevői hatáskörének, illetékességének, jogainak és kötelezettségeinek, valamint az eljárási cselekmények rendjének leírása révén.

Az önálló büntető eljárási jog kialakulása 1) Kezdetben „ius utrumque” (kánonjog és római jog) 2) A büntetőjog önállósodása (XVI. sz.) 3) A büntető eljárásjog önállósodása (XX. sz. eleje) a) „büntető perjog” b) „büntető eljárásjog”

Polgári és büntető eljárás Azonosságok Ellenérdekű felek jogvitájában döntenek Keresethez kötöttség- vádhoz kötöttség Különbségek A felek rendelkezési jogának terjedelme A bizonyítási teher Az „ügyfélegyenlőség” az eljárás egészében nem azonos

Kapcsolat más jogágakkal Büntetőjog (az anyagi jog érvényesülési terepe, de konkrét kérdések is, pl. kgyk.- ideiglenes kgyk.) Nemzetközi jog (Egyezmények) Közigazgatási jog (szervezeti törvények, szabálysértés elbírálása) Magánjog (polgári jogi igény) Polgári eljárásjog (kártalanítás)

Források: 1. - Alaptörvény SZABADSÁG ÉS FELELŐSSÉG IV. cikk (1) Mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz. (2) Senkit nem lehet szabadságától másként, mint törvényben meghatározott okokból és törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani. Tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés csak szándékos, erõszakos bûncselekmény elkövetése miatt szabható ki. (3) A bűncselekmény elkövetésével gyanúsított és õrizetbe vett személyt a lehetõ legrövidebb idõn belül szabadon kell bocsátani, vagy bíróság elé kell állítani. A bíróság köteles az elé állított személyt meghallgatni és írásbeli indokolással ellátott határozatban szabadlábra helyezésérõl vagy letartóztatásáról haladéktalanul dönteni. (4) Akinek szabadságát alaptalanul vagy törvénysértõen korlátozták, kárának megtérítésére jogosult. 25-28. cikk – Bíróság 29. cikk – Ügyészség 46. cikk Rendőrség és Nemzetbizton-sági Szolgálatok

Források 2. – a Be és az alanyokat szabályozó törvények 1998. évi XIX. tv. 1997. évi LXVI. törvény a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról, 1997. évi LXVII. törvény a bírák jogállásáról és javadalmazásáról 1972. évi V. tv. az ügyészségről 1994. évi LXXX. törvény az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről 1994. évi IV. tv. a rendőrségről

Források 3. – kapcsolódó jogszabályok 2001. évi LXXXV. tv. a büntető eljárásban résztvevők, az igazságszolgáltatást segítők Védelmi Programjáról 2005. évi XLVII. törvény az igazságügyi szakértői tevékenységről

Források 4.- Ratifikált nemzetközi szerződések - A Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmánya (1976 évi 8. tvr.) - Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. November 4.-én kelt Egyezmény (1993. évi XXXI. tv.) - A Strassbourgban 1987 XI. 26.-án kelt, a kínzás és embertelen vagy megalázó bánásmód megelőzéséről szóló európai egyezmény (1995. évi III. tv.)

A Legfelsőbb Bíróság és az AB aktusai, mint „források” 1997-ig Irányelv (pl. 15.sz) Elvi Döntés (III., IV) Kollégiumi Állásfoglalás (BK) Eseti döntés Alkotmánybíróság: Számos megsemmisítő döntés, pl. 10/007 (III.7.) a rendzavaró őrizetbe vételéről 1998-tól Jogegységi Döntés (BJE) Eseti döntés 2007-től ezen kívül Büntető Kollégiumi Vélemények

Példa a Büntető Kollégiumi véleményre 20/2007. BK vélemény a hatályon kívül helyezett BK 45. számú állásfoglalás felülvizsgálatáról Az adócsalás (1978. évi IV. törvény 310. §), a munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás (1978. évi IV. törvény 310/A. §), valamint a jövedékkel visszaélés (1978. évi IV. törvény 311. §) bűncselekményének az elbírálása során a büntetőbíróság az ügy eldöntése szempontjából lényeges tényeket az 1998. évi XIX. törvény szabályai szerint önállóan állapítja meg, az adóhatóság, illetve a társadalombiztosítási szerv jogerős határozatához nincs kötve.

Tévedések és előítéletek a büntető eljárási rendszerekről – akkuzatórius (angolszász-típusú) eljárás

Inkvizitórius eljárás

Büntető eljárási rendszerek 1. Inkvizitórius (nyomozó elvű) az eljárás célja az anyagi igazság kiderítése („mi történt” ?)Ez azonban a rendszerből adódóan eltorzulhat és vélt (feltételezett) vagy "célszerűnek" tartott "igazság" megállapításához vezethet; az eljárás hivatalból indul; hivatásos szakemberekből álló szakapparátust feltételez, hierarchikusan felépítve; az eljárási funkciók koncentrálódása(v.ö. a klasszikus inkvizícióval, ahol a vád és az ítélkezés egy kézben összpontosul, védő nincs); aktív döntéshozatali mechanizmus,az eljárás irányának, módjának "központosított" megszabása,a rendelkezési jog a döntéshozóé; egymásra épülő eljárási szakaszok:előkészítő eljárás (nyomozás és vizsgálat), majd a bírósági eljárás; a processzus során a bűnösség vélelme erősödhet (ez olykor céllá torzul); alapvetően a titkosság, az írásbeliség és a közvetlenség hiánya jellemzi formális bizonyítási rendszer(a terhelt az eljárás tárgya - v.ö. tortúra)fellebbezés megengedése

Büntető eljárási rendszerek 2. Akkuzatórius (vádelvű) az eljárás célja a „jogi" igazság kiderítése (jogi keretek között „mi állapítható meg ?") Ez azonban olykor formális elemek beépülése révén erősen eltávolodhat a tényleges igazságtól az eljárás kérelemre indul laikus, esetenként közreműködő ítélkezők mellett bárki lehet vádló (v.ö.: népvád) és védő specializálódott szakapparátus voltaképpen nincs, nincsenek kötött, az éppen folyó eljáráson átnyúló eljárási szerepek sem. (A következő perben lehet védő a korábbi ügyész) az eljárási funkciók elkülönülnek, a védelem megengedett a döntéshozó passzív, az eljárás módját a felek szabják mega rendelkezési jog is a feleké(v.ö.: vádelejtés) egyetlen ( bírósági ) szakasz,nincs nyomozás Az eljárás folyamán az ártatlanság vélelme megdőlhet szóbeli, közvetlen, nyilvános tárgyalás szabad bizonyítás(a terhelt nem bizonyíték-forrás, következmények nélkül hallgathat - vö. USA: ha kihallgatják, akkor tanú)nincs fellebbezés, hiszen az eljárásnak egyetlen szakasza van

Inkvizitórius (nyomozó elvű) Akkuzatórius (vádelvű) az eljárás célja az anyagi igazság kiderítése (“mi történt" ?) Ez azonban a rendszerből adódóan eltorzulhat és vélt (feltételezett) vagy "célszerűnek" tartott "igazság" megállapításához vezethet. az eljárás célja a “jogi" igazság kiderítése (jogi keretek között “mi állapítható meg ?") Ez azonban olykor formális elemek beépülése révén erősen eltávolodhat a tényleges igazságtól az eljárás hivatalból indul az eljárás kérelemre indul hivatásos szakemberekből álló szakapparátust feltételez hierarchikusan felépítve laikus, esetenként közreműködő ítélkezők mellett bárki lehet vádló (v.ö.: népvád) és védő specializálódott szakapparátus voltaképpen nincs, nincsenek kötött, az éppen folyó eljáráson átnyúló eljárási szerepek sem. (A következő perben lehet védő a korábbi ügyész). az eljárási funkciók koncentrálódása (v.ö. a klasszikus inkvizícióval, ahol a vád és az ítélkezés egy kézben összpontosul, védő nincs) az eljárási funkciók elkülönülnek, a védelem megengedett aktív döntéshozatali mechanizmus, az eljárás irányának, módjának "központosított" megszabása, a rendelkezési jog a döntéshozóé a döntéshozó passzív, az eljárás módját a felek szabják meg a rendelkezési jog is a feleké (v.ö.: vádelejtés) Egymásra épülő eljárási szakaszok: előkészítő eljárás (nyomozás és vizsgálat), majd a bírósági eljárás A processzus során a bűnösség vélelme erősödhet egyetlen ( bírósági ) szakasz, nincs nyomozás Az eljárás folyamán az ártatlanság vélelme megdőlhet alapvetően a titkosság, az írásbeliség és a közvetlenség hiánya jellemzi szóbeli, közvetlen, nyilvános formális bizonyítási rendszer (a terhelt az eljárás tárgya - v.ö. tortúra) szabad bizonyítás (a terhelt nem bizonyíték-forrás, következmények nélkül hallgathat - vö. USA: ha kihallgatják, akkor tanú) fellebbezés megengedése nincs fellebbezés, hiszen az eljárásnak egyetlen szakasza van

A „vegyes rendszer” hazai jellemzői a) Az eljárás célja az anyagi igazság kiderítése, de törvényes jogi keretek között. Eljárás indulhat hivatalból (közvádas ügyek) de kérelemre is (magánvádas ügyek). b) Az igazságszolgáltatás hivatásos szakapparátusból áll, de - ülnökök közreműködése révén - helyet kap a laikus elem is. c) Az eljárási funkciók elkülönülnek, de olykor a bíró vagy az ügyész is ellát "védelmi" feladatokat. d) A nyomozás általában kötelező, de esetenként mellőzhető (pl. a magánvádas eljárásban). e) Az alapelvek nem egyforma súllyal érvényesülnek az eljárás különböző szakaszaiban. (pl. a nyomozás főszabályként titkos, a tárgyalás azonban főszabályként nyilvános) f) A bizonyítás általában szabad - de bizonyítási tilalmakkal és módszerbeli kötöttségekkel. g) A bírósági eljárásban a felek aktivitása (konszenzuális alapon, tehát az ügyész és a védő együttes kérése alapján) nőhet, de a bíró nem teljesen passzív. h) Megmarad a hivatalból való eljárás alapvető elve de az egyszerűsítés során nagyobb szerepet kap a terhelt "rendelkezési joga". (pl. lemondhat a tárgyalásról, s így beismerése esetén enyhébb büntetésre számíthat)

A jogállami büntetőeljárás elvei „Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően.” (Egyezmény 6. cikk) Személyes szabadság korlátozásának garanciái (bírói jogkör, haladéktalanság) Független és pártatlan bíróság, Tisztességes, a funkciómegosztás és a fegyverek egyenlősége mellett zajló tárgyalás, Ésszerű időn belüli döntés, Ártatlanság vélelme, védelem, jogorvoslat Sértetti érdekek érvényesülése,

A törvény főbb szerkezeti egységei Statikus szabályok Dinamikus szabályok Rész alapvető rendel- kezések, alapelvek a bíróság az ügyész a nyomozó hatóság az eljárásban résztvevő személyek a bizonyítás a kényszerintézkedé-sek/ II. rész /általános eljárás/ -a nyomozás -a vádemelés -az ügyészi szakasz -a tárgyalás előké- szítése -az első fokú eljárás -a másodfokú eljárás -a harmadfokú eljárás -perújítás -felülvizsgálat -jogorvoslat a törvényesség érdekében - jogegységi eljárás III. rész /különös eljárások/ -a fiatalkorúak elleni eljárás -katonai büntető eljárás -a magánvádas eljárás -bíróság elé állítás -tárgyalás mellőzése -lemondás a tárgyalásról -eljárás távollévő terhelt ellen -eljárás mentességet élvező személyek ügyében IV. Rész különleges eljárások a határozatok végrehajtása záró rendelkezések

Az eljárási tv. hatálya A személyi és területi hatályt illetően a szabályozás elve azonos a Btk. elveivel. (lényege: a hatály magyar állampolgárra bárhol, magyar területen bárkire kiterjed, külföldire külföldön elkövetett cselekmény kapcsán kivételesen). Az időbeli hatály szabályozása eltér az anyagi jog szabályaitól: egységesen az elbíráláskor hatályos törvény alkalmazandó. Ez lényeges változás esetén vagy sajátos hatályba léptető intézkedéseket indokol, vagy egyes szabályok korábbi hatályba léptetését.

Az értelmezés Nyelvtani, Logikai, Rendszeres, Történeti, Teleologikus (utóbbi felértékelődik) Alaptörvény: 28. cikk: „A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.”