A Pszichoszociális fogyatékosság szemléleti kérdései „SZUMMA – Felsőoktatási Fogyatékosügyi Koordinátorok Országos Hálózatának Kialakítása” Debrecen, 2017. 10. 19. Bódy Éva EMMI, Szociális és Gyermekjóléti Szolgáltatások Főosztálya Főosztályvezető-helyettes

Fogalom A pszichoszociális fogyatékosság fogalma, illetve a pszichoszociális fogyatékossággal élő személy definíciója nem található meg a hatályos magyar jogban. Találhatóak azonban olyan terminusok, amelyek egyértelműen összefüggésbe hozhatóak a pszichoszociális fogyatékossággal és a pszichoszociális fogyatékossággal élő személyekkel. Ilyenek a következők: szellemi károsodás; pszichoszociális károsodás; pszichiátriai beteg(ség); mentális zavar; belátási képességének kisebb mértékű csökkenése miatt segítségre szoruló nagykorú; különleges, speciális és kettős szükséglet; sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló; szellemi fogyatékos; tartós betegség; kóros elmeállapot.

Fogalom Az Országgyűlés a 2007. évi XCII. törvénnyel hirdette ki a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ egyezményt [a továbbiakban: CRPD] és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyvet. Az Alaptörvény értelmében „Magyarország elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait. A nemzetközi jog más forrásai jogszabályban történő kihirdetésükkel válnak a magyar jogrendszer részévé.” Ily módon a magyar jogrendszer részévé vált CRPD 1. cikke szerint „[f]ogyatékossággal élő személy minden olyan személy, aki hosszan tartó […] szellemi […] károsodással él, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja az adott személy teljes, hatékony és másokkal egyenlő társadalmi szerepvállalását.”

Fogalom A CRPD angol nyelvű szövege alapján a „mental impairment” – mely a pszichés károsodást jelenti – lefedi a pszichoszociális károsodás fogalmát. Ezt a magyar nyelvű szöveg nem adja vissza; az angol nyelvű hiteles szöveg az „include” kifejezés miatt nyitott definíciót alkalmaz, azonban ebből a magyar fordítás egy taxatív felsorolást tartalmazó meghatározást kreál. Mindez rendkívüli fontossággal bír a pszichoszociális fogyatékosság fogalmának meghatározásában, hiszen nem csak és kizárólag a hosszan tartó pszichoszociális károsodással élő személyek tartozhatnak ide – egyéb károsodással élő személyek mellett –, de akár a nem-hosszan tartó pszichoszociális károsodással élő személyek is.

Fogalom Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény [a továbbiakban: Eütv.] és a kapcsolódó jogszabályok nem alkalmazzák a pszichoszociális fogyatékosság vagy károsodás és a pszichoszociális fogyatékossággal vagy károsodással élő személy fogalmát, hanem – orvosi diagnózisként – a pszichiátriai beteg terminust használják. Bizonyos pszichoszociális károsodások/pszichiátriai betegségek – a környezeti akadályokkal való kölcsönhatás következtében és a társadalmi részvétel korlátozottságát eredményezve – minden bizonnyal a pszichoszociális fogyatékosság fogalmához fognak tartozni (hosszan tartó pszichoszociális károsodások), míg egyéb pszichoszociális károsodások/pszichiátriai betegségek a pszichoszociális fogyatékosság fogalmához tartozhatnak (nem-hosszan tartó pszichoszociális károsodások).

Fogalom A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvényben [a továbbiakban: Sztv.] szabályozott pénzbeli, a természetben nyújtott és a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások jogosultjaként nem jelennek meg közvetlenül a pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek.

Fogalom Mentális egészség az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerint „a jólét olyan fokáról van szó, melyben az egyén meg tudja valósítani képességeit, meg tud küzdeni az élet mindennapos nehézségeivel, stresszhelyzeteivel, képes az eredményes és termékeny munkavégzésre, valamint hozzá tud járulni közösségének életéhez” (WHO, 2001) Pszichiátriai betegnek tekintjük: azt a személyt, akinél a kezelőorvos a Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO) X. Revíziója szerinti Mentális és Viselkedészavar (F00-F99), illetve szándékos önártalom (X60-X84) diagnózisát állítja fel. (1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről X. fejezet, 188.§ d.) A Központi Statisztikai Hivatal 2007-es Egészségügyi Statisztikai Évkönyv definíciója szerint viszont az a pszichiátriai beteg, aki „mentális, illetőleg viselkedészavar következtében pszichiátriai intézményi felvételre került.”

Pszichoszociális fogyatékosság átfogó jellemzői a mentális megbetegedések az egyén számára jelentős szenvedést okoznak, a testi megbetegedések kockázatát növelik, és emellett súlyos szociális és gazdasági terhet jelentenek; a mentálisan zavart ember küzdelmes élete a társadalom tagjai számára nem nyilvánvaló; a betegség az egyén viselkedésmódjának változásában nyilvánul meg, és ez a változás társadalmilag nem indokolható; a beteg az adott szociokulturális környezetéhez alkalmazkodni nem tud, viselkedése a szociális környezet számára indokolhatatlan, motiválatlan és érthetetlen; a pszichiátriai zavarok/betegségek kialakulásában nagy hangsúlyt kap a vulnerabilitás/ fokozott hajlam, vagy sérülékenység, amely lehet biológiai, genetikai, pszichológiai vagy szociális eredetű;

Pszichoszociális fogyatékosság átfogó jellemzői önmagában a vulnerabilitás nem elég a betegség kialakulásához, ahhoz nagymértékben hozzájárulnak az életesemények stressz hatásai; napjainkban a pszichiátriai betegségek értelmezésében a bio-pszicho-szociális egység nyert teret, tehát adott esetben egyik, vagy másik tényező determináns hatását elismerik, egészében a betegségek, és betegek megítélése csak holisztikus módon történhet;

Pszichoszociális fogyatékosság átfogó jellemzői önmagában a vulnerabilitás nem elég a betegség kialakulásához, ahhoz nagymértékben hozzájárulnak az életesemények stressz hatásai; napjainkban a pszichiátriai betegségek értelmezésében a bio-pszicho-szociális egység nyert teret, tehát adott esetben egyik, vagy másik tényező determináns hatását elismerik, egészében a betegségek, és betegek megítélése csak holisztikus módon történhet;

Segítő tényezők A beteg szerepen kívül az egyén más, cselekvő, „felnőtt” szerepben is megjelenik a saját történetében. Hol lehetséges ez? A munkahelyen, saját családban, szülővé váláskor, házastársi, baráti sorstársi - különböző horizontális kapcsolatokban. Fontosak számukra azok a helyek, ahol elfogadják őket úgy, ahogy vannak, ahol a közösség teljes jogú tagjaként vehetnek részt, anélkül, hogy csak és kizárólag betegként tekintenének rájuk. Terápiás közösségek, önsegítő csoportok, ha azok tényleg közösség élményt adnak.

Gátló tényezők Bizalmi, stabil szeretet kapcsolatok hiánya; Társas szocializáció, közösség, valahová tartozás hiánya, magány, meg nem értettség (stigma), nincs csak orvos körülöttük, és/vagy csak a szűk család, hiányzik a szociális szféra, a természetes megtartó közösségek, emberek; Figyelem hiánya: nem figyel senki se rájuk igazán, nem kapnak támogatást, segítséget, csak akkor, amikor nagy baj van, és/vagy nem megfelelő segítséghez jutnak; Kapcsolódási nehézségek, beilleszkedési problémák, párkapcsolati nehézségek, nincs befogadó közösség, egyenrangú interakció a felek közt; Passzívitás, önállótlanság, felnőtt élet hiánya; Családtag betegkarrierje a minta; Orvosi terápia nem megfelelő;

A pszichiátria használóinak és túlélőinek mozgalmából eredő, a pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek megélt realitásán, mint tudáson alapuló felépülés megközelítés a következőket hangsúlyozza A felépülés egy egyéni, személyes utazás, amely erősen függ a személy közösségeitől és ezeken belüli kapcsolataitól. Remény. Ez nem csak optimizmust jelent, hanem a visszaesés kockázatának vállalását, kitartást. Biztonságos egzisztenciális alapok. Tartós “szelf” kialakítása, a személy irányítja, egyezteti társadalmi részvételének mikéntjét, a maga számára biztonságos keretek között. A kutatások szerint ezt a folyamatot nagymértékben elősegíti a más személyektől megtapasztalt elfogadás.

A pszichiátria használóinak és túlélőinek mozgalmából eredő, a pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek megélt realitásán, mint tudáson alapuló felépülés megközelítés a következőket hangsúlyozza Támogató kapcsolatok. Ebben szerephez jutnak a pszichiátriai ellátás szupportív szakemberei éppúgy mint más rehabilitációs szakemberek. Ezeknél azonban fontosabbak a sorstársi, baráti kapcsolatok. Empowerment és társadalmi inklúzió. Ezek javítják a személy társadalmon belüli pozícióját, felvértezik a stigmával és diszkriminációval mint a részvétel környezeti akadályaival való megküzdéshez. Megküzdési (coping) stratégiák. Jelentés. A felépülés fontos eleme, hogy az életútnak, beleértve a fájdalmas múltat és a reményteli jövőt, a személy jelentést tudjon adni.

Köszönöm a figyelmet!