Szem fejlődése
Amőbafajok a változó fényintenzitásra módosítják mozgási reakcióikat Amőbafajok a változó fényintenzitásra módosítják mozgási reakcióikat. Ha az amőba teljes testét megvilágítjuk, az állat megáll. Ha a megvilágítás mintegy fél órán keresztül fennmarad, a mozgás újra megindul: az állat sejtmembránja vagy citoplazmája fényérzékeny
A földigilisztánál a test felszínén egyenletesen eloszló speciális hámsejtek teszik lehetővé a fényintenzitás érzékelését. Az ilyen receptorok együttműködése révén már a fény irányának durva érzékelése is lehetséges.
Az iránylátás már egyetlen érzéksejtnél is lehetséges, ha az kehely alakú pigmentsejtben fekszik, pl. az örvényférgek és lándzsahalak esetén. A pigmentsejt ugyanis egyik oldalról leárnyékolja az érzékelősejtet, így az érzékelt fény iránya azonosítható. Egy sejt mindig csak egy fényirányt érzékel, de több sejt együttműködése fokozhatja a teljesítményt. Az összetett pigmentkehelysejtek esetén a szerv már jól megkülönbözteti az egyes fényirányokat, mivel a kehely nyílásán keresztül beeső fény különböző sejteket képes ingerelni
Ennél valamivel gyengébb teljesítményűek az úgynevezett gödörszemek, ahol az érzéksejtek a hám bemélyedéseiben fekszenek. A gödörszemek esetén megjelenhetnek bizonyos lencseszerű képződmények is, amelyek természetesen javítják az irányészlelést. Az iránylátással együtt megjelenik a mozgáslátás is, ha a fény az irányérzékelő receptorokat egymás után ingereli. Bár a fényerősség csökken, a mozgás- és iránylátás, sőt a képfelbontás is javul, ha a szemnyílás szűkebb (kagyló)
A képlátás alapvetően két szemtípus esetén válik lehetségessé: az ízeltlábúak összetett szeme és a sötétkamra (hólyagszem) szem esetén (lábasfejű).
Összetett szem