A választói magatartást befolyásoló tényezők Politológia II. Készítette: Dr. Domonkos Endre (PhD) 2012/2013 tavaszi félév

I. Választói viselkedés Választók preferenciái: jelentős különbség a stabilitásuk alapján. Stabil szavazók viselkedése: párttal vagy egy adott társadalmi csoporttal való erős azonosulás szerepe. Michigani pártidentitás-modell és szociológiai modellek.

II. A párttal való azonosulás és társadalmi háttérváltozók szerepe I. Pártidentifikáció fogalma: valamely párt irányába kialakult erős politikai lojalitás + hovatartozás. Michigani-pártidentitás modell: szavazó személyes identitásának szerepe a pártpreferenciában. Szociológiai megközelítések: nagy politikai- társadalmi törésvonalak mentén kialakuló mobilizáció szerepe a pártidentitás kialakulásában.

II. A párttal való azonosulás és társadalmi háttérváltozók szerepe II. Választók politikai preferenciáinak alakulása a vallási, etnikai, kulturális vagy osztály- hovatartozás függvényében. Választói viselkedés: társadalmi pozícióból levezethető csoportérdekek + társadalmi környezet szerepe. Szekunder csoporttudat (felekezeti, foglalkozási, etnikai) fontossága (egyéni döntésekben a követlen emberi kapcsolatok lényeges közvetítő szerepe).

II. A párttal való azonosulás és társadalmi háttérváltozók szerepe III. Pártválasztásban a vallás, az etnikum, a regionális elhelyezkedés, az urbanizáltság és az oktatás szerepe. Osztály-hovatartozás és a párttal való erős azonosulás Észak-Nyugat-Európában: munkásszavazók és szociáldemokrata pártok között kialakult szoros kapcsolat. Osztályhelyzet: 1960-as években még fontos szerep, a hetvenes évektől folyamatos csökkenés.

II. A párttal való azonosulás és társadalmi háttérváltozók szerepe IV. Szociáldemokrata pártok „osztályjellege”: osztályszavazat indexével való mérés (Alford- index). Nagy-Britannia: osztály-hovatartozás szerepének csökkenése, de a társadalmi hierarchiában elfoglalt pozíció és az azzal összefüggő csoportérdekek jelentősége fennmaradt.

Osztályszavazat az Alford-index alapján 1945-1960 1961-1970 1971-1980 1981-1990 Ausztria - 27,4 28,9 18,3 Belgium 25,4 17,9 16,4 Dánia 39,8 52 28,1 20,9 Egyesült Királyság 37,3 38,3 24,3 23,4 Finnország 48,4 50,2 36,9 35,7 Franciaország 24,4 17 11,7 Görögország 12,3 9,7 Hollandia 14 14,7 21,8 15,5 Írország 14,1 8,7 7,3 Norvégia 52,5 32 33,8 20,5 NSZK 36 24,8 14,9 13,4 Olaszország 26,6 14,5 17,8 13,1 Portugália Spanyolország 18,4 Svájc 17,6 12,8 Svédország 51 40,7 32,7

Osztályszavazat Nagy-Britanniában, 1945-1997 1945-1970 (átlag) 1979 1983 1987 1992 1997 F K F K F K Konzervatív 30 36 35 37 23 Liberális/ egyéb 8 17 28 20 19 Munkáspárti 62 46 18 37 40 45 58 Összes osztály-szavazat 63% 51% 45% 44% 47%

II. A párttal való azonosulás és társadalmi háttérváltozók szerepe V. Vallás: politikai-jobboldalon vált a párttal való azonosulás alapjává. Európa katolikus államai: vallás, mint a választói viselkedést magyarázó legfontosabb társadalmi tényező. Protestáns országok: aktív vallásosság kevésbé határozta meg a politikai hovatartozást.

A vallás szubjektív fontossága a konzervatív/kereszténydemokrata pártok iránti preferencia kialakulásában Országok Nagyon fontos Fontos Kevéssé fontos Franciaország 26,1 21,9 14,6 Anglia 53,5 48,1 49,7 Németország 77,7 64,4 39,2 Olaszország 68,1 49,3 20,5 Hollandia 67,5 44,6 19,4 Dánia 11,2 10,4 7,4 Belgium 37,5 28,7 16,2 Luxemburg 73,5 49,9 16,7 Írország (Fianna Fáil) 57,5 51,5 48,9

II. A párttal való azonosulás és társadalmi háttérváltozók szerepe VI. Kilencvenes évek: vallásosság szerepe a nyugati országokban a szavazatok befolyásolásában. Felekezet: gyengébb súlyú tényező, de USA és Kanada kivétel. Iskolázottsága mint választást befolyásoló tényező. Nemi hovatartozás jelentősége. Amerikai politika: etnikai/faji tényező szerepe.

II. A párttal való azonosulás és társadalmi háttérváltozók szerepe VII. Etnikai különbségek megléte egyes országokban (Dél-Afrika, Belgium): nemzetiségi hovatartozás fontossága. Kulturálisan erősen tagolt országok: stabil választói viselkedés. Kulturálisan homogén országok (Skandinávia): polgárok pártokhoz való kötődése szervezeti tagságain keresztül.

II. A párttal való azonosulás és társadalmi háttérváltozók szerepe VIII. Európai országok: pártidentitás kisebb jelentősége, szavazási preferencia megváltozása a pártidentitásban. Párttal való azonosulás: választói viselkedés magyarázata. Ezredfordulót követő időszak: párttal való azonosulás erejének gyengülése és instabilitás megnövekedése a szavazói viselkedésben.

A párttal való azonosulás foka Angliában, 1964-1987 (%-ban) 1970 1979 1987 Azonosulás Valamelyik párttal 93 90 85 Konzervatívok-kal 38 40 36 Munkáspárttal 43 42 31 Összesen (1)+(2) 81 82 76 67 Azonosulás foka Csak konzervatív pártiak között (1) Nagyon erős 48 50 23 32 Közepes 41 53 45 Gyenge 11 10 24 Csak munkáspártiak között (2) 47 27 37 12 13 22

II. A párttal való azonosulás és társadalmi háttérváltozók szerepe X. Változékonyság és „kiszámíthatatlanság” megnövekedése a szavazói viselkedésben. Szavazói viselkedés „kiszámíthatatlanságának” főbb okai. Szociológiai tényezők és pártidentitás jelentőségének csökkenése a pártpreferenciák kialakulásában.

II. A párttal való azonosulás és társadalmi háttérváltozók szerepe XI. Pártok politikai közéletet meghatározó egyes politikai kérdésekben elfoglalt álláspontjának, a pártvezetők vonzerejének, kormányzati teljesítmény értékelésének jelentősége. Pártok szerepe: folyamatos csökkenés a legfejlettebb nyugat-európai országokban. Kelet-közép-európai államok: társadalmi kategóriák csekély politikai jelentősége.

III. A mérlegelő szavazó modellje I. Mérlegelő választás modellje: szereplők minden döntése a potenciális nyereséget és veszteséget számba vevő kalkuláció eredménye. Fő cél: egyéni haszon maximalizálása. Szavazat: racionális választás a pártok által kínált politikai alternatívák közül. Legismertebb típus: tematikus (issue) szavazó.

III. A mérlegelő szavazó modellje II. Tematikus modell: pártok álláspontjának különböző kérdésekben való összevetése, kérdések fontosságának súlyozása és a kérdések mentén hozzá legközelebb álló párt kiválasztása. Választás politikai tematikája döntő fontosságú. Szavazók tájékozódása ún. „gondolatmankók” segítségével (Tóka, 2002).

IV. A modellek ütköztetése I. Racionális modellek: szavazok egyes kérdésekkel kapcsolatos preferenciáinak nyitottsága és rögzítettsége. Pártidentitást hangsúlyozó modell: közpolitikai preferenciák megváltoztathatóságának fontossága. Pártidentitás modellje: politikusok által kínált programnak nincs jelentősége. Mérlegelő választás elmélete: preferenciák objektív összevetése a pártok ígéreteivel.

IV. A modellek ütköztetése II. Pártidentitás torzíthatja a pártok programjáról kialakított képet. Választási kampány szerepe: szavazók differenciált információkhoz való jutása. Csoportnyomás: lehetetlenné teszi a racionális számítást. Választói attitűdök korai vizsgálatai: identitás modell erősebb érvényessége.

IV. A modellek ütköztetése III. Szavazó viselkedés „direkcionális” modellje: szavazói preferenciák, mint „pozicionális” mérlegelő modellek szerepe. A szavazók nem a preferenciához legközelebb álló pártot választják. Fő törekvés: azonosítani és győzelemhez segíteni azt a pártot, amelyik a leghitelesebben és legerőteljesebben képviseli az általuk választott oldalt.

V. Felhasznált irodalom Enyedi Zsolt – Körösényi András: Pártok és pártrendszerek, Osiris Kiadó, Budapest, 2001. pp. 205-212. Táblázatok forrásai: Enyedi Zsolt – Körösényi András: Pártok és pártrendszerek, Osiris Kiadó, Budapest, 2001. pp. 207, pp. 208, pp. 210.

Köszönöm a figyelmet!