Paksi Dániel ELTE Bolyai Kollégium 2015 ősz Filozófia Paksi Dániel ELTE Bolyai Kollégium 2015 ősz

Az ember – modern dualizmus Elemi hétköznapi tapasztalat, hogy az ember megkülönböztető sajátossága a beszéd és a gondolkodás. Az ember gondolkodó lény, értelmes / eszes állat. Miben nyilvánul ez meg? Jelenségek: összetett tevékenységek, mint nyelv, kultúra. A dualista megközelítés szerint közvetlenül tapasztaljuk, hogy gondolkodunk, hogy tudattal rendelkezünk, és azt gondoljuk, hogy elsősorban ennek köszönhető az összes többi megnyilvánulási forma. Tehát ha meg akarjuk tudni, hogy mi az ember, akkor a gondolkodást, a tudatot kell tanulmányozni.

R. Descartes Módszertani szkepticizmus: 1. érv a hétköznapi tapasztalat megbízhatóságával szemben, amely könnyen becsaphat bennünket 2. álom argumentum 3. démon argumentum, érv az univerzális állítások (mint pl. 2+2=4) megbízhatóságával szemben 4. konklúzió: „cogito ergo sum”, az egyetlen biztos dolog, amiben nem kételkedhetünk: az énünk, az elménk

Descartes gondolatmenete: Tudattartalmaimról (gondolatok, szándékok, érzések, emlékek, észleletek) közvetlen és megingathatatlan tudásom van. Tehát például nem csak tudom, hogy 2·2=4, hanem azt is tudom, hogy ezt tudom. Nem csak látom a falat, hanem tudom, hogy most látom a falat. Közvetlenül beláthatom, hogy nem lehetségesek ezek a tudattartalmak anélkül, hogy lenne egy tudat, ami tartalmazza ezeket. Kell léteznie valakinek, akinek ezek a tudattartalmai. Tehát, ha közvetlen és bizonyos tudásom van a mentális tartalmakról, akkor közvetlen és bizonyos tudásom van arról, hogy az én, vagyis az, aki tudattartalmakkal rendelkezik, létezik.

Descartes-i ego Tehát létezik egy speciális dolog, az „én” (azaz a szubjektum, az alany). Jellemzői: tudattartalmakkal rendelkezik, a cselekedeteim alanya, (ő dönt, és kezdeményezi a cselekedet végrehajtását), a testtől független gondolkodó létező (szubsztancia), introspekció segítségével közvetlenül megismerhető, ez az, ami az ember lényege, ami az embert emberré teszi. Az én minden emberben közös.

A szubsztancia dualizmus A világban kétféle egymástól független létező (szubsztancia) van: anyag és elme Az anyag alapvető tulajdonsága a kiterjedés. Az elme alapvető tulajdonsága a gondolkodás. Az anyag és az elme között kölcsönhatás áll fenn.

A kauzális kölcsönhatás probléma 1) Az elmének nincs kiterjedése. 2) Az anyag mozgását csak kiterjedéssel rendelkező objektumokkal való érintkezés okozhatja. 3) Vagyis az elme nem okozhatja testek mozgását. Descartes válasza: 2) nem igaz. De Descartes nem ad számot arról a folyamatról, amely révén az elme hatással lehet a testre.

Kauzális érvelés M P P* M* Premissza (1): A mentális okoknak vannak fizikai okozatai. Premissza (2): Minden fizikai okozatnak van fizikai oka. Premissza (3): A mentális okok fizikai okozatai nincsenek túldeterminálva. Konklúzió: A mentális okok azonosak fizikai okokkal. M P P* M*

Monista materializmus Vagyis az elme tulajdonképpen azonos az aggyal. Ami azt jelenti, hogy minden ehhez kötődő hétköznapi tapasztalatunk hamis, valójában nincs elme, az csak egy másik elnevezése az agynak – az elmét így redukáltuk,visszavezettük az agyra. Az emberi gondolkodás nem más, mint elektron és ionáramlás az agyban. A mai szóhasználatban a materializmus helyett jellemzően a fizikalizmus szerepel. Lényegi jelentése ugyanaz, de azt a pozitív látszatot kelti, mintha a fizikai tudománya a materializmus filozófiai álláspontja mellett állna.

Redukció - visszavezetés Honnan tudjuk, hogy valami anyagi természetű? Válasz: redukáljuk az anyagra, pontosabban az adott dolog tudományos leírását visszavezetjük és ezáltal azonosítjuk az adott dolog anyagi leírásával Klasszikus példa: mi a hő? Hő – emberi természetes tapasztalat, amelyet mérhetünk, amelyről adhatunk tudományos leírást, ezt tette meg a termodinamika a redukció annak a megmutatása, hogy a magasabb szintű termodinamikai leírás megfeleltetető az alacsonyabb szintű statisztikus fizikai, később kvantummechanikai leírásnak, amely az elemi részecskékre vonatkozik. a hő tehát nem önálló létező, hanem csak az elemi részecskék átlagos mozgási energiája

Materializmus – reduktív fizikalizmus Honnan tudjuk, hogy igaz a materializmus? Válasz: onnan, hogy - mint ahogy a hőről - minden létező dologról megmutatjuk, hogy redukálható az anyagi leírásokra, ugyanis a materializmus azt állítja, hogy minden létező materiális Ezt még soha senki nem mutatta meg. Pl. hogy egy emberi érzésről vagy egy gondolatról adható egzakt tudományos leírás, és az visszavezethető kvantummechanikai egyenletekre. Ennek ellenére az aktuális természettudomány jellemzően elköteleződik a materializmus álláspontja mellett, ezt tekinti „tudományosnak”.

Természettudományos naturalizmus Az embert a többi állathoz hasonlóan alapvetően a természettudomány módszereivel kell tanulmányozni. A filozófiai tárgyalásnak is összhangban kell lennie a természettudományos módszerekkel és világképpel. Az ember meghatározó sajátosságai végső soron biológiai-fizikai, (és esetleg pszichológiai és/vagy szociológiai) jellemzőkkel magyarázandók. Az ember minden tulajdonságának összhangban kell lennie azzal, hogy természeti lény – „bele kell simulnia” a természet rendjébe. (Szemben pl. azzal, hogy az ember isten képmására és a világ uralkodójának teremtetett. Móz.I.1.26.)

Naturalizmus és materializmus A naturalizmus a gyakorlatban megerősíti a materialista álláspontot, de fontos látni, hogy a naturalizmus valójában egy módszertani megközelítés és nem egy konkrét filozófiai álláspont, vagyis nem feltétlenül kell, hogy materializmushoz vezessen, pl.: 1. Az ember biológiai lény: értelmes állat. Evolúcióval alakult ki. Az ember a biológiai fejlődés egy újabb foka, folytonos a kapcsolata a természettel, a többi élőlénnyel. Nincs szakadék az ember és a többi állatfaj között. Az ember minden tulajdonságát a biológiai felépítése és evolúciós kialakulása alapján kell megérteni. 2. Az ember fizikai létező: komplex fizikai rendszer. Nincs szakadék ember és fizikai környezet között. Az ember minden tulajdonságát alapvető fizikai struktúrája alapján kell megérteni. (Pl. gondolkodás  agyi folyamatok  neurális kölcsönhatások  elektron kisülések, stb.)

Sokszoros realizálhatóság Példa 1: idegrendszeri plaszticitás Az agykérgi területek feladata életünk során folyamatosan változik. Például a kisujj viszketésének gyermekkorban nem ugyanazon területén zajló aktivitás felel meg, mint felnőtt korban. Sérülések hatására egészen drámai átrendeződések is előfordulnak. Példa 2: földönkívüliek Számos sci-fiben szerepelnek olyan lények, melyek anatómiája drámaian különbözik az emberétől, mégis ugyanolyan fajta mentális állapotaik vannak. Ha ilyen lények elvben lehetségesek, akkor a mentális állapotok nem azonosíthatók agyi állapotokkal.

Funkcionalizmus Amennyiben belátjuk, hogy az emberi elme jelenségeinek redukciója milyen nehézségekbe ütközik, de a dualizmus klasszikus pozíciójához sem akarunk visszatérni – ami tudományosan ma már elfogadhatatlan – fölvehetünk egy köztes álláspontot: Funkcionalizmus: mentális tulajdonság = rendelkezni valamilyen tulajdonsággal, amely adott kauzális szerepet tölt be. mentális tulajdonság = másodrendű tulajdonság, maga a funkcionális szerep fizikai tulajdonság = elsőrendű tulajdonság, amely funkcionális szereppel rendelkezik

Kognitív tudomány Az emberi elmét/agyat vizsgáló kognitív tudomány, ahogy más élettudományok, alapvetően materialista filozófiai pozíciót foglalnak el, de a gyakorlatban funkcionalista módon gondolkoznak. Alapvető analógia: Az elme olyan mint egy szoftver. Nem létezik (funkcionál) agy nélkül, de nem azonosítható a konkrét agyi tulajdonságokkal sem. Az agy olyan mint a hardver. Önmagában kevés, de ez a kézzelfogható alapja az emberi gondolkodásnak.

Turing teszt

Kínai szoba érv

Kínai szoba érv A formális szabályokat követő amerikai férfi egy szót sem ért a kínai írásjelekből. Éppen így a formális szabályokat követő számítógépek sem értik azokat a jeleket, amelyekkel műveleteket végeznek. A végeredménynek kizárólag mi, emberek tulajdonítunk jelentést. → Vagyis a pusztán formális szabálykövetés nem eredményezhet valódi megértést  a gép saját beszámolója nem tekinthető bizonyítéknak  az, hogy mi értelmesnek ítéljük a gép reakcióit, nem elegendő ok arra, hogy valódi megértést tulajdonítsunk neki

Egy evolúciós megközelítés Az MI és az emberi elme különbsége alapvető? Az MI mesterségesen tervezett és létrehozott dolog Míg az emberi elme egy természetes tervezetlen fejlődés következménye Származtatott intelligencia ↔ természetes intelligencia Daniel C. Dennett Nem igaz, hogy alapvető különbség lenne MI és az elme között. Mert valójában az emberi elme is származtatott, semmi csodálatos, különleges nincs benne, csak éppen nem az IBM, hanem a természetes szelekció terméke, vagyis Lehetséges az MI

Egy másik evolúciós megközelítés Ugyanakkor Dennett érvelése megfordítható Lehetséges valódi MI, ha nincs alapvető különbség az emberi elme és az MI között. Az emberi elme azonban igenis eredeti. Vagyis az MI csak akkor lehet sikeres, valódi, ha az emberi elméhez hasonlóan szintén nem származtatott, hanem eredeti lesz. Eddig azonban csak származtatott, „tervezett” módon próbáltak MI-t létrehozni. De elméletileg lehetséges és eme érvelés szerint csak így lehetséges, hogy nem tervezéssel, hanem ember által irányított szelekciós (evolúciós) eljárással hozzanak létre MI-t. Pl. program-tesztelési eljárások; szélcsatorna a repülőgép tervezésben

Problémás válaszok A filozófiai kérdés tehát az, hogy mi a szoftver, mi a funkció? Első válasz: a funkció egy önálló realitással bíró létező. Probléma: akkor viszont két létező (szubsztancia) van, maga a fizikai rendszer (agy) és az azon működő funkció (elme). Visszatérünk a dualizmushoz. Második válasz: a funkció nem bír önálló realitással. Probléma: akkor viszont végső soron csak egy létező (szubsztancia) van, maga a fizikai rendszer (agy), a funkció meg csak a mi leírásunk a komplex agyi folyamatokra. Visszatérünk az azonosságelmélethez.

Emergentizmus Az emergentizmus elfogad két ellentmondónak tűnő kiindulópontot. 1. a funkció reálisan létezik, nem csak egy leírás 1. csak egy (anyagi) szubsztancia van De! van egy emergens evolúciós fejlődés, amelynek révén fokozatosan létrejönnek olyan újfajta, nem szubsztantív, tehát nem független önálló, hanem a szubsztantív alapjaikra épülő létezők, amelyeket akár funkcionális szerepekként írhatunk le. Ez a redukció szempontjából azt jelenti, hogy lehetséges a visszavezetés (nincs önálló, testtől elkülönülő elme, lélek), de ez nem jelent azonnali megfeleltetést konrét elmebeli jelenségek, gondolatok, és agybeli elektron és ionáramlások között, hanem evolúciós visszavezetést.

Emergentizmus Tehát ez egy monista álláspont, vagyis elképzelése szerint csak egy szubsztancia, az anyag létezik (≠dualizmus) Ugyanakkor az elme nem azonos az aggyal (≠ azonosság elmélet) És nem is csak egy pontosan meg nem határozható létezéssel (esetleg pusztán leírással azonosítható) bíró funkció (≠ funkcio- nalizmus), hanem egy evolúciós fejlődés során kialakult emergens (magasabb szintű, átfogó) létező, amely kontrollálja az (alacsonyabb szintű, fizikai) agyi folyamatokat.

Egzisztencializmus Mi az ember? Hogyan jelenik meg számunkra a maga mindennapiságában, filozófiai és tudományos megközelítésektől elvonatkoztatva? Vagyis szakítunk a szubsztancialista megközelítéssel Martin Heidegger

Egzisztencializmus Az ember tevékenykedik a világban, a napi gyakorlat szerint viszonyul a dolgokhoz és más emberekhez. Pl.: munkába megyünk, autót vezetünk, műhelyben dolgozunk, ebédelünk. Nincs „én”, nincsenek molekulát és részecskék, nincs reflexió, introspekció, kísérlet stb., eszünkbe sem jutnak mindezek. Tesszük a dolgunkat és pontosan értjük a dolgokat, amelyek körülvesznek minket, amelyeket használunk. Nem elkülönítve látjuk magunkat a dolgoktól, hanem azokkal egységben. A szokásos világunkban, azt megértve tevékenykedünk. Az emberi lét (élet) világban való lét, jellemzői: Holizmus*; Hétköznapiság; Megértő lét; Tevékenység (nem szemlélődés).

Mitől lesz valami kalapács?

Egzisztencia – „kalapácslét” Egy kalapács nem azért kalapács, mert ilyen és ilyen atomok alkotják. Egy dolog azáltal válik kalapáccsá, hogy specifikus viszonyba kerül a tevékenykedő és megértő emberrel, aki elnevezi azt és elkezdi azt a mindennapi életében kalapácsként használni. Az ősember számára, aki még nem ismerte a fémet, egy pattintott vagy csiszolt kőeszköz töltötte be a kalapács szerepét. Nem létezett olyan dolog a számára, hogy fém. Azután ráébredt, hogy a kő léte/létszerkezete „mélyebb”, mint gondolta, és a fémművesség hétköznapi tevékenységgel föltárta a lét egy mélyebb rétegét, fölfedezte, megértette és elnevezte azt az új dolgot, amelyet mi fémnek ismerünk. Ez tette lehetővé az általunk is ismert és megszokott kalapács megalkotását.

Egzisztencia – „emberlét” Egy dolog (ember vagy kalapács) lényegét tehát nem annak szubsztanciális mivolta adja (vagyis hogy milyen atomokból vagy milyen hipotetikus descartes-i létezőkből van), hanem az a hétköznapi egzisztenciális helyzet, amelyet a létben elfoglal. Az ember esetében ez az alapvető viszony a világhoz és önmagához (a világban való létéhez) a megértés. Hiszen tud élni a világban. Ez a megértés elsősorban egy gyakorlati viszonyulás: tudni hogyan. Megérteni elsősorban annyi, mint tudni bánni vele, tudni megcsinálni, eligazodni benne, jártasnak lenni egy területen, tudni megoldani a feladatot, képesnek lenni belátni, stb. (Pl. mester a műhelyben.) A filozófus megértése nem más, mint ennek a gyakorlati megértő viszonynak a feltárása, értelmezése, kifejtése.

Egzisztencializmus Heidegger szerint az emberi létezés alapvető jellegzetessége, hogy megértő lét. Azaz az ember viszonyul a saját világban való létéhez (életvilágához), és ez az alapvető viszony a megértés. Azaz: Önmaga megértésére törekszik, és ennek alapján viszonyul sajátmagához és társaihoz. (Pl. életstratégiát készít, válni akar valakivé/valamivé, méltóságot tulajdonít magának és másoknak, szembenéz a halállal stb.) Megérti a világát, tud benne élni. Az ember lényege, hogy valahogyan érti a világot és benne önmagát. Ez különbözteti meg minden más létezőtől.

Az ember - eredet Kreácionizmus: Enyhébb: Isten a teremtés aktusa során szabad akaratából teremtette a világot, és kész bármikor közbeavatkozni. Radikálisabb: A bibliai Genezis története szó szerint beszéli el a világ teremtését. Intelligens Tervezés Olyan irányzat, amely a világ keletkezésének naturalista (evolúció- alapú) magyarázatát kritizálva a teleológiai érv segítségével a Kreácionizmus gyengébb verziója mellett érvel. A kettő együtt egy olyan „csomag” amely a naturalista magyarázatokkal egyenlő elbírálásért harcol, tipikusan a hivatalos iskolai tananyagba kerülésért.

Az Intelligens Tervezés érvei I. 1. Az evolúció csak elmélet, nem tény. Ha más elméletet is éppúgy alátámasztanak a rendelkezésre álló adatok, akkor az a másik elmélet is ugyanúgy tanítandó. 2. A természetes szelekció tautológia. A legfittebb éli túl. De ki a legfittebb? Aki túléli. 3. Funkcionális folyamatok (pl. látás) véletlen mutációk révén történő kialakulásának esélye gyakorlatilag nulla. Evolúció: a genetikai mutációk véletlenszerűek. Analógia: egy majom az írógép előtt véletlenszerűen üti le a billentyűket; sokmilliárd év alatt sem fog megszületni Shakespeare egyik szonettje. 4. A fosszíliákban a folytonosság helyett ugrások. Nem találunk „köztes lépéseket” a leletek között.

Az Intelligens Tervezés érvei II. 5. A természetes komplexitás-növekedés ellentmond a termodinamika második főtételének. Zárt rendszer entrópiája (a rendezetlenség) növekszik: az energia elhasználódik és hőként szétsugárzódik. De az evolúció elmélete által megfogalmazott komplexitás-növekedés ennek ellentmond. 6. Az evolúciót alátámasztó bizonyítékok hamisak, az azt cáfolókat eltussolják. Piltdown: ember koponya, majom állkapocs. Nebraska: disznófog. Ugyanakkor: texasi Glen Rose-nál ember és dinoszaurusz nyomok ugyanabban a kőzetben. 7. Az élőlények komplexitása redukálhatatlan komplexitás. Az egész összehangoltan működő részekből áll, amelyekből ha csak egyet is eltávolítunk, az egész nem működik tovább.

Az Intelligens Tervezés érvei ellen I. 1. Az evolúció maga nem elmélet, hanem egy megmagyarázandó jelenség (4 mrd éve csak prokarióták voltak, 1 mrd éve eukarióták is, 100 m éve már összetett többsejtűek a szárazföldön, most pedig pl. az ember is), amelyet az elmúlt 200 évben többféle evolúcióelmélet törekedett megvalósítani, az alternatív elméletek között azóta is tudományos vita van, ezzel szemben az intelligens tervezés nem ad magyarázatot az evolúció jelenségére, és nem is tudományos. 2. A természetes szelekció nem tautológia, hanem a biológiai változás magyarázata. Változatok + környezeti nyomás = szelekció, vagyis x változat y-nal szemben alulmarad, azaz az adott populáció megváltozik.

Az Intelligens Tervezés érvei ellen II. 3. Véletlenszerű genetikai mutációk önmagukban valóban nem vezetnek összetett funkcionális folyamatok létrejöttéhez (pl. látás), a természetes szelekció és a fajok megváltozása azonban nem csak a változatok véletlenszerű következménye, hanem a szelekciós nyomást kiváltó környezeti feltételeké is, amelyek nem véletlenszerűek, és így maga a természetes szelekció sem. 4. Az nem érv, hogy hiányoznak fosszíliák; sosem lesz meg az összes lehetséges lelet, azzal kell dolgozni, ami van; az evolúció egyébként sem teljesen folytonos (lásd ‘kambriumi robbanás’). 5. A természetes komplexitás-növekedés nem mond ellent a termodinamika második főtételének, az életjelenségek ugyanis tipikusan nyitott és nem zárt rendszerek.

Az Intelligens Tervezés érvei ellen III. 6. Az, hogy vannak hamis leletek, nem cáfol semmit. A tudósok is emberek, követnek el bűncselekményeket; de attól mert vannak magyar betörők, még nem lesz minden magyar betörő. Az, hogy vannak még nem megmagyarázott leletek, szintén nem cáfol semmit, mert a tudomány egyszerűen így működik, mindig vannak még nem, vagy az aktuális elméletekkel egyáltalán nem megmagyarázható jelenségek. 7. Az élőlények komplexitása redukálhatatlan komplexitás. Sok tudományos, filozófiai elmélet ezzel tökéletesen egyetért. ‘Az egész összehangoltan működő részekből áll, amelyekből ha csak egyet is eltávolítunk, az egész nem működik tovább.’ De: tüdőt ki lehet cserélni kopoltyúra, a lábat szárnyra, és láb nélkül is lehet élni, stb.