Az európai gondolkodás története – bevezetés, a korai görög bölcselet

Mi a filozófia? A kifejezés eredete: görög összetett szó: philia (‚szeretet’), philosz (‚valaminek a kedvelője’), szophia (bölcsesség, mesterségbeli tudás, ügyesség); filozófia: ‚a bölcsesség szeretete’. A filozófia tárgya: nem lehet egy tömör definícióval megadni. Kezdetben a dolgokra (létezőkre és nem létezőkre) vonatkozó tudás általában; a tudományok még nem válnak szét. A kozmosz (‚rendezett egész, a világmindenség’) általános, egyetemes törvényszerűségeivel foglalkozó tudomány.

A filozófia területei: Ontológia: ‚lételmélet’, a létezők egészére vonatkozó általános törvényszerűségek vizsgálata. Episztemológia, gnoszeológia: ‚ismeretelmélet’, a megismerés általános kérdéseit kutatja. Etika: éthosz görög kif. (‚érzület, jellem’): az erkölcsi normák, parancsok érvényességének filozófiai megalapozása. Logika: logosz (‚tan’) szóból származik: a filozófiai, illetve általában a tudományos gondolkodás módszertana.

A filozófia egyéb területei: főleg az újkortól Esztétika vagy művészetfilozófia Természetfilozófia Történelemfilozófia Politikai filozófia Nevelésfilozófia Tudományfilozófia Nyelvfilozófia Vallásfilozófia

A korai görög filozófia, a preszókratikus bölcselet I. A milétoszi bölcselők: az i.e. VII-VI. sz fordulójától Thalész (kb. i.e. 624-546.): Túllépés a hétköznapi szemléleten és a mitológiai világmagyarázatokon, immanens (a létezők törvényszerűségeit magából a természetből magyarázza) világfelfogás. Természettudományos vizsgálódások: csillagászat, matematika, a mágnesesség vizsgálata. Arkhé: őselv, kezdet, ősmatéria, a kozmosz magyarázó elve; az az állapot, minőség, elem vagy erő, amiből a világ létrejött. Thalésznál ez a víz, illetve nedvesség. Hülozoizmus: lélek és anyag egysége: „a lélek el van vegyülve az egész mindenségben”.

Anaximandrosz: (kb. 610-546.) Anaximenész: (kb. i.e. 585-525.) Meteorológiai, csillagászati vizsgálódások. Az élőlények anyagi hatás eredményeképpen fejlődtek ki, az emberek az állatvilágból. Arkhé: apeiron (‚határtalan, meghatározhatatlan’). Anaximenész: (kb. i.e. 585-525.) Csillagászat Arkhé: „levegő” A kozmosz változásai: a levegő megritkulása: tűz, sűrűsödése: szél, felhő, víz, föld.

II. Hérakleitosz (i. e. kb. 550-475.) Epheszosz (Kis-Ázsia), arisztokrata család. Töredékek maradtak ránk tőle. Aforizmák: képszerűen megfogalmazott, tömör bölcsességek. Arkhé: a tűz. Dialektikus szemlélet: a dolgok, létezők lényegét az ellentétek egységében látja. A logosz mint szó, beszéd, értelem, a dolgok általános törvénye, valódi természete, mérték.

„Noha ez a logosz örökké létezik, az emberek képtelenek megérteni mind azelőtt, hogy hallották volna, mind azután, hogy először hallották, mert bár minden e Logosz szerint történik, mégis olyanok (az emberek), mintha nem tapasztalták volna meg azokat a beszédeket és dolgokat, amelyeken én végigvezetem őket, és amelyeknek mindegyikét fölbontom annak valódi természete szerint, és megmutatom, hogyan van, a többi ember azonban ugyanúgy nem veszi észre, amit ébren művel, mint ahogy elfelejti, amit álmában lát.”

Az emberi megismerés kérdései: az érzékelés és a gondolkodás összefüggései: 55., 106., 112.; a lényeg és jelenség megkülönböztetése: 47., 55., 127.; a rendszerezés fontossága: 40. A kozmosz arkhéja a tűz: 29., 30., 31., 67., 68., 93. A kozmosz egysége: „minden egy” (51.) Az ellentétek szerepe a létezők egymásra hatásában: 8., 12., 52., 54., 61., 62., 63., 91., 108. Etikai jellegű aforizmák: az ember sorsa saját jellemétől függ: „Az éthosza (érzület, jellem, gondolkodásmód) kinek-kinek számára a daimón (sors, védőszellem).” (123.), 105., erkölcsös élet, értelmes belátás: 116., 120.; a puszta érzéki gyönyörök valójában nem forrásai a boldogságnak:4., 9., 28., 37.

III. Püthagorász (i. e. kb. 580-500) és tanítványai Ismerte a keleti bölcseletet, Egyiptomban és Mezopotámiában is megfordult: a lélekvándorlás tanának elfogadása. Csillagászat, matematikai és zenei vizsgálódások. Arkhé-tan: A mennyiségi, számszerűsíthető viszonyok hangsúlyozása. A számok mint arkhé. Kozmikus harmónia feltételezése. 10-es szám mint „szent szám”: a „központi tűz” körül 10 égitest kering (a 10. spekuláció, „Ellenföld”) 10 ellentétpár alkotja a kozmosz lényegét: határolt, határtalan; mozdulatlan, mozgó; páratlan, páros; hím, nő; egy, sok; jobb, bal; egyenes, görbe; fény, sötétség; jó, rossz; négyzet, téglalap.

IV. Az eleai (D-Itália) iskola - Parmenidész Parmenidész (i.e. kb. 540-480.) Hérakleitosz kortársa, vitatja annak filozófiáját. Töredékesen ránk maradt tanköltemény. A vizsgálódás két típusa: érzékelés: hamis vélekedéshez vezet; gondolkodás: egyedül ez vezet az igazsághoz. Lételmélete: Hérakleitoszéval ellentétes: nem a mozgásra, változásokra, ellentétekre helyezi a hangsúlyt. A világmindenség egyetlen, örök létező (on): nem keletkezett, nem szűnik meg, változatlan, mentes a mozgástól, egyneműen tömör, gömb alakú.

A szofisták filozófiája (i.e. V. sz.) A természetfilozófiai kérdések háttérbe szorulása. Szophisztész: ‚bölcselő’ szóból származik a kifejezés. Újfajta kérdés: Mi a jó? Hogyan juthatunk el a jó, helyes, igaz ismeretre? – Logika Hogyan tudjuk ismereteinket jól (pontosan és meggyőző módon) előadni élőszóban? – Retorika Mi a morális (erkölcsi) jó? – Etika Hogyan működik jól a polisz (városállam)? – Politika, etika

Főbb képviselői: Prótagorász, Gorgiász, Hippiász, Prodikosz. Vándortanítók, fontos szerepet játszottak a neveléstörténetben is. Filozófiai műfajok: értekezés, előadás, szónoklat, filozófiai dialógus. Elsősorban a nyelvhasználat filozófiai kérdéseivel foglalkoztak: A nyelv a logika és a retorika eszköze. Természetes nyelvhasználat: miféle kapcsolat van a dolog és a dolog neve között?

Prótagorász: homomensura-tétel (latin homo ‚ember’, mensura ‚mérték’): „Minden dolognak mértéke az ember; a létezőknek, hogy léteznek, a nemlétezőknek, hogy nem léteznek.” -- A dolgokat érzékelés útján ismerjük meg. -- Én vagyok a kritériuma az általam érzékelt dolgokkal kapcsolatban, hogy ezek számomra így és így léteznek, illetve nem léteznek.

Gorgiász: A nemlétezőről – bizonyos fokig Parmenidész érvelése nyomán azt bizonyítja be, hogy milyen paradoxonokhoz lehet eljutni a filozófiai érvelés során. Három tétel: az első: semmi sem létezik; a második: ha létezik is valami, az megismerhetetlen az ember számára; a harmadik: ha megismerhető is, kifejezhetetlen és más emberrel közölhetetlen. A tételek bizonyításánál a formális logika ellentmondás-törvényét alkalmazza: egy dologról ugyanabban a vonatkozásban nem fogadható el igaznak két, egymással ellentétes állítás: pl. valami vagy létezik vagy nem.

Szókratész (i.e. 469-399.) Filozófiai beszélgetéseket folytatott, tanítását nem foglalta írásba: „Az írott szó csak árnyképe a hozzáértő ember eleven és lelkes szavának.” (Platón: Phaidros) Munkásságát főleg tanítványai, pl. Platón írásaiból ismerjük. „Bábáskodó módszer”: Szókratész kérdéseket feltéve segít beszélgetőtársának, hogy az „világra hozza” saját gondolatait. Irónia: a beszélgetések során úgy állítja be, mintha ő maga tudatlan lenne (a nem-tudás tudása). A beszélgetések során elsősorban a beszélgetők által használt definíciók (meghatározások) tartalmának a pontos meghatározására törekszik: konkrét, gyakorlatias példákon keresztül. Az erények, erényes viselkedés tudás útján elsajátítható: etikai racionalizmus. Az erkölcsi jó felismertethető az emberekkel.

A jó tudása a jóra való törekvést, annak megfelelő életet jelent. Feltételezi egy belső vezérlő szellem (daimonion) létezését az embernél: lelkiismeret, az ember őrző szelleme; nem mondja meg, hogy mit kell cselekedni, inkább tilt: pl. ezt ne tedd! Vita a szofistákkal: a fogalmaknak van valamilyen állandó tartalma, nem viszonylagosak; állandó mérce feltételezése: pl. szép, jó. Szókratész elítélése, halála: lásd Platón: Szókratész védőbeszéde.