(Dávid és Salamon uralkodása) A királyság kezdetei (Dávid és Salamon uralkodása)

1. Előzmények: Saul „királysága” Saul – sok tekintetben – még a bírákhoz hasonlít: Hadvezér előbb az ammoniták, majd a filiszteusok elleni harcokban. A törzsi kereteknek megfelelően szervezi hadseregét. A filiszteusok elleni – sikertelen – hadjáratok megmutatják, hogy a régi (törzsi) struktúrák már elégtelenek. Kis „birodalmat” hoz létre, amely még magán viseli a régi rend egyes jellemzőit: Már állandó hadsereggel rendelkezik. A parancsnokok rokonai közül kerülnek ki.

2. Dávid személye és uralkodása Dávid kezdetben Saul követője, de összekülönbözik Saullal. A filiszteusok legyőzik Sault: Júda Dávidhoz fordul: Dávid elfoglalja Jeruzsálemet (ez ekkor még kánaánita város), és „birodalma” székhelyévé teszi. Dávid visszaveri a filiszteusokat, sőt kiterjeszti „birodalma” határait. Uralmának fenntartásához hivatali apparátust szervez (amit fenn is kell tartani, így pl. adókat szed). Erős – politikai, kulturális és vallási – hatalmat hoz létre.

Ugyanakkor Dávid sem tökéletes: Isten maga töri le a király gőgjét. A király mellett megjelenik egy másik csoport: a próféták. Előbb Sámuel, majd Nátán voltak autonóm módon cselekvő, átütő erővel rendelkező látnokok (ld. 1 Sám 19, 18-24.: a prófétai hatalom győzedelmeskedik a királyi, politikai hatalom fölött). A próféciák egyre világosabban fogalmazzák meg azokat a társadalmi és – főleg – teológiai elveket, amelyeket a királyok figyelmen kívül hagynak.

3. Salamon Salamon uralkodásának legfontosabb jellemzői: Salamon már nem hadvezér: a „béke királya”. Júda és Izrael felvirágzik – éppúgy gazdaságilag, mint kulturálisan. Jeruzsálem bekapcsolódik a „nemzetközi életbe” (pl. kapcsolatokat épít Egyiptommal). Ennek köszönhetően születhetett meg a – Salamon személyéhez kötött – ún. „bölcsességi irodalom”.

Salamon idején – a többi ókori birodalomhoz hasonlóan – felbomlik az Izraelre jellemző egalitáriánus társadalom (helyette egy szervezett, rétegzett társadalom jön létre). Ugyanakkor az izraelita jog különbözik az ókori birodalmak szokásaitól: Előírja Istennek – az uralkodóra nézve is kötelező – tiszteletét: A király sem tehet meg bármit, Isten fölötte is uralkodik. Garantálja a szegények, elnyomottak jogait.

Salamon kiemelkedő műve: A jeruzsálemi Templom. YHWH itt „trónol a kerubok fölött”, a szövetség ládája pedig „lábának zsámolya”. Ettől az időszaktól kezdődően terjednek el azok a toposzok, amelyek szerint „Sion a legmagasabb hegy”, illetve Jeruzsálem, az „Isten városa” egyben „bevehetetlen város” is.

4. A királyság teológiai értékelése és kritikája A 2. zsoltár leírja a király beiktatásának szertartását: A szertartás sok eleme átvétel az egyiptomi fáraók beiktatásának ceremóniájából (az „Isten fia” cím, a cserépedények, stb.). Ugyanakkor két lényeges különbség is megfigyelhető Egyiptomhoz képest: A királyt Isten keni föl: a király nem „isteni származású”, hanem Isten megbízza őt ezzel a feladattal. A királynak így jól meghatározott feladatai vannak: meg kell védenie a népet az ellenségtől és biztosítania kell az elesettek jogait. A királyság intézménye egyes körökben éles kritikát váltott ki (vö. Jótám meséje [Bír 9, 7-15]): A királyság haszontalan, nevetséges, sőt – adott esetben – kifejezetten kártékony intézmény.