Lövey- Varga Éva VAEUAEB. PTE University of Pécs Lövey- Varga Éva VAEUAEB. PTE – Hormay Mihály : Jennifer E. Gates: Hidden Passage: Graeco-Roman Roads in Egypt’s Easter Desert – Rejtett Üzenet: Görög-római utak Egyiptom Keleti Sivatagában c. cikkének ismeretése 2013/2014. tanév Kurzus: Tájrégészet Oktató: Pető Zsuzsanna Eszter PEZWAAP.PTE

Egyiptom földrajza Egyiptom hosszú keskeny szalagsziget a sivatagban, amely a Nílus deltájában kiszélesedik. A Nílus évenkénti áradása (júl. 19.) tette termékennyé, de az Asszuáni gát felépítése óta már nem árad. Egyiptom két jól elválasztható földrajzi egységre osztható: A Nílus Delta – Alsó Egyiptom A szűk szalagsziget – Felső Egyiptom Egyiptom déli természetes határa az első katarakta (vízesés) Az ország klímája rendkívül száraz, az évi csapadék 30 milliméter. A nyári átlaghőmérséklet gyakran 40˚C körül mozog. A magas hőmérsékletet a homokviharok (hamaszin) még elviselhetetlenebbé teszik. Az egyiptomiak a termékeny területet KEMET-nek (Fekete Föld) nevezik, míg a sivatagot DESERET-nek (vöörs föld) hívták. Fontosabb területi egységek: Alsó-Egyiptom, Felső-Egyiptom, Sínai-félsziget, Núbia, Oázisok. Térkép: In: J. Baines- J. Malek:Az ókori Egyiptom atlasza

In: J. Baines- J. Malek: Az ókori Egyiptom atlasza A sivatagban számos oázis található, melyek közül sok fontos szerepet játszott Egyiptom történetében. (Fayum-, Khargeh-, Dakleh-, Fráfra-, Baharíja-, Kurkur- és Dunkul-oázis) Egyiptom nem tartozott az ásványkincsekben gazdag országok közé. Aranyat elsősorban Núbiában, míg gránitot Wadi Hammamat-ban bányásztak. A fekete bazalt Asszuán és a Fayum környékén, a mészkő pedig Turában található. Egyiptom fában nagyon szegény, ezért behozatalra szorul. (Libanon, Punt) Állatvilágát tekintve az Ókori Egyiptom jóval gazdagabb volt a mainál, mivel a krokodil a víziló is eltelt évszázadok óta. Az egyesítés idejébne két embertípus különíthető el antropológialag. Az egyik típus vékony csontozatú, a másik típus egy erősebb csontozatú rasszt képvisel. Az egyiptomi nép feltehetőleg a sémita és hamita népcsoportok összeolvadásából jött létre. Az egyiptomi nyelv is ezt az összeolvadást bizonyítja, hiszen az egyiptomi nyelv az afroázsiai nyelvcsaládba sorolható. Az egyiptomi nyelv számos eleme utal a sémita eredetre. Például az igetövek, a nőnemű „t” végződés és a személyes névmások. Térkép: In: J. Baines- J. Malek: Az ókori Egyiptom atlasza

Részei a kései évek Ptolemaioszi kereskedelmi hálózatának, A sivatagi utak – nem többek nyomvonalnál vagy egy sírokkal és kőhalmokkal határolt homokos szakasznál Részei a kései évek Ptolemaioszi kereskedelmi hálózatának, jól kihasználtak a római időkben és a korai iszlám idején is. 1. sz. kép 3. kép 2. kép 4. kép 5. kép harci elefántok türkiz bors arany

Főbb kikötők: Berenike Myos Hormos ’Abu Sha’ar Marsa Nakari Indiai óceán környékéről importált áru ásványokat bányásztak magából az Északi-sivatagból Az útvonalak a Ptolemai és római uralkodók ösztönzésére jöttek létre

Az útvonalak a Ptolemai és római uralkodók ösztönzésére jöttek létre Ezen útvonalak rendszere régészetileg nem mutat egyetlen politikai fővárost sem, mely tulajdonság jellemzi a maya, inka, római és mogul utakat. Az útvonalak a Ptolemai és római uralkodók ösztönzésére jöttek létre Gyér nyomvonalak jelezhetik a tájhasználat és -szervezés alternatív rendszerét preferált útstruktúrája nagymértékben a természetes környezetet követte és szándékosan úgy szerveződött, hogy minimalizálja a sivatagi külső környezeti elemeket Egyiptom Északi-sivatagának útvonalainak kialakítása nem követ semmilyen szerkezetet, ehelyett a természetes környezethez alkalmazkodik! Fő érdeklődés a kitermelésről eltolódott olyan utak és települések létrehozása felé, melyek megkönnyítették a hazai és külföldi kereskedelmet

Az Északi-sivatag a Nílustól keletre helyezkedik el a Nílus-völgy és a Vörös tenger között, északra a Delta és a Sinai határolja, míg délre a Nubiai sivatag. Egy száraz sivatagi régió sok hegyvidékkel és kevesebb, mint 100 mm évenkénti csapadékkal. A köves hegyvonulatok és kavicssziklák száraz homokos patakmedrekkel voltak átszőve, melyben az alkalmankénti évszakos áradás során folyt el a csapadék India Núbia

Myos Hormos Quseir-al Quadim https://www.google.hu/maps/@26.106793,34.274452,7388m/data=!3m1!1e3

A building in the Roman settlement of Nugrus A római korszakban Ezen útvonalak mentén szállított áruk mennyisége jóval nagyobb volt! Márványt Berillt Aranyat Ametisztet bányásztak elszórtan a kereskedelmi utak mentén. A vörös tengeri kikötőkből Bort Kenyeret Kelméket Fazekasárukat Fűszereket szállítottak a Nílushoz teherhordó állatokkal. A nílusi városok elosztópontokként funkcionáltak, a különböző kereskedelmi termékek ezen központokból szállítódtak a Mediterráneum és a Delta főbb városai felé A building in the Roman settlement of Nugrus Forrás: http://www.egypt-archaeology.com/Sikait.html

A Berenike-Coptos útvonal Ptolemai és kora római időszakból származó maradványokat tartalmazott, de egy nagyobb mennyiségű késő római maradvány arra utal, hogy a kereskedelem útvonala a római időszak alatt északabbra tolódott, miután a rómaiak hatása kifejezettebb lett. Ez egy jelentős változás, mivel ez jelezheti a kereskedelmi útvonalak belső változásait! Útvonalak Berenike felé

Kizárólag a római időszakban épült utak kapcsolták össze Kanopolis-t északabbra ’Abu Sha’ar-al a tengerparton, melynek útjába estek a Mons Porphyrites és Mons Claudianus kőbányák. A Via Hadriana a Nílus-part mentén futott Berenikétől Antinoë-ig. Kétségkívül anyagi készlet és étel szállítódott a Nílus-völgyben ezen távoli települések felé ugyanezen útvonalak mentén.

Mons Claudianus 7. kép 8. kép

6. kép 7.kép

Az ártéri utak a gátak tetején épültek ki. TABULA PEUTINGERIANA In.: http://www.reshafim.org.il/ad/egypt/trade/roads.htm A legtöbb út földút, kevés a kikövezett út. Ahol létrejött, a földet tömörítették. Az ártéri utak a gátak tetején épültek ki. Mérföldkövek ritkák, elsősorban Ptolemaiosz koriakról tudunk, melyek hieroglifikus feliratúak.

Római település maradványai Wadi Shenshef-ben A Ptolemaiosz-kori települések a sivatagban jóval kisebb számban és rövidebb ideig álltak fenn, mint a római korban. A Ptolemaios-kori érdeklődés a régió iránt jóval rövidebb életű volt, mint a nyomatékosabbnak számító római katonai jelenlét, így az ezen a területen található római maradványok jóval kifejezettebbek. Római erőd kerek szögletű tornyokkal Dweig-ben

Hydreuma-k vagy vízállomások ismertek mindkét időszakból, azonban a római erődök jóval nagyobb méretben és számban megtalálhatóak. Más építészeti jellemzőkkel rendelkező települések is ismertek, de egyelőre ezen települések funkciója nem ismert. Többségükben belső kutak voltak találhatóak vízforrásként az itt élő lakosoknak illetve utazóknak. Ezen erődök és állomások biztosítottak biztonságot és eltartást a különböző irányokba közlekedő és árukat szállító kisebb karavánoknak.

In Hellenistic and Roman Arabia and Egypt, a hydreuma (plural hydreumata) was an enclosed (and often fortified) "watering station" (Classical Latin hydreuma [1] from Ancient Greek ὕδρευμα[2] from ὕδωρ, water [2]) at wadis in dry regions. A hydreuma was a manned and fortified watering hole or way station along a caravan route, providing a man-made oasis. Juris Zarins, rediscoverer of the city of Ubar in Arabia, described that site in a 'Nova' interview: "The site that we uncovered at Shisur was a kind of fortress/administration center set up to protect the water supply from raiding Bedouin tribes. Surrounding the site, as far as six miles away, were smaller villages, which served as small-scale encampments for the caravans. An interesting parallel to this are the fortified water holes in the Eastern Desert of Egypt from Roman times. There, they were called hydreumata." In the 1st century CE, Pliny's Natural History described the current Roman sea-route to India, which had recently been established. The Via Hadriana, the route that linked the Nile with the Red Sea, was established byhydreumata. The annual caravan from Alexandria sailed up the Nile to Keft (Pliny's Coptus). "From Keft the journey is made with camels, stations being placed at intervals for the purpose of watering; the first, a stage of 22 miles, is called Hydreuma; the second is in the mountains, a day's journey on; [103] the third at a second place named Hydreuma, 85 miles from Keft; the next is in the mountains; next we come to Apollo's Hydreuma, 184 miles from Keft; again a station in the mountains ; then we get to New Hydreuma, 230 miles from Keft. There is also another old Hydreuma known by the name of Trogodyticum, where a guard is stationed on outpost duty at a caravanserai accommodating two thousand travellers; it is seven miles from New Hydreuma. Then comes the town of Berenice where there is a harbour on the Red Sea, 257 miles from Keft."[3] The site of the "Hydreuma of Apollo", Apollos Hydreuma, mentioned by Pliny has yielded papyri in modern times. The hydreumata of Abu Qreiya and of Samut have been surveyed but not excavated. Abu Qreiya, one of these watering places, consists today of a concrete well in the wadi, drilled at the beginning of the 20th century; Aby Qreiya has been surveyed but not excavated. Another route dictated by hydreumata dug into the beds of wadis linked the barren mountain that was the sole source of Roman "imperial porphyry" with the Nile, the Via Porphyritis, the Porphyry Road. Along the way are seven hydreumata, or fortified wells, each one a day's march from the next. Outside the fortifications are lines of large stones to which oxen were tethered at night." (Werner 1998).

Per eosdem qui supra scripti sunt Lacci aedificati et dedicati sunt Apollonos Hidreuma VIIK Ianuar Compassi K Augustis Berenicide XVIIIK Ianuar Myos Hormos Idus Ianuar Castram aedificaverunt et refecerunt „A fent felsoroltak víztározókat építettek és avattak fel Apollon Hydreumájánál 7 nappal január kalendaeje előtt, Compassinál augusztus kalendaején, Berenikénél 18 nappal január kalendaeje előtt, Myos Hormosnál január idusán, (valamint) tábort építettek és újítottak fel.” A felirat szerint tehát a szöveg elején felsorolt katonák víztározókat és tábort építettek és újítottak fel a felsorolt helyeken. A laccus szó, mint más feliratokból látszik, a sivatagi környezetben víztározót jelent, amelyből - ezek szerint - a berenikéi útvonal két pontján, Apollonosnál és Compassinál, valamint magában Berenikében, és talán Myos Hormosban ástak egyet-egyet a katonák. A castrum, Hélene Cuvigny szerint, magára a koptoszi táborra vonatkozik, mivel így csak a nagyobb katonai létesítményeket nevezték.  A Myos Hormosba és Berenikébe tartó korai kereskedelmi karavánokkal kapcsolatban gazdag információkkal szolgálnak a Koptoszból származó, Kr. e. 18 és Kr. u. 69 közé datálható úgynevezett Nikanor iratok. A 96 irat nagy része átvételi elismervény, amelyet egy tevékkel rendelkező szállítási vállalkozónak, Nikanornak és utódainak írtak a megbízottaik által a két kikötőbe szállított javakról.  A kiépült Koptosz - Bereniké útvonal 1. század közepi állapotával kapcsolatban Plinius ad részletes tájékoztatást: Forrás: Részlet Lassányi Gábor: A Keleti-sivatag a kései ókorban c. munkájából (PhD disszertáció) Forrás: http://www.romaikor.hu/provinciak_es_tartomanyok/deli_provinciak/aegyptus_(egyiptom)/a_keleti_sivatag_az_okorban/cikk/a_sivatagi_uthalozat_kiepulese

MM p. ab Alexandria abest oppidum Iuliopolis; inde navigant Nilo Coptum CCCVIIII p., qui cursus etesiis flantibus peregitur XII diebus. A Copto camellis itur, aqationum ratione mansionibus dispositis: prima appellatur Hydreuma XXXII, secunda in monte diei itinere, tertia in altero Hydraumate a Copto LXXXV., deinde in monte mox ad Hydreuma Apollinis a Copto CLXXXIIII., rursus in monte. Mox ad Novum Hydreuma a Copto CCXXXVI. Est et aliud Hydreuma Vetus - Troglodyticum nominatur -, ubi praesidium excubat deverticulo duum milium; distat a Novo Hydreumate VII. inde Berenice oppidum, ubi portus Rubri maris, a Copto CCLVIIp. sed quia maior pars itineris conficitur noctibus propter aestus est stativis dies absumuntur, totum a Copto Berenicen iter duodecimo die peragitur. „Kétezer mérföldre Alexandriától van Iuliopolis, innen a Níluson Koptoszba 309 mérföldet utaznak, amely utat, amikor az északi szél fúj, 12 nap alatt teszik meg. Koptosztól tevével mennek tovább - ezen az úton a megállókat a vízvételi lehetőségekre való tekintettel jelölték ki. Az első neve Hydreuma - 32 mérföldnyire, a második a hegyek között van, (az előzőtől) egynapi járásra, a harmadik, egy másik Hydreuma Koptosztól 85 mérföldnyire. A következő ismét egy hegyek között van, majd jön Appollon Hydreuma Koptosztól 183 mérföldre, aztán még egy szintén a hegyek között. Azután következik Novum Hydreuma Koptosztól 236 mérföldre. Van egy másik Hydreuma is (Vetus Hydreuma), amelyet Troglodyticumnak neveznek, ahol egy 2000 fő elszállásolására alkalmas erődítmény található - ez Novum Hydreumától 7 mérföldre fekszik. Ezután következik Bereniké települése, mely egy vörös-tengeri kikötő, Koptosztól 257 mérföldre. Minthogy az út nagy részét éjszaka teszik meg és a napot a megállóhelyeken töltik, a teljes utat Koptoszból Berenikébe a 12. napon fejezik be.” Forrás: Részlet Lassányi Gábor: A Keleti-sivatag a kései ókorban c. munkájából (PhD disszertáció) Forrás: http://www.romaikor.hu/provinciak_es_tartomanyok/deli_provinciak/aegyptus_(egyiptom)/a_keleti_sivatag_az_okorban/cikk/a_sivatagi_uthalozat_kiepulese

A forrásból jól látszik, hogy az 1 A forrásból jól látszik, hogy az 1. század közepe táján még csak néhány kiépített kút és állomás volt az útvonalon, az út többi részén a pihenőket az utazók a hegyek között, a sivatagban töltötték. A Pliniusnál felsorolt kutak helye jól egybevág az ILS 2483 számú feliratban felsorolt kiépített víztározók helyével. Az első kiépített útállomás minden bizonnyal Phoinikon (Laqita) oázisában lehetett, a második Compassinál, a harmadik Wádi Gamalnál (Appolonos Hydreuma) a negyedik pedig már Berenikéhez közel, Novum Hydreuma vagy Vetus Hydreuma volt. Az utóbbi táborokkal kapcsolatban, Plinius megjegyzése alapján elképzelhető, hogy az ILS 2483 végén említett Bereniké környéki víztározó- és táborépítések erre a területre vonatkoztak. Forrás: Részlet Lassányi Gábor: A Keleti-sivatag a kései ókorban c. munkájából (PhD disszertáció)

Az északi sivatag útvonalait nehéz összehasonlítani más görög-római útvonal rendszerekkel. Az északi sivatag „felépített” útszakaszai többnyire egyszerű nyomvonalak voltak, változó szélességgel, néha csak 20 m széles, kövektől és szikláktól letisztított felszínnel. Az útszakaszok alkalmiak voltak, bár ritkán burkolt mólók és kidolgozott rámpák (Közép Sikait, Mons Porphyrites-i kőbánya) is megtalálhatóak voltak. Észak-Afrika és Közel-kelet egyéb római utjai, melyek mérföldköveket, gyakori feliratokat tartalmaztak és egyenes vonalúak

A mérföldkövek teljes hiánya jellemző az északi sivatag útvonalaira A mérföldkövek teljes hiánya jellemző az északi sivatag útvonalaira. A helyi és birodalmi útjelzők (melyek egyrészt a római vezetők katonai hatalmát jelentették, másrészt a helyi tisztviselőkét, akik alapították az utakat) a birodalom más részeiben megvoltak, itt teljesen hiányoznak. http://www.touregypt.net/featurestories/easterndeserta.htm Az északi sivatag egyike azon kevés helyeknek (ha nem az egyetlen ilyen hely), ahol a római időszak alatt az utakat nem jelölték meg gyakori irányjelzőkkel és feliratokkal. Ptolemaios-kori feliratok azonban Bir ’Iayyan területén és a Berenike- Apollinopolis Magna útvonalon fennmaradtak jelezvén azt, hogy a helyi tisztviselőket említő jelzések jelen voltak a Ptolemai korszakban. Hasonlóképp a római uralkodóknak szánt feliratok és oklevelek találhatóak meg a római korszak alatt épült erődökben és vízállomásokban szerte az északi sivatagban.

Feltehetőleg ezen utak szándékosan voltak elrejtve a tájban. Figyelembe kell venni: Az egyiptomi hit szerint a sivatag, azaz a „Vörös Föld” a káosz központja és az egyiptomi „világ” széle. Feltehetőleg a szándékosan kiépítetlen útvonalak jelezhették a sivatag veszélyességét és megjósolhatatlanságát is Az utak maguk jóval passzívabb elemekkel voltak megjelölve, melyek sokkal kisebb behatással voltak a tájra. Helyi kövekből rakott kisebb kőhalmok, általában olyan 3-5 láb magasan voltak elhelyezve az utak vagy hegygerincek mentén. Ezen kőhalmok lehettek egyaránt szögletes vagy erek formájúak. Lényegében meghatározhatatlan korúak, leszámítva a körülöttük található fazekas és egyéb maradványokat. Feltehetőleg ezen utak szándékosan voltak elrejtve a tájban.

A tájkép nincs alávetve a megszabott rendszerű útvonalak szövedékének, inkább erődök és települések az elsődleges megnyilvánulásai a görög-római jelenlétnek. Ezen pontok segítették a sivatagi környezetben való túlélést, így jelezték és alakították az útirányokat.

Látogatás ideje: 2014. május 09. Képjegyzék 1. sz. kép http://allatok-animals.mindenkilapja.hu/gallery/19781495/renderimage/6782356/ Látogatás időpontja: 2014. május 9. 2. kép http://www.turkiz.lapok.eu/turkiz 3. kép http://albaidamaquinas.com/en 4. kép http://www.technet.hu/hir/20110401/itt_az_elso_hazi_aranyeloallito_berendezes/ 5.kép http://kinai-medicina.tienshoni.hu/kinai-medicina/gyogynovenyek/24-bors-fekete-bors.html 6. kép http://www.euratlas.com/mons_porphyrites/0_map_djebel_dokhan.html 8. kép http://www.world-archaeology.com/features/mons-claudianus-egypt.htm 7.kép http://www.world-archaeology.com/features/mons-porphyrites-egypt.htm Látogatás ideje: 2014. május 09.

LASSÁNYI 2009 Lassányi, G., Az antik világ határán. A Keleti - sivatag a kései ókorban. PhD disszertáció. 2009 http://doktori.btk.elte.hu/hist/lassanyigabor/diss_nem.pdf KÁKOSY 1998 Kákosy, L., Az ókori Egyiptom története és kultúrája, Budapest, 1998. BAINES-MALEK J. Baines- J. Malek, Az ókori Egyiptom atlasza, Budapest