Az Európai Unió gazdasági joga II. Dr. Nagy Csongor István egyetemi docens

Európai integráció története Egységes Európa gondolata – európai kultúrközösség. Az európai egységesítési törekvések mindig „fentről lefelé” valósultak meg. Európai integráció kezdetei: - második világháború vége: béke és fejlődés biztosítása iránti vágy; - Európa elveszti globális vezető szerepét; - a világhatalom központja(i) Európán kívül helyeződik/nek el; - nyomasztó globális verseny.

Európai integráció története Az európai integráció több mint ötven éves (1951/1957-ben kezdődött). Az Európai Uniót csak 1992-ben alapították Maastrichtban. Egy alapvetően gazdasági közösségről van szó, amelynek azonban végső célja a politikai unió. Az integráció mindig lépésről lépésre haladt; hol lelassult, hogy felgyorsult.

Európai integráció története 1951 (1952): Európai Szén- és Acélközösség (2002-ben beolvadt az Európai Közösségbe) 1957 (1958): Euratom (Európai Atomenergia Közösség) 1957 (1958): Európai Közösség (eredetileg: Európai Gazdasági Közösség) 1992 (1993): Európai Unió (Maastrichti Szerződés): megalapítja a három pillérből álló „templomot” (2009) Reform Szerződés (Lisszaboni Szerződés): összevonja a három pillért, feloldja az Európai Közösséget az Európai Unióban.

Főbb változások A Tanácsban elmozdulás az egyhangúságtól a kettős többség felé számos területen Európai Parlament hatásköreinek és súlyának erősítése EU jogi személyisége (korábban csak az Európai Közösségnek volt) Európai Tanács elnöke tisztség létrehozása. Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (quasi külügyminiszter).

Közösségi jog elsődlegessége és közvetlen hatálya Van Gend & Loos kontra Holland Adóhatóság ügy: - Hollandia növelte egy termék vámtételét 3 %-ról 8 %-ra; - Ez sértette az EGK Szerződés akkori 12. cikkében található befagyasztási (stand-still) klauzulát. - Az ügyben Hollandia, Belgium és Németország is azon az állásponton volt, hogy a 12. cikknek nincs közvetlen hatálya, és ennek alapján csak a Bizottság és a tagállamok között merülhet fel jogvita (a hagyományos nemzetközi közjog alapján mindenképpen ez lett volna a helyzet). Az Európai Bíróság azonban arra a következtetésre jutott, hogy a közösségi jog közvetlen hatállyal rendelkezik a tagállamokban (attól függetlenül, hogy kihirdették-e vagy sem) és elsődlegességet élvez, azaz letöri a vele ellentétes tagállami szabályokat.

Közösségi jog forrásai Elsődleges jogforrások: alapító szerződések és azok módosításai – tagállamok fogadják el és módosítják. Másodlagos jogforrások: rendelet, irányelv, határozat (Unió jogi/jogalkotási aktusai) – az Európai Közösség (politikai) szervei fogadják el és módosítják.

Rendelet „A rendelet általános hatállyal bír. Teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.” A rendeletek nem sokban különböznek a nemzeti törvényektől.

Irányelvek „Az irányelv az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra kötelező, azonban a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja.” A közösség másodlagos jogforrásainak egyik nagyon speciális fajtáját jelentik az irányelvek, amelyek valóban európai sajátosságot képeznek. Az irányelvek címzettjei mindig a tagállamok. Az irányelv szabályozási megközelítése tekintetében azt mondhatjuk, hogy az mindig valamilyen célokat határoz meg, amelyek közösségi szinten kerülnek lefektetésre, de a célok eléréséhez vezető út megválasztását (forma és eszköz) a tagállamokra bízza.

Határozatok „A határozat teljes egészében kötelező. Amennyiben külön megjelöli, hogy kik a címzettjei, a határozat kizárólag azokra nézve kötelező, akiket címzettként megjelöl. Az ajánlások és a vélemények nem kötelezőek.” A harmadik jogszabálytípus a határozat. A határozatot egyedi ügyekben hozzák, tehát ugyan jogszabálynak nevezik, gyakran nem más, mint egyedi ügyben hozott (közigazgatási) döntés.