Kolumbusz május 12-én elhagyta Santa Fét és Rábidába indult, majd május 23-án Palosba érkezett augusztus 3-án az Odiel- és a Tinto-folyók összefolyásánál lévő Saltés-zátonytól felszedték a horgonyt, és nekivágtak az útnak. A Santa María zászlóshajó volt, míg a Niña és a Pinta karavellák voltak december 24-én a Santa María tönkrement, így a Niña lett a zászlóshajó október 12-én éjjel a hajók elérték a Bahama-szigeteket.
1492. október 24-én Kolumbusz Kuba felé indult, ahova október 28-án meg is érkezett. Itt új gyümölcsöket, valamint a burgonyát és a kukoricát ismert é k meg. A szigetlakóknak semmilyen négylábú háziállata nem volt. December 24-én elérték a Szent-fokot (Punta Santa), melynek jelenlegi neve Cop-Haitien (Haiti-fok). A Santa María ekkor rásodródott a korallzátony-vonulatra, az ütődéstől szétváltak a deszkák, a hajó megtelt vízzel. Már csak a Niña maradt, amelyen elég kevesen fértek el, így az emberek egy részét Hispaniolán kellett hagyni.
A hajók elérték az Azori-szigeteket, és ekkor óriási vihar keletkezett február 13-áról 14-ére virradó éjszaka a Pinta eltűnt. Március 4-én hajnalba n a Tejo torkolatánál lévő Sintra-hegységből kiszögellő Roca-fokhoz értek március 15-én a Pinta megérkezett Palosba.
17 hajó előkészítését tervezték, több hónapra elegendő élelmiszerkészlettel, valamint a földműveléshez és az aranybányászathoz szükséges szerszámokkal. Szarvasmarhákat, juhokat, lovakat, sertéseket és öszvéreket is vittek magukkal. Szeptember közepére elkészültek a hajók. Utaztak földművesek, különböző mesteremberek, a kb. 500 fős legénység, matrózok, kormányosok, parasztok, lovagok, hivatalnokok, 6 szerzetes és orvos szeptember 25-én elhagyták a kikötőt
A következő útvonalon haladtak: Kasztília, Kanári-szigetek, Gran Canaria-sziget, Gomera. Gomera után nyugat felé hajóztak tovább. Az Atlanti-óceánon Kolumbusz délebbre ment, mint előző utazásakor. Egy hegyes szigethez értek, amelyet az admirális Dominicának keresztelt. A sziget bennszülötteit Kolumbusz kannibáloknak nevezte el. A betegség sok emberrel együtt Kolumbuszt is levette a lábáról. Az emberek lázongtak az élelemhiány és a körülmények miatt, de sikerült elfojtani nyarán új, kimagasló felfedezéseket tett. A világ térképein kirajzolódtak Kuba déli partjai, felfedezte Jamaicát és felderítette Hispaniola körvonalait szeptember 29-én súlyosan betegen és járásképtelenül visszatért Isabelába. A hátrahagyott katonák szétszéledtek, raboltak, fosztogattak, s i rtani kezdték a védtelen indiánokat.
1498 tavaszára összeállt Kolumbusz újabb útja is. Hat hajó állt készen. Az úton meggondolta magát Kolumbusz, és délnyugat helyett nyugat felé hajózott. Augusztus 1-jén az admirális egy nagy öbölbe vezette be a hajókat. Az öblöt ma Erin-öbölnek hívják.
1498. augusztus 1-jén az öböltől déli irányba n egy földkiugrást pillantott meg Kolumbusz. Ez a venezuelai Bombeador-fok volt. Ettől délre 6600 km-en át összefüggő szárazföld látszott egészen a Magellán-szorosig. Ez volt a dél-amerikai kontinens. A flot ta augusztus 31-én befutott Santo Domingo kikötőjébe. A harmadik út ezzel szerencsésen véget ért. Mindössze 92 napig tartott, de Dél-Amerika felfedezését eredményezte. Az admirális súlyos betegen tért vissza Hispaniolába. Szeme bevérzett, néha cserbenhagyta a látása, kötőhártya-gyulladása volt, de zöldhályog is lehetett.
Az expedíció április 13-án indult el Sevillából. Cádizba ment, ahol megrakták a hajókat élelemmel, és onnan május 9-én indult a Kanári-szigetek irányába. Május 12-én Kubába, vagyis a Királynő kertje szigeteihez érkeztek. Az admirális augusztus 13-án érkezett Santo Domingóba, amelyet hamarosan, szeptember 12-én el is hagyott november 7-én tértek vissza Spanyolországba. Kolumbusz negyedik útja két évig, öt hónapig és huszonnyolc napig tartott.
Kolumbusz november 8-án Sevillába utazott, és ott a Santa María negyedben élt május 19-én végrendelkezett, majd május 20-án elhunyt. A helyi ferences kolostorban temették el. Készítette: Kiss Evelin (11.D)