Kulturális emlékezet ( Memoria cultural ă )

Mindennek, ami körülöttünk van, története is van. A dolgokat, legyenek azok körültapogathatóak vagy láthatatlanok, épp a történetük teszi létezővé. Mint ahogy a történetük által válnak létezővé azok a személyek és a személyi világok, amelyek a történetet megalkották és átörökítették... A dolgoknak az ember által megalkotott történetéből ered az az identitásuk, amely a sajátos emberi környezetbe, kultúrába emeli őket. A történetek termelésére mentális készségek, történetnyelvtanok, nyelvi fordulatok alakultak. Megőrzésükre, megörökítésükre pedig emlékezési és tárolási technikák, eszközök szakosodtak, intézmények, archívumok létesültek.

Az emlékezet első hallásra olyan belső jelenségnek tűnik, amelyet a pszichológia, neurológia tanulmányoz. A szociálpszichológia álláspontja szerint azonban emlékezet csak interaktív tevékenységként létezik: azt, hogy miért és mire kell emlékezni (meg azt is, hogy ezt hogyan, kinek, miért kell elmesélni) nem egyedül az egyén dönti el. G.H.Mead én-elmélete szerint az én csak társadalmi szerepeiben létezhet, ez pedig nem alakulhat ki a az egyének közötti, egyéneket összetartó kommunikáció, azaz,,a jelentések forgalmában való részvétel" nélkül.

Jan Assmann az emlékezet külső dimenziójának négy területét különbözteti meg 1.Mimetikus emlékezet. Etológiai példák sokasága mutatja, hogy az állatok számára, nem rendelkezvén kifejlett szimbolizációs képességekkel, milyen fontos a mindennapi cselekvések tanulásában az utánzás. Ami nehezebb, az a rögzítés és a következő nemzedéknek való továbbadás: ha nem társítanak hozzá szóbeli utasításokat és magyarázatot, az utánzással tanultak viszonylag hamar feledésbe mennek. Ebből a szempontból igen fontosak a mindennapi élet ismétlődő, ritualizált cselekedetei: ezek rendezik, szervezik, állandóvá teszik a megtanult viselkedésformákat.

2. A tárgyak emlékezete. Az emberre jellemző tárgyi környezet már történelminek nevezhető – a tárgyak, tárgyegyüttesek létrejönnek, elavulnak, eltűnnek. Eközben pedig mivel létrejöttükre, múltjukra emlékeztetnek, időt tárolnak és az időbeliséget szimbolizálhatják. A szépségnek, a kényelemnek, az egyszerűbb vagy összetettebb funkciókról való, különböző korokra jellemző elképzeléseknek is tárhelyei a tárgyak.

3. Kommunikatív emlékezet. Ennek létrejöttéhez szükséges már a beszéd, az interakció. A társadalmi kapcsolatok alapvetően ezt az emlékezetet hozzák létre, kezelik, ebből építkeznek – vagyis ez az emlékezet hozza létre, objektiválja a társadalmi kapcsolatok világát.

4. Kulturális emlékezet. Legfontosabb jellegzetessége az időben-lét kérdésének megoldása: a kulturális emlékezet a létrejött értelem szilárd, fennmaradó, és ebben az értelemben intézményesített formája. A mimetikus emlékezet cselekvéssorához értelem társul, és ha már nincs közvetlen, praktikus funkciója, akkor is megtörténik, hiszen a cselekedet szimbolikus jelentéseket termel és tart fenn.

Összetett, intézményesült formák: rítusok alakulnak ki, ezek lesznek a továbbiakban, a történelemben a kulturális értelem hagyományozódási és megjelenítési formái. Az információk külső (agyon kívüli) tárolásának újabb és újabb forradalmai követik egymást, mindegyik a kulturális emlékezet kiterjesztését végzi el: az írás, majd a nyomtatás, majd az elektronikus rögzítés és továbbítás.

Már az írás megjelenése is bonyolult intézményi tagoltságot, szakértelmeket feltételez.,, Az írás mindenütt olyan jelrendszerekből született meg, amelyek a kiterjesztett kommunikáció és az elengedhetetlen átmeneti tárolás funkcionális összefüggéséből fejlődtek ki. A szimbolikus megjelenítésnek három jellegzetes szférája vagy funkcionális kerete domborodik ki: a gazdaság (ide tartoznak az előázsiai számlálókövek), a politikai hatalom (Egyiptom), és az idenititásbiztosító mítoszok (itt említhetők az ausztrál csurungák és songline-k). Ezek a kulturális értelem keringésének tipikus területei." (Assmann 1999:22.)

Ez a kulturális értelem már nem az aktuális helyzetekhez kötött: elfeledett történetek idéződhetnek újra fel, kitagadott tartalmakat lehet újra visszafogadni, megszűnt szimbolikus tevékenységeket újraéleszteni.

A történések sora dinamizálódik, az időkeretek kitágulnak, az idősíkok egymásbamosódnak. Intézményesül a hamisítás, manipuláció, cenzúra, a múlthoz való viszony és a felejtésszabályozás megannyi formája.

A kulturális emlékezet az időben való lét intézményesült formája. A szűk időkeretek, térben behatárolt helyzetek társadalmi kommunikációja ezzel más idő-tér (kronotopikus) keretekben is érvényessé válik. Megszületnek a tradíciók, kialakul a történelemtudat. Most már megszülethetnek a történelemnek az emlékezetre alapozó nagy, forradalmi átalakulásai.

Assmann két alapvető területre hívja fel a figyelmet: az egyik a szellemtörténeti újítások, a másik a médiatechnológiai változások. Az első az értelmezés, értelemadás kontextusát építi át, a transzcendens és az evilági új vízióját, egy,,új világot" alkot, a második az értelmezés, értelemadás raktározásának, terjesztésének, a médiáknak az anyagát, eszközrendszerét forradalmasítja. Az előzőhöz a világvallások, filozófiai rendszerek, a másodikhoz az íráshasználat, könyvnyomtatás meg az elektronikus médiák tartoznak.