Izrael Jézus idejében

1. Vallási csoportok  Szaddúceusok. Legbefolyásosabb csoport voltak: A főtanács tagjai, a papok és a jeruzsálemi „arisztokrácia” tartoztak közéjük. Csak a Tórát fogadták el, és minden más hagyományt elutasítottak: Nem hittek sem a föltámadásban, sem a testtől független lélekben, sem a szellemi lények (angyalok) létezésében (ld. Pál a főtanács előtt; ApCsel 22, , 10.).

 Farizeusok. Ők a „vallási elitet”, népi vallásosság vezető rétegét jelentették: Magyarázták a Tórát és szigorúan meg is tartották azt. A mai zsidóság összes „irányzata” ennek a csoportnak az örököse.

 Esszénusok. A „Qumráni közösség” tagjai tartoztak ehhez a csoporthoz (ld. Holt-tengeri tekercsek). Központi tanításuk a „világosság fiára” vonatkozott.  Zelóták. Harcias csoport voltak, akik a messiási várakozásokat összekötötték Izraelnek a római uralom alóli – fegyveres – fölszabadításával. Vannak, akik úgy gondolják, hogy Péter – vagy valamelyik másik apostol – közéjük tartozhatott – ezért volt náluk kard a Getszemáni kertben.

2. Messiási várakozások  A „hivatalokat viselő” messiás. Amint ezt maga a szó is mutatja, az volt a legelterjedtebb felfogás, hogy a messiás az Isten „felkent” szolgája, azaz király (ez volt a legjellemzőbb várakozás) és/vagy pap lesz. (Vö. Zak 4, 1-14)

 Az „erőszakmentes királyság”. Más elképzelések szerint a messiás egyfajta „anti-király” (szamárháton ül, és – miután Isten megsemmisítette a fegyvereket – „csak” a békét hirdeti; ld. Zak 9, 9-10), illetve Jahve szenvedő, sőt megvetett szolgája, aki éppen szenvedése által „szolgáltat igazságot” a népeknek (pl. Iz 52, , 12).

 Isten közvetlen beavatkozása. E szerint a várakozás szerint a messiási kor nem valamely messiás, hanem Isten – közvetítő nélkül megvalósított – tevékenysége révén valósul meg. Abban az üdvösségben, ahová Isten mindenkit meghív, nem lesz egy kiválasztott messiás – hiszen Isten az egész népet hívja meg, és az egész népre kiárasztja a „királyi hivatal kegyelmét” (ld. Iz 55, 1-5).  Kb. időszámításunk kezdete körül erősödtek föl a messiási várakozások: Tőle várták a római uralom alóli fölszabadítást. Jézus korában pedig kifejezett „messiási láz” uralkodott.

3. A diaszpórák helyzete  A legjelentősebb zsidó közösségek Egyiptomban, azon belül is Alexandriában voltak (kb. egymillió főre becsülik). Rómában is jelentős héber csoport élt: a városban 12 zsinagóga működött.

 A zsidók megítélése kettős volt a rómaiak körében: Egyrészt rosszindulatú előítéletek célpontja voltak. Másrészt tiszteletet váltottak ki (erkölcseikkel, a szegényekkel való törődés miatt), így istenfélők hírében álltak.  Az alexandriai diaszpórában készült – a Kr.e. III. században – a Septuaginta (a Biblia „hetvenes” görög fordítása), amelynek vegyes volt a fogadtatása a zsidóság között – főleg a kereszténység terjedésének idején.