Szent Pál missziós tevékenysége és a „pogánykeresztény” közösségek

1. A pogánykeresztény közösségek megjelenése – a „Jeruzsálemi Zsinat”  Mit tudtak az ókorban a zsidókról? Nem vesznek részt a pogány kultuszokban: Ezt egyszerre tekintették istentelenségnek és társadalomellenes magatartásnak. Nemcsak az áldozati állatok húsát nem eszik meg, hanem disznóhúst sem fogyasztanak: Ezt nevetségesnek tartották. Körülmetélik a fiúcsecsemőket: Ez visszataszítónak tűnt.

 A pogányok közül megtértek esetében fölmerült a kérdés: Vonatkoznak-e rájuk is az előbbi tilalmak? A kérdést az apostolok az ún. „Jeruzsálemi” vagy „Apostoli Zsinaton” vitatták meg (Kr.u. 49.).  Kompromisszumos eredmény született, amely nagy mértékben kedvezett a pogányságból megtérteknek: A „pogánykeresztényeknek” nem kell körülmetélkedniük, de nekik is tartózkodniuk kell egyrészt a bálványimádásnál használt hústól, másrészt a házasságon kívüli szexuális kapcsolatoktól.

 Végeredményben Pál álláspontja diadalmaskodott: A Mózesi Törvény megtartása nem szükséges az üdvösséghez (a Törvény csak „nevelő”, amire addig volt szükség, amíg Krisztus által „nagykorúak” nem lettünk). A hívők a Jézusba vetett hit és a keresztség révén „megigazulnak”.

2. Pál missziós útjai Pálnak három igehirdető körútjáról, valamint a vértanúságát megelőző Rómába vezető utazásáról tudunk:  Első útjára (42-46 körül) Antiochiából indult, és Cipruson keresztül Kis-Ázsia egyes városaiba jutott el.

 Pál második útján (48 táján, egy látomást követően) már Macedónia nagyobb városaiba (Troász, Philippi, Thesszalonika, Bérea) is eljutott. Innen aztán délre fordult: a rövid ideig tartó és kudarcos athéni tartózkodása után másfél évet töltött Korinthoszban. Végül Epheszoszon keresztül Jeruzsálembe ment (adományokat vitt a nyomorgó jeruzsálemi egyháznak).

 Harmadik missziós útja (Kr.u ) során Pál majdnem három évet Epheszoszban töltött. Ez után ismét felkereste a macedóniai és görög közösségeket, majd Macedóniából újfent Jeruzsálembe ment.  Jeruzsálemben aztán elfogták Pált, és ki akarták végezni, de ő római polgárságára hivatkozva kiharcolta, hogy Rómába vigyék. Itt érte a vértanúhalál a 64-es keresztényüldözések idején (a „pere” elhúzódott).

Szent Pál missziós útjai

3. A pogányok közti igehirdetés sikerének okai – Szent Pál teológiája  Szent Pál lefordította a krisztusi üzenetet a „görög világ” nyelvére, érthetővé tette azt a görög kultúrában felnőtt emberek számára: Háttérbe került az a zsidókeresztény közösségekben élő gondolat, hogy hamarosan be fog következni a világvége. Krisztust Istennek a teremtésben megnyilvánuló, öröktől fogva létező bölcsességeként mutatta be.

 Pál teológiájának legfontosabb elemei és az Egyházról vallott felfogása: Mivel a Törvény csak „nevelő”, egyedül a Krisztusba vetett hit hozhatja meg az Isten által megígért szabadítást és üdvösséget. Krisztus bűnbocsánatának és szeretetének elfogadása minket is irgalmasságra és a tevékeny szeretet gyakorlására kötelez. Habár Krisztusban megszűnik minden korlát a zsidók és a pogányok között, megmarad a két (zsidó- és pogánykeresztény) közösség.

4. A zsidókeresztény közösségek jelentőségének megszűnése  Jeruzsálem Kr.u. 70-ben, majd 135-ben bekövetkezett pusztulása miatt a pogánykereszténység függetlenné vált zsidó gyökereitől (ez a gondolat később a nyugatnak a keleti egyházaktól való függetlenségeként jelentkezik).  A II. század második felétől a zsidókeresztény közösséget már nem a jeruzsálemi egyház örökösének, hanem elhajló szektának tekintették. Iréneusz és Tertullianus az „ebonitákat” (így nevezték magukat a zsidókeresztények a héber „szegény” szóból kiindulva) már a többi eretnekséggel együtt említik.