Közigazgatási eljárások

Közigazgatási eljárások
– KAB képzés, II. modul – I. rész A közigazgatási eljárás és eljárásjog alapintézményei Dr. Boros Anita PhD. egyetemi docens Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Kar

1. A közigazgatási eljárás és eljárásjog fogalma
A jogállamiság követelményének megfelelően a közigazgatás csak azt teheti, amit számára a jogszabályok lehetővé tesznek és úgy, ahogyan azt a jogszabályok előírják. közhatalom gyakorlása. A közhatalmi tevékenységek között megkülönböztetünk olyan jogalkalmazó tevékenységeket, amelyeknél a jogalkalmazás valamilyen közfeladat ellátását szolgálja. Emellett beszélhetünk olyan jogalkalmazási tevékenységekről is, melyek elsődleges célja a különböző jogviták feloldása, eldöntése.  A jogalkalmazás az általános jellegű (mindenkire nézve kötelező) jogszabálynak, konkrét (egyedi) ügyekben való alkalmazása.  A jogalkalmazás a bíróságok illetve a közigazgatási szervek alapvető tevékenysége, azonban lényeges különbségek vannak a két jogalkalmazói terület között: A bírói jogalkalmazás az igazságszolgáltatáshoz tartozik, melynek elsődleges rendeltetése a konfliktusok jogi eszközökkel történő feloldása, valamilyen anyagi jogi jogszabály rendelkezésének vizsgálatára hivatott (pl. Büntető vagy Polgári Törvénykönyv), során a bíróság döntése mindig valamilyen múltbéli történést illetően foglal állást, azaz az ilyen jellegű döntés ún. deklaratív természetű, egy már létrejött anyagi jogviszonyból eredő − pl. a szerződés, amelynek rendelkezéseit utólag a felek vitatják  konfliktust rendez. során a bíróság kizárólag kérelemre jár el, nem fordulhat elő az ún. hivatalból indított eljárás, a bírósági jogalkalmazás többnyire ún. peres eljárás, melyre az adott jogterületre vonatkozó eljárási törvények szabályoznak (pl. Polgári Perrendtartás), a bírói jogalkalmazás alapelvei sajátosak: ilyen például a bírói függetlenség, társas bíráskodás, stb. 2

A közigazgatási jogalkalmazás jellemzői:
Annak érdekében ugyanis, hogy a jogszabályban meghatározott szabályok érvényre jussanak a közigazgatási szervek beavatkoznak a különböző társadalmi viszonyokba, először a közigazgatási eljárás lefolytatására kerül sor, azaz a közigazgatási jogalkalmazás nem korábbi körülményeket vizsgál, hanem a jogalkalmazás eredményeként kibocsátott közigazgatási aktus a jövőre nézve hoz létre jogokat, kötelezettségeket, a közigazgatási szervek hivatalból is kezdeményezhetnek eljárásokat pl. abban az esetben, amennyiben a jogszabályok betartását ellenőrzik, A közigazgatási jogalkalmazás ún. nemperes (peren kívüli) tevékenységnek tekintendő. A közigazgatási jogalkalmazás alapelvei alapvetően eltérnek a bírói jogalkalmazás alapelveitől: a döntéseket rendszerint egy személy hozza meg, érvényesül az officialitás (hivatalból való eljárás) elve, stb.

A közigazgatási jogalkalmazás egyik speciális formája a hatósági jogalkalmazói tevékenység, mely a közigazgatási jogalkalmazásnál szűkebb fogalom. Magyary Zoltán szerint „az eljárás fogalma valamely cél elérésére alkalmas cselekedetek megállapított sorrendjét jelenti. Az eljárási jogon a közigazgatás és az emberek együttműködésének alaki szempontból való jogi szabályozását értjük, szemben a más jogszabályokban található anyagi jog változatos rendelkezéseivel.” A közigazgatási hatósági eljárás fogalma: a közigazgatási szerven kívüli érintett jogalany ügyében megvalósuló, jogilag szabályozott olyan cselekvési rend, amely egyedi ügy intézése során, hatósági jogalkalmazás keretében, az érintett jogalanyra nézve jogi helyzetét megváltoztató, jogvitáját elbíráló vagy jogsértésére reagáló, közvetlen jogi hatást gyakorló egyedi aktus (rendelkezés) kibocsátása, illetőleg érvényesítése érdekében. A hatósági eljárás és eljárásjog nem azonos fogalmak. Az eljárás a fentiekben említett, egymást követő cselekmények láncolata, míg a közigazgatási eljárásjog az ezekre vonatkozó jogi normák rendszere.

- közjog (ius publicum) - magánjog (ius privatum).
2. A közigazgatási eljárásjog helye a jogrendszerben, a közigazgatási eljárásjog forrásai A jogrend - közjog (ius publicum) - magánjog (ius privatum). Közjog Magánjog Funkcionális szempontból A közhatalom felépítését, működtetését, ellenőrizhetőségét szabályozza. Az egyéneket, személyeket megillető alanyi jogok biztosítását, gyakorolhatóságát szabályozza. A jogviszony jellege szerint Alá-fölérendelt jogviszony jellemzi, vagyis a jogviszony egyik alanya minden esetben az állam, vagy a közhatalmat megtestesítő szerv vagy személy (a közigazgatási eljárás során: hatóság), akinek többletjogosítványai vannak a neki alárendelt féllel szemben. Horizontális, mellérendelt jogviszony jellemzi: a létrejövő jogviszonyban a feleket azonos jogok illetik és kötelezettségek terhelik. A jogviszonyra jellemző normák Parancsoló (imperatív) normák. Többnyire jogosító (attributív) normák. A jogterület eszközrendszere Közvetlen kényszer igénybe vételére is sor kerülhet (pl. előállíttatás a közigazgatási eljárásban). A kényszer alkalmazása nem jellemző, a feleket a jogok és kötelezettségek érvényesítése során ért érdeksérelem bírósági úton érvényesíthető.

Egy bizonyos jogterületen eszközölhető magatartási szabályokat az adott jogterületre vonatkozó jogszabályok határozzák meg. Vannak olyan jogterületek, ahol ezek a jogszabályok egymástól jól elkülöníthető csoportokba sorolhatók. Ennek megfelelően beszélhetünk az anyagi és az alaki, vagy más néven eljárási jogszabályokról. Az anyagi jogi normák az adott jogterületre vonatkozó általános szabályokat, normákat jelentik. Az alaki vagy másként nevezve, eljárási normák célja az anyagi jogi norma végrehajtására, érvényre juttatása. Az anyagi és az alaki jogi szabályok egymástól való elkülönülése tekintetében a közigazgatási jog területén nem beszélhetünk önálló, a közigazgatási jog egészére vonatkozó anyagi és alaki jogi normákról, de létezik egy általános alaki jogi vagy más néven eljárási normákat tartalmazó jogszabályunk, ez lesz a Ket., a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló évi CXL. tv., mely a közigazgatási eljárásjog legfontosabb jogforrása.

3. A közigazgatási eljárásjog kialakulása
A pénzügyi közigazgatási bíróság felállítása évi XLIII. tc. 1896-ban az önálló közigazgatási bíróság felállítása évi XXVI. Tc. az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló évi IV. törvény (Et.) 1981-ben átfogó felülvizsgálat 2004. évi CXL. törvény (a Ket.) és módosításai

Köszönöm figyelmüket! Dr. Boros Anita PhD. egyetemi docens
Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Kar

– KAB képzés, II. modul – II. rész A közigazgatási eljárás felépítése, a közigazgatási eljárás szakaszai Dr. Boros Anita PhD. egyetemi docens Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Kar

A közigazgatási eljárásnak három nagy szakaszát különböztetjük meg:
az első fokú eljárás (alapeljárás) szakasza, jogorvoslati szakasz, végrehajtási szakasz. Az alapeljárás: A Ket. ún. állandó szakasza: amennyiben az eljárási jogviszony létrejön, az első fokú eljárás is megkezdődik és az esetek nagy többségében lefolytatásra is kerül, vagy az ügyfél kérelmére, vagy a hatóság elhatározása alapján (azaz hivatalból) indul, szabályainak ismerete azért is fontos, mert az alapeljárás egyes szabályai az eljárás másik két szakaszában is alkalmazhatók, ha szükséges, az alapeljárás végén a hatóságnak az első fokú eljárás lezárásaként egy első fokú hatósági döntést kell hoznia, majd döntését közölni kell azzal, akire nézve az jogot vagy kötelezettséget állapít meg. Az első fokú eljárás tehát mindenképpen lefolytatásra kerül, ezért nevezik alapeljárásnak is.

A jogorvoslati és végrehajtási szakasz az alapeljárással szemben csupán a közigazgatási hatósági eljárás ún. lehetséges szakaszai: lefolytatásuk nem szükségszerű, hiszen az esetek jelentős részében az első fokú eljárás után nem él az arra jogosult jogorvoslattal, és a végrehajtási szakaszra sem kerül sor, mert az alapeljárásban a hatóság a határozatában valamilyen jogosultságot biztosított az ügyfél számára (például építési engedélyt adott számára), így azt nem kell kikényszeríteni. A jogorvoslati eljárásoknak két típusát különböztetjük meg: kérelemre induló jogorvoslatok, hivatalból induló döntés-felülvizsgálati eljárások. A végrehajtási szakaszra abban az esetben kerül sor, ha az ügyfél önként nem hajtja végre a számára kötelezettséget megállapító közigazgatási határozatot (például nem kezdi meg az építési engedély nélkül megépített melléképületének lebontását).

A Ket. felépítése Preambulum I. fejezet
I. fejezet Alapelvek és alapvető rendelkezések II. fejezet Joghatóság, hatáskör, illetékesség II/A. fejezet A kapcsolattartás általános szabályai III. fejezet Az elsőfokú eljárás IV. fejezet A hatóság döntései V. fejezet Hatósági bizonyítvány, igazolvány és nyilvántartás VI. fejezet Hatósági ellenőrzés VI/A. Fejezet A közigazgatási bírság, a helyszíni bírság és az elkobzás alkalmazásának eljárásjogi alapjai VII. fejezet Jogorvoslat és döntés-felülvizsgálat VIII. fejezet Végrehajtás IX. fejezet Eljárási költség, az eljárási költség előlegezése és viselése X. fejezet Elektronikus ügyintézés XI. fejezet Záró rendelkezések

– KAB képzés, II. modul – III. rész Az eljárás alapelvei. A Ket. hatálya Dr. Boros Anita PhD. egyetemi docens Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Kar

1. A közigazgatási hatósági eljárás alapelvei, és az alapvető rendelkezések fogalma, rendeltetése
A hatósági eljárás alapelvei elsődlegesen az eljárás fő szereplőivel, azaz a hatósággal, illetve az ügyféllel szemben támasztott bizonyos elvárásokat fogalmazzák meg. Az alapelveket az eljárás minden szakaszában be kell tartani, és megsértésük törvénysértésnek minősül. Az alapelvek funkciói: jogalkalmazói, vagy más néven értelmező funkció: a cél, hogy valamennyi jogalkalmazó egyformán értelmezze és alkalmazza az adott jogszabályt, jogalkotói funkció: a Ket.-ben már meghatározott alapelveket nem csak a Ket., hanem a Ket. hatálya alá tartozó egyéb ágazati jogszabályok megalkotása során is figyelembe kell venni, hézagpótló funkció: célja, hogy a jogszabályszöveg és az egyedi élethelyzet alapján keletkezett ügy közötti különbségeket áthidalja. Jellegüket tekintve az alapelvek lehetnek deklaratív, azaz kinyilatkoztató és normatív, azaz ténylegesen szabályozó jellegűek.

2. A Ket. alapelvei 1. A törvényesség, illetve joghoz kötöttség alapelve A közigazgatási hatóság az eljárása során köteles megtartani és másokkal is megtartatni a jogszabályok rendelkezéseit. A hatóság feladata, hogy a jogszabályok által megkövetelt jogszerű állapotot megteremtse. 2. A hatáskörgyakorlás célhoz kötöttsége és a joggal való visszaélés tilalma A hatáskör csak olyan célra használható fel, amilyen célra azt a jogalkotó szánta. A közigazgatási hatóságok csak olyan eljárási cselekményeket foganatosíthatnak, amelyekre jogszabályi felhatalmazásuk van. 3. A szakszerűség, egyszerűség és együttműködés alapelve 4. A jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelme A hatósági döntés alapján szerzett jogok gyakorlásába meghatározott időt követően közhatalmi úton sem lehet beavatkozni, vagyis az ügyfél bízva a döntésben foglaltakra folytathatja a joggyakorlást (pl. jogerős építési engedély alapján megkezdheti az építkezést). A közigazgatási hatóság az ügyfél jogát és jogos érdekét csak a közérdek és az ellenérdekű ügyfél jogának, jogos érdekében védelméhez szükséges mértékben jogosult korlátozni. 5. A jóhiszemű eljárás elve A közigazgatási hatósági eljárásban mind az ügyfél, mind a hatóság köteles jóhiszeműen eljárni. Jóhiszemű az, aki nem, illetve akinek kellő körültekintés tanúsítása mellett sem kell vagy kellene tudnia a látszattal ellentétes tényekről (valóságról). 6. A törvény előtti egyenlőség és a diszkrimináció tilalma Az ügyfelek ügyeit indokolatlan megkülönböztetés és részrehajlás nélkül kell elintézni.

2. A Ket. alapelvei 7. A szabad bizonyítás elve A hatóság feladata a tényállás felderítése és a valósághű tényállás alapján a megfelelő döntés meghozatala, a tényállás tisztázásához elméletileg bármilyen bizonyíték felhasználható. 8. A hivatalbóliság alapelve (Ex offitio) A közigazgatási hatóság hivatalból: eljárást indíthat, végrehajtást indíthat meg, megállapítja a tényállást, meghatározza a bizonyítás módját, döntést felülvizsgálhat ill. kijavíthat, módosíthat, visszavonhat. 9. A tisztességes eljáráshoz és a jogszabályban meghatározott határidőn belüli döntéshez való jog 10. A közigazgatási hatóság kártérítési felelőssége A közigazgatási hatóság a nem jogszabályszerű eljárással okozott kárt a polgári jog szabályai szerint megtéríti. 11. A tájékoztatáshoz való jog A közigazgatási hatóság az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője számára biztosítja, hogy jogaikról és kötelezettségeikről tudomást szerezzenek, így előmozdítja az ügyféli jogok gyakorlását. A közigazgatási hatóság a korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen ügyfelet, illetve az eljárás korlátozottan cselekvőképes vagy cselekvőképtelen egyéb résztvevőjét megfelelő légkör biztosítása mellett, korára, egészségi állapotára és értelmi szintjére tekintettel tájékoztatja az őt megillető jogokról és az őt terhelő kötelezettségekről, valamint a lefolytatandó eljárási cselekményről. 12. Költséghatékonyság és a gyorsaság alapelve 13. A kapcsolattartási formák közötti szabad választás elve 14. A kiskorúak érdekeinek fokozott védelme 15. Nyelvhasználat A hatósági eljárás hivatalos nyelve a magyar, de bizonyos feltételek mellett a törvény ettől eltérést enged.

3. A közigazgatási hatósági jogviszony és a törvény hatálya
A Ket. alkalmazása során egy közigazgatási hatósági jogviszony jön létre. A közigazgatási eljárásjogi jogviszony mindig megelőzi a közigazgatási anyagi jogi jogviszony létrejöttét: ahhoz, hogy valaki építhessen, építési engedélyt kell kérnie. Az építési engedélyezési eljárás eljárási jogviszonyt feltételez. Amennyiben a hatóság a kérelemnek helyt ad és az építéshatósági engedélyt megadja, az ügyfél megkezdheti az építkezést, azaz létrejön az anyagi jogi jogviszony. A jogszabály hatálya mutatja meg azt, hogy egy adott jogszabály milyen személyekre, szervezetekre vonatkozóan állapít meg jogokat és kötelezettségeket (személyi hatály), milyen életviszonyokra vonatkozó szabályokat tartalmaz (tárgyi hatály), milyen területen (területi hatály) és milyen időben (időbeli hatály) érvényesek a rendelkezései. A közigazgatási hatósági eljárás szervi hatálya alatt a közigazgatási hatóságok rendszerét, míg személyi hatálya alatt az ügyfelet értjük. Emellett az eljárásban megjelenhetnek egyéb, vagyis a hatóságon és az ügyfélen kívüli személyek is (pl. tanú, tolmács, az ügyfél képviselője).

Az ügyfél a Ket. szerint az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, akinek jogát vagy jogos érdekét az ügy érinti, akit hatósági ellenőrzés alá vontak, illetve akire nézve a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz (az ügyfélfogalom fő szabálya). Speciális ügyféli jogállás (ex lege ügyfelek, civil szervezetek, ügyféli minőségben más hatóságok). Az ügyféli jogállást a hatóságnak mindig vizsgálnia kell. Ehhez három kérdéskör áttekintése szükséges: eljárási képesség  cselekvőképesség ügyfélképesség. Olyan eset is előfordulhat, hogy az ügyfél kiesik az eljárásból, ilyenkor vizsgálandó az ügyfél jogutódlásának kérdése.

Államigazgatási hatóság Önkormányzati hatóság A dekoncentrált szervek
A közigazgatási hatóságok rendszere: Államigazgatási hatóság Önkormányzati hatóság Központi szint A évi XLIII. törvény 1. §-a alapján a központi államigazgatási szervek nincs Középszint (megyei/regionális) A dekoncentrált szervek II. fok Nincs (kivéve, ha átruházott hatáskörben eljáró szerv az első fokú szerv) Helyi szint – a jegyző, főjegyző, ̶ a kormányhivatal, járási (kerületi) hivatal, kormányablak (integrált ügyfélszolgálat) – törvény vagy kormányrendelet által köz-igazgatási hatósági jogkör gyakorlására feljogosított egyéb szervezet, köztestület vagy személy – a polgármester, főpolgármester, megyei közgyűlés elnöke, A polgármesteri hivatal és a közös önkormányzati hivatal ügyintézője I. fok – helyi önkormányzati képviselő-testület, ideértve a megyei önkormányzat közgyűlését is vagy – átruházott hatáskörben annak szervei

A törvény tárgyi hatálya azt mutatja meg, hogy azt milyen ügyek tekintetében kell alkalmazni.
A Ket. szerint közigazgatási hatósági ügy: minden olyan ügy, amelyben a közigazgatási hatóság az ügyfelet érintő jogot vagy kötelességet állapít meg, adatot, tényt vagy jogosultságot igazol, hatósági nyilvántartást vezet vagy hatósági ellenőrzést végez, a tevékenység gyakorlásához szükséges nyilvántartásba vétel és a nyilvántartásból való törlés - a fegyelmi és etikai ügyek kivételével - ha törvény valamely tevékenység végzését vagy valamely foglalkozás gyakorlását köztestületi vagy más szervezeti tagsághoz köti. Emellett vannak olyan típusú eljárások, amelyek látszólag közigazgatási hatósági eljárások, azonban mégsem terjed ki rájuk a Ket. hatálya. A közigazgatási hatósági eljárásjogban a Ket. az általános eljárásjogi szabályokat tartalmazza, emellett a konkrét ügytípusokra vonatkozó ágazati, vagy más néven szakigazgatási, azaz a Ket.-hez képest különös vagy speciális jogszabályok is tartalmaznak eljárásjogi rendelkezéseket. Az ilyen szabályok és a Ket. egymáshoz való viszonyát szintén a törvényünk határozza meg.

– KAB képzés, II. modul – IV. rész A joghatóság, hatáskör, illetékesség. Az eljárás megindulása és jogkövetkezményei Dr. Boros Anita PhD. egyetemi docens Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Kar

1. Joghatóság, hatáskör, illetékesség
A joghatóság szabályai azt határozzák meg, hogy a közigazgatási hatósági ügyben mely ország közigazgatási hatósága jár el. Azt, hogy az országon belül a közigazgatási szervek közül melyik típusú hatóság jár el, a hatásköri szabályok állapítják meg. Az illetékességi szabályok alapján az állapítható meg, hogy az azonos hatáskörű szervek közül melyik szerv jár el a konkrét közigazgatási hatósági ügyben. A Ket. általános joghatósági szabályként kimondja, hogy a Magyar Köztársaság területén a magyar ügyfél, illetőleg a Magyarországon nyilvántartásba vett jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet hatósági ügyében a magyar hatóság jár el. Emellett bizonyos esetekben az általános joghatósági szabályoktól a Ket. eltérést enged.

Amennyiben a joghatósági szabályok alapján megállapítást nyert, hogy melyik ország hatóságai járnak el egy adott ügyben, a hatáskör szabályai azt fogják megmutatni, hogy valamely ügycsoportban milyen típusú és milyen szintű közigazgatási szerv járhat el. A hatóság hatáskörét - a hatósági eljárás körébe tartozó ügyfajta meghatározásával - jogszabály állapítja meg. Törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott ügyekben az integrált ügyfélszolgálat (kormányablak) az ügyre vonatkozó külön jogszabályban meghatározott, az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság mellett az elsőfokú eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságnak minősül.

Ha önkormányzati rendelet eltérően nem rendelkezik, önkormányzati hatósági ügyben első fokon a képviselő-testület jár el. A képviselő-testület ezt a hatáskörét a polgármesterre, a bizottságára, a társulására vagy a jegyzőre ruházhatja át. A hatóság a hatáskörét vagy annak gyakorlását más hatóságra nem ruházhatja át, kivéve, ha törvény a hatáskör törvényben meghatározott esetben, az ott meghatározott másik hatóságra való átruházását kivételesen lehetővé teszi. Nem minősül ugyanakkor a hatáskör átruházásának, ha a hatáskör gyakorlója kiadmányozási jogát jogszerűen átengedte. A hatóságtól a hatáskörébe tartozó ügy nem vonható el. Nem minősül a hatáskör elvonásának, ha az ügyben hatáskörrel rendelkező, e törvény szerint kijelölt más hatóság jár el, vagy törvény vagy kormányrendelet alapján több hatóság a hatáskörét megosztva gyakorolja.

A hatóság a hatáskörébe tartozó ügyben illetékességi területén, valamint kijelölés alapján köteles eljárni. Ha a hatóság eljárási kötelességének a rá irányadó ügyintézési határidőn belül nem tesz eleget, a felügyeleti szerv kivizsgálja a mulasztás okát, és a mulasztó hatóságot az eljárás soron kívüli lefolytatására utasítja. Ha a felügyeleti szerv által megállapított újabb határidő eredménytelenül telt el, a felügyeleti szerv az eljárásra haladéktalanul a mulasztóval azonos hatáskörű másik hatóságot jelöl ki, egyidejűleg a mulasztó hatóság vezetője ellen fegyelmi eljárást kezdeményez. A kezdeményezés alapján a fegyelmi eljárás megindítása kötelező. A kijelölt hatóság soron kívül köteles döntést hozni. Ha a képviselő-testület, a polgármester, a bizottság, a társulás vagy a jegyző (vagyis önkormányzati hatóság) önkormányzati hatósági ügyben eljárási kötelezettségét elmulasztotta, a fővárosi és megyei kormányhivatal felhívja a mulasztó tisztségviselőt vagy testületet, hogy soron kívül, de legkésőbb huszonegy napon belül folytassa le az eljárást. Az önkormányzati hatósághoz intézett felhívás eredménytelensége esetén az ügyfél vagy a fővárosi és megyei kormányhivatal, továbbá ha az adott ügyben nincs felügyeleti szerv, vagy a felügyeleti szerv az intézkedési, eljárási kötelezettségének nem tesz eleget, az ügyfél kérelmére a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság kötelezi a hatóságot az eljárás lefolytatására.

Az illetékességi okoknak két fajtáját különböztetjük meg:
Amennyiben megállapítottuk, hogy a hatóságnak van joghatósága és hatásköre, már csak egy dolgot kell megvizsgálnunk: az illetékesség szabályait. Az illetékesség megmutatja, hogy az azonos hatáskörű hatóságok közül melyik jár el. Ennek meghatározásában ún. illetékességi okok állnak a hatóság rendelkezésére. Az illetékességi okoknak két fajtáját különböztetjük meg: – általános illetékességi okok: Ha jogszabály másként nem rendelkezik, az azonos hatáskörű hatóságok közül az a hatóság jár el, amelynek illetékességi területén az ügyfél lakóhelye/tartózkodási helye, ennek hiányában értesítési címe (együtt: lakcím), illetve nem természetes személy ügyfél esetében székhelye, telephelye, fióktelepe van. az ügy tárgyát képező ingatlan fekszik, az ügy tárgyát képező tevékenységet gyakorolják vagy gyakorolni kívánják, vagy a jogellenes magatartást elkövették – speciális illetékességi okok: Például ha az ügyfél lakcíme ismeretlen, az illetékességet az ügyfél utolsó ismert hazai lakcíme alapján kell megállapítani. Ennek hiányában - ha jogszabály másként nem rendelkezik - az eljárásra az adott ügyfajtában a fővárosban eljárásra jogosult hatóság, jegyző hatáskörébe tartozó ügyben a fővárosi főjegyző az illetékes.

Amennyiben egy ügy egyszerre több hatóság előtt is elkezdődik (mert pl
Amennyiben egy ügy egyszerre több hatóság előtt is elkezdődik (mert pl. több hatósághoz is elküldi az ügyfél a kérelmét) az ún. megelőzés elve alapján az ügyben illetékességgel rendelkező azonos hatáskörű hatóságok közül az ügyfél kérelmének hiányában az jár el, amelynél az eljárás előbb indult meg. Ha a hatóság megállapítja, hogy az adott ügyben nincs hatásköre vagy illetékessége, a kérelmet és az ügyben keletkezett iratokat haladéktalanul, de legkésőbb a kérelem megérkezésétől, folyamatban levő ügyben a hatáskör és illetékesség hiányának megállapításától számított nyolc napon belül átteszi a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz. Ez alól kivételt csak az az eset képez, amikor a hatóság nem lehet tekintettel arra, hogy van-e joghatósága, valamint a hatáskörére és az illetékességére, ugyanis elháríthatatlan kárral vagy veszéllyel járna a késedelem. Ilyenkor a hatóság ún. ideiglenes intézkedést eszközöl.

Olyan eset is előfordulhat, hogy a hatóságok között hatásköri, illetve illetékességi vita alakul ki.
Amennyiben ugyanis ugyanabban az ügyben több hatóság állapította meg hatáskörét és illetékességét, több hatóság állapította meg hatáskörének és illetékességének hiányát, és emiatt az eljárás nem indulhat meg vagy nincs folyamatban, több illetékes hatóság előtt indult az eljárás, és a megelőzés alapján nem lehet eldönteni, hogy melyik hatóság jogosult az eljárásra, az érdekelt hatóságok kötelesek egymás között megkísérelni a vita eldöntését. Ha az egyeztetés nem vezetett eredményre, az eljáró hatóságot illetékességi összeütközés esetén a legközelebbi közös felügyeleti szerv, ennek hiányában a vita eldöntését kérő hatóság működési területe szerint illetékes fővárosi és megyei kormányhivatal, hatásköri összeütközés esetén a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság jelöli ki.

2. Az eljárás megindulása és annak jogkövetkezményei
Az eljárás megindulása történhet: az ügyfél kérelmére, vagy hivatalból. A két eljárástípusra eltérő szabályok vonatkoznak, de az ügyek döntő többsége kérelemre induló eljárás, ezért a Ket. szabályai ezt az eljárástípust részletesebben szabályozzák. A kérelem előterjesztésének helye : az eljárás megindítására hatáskörrel rendelkező illetékes hatóság, Jogszabályban kijelölt hatóság, Közreműködő hatóság. természetes személy ügyfelek számára további lehetőségeket is nevesít a Ket.: ha jogszabály azt nem zárja ki, az ügyfél lakcíme vagy munkahelye szerinti székhelyű, azonos hatáskörű hatóság, vagy ennek hiányában a lakcíme vagy munkahelye szerint illetékes jegyzőnél is előterjesztheti a kérelmét.

A kérelemnek tartalmaznia kell:
az ügyfélnek és képviselőjének a nevét, lakcímét vagy székhelyét, az ügyfélnek a hatóság döntésére való kifejezett kérelmét, továbbá meg lehet adni az elektronikus levélcímet, a telefax számát vagy a telefonos elérhetőséget, ha jogszabály előírja, a kérelemben az ügyfél azonosíthatósága érdekében fel kell tüntetni az ügyfélnek az ügy jellege szerinti azonosítóját is. Nagyon fontos, hogy vannak olyan adatok is, amelyek nem kérhetők az ügyféltől a kérelem előterjesztése során. A Ket. nagyon fontos szabálya az eljárás megindításáról szóló értesítési kötelezettség. Annak érdekében ugyanis, hogy az ügyfél vagy az ügyfelek már az eljárás elején tudomást szerezzenek arról, hogy ellenük vagy az ügyükben hatósági eljárás van folyamatban, az eljárás megindításáról a hivatalból indult eljárásban az ismert ügyfelet az első eljárási cselekmény elvégzésétől, a kérelemre indult eljárásban – az eljárás megindítására irányuló kérelmet benyújtó ügyfelet kivéve – az ismert ügyfelet a kérelem beérkezésétől számított 8 napon belül értesíteni kell. Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a Ket. emellett az értesítésnek még számos fajtáját ismeri.

Amennyiben a kérelem előterjesztésre került, annak beérkezését két további eljárási cselekmény követheti: a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása vagy a kérelem érdemi vizsgálatának előkészítése, majd érdemi vizsgálata. A kérelmet a hatóság érdemi vizsgálat nélkül, 8 napon belül végezéssel elutasítja, ha az eljárásra magyar hatóságnak nincs joghatósága, a hatóságnak nincs hatásköre vagy nem illetékes, és a kérelem áttételének nincs helye, a kérelem nyilvánvalóan lehetetlen célra irányul, jogszabály a kérelem előterjesztésére határidőt vagy határnapot állapít meg, és a kérelem idő előtti vagy elkésett, a hatóság a kérelmet érdemben már elbírálta, és változatlan tényállás és jogi szabályozás mellett ugyanazon jog érvényesítésére irányuló újabb kérelmet nyújtottak be, és újrafelvételnek nincs helye, feltéve, hogy a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítását jogszabály nem zárja ki, a kérelem nyilvánvalóan nem az előterjesztésére jogosulttól származik, vagy a kérelem tartalmából megállapítható, hogy az ügy nem hatósági ügy.

Ha az ügyfél a kérelmet hiányosan nyújtotta be, az eljáró hatóság a kérelem beérkezésétől számított 8 napon belül – megfelelő határidő megjelölése és a mulasztás jogkövetkezményeire történő figyelmeztetés mellett – hiánypótlásra hívja fel. (Felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a hiánypótlás később is lehetséges) jogkövetkezmények. A hatóság a) írásban aa) postai úton, ab) írásbelinek minősülő elektronikus úton, ideértve a telefaxot, ac) személyesen átadott irat útján, ad) kézbesítési meghatalmazott útján, ae) a hatóság kézbesítője útján, af) kézbesítési ügygondnok útján, ag) hirdetményi úton, vagy b) szóban ba) személyesen bb) hangkapcsolatot biztosító elektronikus úton, ideértve a telefont, vagy c) írásbelinek nem minősíthető elektronikus úton tart kapcsolatot az ügyféllel, más hatósággal, valamint az eljárás egyéb résztvevőjével.

– KAB képzés, II. modul – V. rész Az első fokú eljárás legfontosabb intézményei Dr. Boros Anita PhD. egyetemi docens Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Kar

1. A kérelem érdemi vizsgálata és az ahhoz kapcsolódó eljárási cselekmények
Jogsegély (megkeresés): amennyiben annak a hatóságnak, amelyhez a kérelmet az ügyfél előterjesztette, van hatásköre és illetékessége az adott ügyben, azonban ahhoz, hogy megfelelő döntést tudjon hozni, szüksége van más hatóság segítségére. Lényegében ez egy megkeresést jelent, amelyben a hatóság megkeres egy másik hatóságot, és a Ket.-ben meghatározott segítségét kéri. Ezt nevezzük jogsegélynek, és két fajtáját különböztetjük meg: belföldi illetve nemzetközi jogsegélyt. Kizárás: azt jelenti, hogy a hatóság vagy valamely képviselője, illetve az eljárás valamely egyéb résztvevője (pl. tanú, tolmács) valamilyen okból nem vehet részt az eljárásban, mert vele szemben fennáll valamilyen olyan, a Ket.-ben nevesített ok, amely megkérdőjelezi a szóban forgó személy pártatlanságát. A kizárásra alapot adó okoknak két nagy csoportját különböztetjük meg: abszolút és relatív okokat. Az ún. abszolút okok fennállása esetén ki kell, míg relatív okok fennállása esetén ki lehet zárni az adott személyt. A törvényünk meghatározza az ügyintézőre, a hatóságra, a jegyzőre és egyes esetekben az eljárás egyéb résztvevőire vonatkozó kizárási szabályokat is.

A szakhatóság közreműködése:
A szakhatóság olyan szakkérdésben ad ki állásfoglalást, amelynek megítélése hatósági ügyként a hatáskörébe tartozik, ennek hiányában törvény vagy kormányrendelet annak vizsgálatát szakhatósági ügyként a hatáskörébe utalja. Azonban olyan eset is előfordul (Törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott ügyekben és szempontok alapján), hogy a hatóság mérlegeli a szakhatóság megkeresését és maga dönt a szakkérdésben, sőt törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott ügyekben és szempontok alapján a hatóság mellőzheti is a szakhatóság megkeresését, ilyenkor azonban ehhez szakértőt nem rendelhet ki, és az adott szakkérdésre vonatkozó szakhatósági eljárásért illeték és díj nem kérhető. Nem kell a szakhatóságot megkeresni, ha a hatóság tíz napon belül megállapítja, hogy a kérelmet a szakhatósági állásfoglalástól függetlenül el kell utasítani.

Törvény vagy kormányrendelet egyes ügyfajtákban kötelezheti a hatóságot és a szakhatóságot az engedélyezési feltételek egyeztetés útján való megállapítására; ilyenkor ha a hatóság és a szakhatóság vagy a szakhatóságok egymással ellentétes egyedi előírást állapítanak meg vagy feltételt írnak elő, a hatóság és az érintett szakhatóságok álláspontjukról egyeztetnek, és a szakhatóságok az egyeztetés eredményeként felülvizsgált állásfoglalásukat haladéktalanul közlik a hatósággal. Az ügyben érdemi döntésre jogosult hatóság a döntésének meghozatalánál kötve van a szakhatóság állásfoglalásához. A szakhatóság a szakhatósági állásfoglalásának figyelmen kívül hagyása vagy törvényben vagy kormányrendeletben előírt eljárásának mellőzése esetén az erről való tudomásszerzéstől számított nyolc napon belül egyeztet a hatósággal, ennek eredménytelensége esetén a hatóság felügyeleti szervénél felügyeleti eljárást kezdeményez. A felügyeleti szerv tizenöt napon belül dönt. Ha a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság azért helyezte hatályon kívül vagy változtatta meg a határozatot, mert a hatóság figyelmen kívül hagyta a szakhatósági állásfoglalást, a hatóság megtéríti a szakhatóságnak az ezzel okozott költségeket. Ha viszont a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság a szakhatóság jogszabálysértő állásfoglalása miatt helyezte hatályon kívül vagy változtatta meg a határozatot, a szakhatóság megtéríti a hatóságnak a jogszabálysértő állásfoglalással okozott költségeket.

Az eljárás megszüntetése és felfüggesztése:
A Ket. tételesen meghatározza azokat a körülményeket, amelyek során az eljárás megszüntetésére vagy felfüggesztésére kerülhet sor. Mindkét esetben beszélünk abszolút („kell”) és relatív („lehet”) okokról. A képviselet: Előfordulhat, hogy nem az ügyfél jár el személyesen, hanem képviselője. Ilyenkor a képviselő a képviselt helyett és nevében jár el, és ezáltal jognyilatkozataival a képviselt személy részére szerez jogokat, illetve vállal kötelezettségeket. A Ket. a képviselet három fajtáját különbözteti meg: törvényes, meghatalmazotti és ügygondnoki képviseletet.

A jegyzőkönyv, egyszerűsített jegyzőkönyv és a hivatalos feljegyzés
A legtöbb eljárási cselekményt valamilyen formában dokumentálni kell, ennek alapvető formája a jegyzőkönyv. A hatóságnak jegyzőkönyvet kell készítenie például a lefoglalásról, a tárgyalásról. Emellett arra is lehetőség van, hogy a hatóság egyszerűsített jegyzőkönyvet készítsen, mégpedig abban az esetben, ha jegyzőkönyv az ügyfél vagy az eljárási cselekményben érintett személy erre irányuló kérelme, vagy a jegyzőkönyvkészítést indokolttá tévő körülmények hiányában nem készül. A fentieken túl a Ket. ismeri a közös, a közös egyszerűsített és a szó szerinti jegyzőkönyv fogalmát is. A jegyzőkönyvtől eltérő funkciója van a hivatalos feljegyzésnek. Hivatalos feljegyzést ugyanis akkor kell készíteni, amennyiben a hatóság az ügy megítélése szempontjából fontos, vagy egyébként az ügy természetére tekintettel lényeges minden egyéb eljárási cselekményről úgy ítéli meg, hogy célszerű annak írásos rögzítése.

A hatósági közvetítő: gondoskodik arról, hogy az érintettek hiteles, szakszerű és közérthető tájékoztatást kapjanak mind az eljárás céljáról, mind az annak megvalósulása kapcsán várható következményekről, illetve az esetleges kedvezőtlen változások (hatások) megelőzésére vagy mérséklésére irányuló intézkedésekről, tájékoztatja az ügyfeleket az ügyben irányadó jogszabályok rendelkezéseiről, az anyagi jogi és eljárásjogi jogszabályokban meghatározott jogaikról, közvetít a hatóság és az ügyfelek, illetve az ellenérdekű ügyfelek között annak érdekében, hogy az eljárás céljának eléréséhez kölcsönösen elfogadható megoldási módot találjanak, összegyűjti és rendszerezett formában a hatóság rendelkezésére bocsátja az ügyfelektől beérkezett, az eljárás tárgyára vonatkozó észrevételeket. Adatkezelés a hatósági eljárásban: a hatóságnak a hatósági eljárás tartama alatt, a hatóság által nyújtott szolgáltatás teljesítése során és azt követően is gondoskodnia kell arról, hogy a törvény által védett és a hivatás gyakorlásához kötött titok ne kerüljön nyilvánosságra, ne juthasson illetéktelen személy tudomására, és a személyes adatok védelme biztosított legyen.

A hatóság az eljárása során, illetve az általa nyújtott szolgáltatás teljesítésekor jogosult a természetes személy ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője azonosítása céljából a) nevének, b) születési nevének, c) születési idejének, d) születési helyének, e) anyja nevének, f) lakcímének, valamint g) külön törvényben vagy - törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben - helyi önkormányzat rendeletében meghatározott személyes adatának kezelésére. Emellett a hatóság törvény eltérő rendelkezése hiányában jogosult az eljárás lefolytatásához, illetve a szolgáltatás nyújtásához elengedhetetlenül szükséges személyes adatok megismerésére és kezelésére. Ugyanakkor a hatóság az eljárás, illetve szolgáltatás nyújtása során a személyes adatot és a védett adatot csak akkor továbbíthatja más szervhez, ha azt törvény megengedi, vagy ha az érintett ehhez hozzájárult. A hatóság eljárásának jogerős befejezését követően az eljárása során megismert és kezelt személyes adatokat zárolja.

A hatósági ellenőrzés:
Speciális eljárástípusnak tekinthető. Hivatalból vagy – ha azt törvény vagy kormányrendelet nem zárja ki vagy nem korlátozza – az ügyfél kérelmére indul meg. Az ügyfél csak saját maga hatósági ellenőrzés alá vonását kérelmezheti. Az ellenőrzés keretében a hatóság a jogszabályi rendelkezések, illetve a hatósági határozatban vagy végzésben megállapított jogok, valamint kötelezettségek teljesítését ellenőrzi. A hatósági ellenőrzés eszközei: a) adatszolgáltatás, iratbemutatás és egyéb tájékoztatás kérésével megvalósuló ellenőrzés, b) helyszíni ellenőrzés, vagy c) ha jogszabály lehetővé teszi, a helyszínre vagy a hatósági nyilvántartáshoz telepített, illetve a folyamatba beépített ellenőrző rendszerből történő táv-adatszolgáltatás útján történő ellenőrzés. Jogszabály időszakos vagy folyamatos adatszolgáltatási kötelezettséggel megvalósuló és folyamatos ellenőrzést is elrendelhet.

Ha a hatóság a hatósági ellenőrzés során jogsértést nem tapasztal, jegyzőkönyv felvétele helyett egyszerűsített jegyzőkönyvet is készíthet, amelyet az ügyfél kérelmére a hatóság az ügyfélnek a helyszínen átad, vagy az ügyfél részére az ellenőrzés befejezésétől számított tíz napon belül megküld. Amennyiben viszont a hatóság a hatósági ellenőrzés befejezéseként megállapítja, hogy az ügyfél a jogszabályban, illetve hatósági döntésben foglalt előírásokat megsértette, és a jogszabály vagy hatósági döntés megsértése a jogellenes magatartás megszüntetésével vagy a jogszerű állapot helyreállításával orvosolható, a hatóság felhívja az ügyfél figyelmét a jogszabálysértésre, és legalább húsznapos határidő megállapításával, valamint a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetéssel végzésben kötelezi annak megszüntetésére, ha az előbbi pont szerinti felhívásban meghatározott határidő eredménytelenül telt el, vagy az kizárt, a hatóság hivatalból megindítja a hatáskörébe tartozó eljárást, ideértve a hatáskörébe tartozó eljárási cselekmények megtételét és a jogkövetkezmény megállapítását is, Ha a hatóság az adott jogszabálysértés tekintetében nem rendelkezik hatáskörrel vagy illetékességgel, a hatóság a jegyzőkönyv jogszabálysértésre vonatkozó információkat tartalmazó részének megküldésével kezdeményezi a hatáskörrel rendelkező hatóság eljárását, illetve fegyelmi, szabálysértési, büntető-, polgári vagy egyéb eljárást kezdeményez.

– KAB képzés, II. modul – VI. rész Az ügyintézési határidő és annak számítása Dr. Boros Anita PhD. egyetemi docens Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Kar

Az ügyintézési határidő a kérelemnek az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz történő megérkezését követő napon, hivatalbóli eljárás esetén az első eljárási cselekmény elvégzésének napján kezdődik. Határozatot, illetve az eljárást megszüntető végzést, valamint a másodfokú döntést hozó hatóságnak az első fokú döntést megsemmisítő és új eljárásra utasító végzését 21 napon belül kell meghozni és gondoskodni a döntés közléséről ezt hívjuk általános ügyintézési határidőnek. Ha a hatóság testületi szerv, a hatáskörébe tartozó ügyben az általános ügyintézési határidőn belül, vagy ha ez nem lehetséges, a határidő letelte utáni első testületi ülésen, legkésőbb azonban két hónapon belül határoz. A Ket. lehetővé teszi, hogy az általános 21 napos határidőnél – rövidebb határidőt bármely jogszabály, – hosszabbat pedig csak törvény vagy kormányrendelet állapíthat meg. Emellett az eljáró hatóság vezetője - ha azt jogszabály nem zárja ki - az ügyintézési határidőt annak letelte előtt kivételesen indokolt esetben egy alkalommal, legfeljebb huszonegy, nappal meghosszabbíthatja. Ilyenkor a végzésben a határidő-hosszabbítás indokait kifejezetten meg kell jelölni.

Kiskorú ügyfél érdekeinek veszélyeztetettsége esetében, továbbá ha életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet elhárítása indokolja, vagy ha a hatóság ideiglenes biztosítási intézkedést rendelt el, vagy ha a közbiztonság érdekében egyébként szükséges, az ügyet soron kívül kell elintézni. Amennyiben a Ket. valamely eljárási cselekmény teljesítésének vagy végzés meghozatalának határidejéről nem rendelkezik, a hatóság haladéktalanul, de legkésőbb 8 napon belül gondoskodik arról, hogy az eljárási cselekményt teljesítse, vagy a végzést meghozza (ún. belső eljárási határidő). Bizonyos eljárási cselekmények időtartama nem számít az ügyintézési határidőbe. Ilyen például a hatásköri vagy illetékességi vita egyeztetésének, valamint az eljáró hatóság kijelölésének időtartama, a hiánypótlásra, illetve a tényállás tisztázásához szükséges adatok közlésére irányuló felhívástól az annak teljesítéséig terjedő idő, a szakhatóság eljárásának időtartama. Ha a hatóság a rá irányadó ügyintézési határidőt az ügyfélnek és az eljárás egyéb résztvevőjének fel nem róható okból túllépi, köteles az ügyfél által az eljárás lefolytatásáért megfizetett illetéknek vagy díjnak megfelelő összeget az ügyfél részére visszafizetni.

Aki az eljárás során valamely határnapot, határidőt önhibáján kívül elmulasztott, igazolási kérelmet terjeszthet elő. Az igazolási kérelemről az a hatóság dönt, amelynek eljárása során a mulasztás történt. Az igazolási kérelmet a mulasztásról való tudomásszerzést vagy az akadály megszűnését követő nyolc napon belül, de legkésőbb az elmulasztott határnaptól vagy az elmulasztott határidő utolsó napjától számított hat hónapon belül lehet előterjeszteni. A határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelemmel egyidejűleg pótolni kell az elmulasztott cselekményt is, amennyiben ennek feltételei fennállnak. Amennyiben a hatóság az igazolási kérelemnek helyt ad, az igazolási kérelmet benyújtó személyt eljárásjogi szempontból olyan helyzetbe kell hozni, mintha nem mulasztott volna.  Ennek érdekében a hatóság a döntését módosítja vagy visszavonja, az eljárást megszüntető döntésének visszavonása esetén az eljárást folytatja, illetve egyes eljárási cselekményeket megismétel.

– KAB képzés, II. modul – VII. rész A tényállás tisztázása Dr. Boros Anita PhD. egyetemi docens Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Kar

1. A tényállás és a bizonyítás fogalma
A tényállás tisztázása a közigazgatási hatósági eljárás egyik legfontosabb része. A döntéshozatalt megelőzően ugyanis a hatóságnak meg kell vizsgálnia minden lényeges körülményt. Az eljárás érdemi része, a döntéshozatal előkészítése, a hatáskör és illetékesség, illetve a kérelem megfelelőségének megállapítása után indulhat. Ennek első eleme a tényállás tisztázása. Ahhoz, hogy a hatóság megalapozott és valós tényeken alapuló döntést hozhasson, meg kell győződnie az ügyfél által a kérelmében leírt tények valódiságáról, illetve az általa feltárt bizonyítékok valóságtartamáról. A közigazgatási eljárásban a bizonyítás az ügyfél, a hatóság és az eljárás egyéb résztvevői bizonyítási eljárási cselekményeinek összessége, melyek azt szolgálják, hogy a hatóság a tényállást és az annak alapjául szolgáló tényeket a valóságnak megfelelően tárja fel. A hatóságnak ugye mindig az a feladata, hogy az egyedi esetet az absztrakt jogszabályi feltételek tükrében megvizsgálja. Ez a tényállás tisztázása. A tényállásoknak két fajtáját különböztethetjük meg: a törvényi tényállást (amelyet a jogszabályban találunk), a történeti tényállást (amely a valóságban megtörténik).

A hivatalbóliság alapelvének megfelelően a bizonyítás és a tényállás tisztázásának kötelezettsége (bizonyítási kötelezettség) a hatóságot terheli, a hatóság köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok bizonyítási eljárást folytat le. A bizonyítási teher azt jelenti, hogy amennyiben egy tény bizonyításra szorul, ki viseli annak jogkövetkezményét, hogy az a tény bizonyítást nyer vagy sem. A hatóság köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok, bizonyítási eljárást folytat le, de a hatóság által hivatalosan ismert és a köztudomású tényeket nem kell bizonyítani. A hatósági eljárásban mindig csak olyan bizonyíték használható fel, amely alkalmas a tényállás tisztázásának megkönnyítésére.

A hatóság mindig szabadon választja meg az alkalmazandó bizonyítási eszközt, de törvény előírhatja, hogy a hatóság a határozatát kizárólag valamely bizonyítási eszközre alapozza, továbbá jogszabály meghatározott ügyekben kötelezővé teheti valamely bizonyítási eszköz alkalmazását, illetve előírhatja valamely szerv véleményének a kikérését. A tényállás tisztázása különösen az alábbi bizonyítékok igénybevételével történhet: ügyfél nyilatkozata, irat, tanúvallomás, szakértői vélemény, szemléről készült jegyzőkönyv, a hatósági ellenőrzésről készült jegyzőkönyv, tárgyi bizonyíték. A hatóság a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékeli, és az ezen alapuló meggyőződése szerint állapítja meg a tényállást.

2. A bizonyítás egyes eljárási cselekményei
Lefoglalás: olyan eljárási cselekmény, amelynek során a hatóság elvonja valamely dolog birtoklását a birtokos rendelkezése alól. A törvény által meghatározott esetekben kerülhet rá sor, elrendelni csak végzés formájában lehet. Az ügyfél nyilatkozata: A hatósági eljárások egyik legfontosabb bizonyítéka. Az ügyfél bármikor nyilatkozatot tehet és joga van arra, hogy nyilatkozatát – bizonyos korlátok között – visszavonja, vagy a nyilatkozattételt megtagadja. Emellett, ha a tényállás tisztázása azt szükségessé teszi, a hatóság az ügyfelet a kérelmére indult eljárásban nyilatkozattételre hívhatja fel. Ha az ügyfél a kérelmére indult eljárásban a hatóság felhívására nem nyilatkozik, a hatóság a rendelkezésre álló adatok alapján dönt, vagy megszünteti az eljárást. Itt szabályozza a törvény az ügyfél adatszolgáltatási kötelezettségét is: Törvény vagy kormányrendelet kötelezővé teheti, hogy a hivatalból folytatott eljárásban az ügyfél, a kérelemre indult eljárásban az ellenérdekű ügyfél a hatóság erre irányuló felhívására közölje az érdemi döntéshez szükséges adatokat, és jogkövetkezményeket állapíthat meg az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása vagy valótlan adatok közlése esetére. A törvényen vagy kormányrendeleten alapuló adatszolgáltatást hivatalból folytatott eljárásban az ügyfél, illetve kérelemre indult eljárásban az ellenérdekű ügyfél csak akkor tagadhatja meg, ha a) nem kapott felmentést a minősített adatra vonatkozó titoktartási kötelezettség alól, b) nyilatkozatával saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, vagy c) az ügyfél, illetve az ellenérdekű ügyfél médiatartalom-szolgáltató, vagy vele munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy, és nyilatkozatával a számára a médiatartalom-szolgáltatói tevékenységgel összefüggésben információt átadó személy kilétét felfedné.

Az irat: Az iratokat az alábbi csoportokba soroljuk: Okirat: közokirat, magánokirat, Egyéb irat. A hatóság a tényállás megállapítása céljából felhívhatja az ügyfelet okirat vagy más irat bemutatására, vagy ezek beszerzése érdekében más szervet is megkereshet. A külföldön kiállított közokirat, illetőleg a külföldi bíróság, közigazgatási szerv, közjegyző vagy egyéb közhitelességgel felruházott személy által hitelesített magánokirat a magyar törvény szerinti bizonyító erővel csak akkor rendelkezik, ha azt a kiállítás helye szerinti államban működő magyar külképviseleti hatóság diplomáciai felülhitelesítéssel látta el. A nem magyar nyelven kiállított okirat - ha az ügyfajtára vonatkozó jogszabály másként nem rendelkezik - csak hiteles magyar fordítással ellátva fogadható el. A nem magyar nyelven kiállított irat - ha az ügyfajtára vonatkozó jogszabály másként nem rendelkezik - csak hiteles magyar fordítással ellátva fogadható el, de az aránytalanul nehezen beszerezhető irat helyett az ügyfél a bizonyítani kívánt tényről nyilatkozatot tehet.

Az eljárás irataiba való betekintés vonatkozásában a Ket
Az eljárás irataiba való betekintés vonatkozásában a Ket. differenciált szabályozást tartalmaz az ügyfél és más személyek iratbetekintési jogát illetően. Az ügyfél az eljárás bármely szakaszában betekinthet az eljárás során keletkezett iratba. Ez a jog akkor is megilleti az ügyfelet, ha korábban nem vett részt az eljárásban. Az eljárás egyéb résztvevője a rá vonatkozó iratokat tekintheti meg. Harmadik személy akkor tekinthet be a személyes adatot vagy védett adatot tartalmazó iratba, ha igazolja, hogy – az adat megismerése joga érvényesítéséhez, – jogszabályon vagy hatósági határozaton alapuló kötelezettsége teljesítéséhez szükséges, – valamint ha a védett adat megismerésének törvényi feltételei fennállnak. Nem lehet betekinteni: a döntés tervezetébe, az olyan iratba, amelyből következtetés vonható le annak a személynek a kilétére, akire vonatkozóan a hatóság a természetes személyazonosító adatok és a lakcím zárt kezelését rendelte el, betekintési vagy megismerési engedély hiányában az államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó iratba, az egyéb védett adatot tartalmazó iratba, ha azt az érintett adat védelmét szabályozó törvény kizárja, vagy ha a védett adat megismerésének hiánya nem akadályozza az iratbetekintésre jogosult személyt törvényben biztosított jogai gyakorlásában.

Tanúként nem hallgatható meg
A tanú és a hatósági tanú A tanú valamilyen olyan tényről, körülményről tud nyilatkozni, amelyet a múltban észlelt. A tanút a tanúvallomás tételével összefüggésben különböző kötelezettségek terhelik a közigazgatási eljárás során, így különösen: megjelenési, vallomástételi, igazmondási kötelezettség. Tanúvallomást sem tehet mindenki, a vallomástételnek vannak ugyanis ún. abszolút (ez esetben a tanú nem hallgatható meg) és relatív (ez esetben a tanú megtagadhatja a tanúvallomást) akadályai. (Speciális szabályok vonatkoznak a cselekvőképtelen és a korlátozottan cselekvőképes személyekre). Tanúként nem hallgatható meg a) az, akitől nem várható bizonyítékként értékelhető vallomás, b) védett adatnak minősülő tényről az, aki nem kapott felmentést a titoktartás alól az arra jogosított szervtől vagy személytől. A tanúvallomás megtagadható, ha a) a tanú az ügyfelek valamelyikének hozzátartozója, b) a tanú vallomásával saját magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, vagy c) a tanú médiatartalom-szolgáltató, vagy vele munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy, és a tanúvallomásával a számára a médiatartalom-szolgáltatói tevékenységgel összefüggésben információt átadó személy kilétét felfedné.

A tanú meghallgatásának legfontosabb szabályai:
A meghallgatás kezdetén meg kell állapítani a tanú személyazonosságát. A tanúnak nyilatkoznia kell arról, hogy az ügyfelekkel milyen viszonyban van, nem elfogult-e. A tanút figyelmeztetni kell jogaira, kötelességeire és a hamis tanúzás jogkövetkezményeire. A még meg nem hallgatott tanú nem lehet jelen az ügyfél, más tanú és a szakértő meghallgatásakor. Ha a tanú meghallgatása nélkül vagy a meghallgatását követően írásban is tehet vallomást. A hatósági tanú intézménye a tanú egy másik módozata, melyet a hatóság a biztosítási intézkedés alkalmazása során, szemlénél, lefoglalásnál, hatósági ellenőrzésnél vehet igénybe. Ez azt jelenti, hogy a hatósági tanú, a „rendes” tanúval ellentétben nem valamilyen múltban észlelt tényről, körülményről tesz tanúvallomást, hanem tulajdonképpen a hatóság által foganatosított eljárási cselekmény során tanúskodik, kvázi egy igazoló szerepét tölti be.

A szemle: A szemle egy bizonyítási módszer, amelynek célja, hogy a hatóság, illetőleg a szakértő valamely lényeges körülmény megállapítása vagy felderítése érdekében tárgyi bizonyítékot (szemletárgyat), tényt, cselekvést közvetlenül megvizsgáljon, vagy megfigyeljen. A szemle fajtái: szemletárgy bemutatása, helyszíni szemle, személy megtekintése, személy megfigyelése.

A szemle legfontosabb szabályai:
Szemlét a hatóság ügyintézője, a hatóság által kirendelt szakértő, illetve jogszabály alapján erre felhatalmazott más személy végezhet, aki jogosultságát a szemle során köteles igazolni. A szemletárgy birtokosát a szemléről előzetesen értesíteni kell. A szemlén az ügyfél jelen lehet, kivéve, ha a szemletárgy birtokosa természetes személyazonosító adatainak és lakcímének zárt kezelését rendelték el. Szemlét a megfigyelni kívánt tevékenység folytatása idején, nem székhelyként bejelentett magánlakásban pedig munkanapon 8 és 20 óra között lehet végezni. A szemlét úgy kell végezni, hogy az a szemletárgy birtokosának munkáját, a rendeltetésszerű tevékenységet lehetőleg ne akadályozza. Életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet veszélye miatt, továbbá közrendvédelmi, közbiztonsági, illetve törvényben meghatározott más fontos okból a szemle haladéktalanul megtartható. A szemle során a szemlét végző személy a hatásköre gyakorlásának keretei között a megfigyelni kívánt területre, építménybe és egyéb létesítménybe beléphet, ott a szemle tárgyával összefüggő bármely iratot, tárgyat vagy munkafolyamatot megvizsgálhat, a szemletárgy birtokosától és a szemle helyszínén tartózkodó bármely más személytől felvilágosítást kérhet, a helyszínről, a szemletárgyról, folyamatokról fényképet vagy kép- és hangfelvételt készíthet, mintavételt eszközölhet, továbbá egyéb bizonyítást folytathat le.

A szakértő: Szakértőt kell meghallgatni vagy szakértői véleményt kell kérni, ha az eljáró hatóság nem rendelkezik megfelelő szakértelemmel, és az ügyben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához különleges szakértelem szükséges, vagy jogszabály írja elő a szakértő igénybevételét. Ha jogszabály meghatározott szakértő igénybevételét írja elő, úgy ezt a szervezetet, intézményt, testületet vagy személyt kell szakértőként kirendelni. A hatóság egyéb esetben az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló törvény szerint igazságügyi szakértői tevékenység végzésére jogosult szakértőt rendelhet ki. Az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló törvényben meghatározott kivételekkel a kirendelt szakértő a hatóság kirendelése alapján köteles eljárni. A szakértő személyére az ügyfél is tehet javaslatot. Szakértőként nem járhat el az, akivel szemben az ügyintézőre vonatkozó kizárási ok áll fenn, aki tanúként nem hallgatható meg, vagy aki a tanúvallomást megtagadhatja. A hatóság a szakértővel közli mindazokat az adatokat, amelyekre feladatának teljesítéséhez szüksége van. Ha a szakvélemény nem egyértelmű, hiányos, önmagával vagy más szakértő véleményével, illetve a bizonyított tényekkel ellentétben állónak látszik, vagy helyességéhez egyébként nyomatékos kétség fér, a szakértő köteles a hatóság felhívására a szükséges felvilágosítást megadni.

3. A bizonyításhoz kapcsolódó egyéb eljárási szabályok
Az olyan közigazgatási eljárásokban, amelyek során a hatóság ellenérdekű felek vitáját dönti el, többnyire tárgyalás tartására is sor kerül. Ha jogszabály elrendeli vagy ha a hatóság tárgyalást tart, a tárgyaláson a hatóságnak a döntés előtt mindig meg kell kísérelnie egyezség létrehozását az ellenérdekű ügyfelek között A tárgyalás mellett lehetőség van ún. közmeghallgatás tartására is. Erre akkor kerülhet sor, ha azt jogszabály előírja, ha az eljárásban több, mint ötven ügyfél vagy több, mint öt civil szervezet vesz részt, vagy ha a hatóság a nyilvánosság véleményének megismerése érdekében ezt szükségesnek tartja. Amennyiben a hatóság az eljárás megindításáról nem értesítette az ügyfelet, és az ügyben bizonyítási eljárást folytatott le, annak befejezésétől számított nyolc napon belül értesíti az ügyfelet, hogy az megismerhesse a bizonyítékokat, azokra nyolc napon belül észrevételt tehessen, élni tudjon nyilatkozattételi jogával, és további bizonyításra irányuló indítványt terjeszthessen elő (ez a bizonyítékok ügyféllel való ismertetése). Ha az ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője rosszhiszeműen jár el, zavarja az eljárás lebonyolítását, a hatóság eljárási bírsággal sújthatja.

– KAB képzés, II. modul – VIII. rész A hatóság döntései Dr. Boros Anita PhD. egyetemi docens Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Kar

1. A hatósági döntések fajtái
A hatóság az ügy érdemében határozatot hoz, az eljárás során felmerült minden más kérdésben végzést bocsát ki. A hatósági határozat az alapeljárást lezáró érdemi döntés ebben a döntésben a hatóság valamilyen jogot, vagy kötelezettséget állapít meg, adatot, tényt vagy jogosultságot igazol, vagy éppen hatósági nyilvántartásba vétel vagy onnan való törlés útján keletkeztet vagy szüntet meg valamilyen jogot. A döntést mindig külön okiratban kell megszövegezni, jegyzőkönyvbe kell foglalni, vagy az ügyiratra kell feljegyezni. A döntés csak olyan védett adatot tartalmazhat, amelyet az iratbetekintés szabályai szerint megismerhet az, akivel a döntést közlik. A határozat és a végzés felépítését tekintve négy nagy részből áll: Bevezető rész, Rendelkező rész, Indokolási rész, Záró rész. A részek tartalmi elemeit a Ket. pontosan meghatározza.

Arra is lehetőség van, hogy a hatóság ún
Arra is lehetőség van, hogy a hatóság ún. egyszerűsített döntést hozzon: Indokolást és jogorvoslatról való tájékoztatást nem tartalmazó egyszerűsített döntés hozható, ha a) a hatóság a kérelemnek teljes egészében helyt ad, és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél, vagy a döntés az ellenérdekű ügyfél jogát vagy jogos érdekét nem érinti, vagy b) az kizárólag valamely eljárási cselekmény időpontját határozza meg. Az egyezséget jóváhagyó egyszerűsített döntésből mellőzhető az indokolás. Az indokolás emellett mellőzhető akkor is, ha az késleltetné a döntés meghozatalát és a késedelem életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet kialakulásához vezethet. Ebben az esetben a döntés meghozatalától számított tíz napon belül meg kell küldeni az indokolást az ügyfél részére. A jogorvoslat igénybevételének határidejét az indokolás kézbesítésének napjától kell számítani.

Speciális döntési formák:
1. A hatóság hallgatása útján létrejött döntés: Törvény vagy kormányrendelet eltérő rendelkezése hiányában, ha az ügyfél kérelme jog megszerzésére irányul és ellenérdekű ügyfél az első fokú eljárásban nem vett részt, a) az ügyfelet megilleti a kérelmezett jog gyakorlása, ha a hatóság az előírt határidőben nem hoz döntést, b) a szakhatóság hozzájárulását megadottnak kell tekinteni, ha a szakhatóság az előírt határidőn belül nem ad ki állásfoglalást. Ilyenkor a megszerzett jogot rá kell vezetni a kérelemre, továbbá - kérelemre - annak az ügyfél birtokában levő másolati példányára, vagy a hatóságnál levő példányról az ügyfél részére másolatot kell kiadni. Emellett a hatóság mellőzi a határozathozatalt, ha az eljárás a jogszabályban meghatározott jogosultak pénzbeli ellátásának mérlegelés nélkül a jogszabályban meghatározott mértékre történő emelésére irányul, továbbá ha jogszabályban biztosított jogosultság gyakorlásának kizárólag az ügyfél erre irányuló kérelmének benyújtása a feltétele. A hatóság az ügyfél kérelmére igazolja, hogy az ügyfél a kérelem benyújtásától a jogszabályban biztosított jogát jogszerűen gyakorolja.

2. Az egyezség jóváhagyása:
Ha a hatósági eljárás során lefolytatott egyezségi kísérlet eredményre vezet, a hatóság határozatba foglalja és jóváhagyja az egyezséget, feltéve, hogy az megfelel a jogszabályokban foglalt feltételeknek, nem sérti a közérdeket, mások jogát vagy jogos érdekét, valamint kiterjed a teljesítési határidőre és az eljárási költség viselésére. 3. A hatósági szerződés: Ha jogszabály lehetővé teszi, az elsőfokú hatóság a hatáskörébe tartozó ügynek a közérdek és az ügyfél szempontjából is előnyös rendezése érdekében határozathozatal helyett az ügyféllel hatósági szerződést köthet. Hatósági szerződés csak írásban köthető. Ha a hatósági ügyben szakhatósági állásfoglalást kell beszerezni, a szerződés csak a szakhatóság hozzájárulása esetén és a szakhatósági állásfoglalásban meghatározott előírásoknak és feltételeknek a szerződésbe történő foglalásával köthető meg + Ha a szerződés harmadik személy jogát vagy jogos érdekét érinti, a szerződés megkötése előtt be kell szerezni az érintett írásos hozzájárulását.

A szerződés módosítása: Az ügy szempontjából jelentős új tény felmerülése, továbbá a szerződéskötéskor fennálló körülmények lényeges megváltozása esetén a szerződés módosítását bármelyik fél kezdeményezheti. A szerződésszegés szabályai: Ha az ügyfél a szerződésben foglaltakat megszegi, a hatóság a hatósági ellenőrzés során feltárt tények, a szerződésszegés súlya, a szerződéssel érintett társadalmi, gazdasági és jogviszonyok jellege, valamint a szerződés alapját képező közérdek hatékony érvényesülése szempontjából, továbbá az addigi teljesítések figyelembevételével mérlegeli, hogy hivatalból megindítja eljárását, intézkedik a végrehajtás megindítása iránt, vagy a hatósági szerződés módosítását kezdeményezi. Amennyiben viszont a hatósági szerződésben foglaltakat a hatóság nem teljesíti, az ügyfél a teljesítésre irányuló felhívás eredménytelensége esetén - a szerződésszegés tudomására jutásától számított harminc napon belül - a közigazgatási ügyekben eljáró bírósághoz fordulhat. Egyebekben a hatósági szerződésre a Ket.-ben nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyvnek a szerződésekre vonatkozó általános szabályait kell megfelelően alkalmazni.

4. A hatósági bizonyítvány
A hatóság a jogszabályban meghatározott esetekben, valamint az egyébként hatáskörébe tartozó eljáráshoz kapcsolódóan az ügyfél kérelmére tény, állapot vagy egyéb adat igazolására hatósági bizonyítványt ad ki. Ha jogszabály másként nem rendelkezik, a hatósági bizonyítványt a kérelem előterjesztésétől számított tíz napon belül kell kiadni, illetve az ügyfél által benyújtott iratot záradékkal ellátni. A hatósági bizonyítvány tartalmát - az ellenkező bizonyításáig - mindenki köteles elfogadni. 5. A hatósági igazolvány A hatóság - jogszabályban meghatározott esetben és adattartalommal - az ügyfél adatainak vagy jogainak rendszeres igazolására hatósági igazolványt ad ki. A hatósági igazolványt a bejegyzett adatok és jogok igazolására - az ellenkező bizonyításáig - mindenki köteles elfogadni, ezekre nézve az ügyfél más bizonyításra nem kötelezhető.

2. A hatósági döntések jogereje
Alaki jogerő: a döntés államigazgatási úton, azaz fellebbezéssel már nem támadható meg. A hatóság első fokú döntése jogerőssé válik, ha a) ellene nem fellebbeztek, és a fellebbezési határidő letelt, b) a fellebbezésről lemondtak vagy a fellebbezést visszavonták, c) a fellebbezésnek - ideértve a végzések elleni önálló fellebbezést - nincs helye (ilyenkor az első fokú döntés, valamint a másodfokú döntés a közléssel válik jogerőssé), vagy d) a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság az elsőfokú hatóság döntését helybenhagyta (ilyenkor az első fokú döntés a másodfokú döntés közlésével válik jogerőssé). A fellebbezésről lemondás vagy a fellebbezés visszavonása esetén jogerőre emelkedik a döntés a) az első fokú döntés közlésekor, ha az ügyfél a kérelem teljesítése esetére már a döntés közlése előtt lemondott a fellebbezésről, és az ügyben nincs ellenérdekű ügyfél, b) az utolsóként kézhez kapott lemondás vagy visszavonás hatósághoz való megérkezésének napján, ha a fellebbezési határidő tartama alatt valamennyi fellebbezésre jogosult lemond a fellebbezésről vagy visszavonja fellebbezését.

Anyagi jogerő: a döntés már bíróság által sem változtatható meg. Részjogerő: amennyiben nem a teljes döntés, hanem annak csak egy része emelkedik jogerőre. Az első fokú döntés fellebbezéssel nem érintett rendelkezései jogerőssé válnak, ha a) csak az eljárás egyéb résztvevője fellebbezett a döntés rá vonatkozó rendelkezése ellen, b) jogszabály így rendelkezik arra tekintettel, hogy kizárólag a döntés egyes rendelkezései ellen nyújtottak be fellebbezést, és az ügy jellegéből adódóan a fellebbezés elbírálása nem hat ki a fellebbezéssel meg nem támadott rendelkezésekre.

3. A döntés kijavítása és kiegészítése
A hatóság döntése is szenvedhet különböző hibákban, melyek különbözőek lehetnek, ezért orvoslásuk is különbözőképpen történhet. Kijavításnak akkor van helye, ha a döntésben név-, szám- vagy más elírás, illetve számítási hiba van. Ha döntésből jogszabály által előírt kötelező tartalmi elem hiányzik, vagy az ügy érdeméhez tartozó kérdésben nem született döntés, a hatóság a döntést kiegészíti. A kiegészítést a hatóság önálló kiegészítő döntéssel és – lehetőség szerint – e ténynek a döntés eredeti példányára és kiadmányaira történő feljegyzésével vagy a hiányos döntés bevonása mellett az eredeti döntést és a kiegészítő döntést egységes döntésbe foglalva a döntés kicserélésével teljesíti.

– KAB képzés, II. modul – IX. rész A döntés közlése és nyilvános közzététele Dr. Boros Anita PhD. egyetemi docens Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Kar

A közigazgatási hatósági döntést mindig közölni kell azzal, akire nézve az valamilyen jogot vagy kötelezettséget állapít meg, illetve azokkal a szervekkel, amelyek tájékoztatását a Ket. előírja. A döntés közlése azért is fontos, mert az érintett csak abban az esetben tud élni a jogorvoslati jogával, ha a döntés tartalmát megismerheti. Másrészt a döntés közlése a döntés érvényességi kelléke is egyben, hiszen a döntés csak abban az esetben tudja kiváltani a hozzá fűzött joghatást, ha azt közölték. A címzettek tekintetében a Ket. különbséget tesz a határozat és a végzés közlése között: A határozatot közölni kell az ügyféllel, azzal, akire nézve az jogot vagy kötelezettséget állapít meg, az ügyben eljárt szakhatósággal, a jogszabályban meghatározott más hatósággal vagy állami szervvel. Ezzel szemben a végzést azzal kell közölni akire nézve rendelkezést tartalmaz, akinek a jogát vagy jogos érdekét érinti, a jogszabályban meghatározott más szervvel vagy személlyel.

A hatósági döntés közlésének szabályai:
A hatóság a döntést írásbeli kapcsolattartás esetén hivatalos iratként vagy írásbelinek nem minősülő elektronikus úton kézbesíti. Kivételesen lehetséges a döntés telefax útján történő közlése is, azonban ezen az úton nem közölhető a határozat és az önállóan fellebbezhető végzés, kivéve, ha a döntés közlésére jogosult személy vagy szerv ezt előzetesen kérte vagy ehhez hozzájárult. Ha jogszabály nem zárja ki, a döntés szóban is közölhető: ilyen esetben a közlés tényét fel kell jegyezni az iratra, és azt alá kell íratni. Amennyiben a jogosult azt kéri, a döntést 10 napon belül írásban meg kell küldeni a számára. A döntés abban az esetben közölhető elektronikus úton, ha a címzett személy a döntés átvételét 5 napon belül nem igazolja vissza, a hatóság másik írásbeli formában közli vele a döntést. Meghatározott feltételek fennállta esetén hirdetményi úton történő közlésnek van helye. Nyilvános közzététellel alkalmazása során a hatóság közzéteheti a jogerős vagy fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatóvá nyilvánított, a Ket.-ben meghatározott típusú határozatokat.

Kézbesítési meghatalmazott útján történő kézbesítésnek akkor van helye, amennyiben az ügyfél magyarországi lakcímmel vagy székhellyel nem rendelkezik, képviselőt nem nevezett meg, és elektronikus kapcsolattartásnak nincs helye. A kézbesítési meghatalmazott feladata, hogy az eljárásban keletkezett, az ügyféllel közlendő döntéseket és iratokat átvegye, és azokat az ügyfél részére továbbítsa; e tevékenységéért az ügyféllel szemben a polgári jog szabályai szerint felel. Ha hirdetményi kézbesítésnek lenne helye, és a döntés az ügyfél számára kötelezettséget állapít meg, vagy alapvető jogát vonja el vagy korlátozza, a döntés közlésének megkísérlése érdekében a hatóság kézbesítési ügygondnokot rendelhet ki. A kézbesítési ügygondnok gondoskodik az ügyfél tartózkodási helyének megállapításáról és a döntés kézbesítéséről. A döntés közlésének napja az a nap, amelyen azt írásban vagy szóban közölték, vagy átadták. A hirdetmény útján közölt döntést a hirdetmény kifüggesztését követő 15. napon kell közöltnek tekinteni. Kézbesítési vélelem és megdöntésének fogalma, szabályai

– KAB képzés, II. modul – X. rész Jogorvoslat és döntés-felülvizsgálat a közigazgatási hatósági eljárásban Dr. Boros Anita PhD. egyetemi docens Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Kar

Az Alaptörvény XXVIII. cikkének (7) bekezdése szerint:
„Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.” A közigazgatási döntésekkel összefüggő jogorvoslatok: Kérelemre induló jogorvoslatok a fellebbezési eljárás, a bírósági felülvizsgálat, az újrafelvételi eljárás, az Alkotmánybíróság határozata alapján indítható eljárás. Hivatalból induló döntés felülvizsgálati módok a döntést hozó hatóság saját hatáskörében indított eljárása (a döntés módosítása vagy visszavonása), a felügyeleti eljárás, az ügyészi felhívás.

1. A kérelemre induló jogorvoslati eljárások
Ún. rendes jogorvoslatok: a közigazgatási szervezetrendszeren belül maradnak, vagyis a jogorvoslati kérelem elbírálása vagy a döntés-felülvizsgálat lefolytatása közigazgatáson belül marad, és nem kerül ki onnan, nem kerül például a bíróság elé. Ebbe a csoportba sorolható a kérelemre induló eljárások tekintetében a fellebbezés, illetve az újrafelvételi eljárás, a hivatalból induló jogorvoslatok esetében pedig a felügyeleti eljárás, valamint a döntés módosítása és visszavonása. Rendkívüli jogorvoslati eljárások: ezek során a kérelem kikerül a közigazgatási hatósági fórumrendszerből és valamilyen más hatalmi ághoz vagy éppen egyikhez sem tartozó szerv lesz jogosult azt elbírálni. Ebbe a körbe sorolandó az Alkotmánybíróság határozata alapján indítható eljárás, a bírósági felülvizsgálat, valamint az ügyészi felhívás.

A fellebbezés: Jogcíme: fő szabályként fellebbezni bármilyen okból lehet, nem szükséges konkrét jogszabálysértés megjelölése, kivéve, ha törvény indokolási kötelezettséget ír elő. Jogosultja: az ügyfél az első fokú határozat ellen az ügyfajták túlnyomó részében fellebbezhet, ugyanakkor az eljárás egyéb résztvevője saját jogán önálló fellebbezéssel csak az első fokú határozat rá vonatkozó rendelkezése, illetve a rá vonatkozó első fokú végzés ellen élhet A megtámadható döntéstípusok: néhány kivételtől eltekintve a végzések ellen nincs helye önálló fellebbezésnek Határideje: a döntés közlésétől számított tizenöt napon belül lehet előterjeszteni, de a fellebbezésre jogosult a fellebbezési határidőn belül a fellebbezési jogáról írásban, illetve szóban lemondhat Előterjesztésének helye: a fellebbezési kérelmet annál a hatóságnál kell előterjeszteni, amely a megtámadott döntést hozta Hatása a végrehajtásra: amennyiben az arra jogosult fellebbezéssel él, fellebbezéssel megtámadott határozatban foglalt jogok nem gyakorolhatók, és a fellebbezésnek a határozat végrehajtására halasztó hatálya van (ez alól vannak kivételek).

A fellebbezési kérelem vizsgálata: I
A fellebbezési kérelem vizsgálata: I. fokon marad vagy továbbításra kerül II. fokra Amennyiben a fellebbezési kérelem megérkezik a felettes szervhez, kezdetét veszi a másod fokú eljárás. A másod fokú hatósági eljárás során a másodfokú döntést hozó hatóság a sérelmezett döntést, valamint az azt megelőző eljárást megvizsgálja. Miután megvizsgálta az első fokú döntést és az alapeljárást, különbözőképp dönthet: az eredeti első fokú döntést helybenhagyja, megváltoztatja vagy megsemmisíti, a jogszabályban meghatározott esetben a mérlegelési jogkörben hozott első fokú döntésben meghatározott kötelezettségnél súlyosabb kötelezettséget nem állapíthat meg, ha a másodfokú döntés meghozatalához nincs elég adat, az első fokú döntés meghozatalát követően új tény merül fel, egyébként a tényállás további tisztázása szükséges, a döntés megsemmisítése mellett az ügyben első fokú döntést hozó hatóságot végzésben új eljárásra utasíthatja, vagy a kiegészítő bizonyítási eljárás lefolytatását maga végzi el, és ennek alapján dönt, ha megállapítja, hogy az eljárásba további ügyfél bevonása szükséges, az első fokú döntést végzésben megsemmisíti, és az ügyben első fokú döntést hozó hatóságot új eljárásra utasítja.

A bírósági felülvizsgálat:
a keresetlevelet jogszabálysértésre hivatkozással a felülvizsgálni kért határozat közlésétől számított 30 napon belül kell benyújtani vagy ajánlott küldeményként postára adni a keresetlevél benyújtásának a végrehajtásra nincs halasztó hatálya, a felperes azonban a keresetlevélben a végrehajtás felfüggesztését kérheti a keresetet az ellen a közigazgatási szerv ellen kell indítani, amelyik a felülvizsgálni kért határozatot hozta a közigazgatási perek a közigazgatási és munkaügyi bíróságok hatáskörébe tartoznak a bíróság a pert fő szabály szerint tárgyaláson kívül bírálja el, a felek bármelyikének kérelmére azonban tárgyalást tart Kereseti kötöttség érvényesülése, a bíróság ítélete ellen fellebbezésnek fő szabály szerint nincs helye nemperes eljárások

Az újrafelvételi eljárás:
amennyiben a határozat jogerőre emelkedését követően az ügyfél tudomására olyan lényeges tény, adat vagy bizonyíték jut, amely a határozat meghozatala előtt már megvolt, és ha ismert lett volna a tényállás tisztázása során, akkor az ügyfélre nézve kedvezőbb döntés születhetett volna, az ügyfél kezdeményezheti az eljárás ismételt lefolytatását, vagyis újrafelvételét az újrafelvételi kérelmet az elsőfokú hatóság bírálja el az újrafelvételi eljárásban a hatóság a jogerős határozatot módosíthatja, visszavonhatja, vagy az utóbb ismertté vált tényállásnak megfelelő új döntést hozhat Az Alkotmánybíróság határozata alapján indítható eljárás: az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Az Alkotmánybíróságról szóló törvény szerint alkotmányjogi panasz terjeszthető elő. Ad a.) Ha az ügyfelek között létrejött egyezséget jóváhagyó határozat meghozatala során alkalmazott alaptörvény-ellenes jogszabály, illetve jogszabályi rendelkezés ellen az ügyfél alkotmányjogi panaszt nyújt be, és ez alapján az Alkotmánybíróság a jogszabályt, illetve jogszabályi rendelkezést megsemmisíti, ha az Alkotmánybíróság nem mondja ki a megsemmisített jogszabálynak vagy jogszabályi rendelkezésnek az Alkotmánybíróság eljárására okot adó ügyben való alkalmazhatóságát, az ügyfél az alkotmánybírósági határozat kézbesítésétől számított harminc napon belül kérelmet nyújthat be az egyezséget jóváhagyó hatósághoz a határozat módosítása, illetve visszavonása iránt. Ad b) Ha az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz alapján csak valamely jogszabályi rendelkezés lehetséges értelmezését nyilvánítja alaptörvény-ellenessé

2. A hivatalból induló döntés-felülvizsgálati módok
A döntés módosítása vagy visszavonása: olyan esetben, ha a hatóság döntése jogszabálysértő, és a jogszabálysértést a hatóság maga észleli, azonban a döntés már közlésre került, lehetséges a döntés saját hatáskörben történő módosítása, visszavonása fellebbezés esetén, amennyiben a hatóság megállapítja, hogy döntése jogszabályt sért, és döntését a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság, a felügyeleti szerv vagy a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság még nem bírálta el, a döntését módosítja vagy visszavonja a döntés módosításának, visszavonásának azonban vannak bizonyos korlátai A felügyeleti eljárás: a felügyeleti szerv jogosult hivatalból megvizsgálni az ügyben eljáró hatóság eljárását, illetve döntését, és ennek alapján megteszi a szükséges intézkedést a jogszabálysértő mulasztás felszámolására, illetve gyakorolja a felügyeleti jogkört

Az ügyészi fellépés: A semmisség:
az ügyész közérdekű feladat- és hatásköreit a törvénysértés kiküszöbölése érdekében elsősorban bírósági peres és nemperes eljárások megindításával (perindítási jog), valamint hatósági eljárások kezdeményezésével és jogorvoslat előterjesztésével gyakorolja az ügyészi eszközöknek, intézkedéseknek az ügyészségről szóló évi CLXIII. törvény különböző típusait ismeri: a jelzés, illetve a felhívás formáját a felhívás eredménytelensége esetén az ügyész az alapügyben hozott jogerős döntést megtámadhatja bíróság előtt A semmisség: a döntés megsemmisítésére abban az esetben kerülhet sor, amennyiben a közigazgatási hatóság döntése olyan súlyos hibában szenved, amely már nem orvosolható a Ket. taxatíve felsorolja az ún. semmisségi okokat, amelyek fennállása esetén a döntést meg kell semmisíteni

– KAB képzés, II. modul – XI. rész A végrehajtás Dr. Boros Anita PhD. egyetemi docens Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Kar

1. A végrehajtás fogalma és előfeltételei
A hatósági eljárás harmadik nagy szakasza a végrehajtási eljárás szakasza. A hatóság legfontosabb feladata a jogszerű állapot biztosítása, így amennyiben az ügyfél a hatóság által előírtakat nem teljesíti, a hatóság a közigazgatási jog egyik legfontosabb eszközéhez, a kényszerhez fordul, annak érdekében, hogy a döntésében foglaltak ténylegesen érvényre jussanak, és ezzel megkezdődik a harmadik nagy eljárási szakasz, a végrehajtás. A végrehajtás előfeltételei: az önkéntes teljesítés hiánya, a jogerős (kötelezettséget megállapító) döntés, az igény el nem évülése (az elévülés azt az időpontot jelenti, ameddig a döntésben foglaltak állami úton még kikényszeríthetők).

2. A végrehajtás megindítása és foganatosítása
Az elsőfokú hatóság hivatalból indult eljárásban hivatalból, kérelemre indult eljárásban az ügyfél kérelmére vizsgálja, illetve vizsgálhatja a végrehajtható döntésben elrendelt kötelezettség teljesítését. Ha a teljesítés a rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg, szükség esetén a hatóság a teljesítési határidő leteltét, kérelemre indult eljárásban az ellenőrzés iránti kérelem beérkezését követő nyolc napon belül hatósági ellenőrzést tart. Az elsőfokú hatóság megindítja a végrehajtást, ha megállapította, hogy a végrehajtható döntésben elrendelt kötelezettség teljesítése határidőre nem vagy csak részben, vagy nem az előírásoknak megfelelően történt. Ha az elsőfokú hatóság foganatosítja a végrehajtást, a végrehajtás megindításáról nem kell külön végzést hozni, hanem a foganatosítást az önkéntes teljesítés elmaradásának megállapításától számított nyolc napon belül meg kell kezdeni. Ha a végrehajtást nem az elsőfokú hatóság foganatosítja, a végrehajtás megindításáról az elsőfokú hatóság - a rendelkezésére álló adatok vagy a hatósági ellenőrzés eredménye alapján - végzést hoz, amelyet közöl a végrehajtást foganatosító szervvel is. Ilyen esetben a végrehajtás a végrehajtást foganatosító szervvel való közlést követő napon indul meg.

A végrehajtás a végrehajtás alapját képező kötelezettségre figyelemmel, különbözőképpen történhet, ezért a Ket. különböző végrehajtási módo(zato)kat határoz meg: a pénzfizetési kötelezettség végrehajtásának, meghatározott cselekmény végrehajtásának, külföldi határozat végrehajtásának és a magyar közigazgatási hatóság döntésének külföldön történő végrehajtásának szabályait. A végrehajtás módjáról a végrehajtást foganatosító szerv dönt.

3. A végrehajtási módok Pénzfizetési kötelezettség végrehajtása:
A bankszámlán kezelt összeg végrehajtása és a munkabérből való letiltás szabályai. A kielégítési sorrend. A késedelmi pótlék. Közérdekű munka. Az ingóvégrehajtás szabályai a Ket. és a Vht. alapján. Az ingatlan végrehajtás szabályai a Ket. és a Vht. alapján. Meghatározott cselekmény végrehajtása: a teljesítés elmaradása esetén a végrehajtást foganatosító szerv a meghatározott cselekményt a kötelezett költségére és veszélyére elvégeztetheti, feljogosíthatja a jogosultat, hogy a meghatározott cselekményt a kötelezett költségére és veszélyére elvégezze vagy mással elvégeztesse, a jogosult kérelmére a kötelezettet a szolgáltatás pénzegyenértékének megfizetésére kötelezheti, ha a teljesítés elmaradása a kötelezettnek felróható, a kötelezettel szemben vagyoni helyzete és jövedelmi viszonyai vizsgálata nélkül eljárási bírságot szabhat ki, a rendőrség közreműködésével kényszerítheti ki a meghatározott cselekményt.

Külföldi döntés hazai és hazai döntés külföldi végrehajtása:
Olyan eset is előfordulhat, hogy külföldi hatóság határozatát kell Magyarországon végrehajtani, vagy éppen a hazai, magyar hatóság döntésének külföldön történő végrehajtására kerül sor a külföldi határozat hazai végrehajtása a határozatot kibocsátó vagy a külföldi jog szerint a végrehajtásra hatáskörrel rendelkező hatóság megkeresése (jogsegélykérelme) alapján rendelhető el; a magyar hatóság döntésének külföldön történő végrehajtására az Európai Unió általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó kötelező jogi aktusa, törvény vagy kormányrendelet rendelkezése vagy viszonosság alapján kerülhet sor.

4. A végrehajtási eljárás során vizsgálandó és foganatosítandó eljárási cselekmények
Biztosítási intézkedés Ha az eljárás tárgyát képező kötelezettség későbbi teljesítése veszélyben van, a teljesítési határidő lejárta előtt, az erre okot adó körülmény felmerülésétől számított öt napon belül biztosítási intézkedésként pénzkövetelés biztosítása vagy meghatározott dolog zárlata rendelhető el. A biztosítási intézkedést az elsőfokú hatóság rendeli el, és a végrehajtást foganatosító szerv hajtja végre. A végrehajtás felfüggesztése és megszüntetése A végrehajtási eljárásban az eljárás felfüggesztésére vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni a Ket. végrehajtási fejezetében foglalt eltérésekkel (itt további speciális felfüggesztési okok találhatók). A felfüggesztés speciális okait a Ket. taxatíve meghatározza. Emellett a végrehajtást megindító hatóság a kötelezett kérelmére kivételesen akkor függesztheti fel a végrehajtást, ha a kötelezett a felfüggesztésre okot adó, méltányolható körülményt igazolta, és a kötelezettet a végrehajtási eljárás során korábban nem sújtották eljárási bírsággal. A felfüggesztés alatt a végrehajtható döntésben foglaltak végrehajtása szünetel, a felfüggesztésig foganatosított végrehajtási cselekmények azonban hatályosak maradnak. A végrehajtást megindító hatóság dönt a végrehajtás folytatásáról, ha a felfüggesztésre okot adó körülmény megszűnt. A Ket.-ben meghatározott esetekben végrehajtást megindító hatóság a végrehajtást megszünteti.

5. Jogorvoslat a végrehajtási eljárásban
Ebben a szakaszban (igen szűk körű) fellebbezésnek és végrehajtási kifogásnak van helye. Fellebbezés: Ha a Ket. a hatóság valamely első fokú döntése ellen önállóan lehetővé teszi a fellebbezést, a végrehajtást megindító hatóságnak a végrehajtási eljárásban hozott döntése ellen is van helye fellebbezésnek. Végrehajtási kifogás: A kötelezett, a jogosult, továbbá az, akinek jogát vagy jogos érdekét a végrehajtás sérti, a végrehajtást foganatosító szerv törvénysértő döntése, intézkedése ellen vagy az intézkedés elmulasztása esetén a végrehajtást foganatosító szervnél végrehajtási kifogást terjeszthet elő. A végrehajtási kifogást az intézkedésről való tudomásszerzést vagy az akadály megszűnését követő nyolc napon belül, de legkésőbb az intézkedéstől számított három hónapon belül lehet előterjeszteni. A fellebbezést és a végrehajtási kifogást a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság tizenöt napon belül bírálja el. A végrehajtási kifogást a végrehajtást megindító hatóság döntései elleni fellebbezés elbírálására jogosult hatóság bírálja el, ha a végrehajtást bírósági végrehajtó foganatosítja.

– KAB képzés, II. modul – XII. rész Eljárási költség a közigazgatási hatósági eljárásban Dr. Boros Anita PhD. egyetemi docens Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Kar

Az eljárási költség és annak megelőlegezése, valamint viselése az eljárás során
Általános eljárási költségek: az eljárási illeték, az igazgatási szolgáltatási díj Egyéb eljárási költségek: az ügyfél megjelenésével kapcsolatos költség, az anyanyelv használatával kapcsolatos költség, az iratbetekintési jog gyakorlásával kapcsolatos költség, az ügyfél képviseletében eljáró személy költsége, a tanú és a hatósági tanú költségtérítése, a hatósági közvetítő költsége, továbbá a tevékenységével kapcsolatban indokoltan felmerült kiadás, a szakértői díj, ideértve a szakértő költségtérítését, a fordítási költség a 11. § (2) bekezdésében szabályozott eseten kívül, az ügyfél, valamint az eljárás egyéb résztvevője részéről felmerült levelezési, dokumentumtovábbítási költség, a végrehajtási költség és a végrehajtási költségátalány, az eljárásban közreműködő rendőrségnél felmerült költség, a helyszíni szemlével, valamint a szakértői tevékenységgel jogszerűen okozott kárért járó kártalanítás összege, jogszabályban meghatározott, a fenti pontokba nem tartozó eljárási költség.

Az eljárási illeték Az illetékekről szóló évi XCIII. törvény szerint a közigazgatási hatósági eljárásért az illetéktörvényben megállapított illetéket kell fizetni. Az első fokú közigazgatási hatósági eljárásért – ha az Itv. melléklete másként nem rendelkezik – forint illetéket kell fizetni (ezt hívjuk általános tételű eljárási illetéknek). Az első fokú közigazgatási határozat elleni fellebbezés illetéke - ha az Itv. másként nem rendelkezik, és a fellebbezés tárgyának értéke pénzben megállapítható - a fellebbezéssel érintett vagy vitatott összeg minden megkezdett forintja után 400 forint, de legalább 5000 forint, legfeljebb forint. Ha a fellebbezés tárgyának értéke pénzben nem állapítható meg, a fellebbezés illetéke 5000 forint.

Végzés elleni fellebbezésért 3000 forint illetéket kell fizetni
Végzés elleni fellebbezésért 3000 forint illetéket kell fizetni. Ha a végzés csak a határozat vagy az eljárást megszüntető végzés elleni fellebbezéssel együtt támadható meg, és az ügyfél a végzés felülvizsgálatát is kéri, akkor csak a határozat elleni fellebbezés illetékét kell megfizetni. A végrehajtási kifogás illetéke 5000 forint. A végrehajtási kifogás tárgyában hozott végzés elleni fellebbezés illetéke forint. Az értékhez igazodó közigazgatási hatósági eljárási illeték alapja az eljárás tárgyának az eljárás megindítása időpontjában fennálló értéke. Az eljárás tárgyának, illetőleg az eljárás tárgya értékének megváltozása esetén, ha az eljárásért fizetett illetéknél több jár, a különbözetet meg kell fizetni. A közigazgatási hatósági eljárási illetéket az eljárás kezdeményezésekor az köteles megfizetni, aki az eljárás megindítását kéri. Az egyes közigazgatási hatósági eljárások külön illetéke tekintetében e törvény melléklete eltérően rendelkezhet. II. Az igazgatási szolgáltatási díj Az igazgatási szolgáltatási díjról mindig ágazati jogszabályok rendelkeznek, mint például a kormányablakok eljárásához kapcsolódó igazgatási szolgáltatási díjakról szóló 41/2013. (XII. 31.) KIM rendelet.

III. Az eljárási költség előlegezése
Kérelemre indult eljárásban az egyéb eljárási költséget − ha jogszabály másként nem rendelkezik − a kérelmező ügyfél előlegezi meg. Több azonos érdekű ügyfél esetén az ügyfelek − eltérő megállapodásuk hiányában ̶ egyetemlegesen felelősek az egyéb eljárási költség előlegezéséért. Az ügyfél az előleg összegét letétbe helyezi a hatóságnál. Hivatalból indult vagy folytatott eljárásban az egyéb eljárási költséget a 153. § 3., 6., 10. és 11. pontjában meghatározott, az ügyfél részéről felmerült költség kivételével a hatóság előlegezi. A bizonyítási eljárással járó költségeket mindig a bizonyítást indítványozó fél előlegezi, míg a rendőrség igénybevételével kapcsolatos költséget az igénybevételt kérő hatóság előlegezi meg. Az előlegezésről a hatóság a költségek felmerülésekor dönt, ha azonban már előre valószínűnek mutatkozik, hogy a felmerülő költségek jelentősebb összeget érnek el, vagy más körülmények ezt indokolttá teszik, a hatóság azt is elrendelheti, hogy az ügyfél a költségek fedezésére előreláthatóan szükséges összeget a hatóságnál előzetesen helyezze letétbe.

IV. Az eljárási költség viselése
Ha a hatóság az ügyfelet vagy az eljárás egyéb résztvevőjét marasztalja el valamely eljárási cselekmény költségében, azonnal kötelezi a költségek megfizetésére. Ugyanígy járhat el a hatóság akkor is, ha valamely eljárási cselekmény költségének összege és a viselésére kötelezett személy az ügy eldöntésére tekintet nélkül megállapítható. A kérelemre indult eljárásban az egyéb eljárási költséget ‒ ha jogszabály másként nem rendelkezik ‒ a kérelmező ügyfél viseli. Több azonos érdekű ügyfél esetén az ügyfelek ‒ eltérő megállapodásuk hiányában - egyetemlegesen felelősek az eljárási költség viseléséért. Az ellenérdekű ügyfelek részvételével folyó eljárásban a hatóság ‒ ha egyes költségek tekintetében jogszabály másként nem rendelkezik ‒ az eljárási költségek viselésére kötelezi a kérelem elutasítása esetén a kérelmező ügyfelet, a kérelemnek megfelelő döntés esetén az ellenérdekű ügyfelet, az eljárás megszüntetése esetén azt az ügyfelet, akinek eljárási cselekménye folytán az eljárási költség felmerült. Ha a határozat a kérelemnek részben ad helyt, a hatóság az eljárási költség általa megállapított arányban való viselésére kötelezi a kérelmező ügyfelet, illetve az ellenérdekű ügyfelet. Ha a hatóság az ügyfél részére kötelezettséget állapít meg, a kötelezettség alapjául szolgáló jogszabálysértés bizonyításával összefüggésben felmerült költség viselésére − ha jogszabály másként nem rendelkezik ̶ az ügyfelet kötelezi.

V. Döntés az eljárási költségről
Az eljárási költséget a hatóság összegszerűen határozza meg, és dönt a költség viseléséről, illetve a megelőlegezett költség esetleges visszatérítéséről. VI. A költségmentesség A hatóság annak a természetes személy ügyfélnek, aki kereseti, jövedelmi és vagyoni viszonyai miatt az eljárási költséget vagy egy részét nem képes viselni, jogai érvényesítésének megkönnyítésére költségmentességet engedélyezhet. A költségmentesség az illeték, a díj és az egyéb eljárási költség előlegezése és viselése alóli teljes vagy részleges mentességet jelenti. A költségmentesség a kérelem előterjesztésétől kezdve az eljárás egész tartamára és a végrehajtási eljárásra terjed ki.

Közigazgatási eljárások

Hasonló előadás

Az előadások a következő témára: "Közigazgatási eljárások"— Előadás másolata:

Hasonló előadás

Projectumról

Visszajelzés

Bejelentkezés

A társadalmi hálózaton keresztül belépni:

Közigazgatási eljárások

Hasonló előadás

Az előadások a következő témára: "Közigazgatási eljárások"— Előadás másolata:

Hasonló előadás

Projectumról

Visszajelzés