Bessenyei György (Tiszabercel, 1747 – Pusztakovácsi (ma Bakonszeg), 1811) író, költő, a magyar felvilágosodás egyik meghatározó egyénisége.

A sárospataki kollégium diákja volt. Szabolcs vármegye ajánlására 1765. június 8-tól Mária Terézia frissen felállított magyar testőrségében teljesített bécsi szolgálatot. 1772-ben megjelent a magyar felvilágosodás kezdetének tekintett Ágis tragédiája című műve. 1773-ban betegsége miatt, gárdahadnagyi rangban megvált a testőrségtől, és a protestáns ügyek bécsi képviselője lett. Új hivatala mellett bőségesen volt ideje az irodalomnak szentelnie magát. 1782-ben visszatért a szülőfalujába, majd 1785-ben átvette a Bihar megyei pusztakovácsi örökségét. Itt remete életet élt 1804-ig Végrendeletét 1810. november 27-én írta, mikor már súlyos beteg volt, és 1811. február 25-én bontották azt föl; ekkor már ő nem volt az élők közt. Filozofáló életet élt és csendes napjait mezei gazdálkodással, írás-olvasással töltve, csak kevés emberrel érintkezett; olyannak óhajtotta a temetését is: rokonai temették el egyházi szertartás nélkül, udvari kertjében. Hamvait 1940-ben átszállították Nyíregyházára

Művei: 1772 – Ágis tragédiája 1777 – A filozófus 1778 – Magyarság 1781 – Egy magyar társaság iránt való jámbor szándék 1804 – Tarimenes utazása

Batsányi János (Tapolca, 1763. május 9. – Linz, Ausztria, 1845 Batsányi János (Tapolca, 1763. május 9. – Linz, Ausztria, 1845. május 12.) magyar költő

Élete 1763-ban született Tapolcán, polgári családban. Korán kivált értelmével kortársai közül. Keszthelyen, Veszprémben, Sopronban és Pesten végezte iskoláit. Négy nyelven verselt: magyarul, latinul, németül és franciául. Joggyakornokként került Orczy Lőrinc báró pesti házába, ahol a ház fiának tanítója lett. 1785 végén, tanítványa halála után Kassán a kamarai igazgatóságnál hivatalnok (gyakornok, később írnok) lett.

Baróti Szabó Dávid, Kazinczy Ferenc és Batsányi 1787-ben megalapította az első magyar irodalmi társaságot (Kassai Magyar Társaság). Elindították a Magyar Museum (1788–1792) című irodalmi folyóiratot – az első ilyet Magyarországon. A radikális Batsányi és az óvatosabb Kazinczy között politikai vita- Kazinczy ezután kivált a társaságból, és megalapította saját lapját, az Orpheust. A francia forradalom eszméinek nagy híve lett, és annak első intézkedéseit üdvözölte. 1792-ben a Magyar Museumban megjelent A franciaországi változásokra című verséért feljelentették, nézetei miatt 1793-ban elbocsátották az állásából. Ekkor Forgách Miklós gróf nyitrai főispán magántitkára lett. A Martinovics-mozgalomban való részvétellel is megvádolták, ezért 1794. november 11-én letartóztatták. A perben tisztázódott ugyan, hogy a szervezkedésben nem vett részt, mégis egy évi börtönre ítélték. Előbb a budai, majd a kufsteini börtönbe került.

Szabadulása (1796. április 23. ) után Bécsben vállalt hivatalt Szabadulása (1796. április 23.) után Bécsben vállalt hivatalt. Ekkor adta ki saját jegyzeteivel Ányos Pál munkáit (Magyar Minerva I. Bécs, 1798.), és dolgozott Ossian fordításán 1805-ben vette feleségül Baumberg Gabriella ünnepelt osztrák költőnőt, akinek német verseit 1805-ben és 1807-ben kiadta. Mikor I. Napóleon 1809-ben bevonult Bécsbe, Batsányi a szabadítót remélte benne. Ő fordította le Napóleon kiáltványát (május 15-én), amelyben az osztrákoktól való elszakadásra szólítja fel a magyarokat. Párizsba költözött, majd Napóleon bukása után jelentkezett a Párizsba bevonuló osztrákoknál, akik 1815-ben a spielbergi börtönbe vetették, majd 1816-ban a feleségével együtt internálták Az ortológus-neológus vita idején is az ortológusokat támogatta - valószínűleg információ hiányában, de magyarázzák Kazinczy ellenérzésével is. Hitvese elvesztése (1839. július 24.) után magányban élt 1845. május 12-én bekövetkezett haláláig. 1843-ban, 80 éves korában a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai közé vette fel.

Kármán József (Losonc, 1769.– Losonc, 1795. ) író, ügyvéd

Élete Kármán József református lelkész és Szalay Klára fiaként a felvidéki Losoncon született. 1785-től a pesti, 1788-tól pedig a bécsi egyetemen jogot hallgatott. Bécsben tudósítóként tarthatta fenn magát. Itt ismerkedett meg gróf Markovics Miklósnéval, egy kalandor katonatiszt nejével. Szerelmi viszonyuk 1789 nyarán végződött, amikor az assszony leköltözött férje bánsági birtokára. 1789-ben és 1790-ben ügyvédi vizsgát tett Pozsonyban. 1791 végétől ügyvédként dolgozott Pesten. 1792-től – Ráday Pál mellett – az első magyar budai színjátszótársaság igazgatója. 1794-ben – Pajor Gáspár későbbi orvossal együtt – megindította az Uránia című negyedéves folyóiratot, amely csak 3 számot élt meg. 1795. április 5-én – apja halálakor – visszatért szülővárosába. Halálának időpontja és oka tisztázatlan; ami biztos: Losoncon halt meg még 1796 előtt. A romantika előfutárának híres művei: Fanni hagyományai (szentimentális napló- és levélregény), A nemzet tsinosodása (értekezés) és A kincsásó (elbeszélés)