Egy egyszerű kültelki lányka (tizenhat éves, jó falat)
„Leszek modell!”- így szólt magában, és egy festőhöz fölszaladt.
S mert megfelelt az arc és termet így szólt a piktor: „Aktra termett!”
E karcsú test… e két halom… vetkőzz hamar le, angyalom!”
És mert a célhoz ez vezet, a kis modell levetkezett.
Mit tudta ő, a balga gyermek, a neveletlen vadvirág,
, hogy felfedezve már a szappan és él vele a nagyvilág.
Mert fogyatékos volt a teint-je, a piktor szólt: „Ejnye! Ejnye!
E karcsú test….e két halom… Izé….gyerünk csak angyalom,
szebb lesz a váll, szebb lesz a kar, segítünk rajta egyhamar!”
És karon fogta, ahogy illik a fiatal, de balga nőt,
a szomszédos fürdőszobába diszkréten átvezette őt.
ott állott martalékra várván a kád!...fenékig csupa márvány!
ami a fürdőnek a jele: színültig vízzel volt tele.
A festőnk a kádra mutatott, köszönt és eltűnt. „Jónapot!”
Elmúlt egy óra meg néhány perc. A lány nem jön ki. Ej, mi ez?
A piktor hosszasan eltűnődik: „No, most már szörnyen tiszta lesz!”
Benyit, ijedten hökken vissza: ott áll a lány és a vizet issza
És keservesen sírni kezd: „Én nem bírom kiinni ezt!
ha mindig ennyit inni kell, a fészkes fene lesz MODELL!”