Ha majd a nappal véget ér
1. Ha majd a nappal véget ér, a sötét árnyak éje kél, Előtted minden újjá lesz, meglátod ez csak a kezdet. A rejtett múltra fény derül, a kérdésre válasz kerül, Kegyelmet aki most nem vett, akkor a bánat késő lesz.
Refr. Most Megváltód előtted áll, sebes keze kinyújtva már Refr. Most Megváltód előtted áll, sebes keze kinyújtva már! A választás terajtad áll: a kárhozat, vagy élet vár.
2. Az elmúlás mind közelebb és szíved nyugtát nem leled, A félelem kétségbe ejt, a gond és bú magába rejt. A kárhozat félelme űz, a soha el nem alvó tűz. Szíven szúr a felismerés, amit tettél, az mind kevés.
Refr. Most Megváltód előtted áll, sebes keze kinyújtva már Refr. Most Megváltód előtted áll, sebes keze kinyújtva már! A választás terajtad áll: a kárhozat, vagy élet vár.
3. Egyedül éled életed, neked nem kellett Istened, A számadás napja jön, balján kinek kell majd ülnöd? Epesztő szomj, emésztő láz, a valóságra majd felráz. Hiába mondod: ‚Mit tettem?! Hova lett örök életem?!’
Refr. Most Megváltód előtted áll, sebes keze kinyújtva már Refr. Most Megváltód előtted áll, sebes keze kinyújtva már! A választás terajtad áll: a kárhozat, vagy élet vár.