EU általános jogelvek Bándi Gyula

Szubszidiarítás EUSz. 5. cikke rendelkezik erről a kérdésről: (1) Az Unió hatásköreinek elhatárolására a hatáskör-átruházás elve az irányadó. Az uniós hatáskörök gyakorlására a szubszidiaritás és az arányosság elve az irányadó. (2) A hatáskör-átruházás elvének megfelelően az Unió kizárólag a tagállamok által a Szerződésekben ráruházott hatáskörök határain belül jár el a Szerződésekben foglalt célkitűzések megvalósítása érdekében. Minden olyan hatáskör, amelyet a Szerződések nem ruháztak át az Unióra, a tagállamoknál marad. (3) A szubszidiaritás elvének megfelelően azokon a területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos hatáskörébe, az Unió csak akkor és annyiban jár el, amikor és amennyiben a tervezett intézkedés céljait a tagállamok sem központi, sem regionális vagy helyi szinten nem tudják kielégítően megvalósítani, így azok a tervezett intézkedés terjedelme vagy hatása miatt az Unió szintjén jobban megvalósíthatók. Az Unió intézményei a szubszidiaritás elvét a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzőkönyvben meghatározottak szerint alkalmazzák.”

Védelmi záradék/legkisebb szigor A védelmi záradék, az EUMSz 114. cikke – tehát a piachoz kötődő, un. jogharmonizációs intézkedések - alapján, amely tehát eltérést tesz lehetővé, akár a régi szabályozást megtartva, akár újat beiktatva, az előző fejezetben tárgyalt tartalmi és eljárási követelményeknek megfelelve. A legkisebb szigor klauzulája, az EUMSz cikke alapján – tehát a környezetvédelemhez kapcsolódva -, amely szigorítást tesz lehetővé, akár a régi szabályozást megtartva, akár újat beiktatva, az ugyancsak az előző fejezetben tárgyalt, a védelmi záradékhoz képest kevésbé szigorú tartalmi és eljárási feltételeknek megfelelve.

Arányosság C ‑ 203/12. sz. ügy, előzetes döntéshozatal Högsta domstolen (Svédország) Billerud Karlsborg AB és a Billerud Skärblacka AB v Naturvårdsverket között folyamatban lévő eljárásban (klíma többletkibocsátási bírság) 34 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jog általános elvei közé tartozó arányosság elve megköveteli, hogy az uniós jog valamely rendelkezése által alkalmazott eszközök alkalmasak legyenek az érintett szabályozással kitűzött jogszerű célok megvalósítására, és ne menjenek túl az azok eléréséhez szükséges mértéken 37 Márpedig valamely uniós jogi aktus arányosságának értékelése nem függhet a hatékonysági fokára vonatkozó visszamenőleges értékelésektől. Amikor az uniós jogalkotó valamely kialakítandó szabályozás jövőbeni hatásait értékeli, és e hatásokat pontosan nem lehet előre látni, az értékelést csak akkor lehet helyteleníteni, ha az a szóban forgó szabályozás elfogadásának időpontjában rendelkezésére álló tényekre tekintettel nyilvánvalóan hibásnak tűnik

Az arányosság három ellenőrzési módszerének együttes alkalmazása: a kérdéses intézkedés megfelelően szolgálja-e a jogos célkitűzést; az intézkedésnek szükségesnek kell lennie, elsődleges figyelemmel arra, hogy nincs kevésbé korlátozó lépés a cél elérése érdekében; az intézkedés arányos és kiegyensúlyozott legyen olyan értelemben, hogy bármely sérelem vagy korlátozás, melyet az intézkedéssel okoztak, megfelelőn egyensúlyba álljon az elért előnyökkel (mégpedig az közösség számára elért előnyökkel), anélkül, hogy bármilyen diszkriminációt megengedne.

Közvetlen hatály C ‑ 240/09. sz. Szlovák barnamedve 44 E tekintetben közvetlen hatályúnak kell tekinteni az Unió és tagállamai által harmadik államokkal kötött megállapodás valamely rendelkezését, ha e megállapodás szövegére, valamint céljára és természetére tekintettel olyan világos és pontosan meghatározott kötelezettséget tartalmaz, amelynek végrehajtása vagy hatálya semmilyen későbbi aktusnak nincs alárendelve. Ebből következik, hogy amikor valamely megállapodás együttműködést hoz létre a felek között, egyes rendelkezései – a fent említett feltételek mellett, és tekintettel a megállapodás jellegére és céljára – közvetlenül szabályozhatják a magánszemélyek jogi helyzetét …. 45 Meg kell állapítani, hogy az Aarhusi Egyezmény 9. cikke (3) bekezdése rendelkezései egyetlen olyan világos és pontosan meghatározott kötelezettséget sem tartalmaznak, amely közvetlenül szabályozná a magánszemélyek jogi helyzetét. … 46 Megjegyzendő azonban, hogy e rendelkezéseknek – bár általános módon vannak megfogalmazva – az a célja, hogy lehetővé tegyék a környezet hatékony védelmét. … 48 E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az azon jogorvoslati kérelmekre vonatkozó eljárási szabályok, amelyek célja, hogy biztosítsák a jogalanyokat az uniós jog alapján megillető jogok védelmét, nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint a belső jog szerinti hasonló jogorvoslati kérelmekre vonatkozó eljárási szabályok (egyenértékűség elve), valamint nem lehetnek olyanok, hogy gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé tegyék az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását (tényleges érvényesülés elve) (a fent hivatkozott Impact ‑ ügyben hozott ítélet 46. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39 Egyrészt ugyanis a 2003/87 irányelv 12. cikkének (3) bekezdésében előírt átadási kötelezettség, és az ezen irányelv 16. cikkének (3) és (4) bekezdésében annak megsértését szankcionáló, összegének átmeneti csökkentésén kívül egyéb mérséklés nélküli átalánybírság szükségesnek bizonyult az uniós jogalkotó számára a szén ‑ dioxid ‑ egyenértékegységek kereskedelme hatékony rendszerének kialakítására irányuló jogszerű cél tekintetében annak elkerüléséhez, hogy bizonyos üzemeltetők vagy piaci közvetítők megkíséreljék megkerülni vagy manipulálni a rendszert, visszaélésszerűen kijátszva az árakat, a mennyiségeket, a határidőket vagy azon összetett pénzügyi termékeket, amelynek a létrehozását valamennyi piac ösztönzi. Amint az a Bizottság által bemutatott október 23 ‑ i COM(2001) 581 irányelvre vonatkozó javaslat indokolása összefoglalásának különösen a 17. pontjából kitűnik, a bírság viszonylag magas szintjét annak a szükségessége igazolja, hogy a kibocsátási egységek megfelelő mennyiségének átadására irányuló kötelezettség elmulasztását az Unió egész területén szigorúan és koherens módon kezeljék. E szükségesség egyebekben különösen sürgetőnek tűnt az új rendszer uniós szintű megindításának szakaszában. 40 Másfelől a 2003/87 irányelvből következik, hogy az üzemeltetőknek négy hónapjuk van arra, hogy az előző évi kibocsátásoknak megfelelő egységeket átadják, amely ésszerű határidőt biztosít számukra az átadási kötelezettségük teljesítésére. Az ezen irányelv előkészítő munkálatainak további részéből kitűnik, hogy a Tanács meghosszabbította az üzemeltetőkre kezdetben előírt határidőt, … Végül – amint az a jelen ítélet 22. és 27. pontjában megállapításra került – a 2003/87 irányelv által létrehozott rendszer megfelelő működését feltételező, a kibocsátási egységek uniós szintű pontos nyilvántartásának logikáját tekintve az április 30 ‑ ig át nem adott szén ‑ dioxid ‑ tonnaegyenérték utáni 40 eurós bírság (a szennyezési jogok jövőbeli piacán e tonna alapján értékelt ár kétszeresének megfelelő érték) nem mutat olyan hátrányokat, amelyek nem mérhetők azokkal az előnyökkel, amelyeket az egyébként ahhoz jelent, hogy az Unió teljesítse a Kiotói Jegyzőkönyv alapján vállalt kötelezettségeit.

41 Ráadásul a tagállamok jogosultak véleményezési, újrakezdési és előrehozott átadási mechanizmusok létrehozására, lehetővé téve a jóhiszemű üzemeltetők számára azt, hogy tökéletesen informáltak legyenek átadási kötelezettségükről, és ezáltal semmilyen bírság kockázatát ne viseljék. Ahogy az a Bírósághoz benyújtott ügyiratokból kitűnik, bizonyos nemzeti szabályozások előírnak ilyen óvintézkedéseket, és az üzemeltetők figyelemmel kísérését az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei kereskedelmi rendszerével szembeni intézkedéseikben a hatáskörrel rendelkező hatóságokra bízzák. 42 Következésképpen a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2003/87 irányelv 16. cikkének (3) és (4) bekezdését akként kell értelmezni, hogy a nemzeti bíróság az arányosság elve alapján nem mérsékelheti az e rendelkezés által előírt átalánybírság összegét.

A Bíróság által kialakított négy kritérium együttes megléte alapján állapítható meg: a rendelkezés világosan és egyértelműen megfogalmazott legyen; ne legyen semmilyen feltételhez kötve; ne függjön a Közösség vagy a tagállamok hatóságainak további végrehajtási aktusától. az adott rendelkezés akár közvetlen, akár közvetett módon az állampolgárokra (jogalanyokra) is keletkeztet jogokat, amelyeket azok a Tagállamokkal szemben érvényesíthetnek. + 1: Amennyiben pedig irányelvről van szó, akkor a feltételek között ötödikként megjelenik az átvételre rendelkezésre álló határidő eltelte, illetve az adott jogi eszköz tekintetében nyugodtan mondhatjuk, eredménytelen eltelte.

Effet utilé 30 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a fent hivatkozott Köbler ‑ ügyben azt követően hozott ítéletében, hogy a kérdést előterjesztő bíróság hozzá fordult, a Bíróság emlékeztetett arra, hogy az az elv, miszerint a tagállam köteles megtéríteni a közösségi jog neki betudható megsértéséből magánszemélynek okozott kárt, érvényes a közösségi jog megsértésének valamennyi esetére, függetlenül attól, hogy a tagállam mely szervének cselekvése vagy mulasztása idézi elő a jogsértést (lásd az említett ítélet 31. pontját). 31 E tekintetben különösen a bírói hatalmi ágnak a magánszemélyeket a közösségi jogszabályok alapján megillető jogok védelmében betöltött alapvető szerepére és arra a körülményre hivatkozva, hogy a végső fokon eljáró bíróság fogalmából következik, hogy ez az utolsó igazságszolgáltatási fórum, amely előtt a magánszemélyek a közösségi jog által biztosított jogaikat érvényesíthetik, a Bíróság ebből azt vezette le, hogy e jogok védelme gyengülne meg és az ilyen jogokat biztosító közösségi szabályok hatékony érvényesülése kérdőjeleződnék meg, ha ki lenne zárva, hogy a magánszemélyek bizonyos körülmények között kártérítést kapjanak akkor, ha jogaikat a végleges döntést hozó tagállami bíróság által hozott, a közösségi joggal ellentétes határozat sérti (lásd a fent hivatkozott Köbler ‑ ügyben hozott ítélet 33–36. pontját). 32 Természetesen, tekintettel az igazságszolgáltatás különleges természetére és a jogbiztonság követelményére, hasonló esetben az állam felelőssége nem korlátlan. Amint azt a Bíróság kimondta, az állami felelősséget csak abban a kivételes esetben lehet megállapítani, ha a bíróság az alkalmazandó jogot nyilvánvaló módon sértette meg. Annak megítélése érdekében, hogy e feltétel teljesül ‑ e, a kártérítési keresetet tárgyaló nemzeti bíróságnak figyelembe kell vennie minden tényezőt, amely az előtte lévő ügyet jellemzi, különösen pedig a megsértett jogszabály egyértelműségének és pontosságának foka, a jogsértés szándékossága, az elkövetett téves jogalkalmazás kimenthetősége vagy ki nem menthetősége, esetleg egy közösségi intézmény állásfoglalása, illetve az a körülmény, hogy a kérdéses bíróság nem tett eleget az előzetes döntéshozatalra utalás – az EK ‑ Szerződés 234. cikkének harmadik bekezdésében foglalt – kötelezettségének (a fent hivatkozott Köbler ‑ ügyben hozott ítélet 53–55. pontja).

45 Kártérítéshez való jog tehát akkor keletkezik, ha ez utóbbi feltétel teljesül, és bizonyítást nyert, hogy a megsértett jogszabály jogokat állapít meg a magánszemélyek részére, és hogy közvetlen okozati összefüggés áll fenn a hivatkozott nyilvánvaló jogsértés és a jogsérelmet szenvedett fél kára között (e tekintetben lásd különösen a fent hivatkozott Francovich és társai ügyben hozott ítélet 40. pontját, a fent hivatkozott Brasserie du Pêcheur és Factortame egyesített ügyekben hozott ítélet 51. pontját, valamint a fent hivatkozott Köbler ‑ ügyben hozott ítélet 51. pontját). Amint az többek között a fent hivatkozott Köbler ‑ ügyben hozott ítélet 57. pontjából következik, e három feltétel szükséges és elégséges a magánszemélyek számára a kártérítéshez való jog megalapozására, bár ez nem jelenti azt, hogy az állam felelőssége nem állapítható meg a nemzeti jog kevésbé szigorú feltételei alapján. 46 Az előzőekre tekintettel az előterjesztő bíróság által feltett és január 13 ‑ i levelében újrafogalmazott kérdésre akként kell válaszolni, hogy ellentétes a közösségi joggal az olyan nemzeti szabályozás, amely általános szabályként kizárja a tagállam felelősségét a közösségi jognak a végső fokon eljáró nemzeti bíróságnak felróható megsértésével magánszemélynek okozott kárért azzal az indokkal, hogy a közösségi jog megsértése az eljáró bíróság által végzett jogszabály-értelmezésből vagy a tényállási elemek és a bizonyítékok általa végzett értékeléséből ered. Ellentétes a közösségi joggal az olyan nemzeti szabályozás is, amely a tagállam felelősségét a bíró szándékos vagy súlyosan kötelességszegő károkozására korlátozza, ha az ilyen korlátozás az érintett tagállam felelősségének kizárására vezetne azokban az esetekben, amikor az alkalmazandó jog – a fent hivatkozott Köbler ‑ ügyben hozott ítélet 53–56. pontjában kifejtett – nyilvánvaló megsértésére került sor.

Jogbiztonság, visszaható hatály A T ‑ 380/06. sz. ügyben, a Vischim Srl v Európai Közösségek Bizottsága (Növényvédő szerek – Klórtalonil hatóanyag) 81 Emlékeztetni kell arra, hogy a jogbiztonság elve megköveteli, hogy a jogalanyokra vonatkozó közösségi szabályozás egyértelmű és világos legyen, lehetővé téve a jogalanyok számára jogaik és kötelezettségeik egyértelmű megismerését, és azt, hogy ennek megfelelően járjanak el … 82 Egyébként, főszabály szerint a jogbiztonság elve általában nem teszi lehetővé, hogy valamely közösségi aktus időbeli hatályának kezdő időpontját az aktus megjelenése előtti időpontban állapítsa meg, kivéve olyan kivételes esetben, ha azt közérdekű cél követeli meg, és ha az érdekeltek jogos bizalmát megfelelően tiszteletben tartják (…) 87 Meg kell tehát állapítani, hogy a jelen ügyben a fenti 82. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatban megfogalmazott első feltétel, azaz hogy a kitűzött cél megköveteli, hogy a megtámadott irányelv az új, kevésbé szigorú specifikáció visszamenőleges alkalmazását írja elő, teljesül. A felperes ráadásul nem vitatja a megtámadott irányelvnek az új, kevésbé szigorú specifikációjára vonatkozó visszaható hatályát.

Folytatás + Jogos bizalom (bizalomvédelem) 88 A második feltételt, azaz az érdekeltek jogos bizalma tiszteletben tartását illetően először is hangsúlyozni kell, hogy amennyiben a megtámadott irányelvben előírt módosított specifikáció célja kizárólag a felvételre vonatkozó feltételek enyhítése volt, visszaható hatálya – ilyen formában – nem sérthette az érintett gazdasági szereplők jogos bizalmát. 93 Pontosabban, a jogbiztonság elve tiszteletben tartásának szempontjából, a 2005/53 irányelv és az abban az időszakban alkalmazandó egyértelmű és világos rendelkezések, amelyeket a megtámadott irányelv nem helyezett hatályon kívül, lehetővé tették a felperes számára kötelezettségei terjedelmének egyértelmű megismerését. A felperes ezeknek megfelelően járhatott el, és különösen, amennyiben meg kívánta tartani a meglévő engedélyeit, a 91/414 irányelv II. mellékletében előírt követelményeknek megfelelően összeállított teljes dossziét nyújthatott be. A 2005/53 irányelv elfogadását követő átmeneti időszak alatt a felperesnek egyértelműen érdekében állt az ilyen dosszié benyújtása vagy az ilyen dossziéhoz való hozzáférésének bizonyítása, hogy megtarthassa meglévő engedélyeit. 94 Ugyanis a 2005/53 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése alapján felhívták a felperes figyelmét arra, hogy e kötelezettség teljesítésének elmaradása esetén – függetlenül azon követelménytől, hogy adott termék megfelel ‑ e a közösségi specifikációnak – engedélyeit visszavonják. 95 A jelen ügy tényállásából – járulékosan és az összefüggéseket tekintve – ezenkívül az következik, hogy a felperes értesült a Bizottság azon szándékáról, hogy a FAO által 2005 decemberében elfogadott új specifikációra tekintettel módosítja a klórtalonil specifikációját, és hogy ez a módosítás a 2005/53 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének megfelelően lefolytatott felülvizsgálat keretébe illeszkedik.

Egyenlő bánásmód, hátrányos megkülönböztetés C ‑ 195/12. sz. ügy, előzetes döntéshozatal Cour constitutionnelle (Belgium) az Industrie du bois de Vielsalm & Cie (IBV) SA és a Région wallonne A kapcsolt energiatermelésű létesítmények számára »zöld bizonyítványok« kibocsátását előíró regionális támogatási rendszer 48 Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy a többek között a Charta 20. és 21. cikkében foglalt egyenlő bánásmód elvének és hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének a tagállamok a címzettjei annyiban, amennyiben az Unió jogát hajtják végre, amint az többek között a Charta 51. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik. 50 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve megköveteli, hogy a hasonló helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, és hogy a különböző helyzeteket ne kezeljék azonos módon, hacsak ez a bánásmód objektíve nem igazolt Az egyenlő bánásmód elvének az eltérő kezelés általi megsértése tehát azt feltételezi, hogy a hivatkozott helyzetek többé ‑ kevésbé hasonlóak valamennyi rájuk jellemző tényező fényében Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az eltérő helyzeteket jellemző tényezőket, és így e helyzetek hasonló jellegét főként a szóban forgó különbségtételt létrehozó közösségi aktus tárgyának és céljának fényében kell meghatározni és értékelni.

54 Először is, ami azon uniós jogi aktusok tárgyát és céljait illeti, amelyek keretébe az alapügyben szóban forgó szabályozás illeszkedik, rá kell mutatni – amint az a 2004/8 irányelv 1. cikkéből is kitűnik –, hogy e szabályozásnak az a célja, hogy a nagy hatásfokú kapcsolt hő ‑ és villamosenergia ‑ termelés támogatására és fejlesztésére vonatkozó keretrendszer létrehozása révén fokozza az energiahatékonyságot és javítsa az energiaellátás biztonságát Amint az az említett irányelv (1) és (2) preambulumbekezdéséből kitűnik, a megújuló energiaforrások ilyen előmozdítását, amelynek az Unió elsőrangú jelentőséget tulajdonít, többek között azon tény figyelembevétele igazolja, hogy az említett erőforrások kiaknázása hozzájárul a környezetvédelemhez és a fenntartható fejlődéshez, biztonságosabbá és változatosabbá teszi az energiaellátást, és lehetővé teszi a Kiotói Jegyzőkönyv célkitűzéseinek gyorsabb megvalósítását A támogatási mechanizmusok lehetséges formáit illetően meg kell jegyezni továbbá, hogy a 2004/8 irányelv (26) preambulumbekezdése és a 2001/77 irányelv (14) preambulumbekezdése az erre a célra a tagállamok által általában igénybe vett formák felsorolására szorítkozik, ezek nevezetesen a zöld bizonyítványok, a beruházási támogatások, az adómentesség, az adókedvezmények és az adóvisszatérítés, valamint a közvetlen ártámogatás rendszere.

66 A jelen ítélet 62–65. pontjából következik, hogy noha a tagállamokat felhívják arra, hogy a kapcsolt energiatermelésre és a megújuló energiaforrásokból történő villamosenergia ‑ termelésre vonatkozó támogatási mechanizmusok alkalmazásával járuljanak hozzá a 2004/8 és a 2001/77 irányelv által követett célkitűzések, és általában az Unió környezetvédelmi célkitűzései megvalósításához, az uniós jog a jelenlegi állapotában széleskörű választási szabadságot biztosít a tagállamok számára az ilyen mechanizmusok alkalmazását illetően A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdés második részére és a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az uniós jog jelenlegi állapotában a többek között a Charta 20. és 21. cikkében foglalt egyenlő bánásmód elvével és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvével nem ellentétes az, hogy a tagállamok, amennyiben a 2004/8 irányelv 7. cikkében és a 2001/77 irányelv 4. cikkében foglalthoz hasonló, a kapcsolt energiatermelésre és a megújuló energiaforrásokból történő villamosenergia ‑ termelésre vonatkozó nemzeti támogatási rendszereket vezetnek be, az alapügyben szóban forgóhoz hasonló olyan megerősített támogatási intézkedésről rendelkezzenek, amelyből valamennyi, elsőlegesen biomasszát hasznosító kapcsolt energiatermelésű létesítmény részesülhet, azon létesítmények kivételével, amelyek elsődlegesen fát és/vagy fahulladékot hasznosítanak.

Egyéb elvek C ‑ 234/04. sz. ügy, előzetes döntéshozatal iránti kérelem Landesgericht Innsbruck (Ausztria) Rosmarie Kapferer és a Schlank & Schick GmbH között (nyereményígéret) 19 Az első kérdés a) pontjával a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy adott esetben az EK 10. cikkéből következő jóhiszemű együttműködés milyen körülmények között írja elő a nemzeti bíróság számára, hogy felülvizsgáljon és hatályon kívül helyezzen egy jogerőre emelkedett nemzeti bírósági határozatot, amikor úgy tűnik, hogy a határozat ellentétes a közösségi joggal. 20 Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az ítélt dolog elve úgy a közösségi mint a nemzeti jogrendekben jelentős szerepet tölt be. Ugyanis mind a jog, mind a jogviszonyok stabilitásának, illetve az igazságszolgáltatás megfelelő működésének biztosításához fontos, hogy ne lehessen többé vita tárgyává tenni azokat bírósági határozatokat, amelyek a rendelkezésre álló jogorvoslatok kimerülését, illetve az azok előterjesztésére nyitva álló határidők elteltét követően jogerőre emelkedtek (a C ‑ 224/01. sz., Köbler-ügyben szeptember 30 ‑ án hozott ítélet [EBHT 2003., I ‑ o.] 38. pontja). … 22 A közösségi jog közvetlen hatályából következő, jogalanyok szerzett jogainak védelmére irányuló részletes eljárási szabályok meghatározása során a tagállamoknak úgy kell eljárniuk, hogy ezek a szabályok ne legyenek kedvezőtlenebbek, mint a belső jog hasonló jogorvoslatokra vonatkozó szabályai (egyenértékűség elve), és ne úgy alakítsák ki őket, hogy a gyakorlatban lehetetlenné tegyék a közösségi jogrend által elismert jogok gyakorlását (tényleges érvényesülés elve) (ebben az értelemben lásd a C ‑ 78/98. sz., Preston és társai ügyben május 16 ‑ án hozott ítélet [EBHT 2000., I ‑ o.] 31. pontját és az idézett ítélkezési gyakorlatot). A fellebbezési eljárást illetően azonban az alapügyben nem kérdőjelezték meg a tagállamok eljárásjogi hatásköre korlátainak betartását.

A nemzetközi jog elvei C ‑ 366/10. sz. ügy, előzetes döntéshozatal High Court of Justice Air Transport Association of America, (Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek kereskedelmi rendszerének kiterjesztése a légi közlekedésre) 103 Ezzel összefüggésben a kérdéseket előterjesztő bíróság arra az elvre utal, mely szerint a saját területe feletti légtérben minden államot teljes és kizárólagos szuverenitás illet meg, valamint azon másik elvre, amelynek értelmében egyetlen állam sem támaszthat jogszerűen igényt arra, hogy a nyílt tenger bármely részét szuverenitása alá vonja. A kérdéseket előterjesztő bíróság a nyílt tenger feletti szabad repülés elvét is megemlíti. 110 Ugyanakkor, mivel a nemzetközi szokásjog valamely elve nem olyan pontossággal jut kifejezésre, mint a nemzetközi megállapodások rendelkezései, a bírósági felülvizsgálatnak szükségképpen annak eldöntésére kell szorítkoznia, hogy az Unió intézményei a szóban forgó aktus elfogadása során nem követtek ‑ e el nyilvánvaló mérlegelési hibát ezen elvek alkalmazási feltételeivel összefüggésben (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Racke ‑ ügyben hozott ítélet 52. pontját).