Muaythai és más Harcművészetek Bata Tamás Nyomd meg az F5 gombot. A vetítés irányítása az egér bal gombjával

Ázsiában sok harcművészet van Ázsiában sok harcművészet van. Szinte mindegyik nemzet kialakította saját harci rendszerét. Ezért fontos, hogy kijelöljük a Muaythai helyét a nagyszámú harci művészetek között. Objektív tények igen magas régiókba helyezik a Muaythai-t. A harcművészetek közötti rivalizálás örök életű. Ez mindig is így volt, mindig is így lesz. Ez az egészséges rivalizálás tartja életben, a rengeteg ágazatott. Azt, hogy melyik a leghatékonyabb nehéz eldönteni. A harcművészetek vagy küzdősportok hatékonyságának összehasonlítása elméletileg legegyszerűbben úgy történhet, hogy a különböző stílusokat képviselő versenyzők összemérik erejüket. Gyakorlatban még sem ilyen egyszerű a helyzet. Minden stílus a saját szabályrendszerét és technikáit szeretné előnyben részesíteni. A földharcot és az állóharcot gyakorlók között a legnagyobb a vita. A muaythai mára már kizárólag állóharc lett, ezért maradjunk most ezeknél.

Számtalan mérkőzésen láthattuk, hogy a döntő tényező nem kizárólag a stílusban rejlik. Természetesen azért nem mindegy, hogy mit gyakorlunk. Leírom azt a jól ismert rendezvényt, ami a Hong Kong-i Kung-fu mesterek, és egy Muaythai csapat között zajlott Bangkokban 1974. január 22.-én. Ezeket az eseményeket Thaiföldön a Muaythai sportolók mindannyian jól ismerik. A Bangkoki stadion 15 ezres közönsége öt mérkőzésen (ami eredetileg 75 percre volt tervezve) mindössze 6,5 perc küzdelmet láthatott. Mind az öt Hong Kong-i harcos már az első menetben kiütéses vereséget szenvedett. Néhány hónappal később egy Szingapúri (chang tung stílus) csapat, valamint egy Fülöp szigeteki és egy Japán karate csapat is hasonló sorsra jutottak. A Szingapúri csapatban szerepelt egy „Fekete gyilkos” becenevű harcos, aki egy nem hivatalos tornán állítólag megölte ellenfelét. Itt viszont már az első menetben kiütötték.

Manilában Kandido Picate karate bajnok és Nirund Bunjanet Muaythai harcos között rendeztek mérkőzést. A Fülöp-szigetek karate bajnoka az első menetben kétszer került a földre, és a másodikban kiütéses vereséget szenvedett. A különböző stílusok és a Muaythai harcosok közötti hasonló mérkőzésekre már évtizedekkel ezelőtt is sorkerült. Írásos dokumentumok vannak egy 1921.-ben történt összecsapásról a Kínai Guandong tartományból származó mester Tse Shang (akiről az a hír járta, hogy kiválóan tudta összpontosítani a chi-jét) és Ian Hanteley Muaythai harcos között. A Kínai mester elvesztette a mérkőzést és több hónapos orvosi kezelésre volt szüksége, hogy felépüljön. 1959-ben Formosábol származó Tai kek stílusú csapat szintén az első menetben szenvedett kiütéses vereséget. Elgondolkoztató, hogy mi lehet ezeknek a sikereknek az oka. A választ nem maguknak, a technikáknak a felsőbbrendűségében kell keresni, hanem abban, hogy hogyan gyakorolják azokat.

Mikor Thaiföldön jártam mindig meglátogattam néhány edzőtermet Mikor Thaiföldön jártam mindig meglátogattam néhány edzőtermet. Egy nemzetközi Muaythai értekezlet alkalmával megnézhettem a versenyzők felkészítését, együtt edzhettem igazi bajnokokkal és eközben világosan kiderült, hogy már nincsenek különösebb titkok. Az elért eredményeket igazából a harci művészetük iránti mélységes tiszteletnek, az edzésbe fektetett hatalmas mennyiségű munkának, és magába a harcba fektetett, számunkra elképzelhetetlen energiának köszönhetik. Thaiföldön egy edzés négy -öt óra, és ebből naponta kettő van. Ezen kívül a Muaythai-ban mindent azzal a realizmussal gyakorolnak, ami a no-contact, semi-contact, light-contact sportokból hiányzik. A Muaythai harcosok az edzéseken és mérkőzéseken nagyon sok ütést-rúgást adnak és kapnak. Csak és kizárólag a küzdelmek során rögzülnek a fejben, a kivitelezhető technikai kombinációk. Ez azért van, mert két egyforma képességű sportoló sem tudja, ugyan azt a kombinációt egyformán jól végrehajtani.

Tehát hiába gyakorol a sportoló küzdelmen kívül egy bizonyos kombinációt, sosem fogja olyan jól hasznosítani a gyakorlatban, mint az a sportoló társa, aki ezt küzdelmekkel teszi, pedig esetleg gyengébb képességekkel rendelkezik. Az is nyilvánvaló, hogy az e módon szerzett tudás és tapasztalat semmilyen más módszerrel nem pótolható. Azt, hogy az általunk gyakorolt harcművészetben milyen fokon állunk kizárólag a küzdőtéren tudjuk felmérni. A jól ismert mondás már közhelynek számít: úszni csak a vízben lehet meg tanulni! Itt még meg kell említeni egy fontos dolgot. Mostanában egyre több küzdősportot lehet látni a médiákban. Ezek közül a legnépszerűbb (jelenleg) a K1. Itt mindig hallhatjuk, a sportolókról, hogy melyik harcművészeti ágazatot képviseli. Láthatjuk a kick-box, karate, ökölvívás, Muaythai stb. képviselőit. Viszont azt is láthatjuk, hogy a Muaythai-on kívül, az ott bemutatott tudásával, egyik sportoló sem CSAK a saját ágazatát képviseli.

A hozzáértők rögtön észre veszik, hogy a karate képviselői igen csak sok ökölvívó leckét vettek, mert a kéztechnikájuknak már semmi köze nincs a karate kéztechnikájához. Biztos, hogy kick-box vagy Thaibox edzésre is lejártak, mert a karatéban tanult alacsony állásokat, széles és sarkos mozgásukat is felcserélték a küzdőtéren láthatóval, használtakkal. A kick box képviselői is bizonyára részt vettek jó néhány thaibox edzésen mivel jól használják a térdüket, pedig ez náluk nem jellemző. Sőt tiltott! Ezért egy kicsit sántít, amikor a műsorvezető például azt mondja, hogy az x-y sportoló a karate egyik ágazatának képviselője. Ő ekkor már, egy olyan harcos, aki nem csak egy ágazatot képvisel. Jómagam már nagyon sok mérkőzést láttam úgy hazait, mint nemzetközit. Több száz mérkőzést vezető bíróként is. Ezért azt biztosan merem állítani, hogy akár a kung-fu, akár a karate bármelyik ágának képviselője volt a küzdőtéren, a ruháján kívül másról nem lehetett felismerni stílusának jegyeit.

Ennek ellenkezőjére csak a Hongkongi és Hollywoodi filmekben van példa. Ennyivel másabb a Muaythai a többi harcművészetnél. Az állóharcokat figyelembe véve a Muaythai már eleve az életszerűséget oktatja. A Muaythai képviselőinek nincs szükségük más állóharcot is tanulni. Sőt a tanultak egy részét nem is használhatják, csak a saját rendezvényeiken. PL. könyökkel való támadása fejre, ellenfél rögzítése közbeni támadások, ellenfél ellökése vagy lerántása, a rúgó láb rögzítése és ebből különböző visszatámadás. A Muaythai megőrizte az állóharcművészet tradíciójából a legfontosabbat, a széles technikai repertoárt tartalmazó HARCOT. Még is felmerülhet az olvasóban a kérdés, hogy a Muaythai jó önvédelmi sport-e? A kérdésre jó választ adhat az a történet, amit majdnem minden Bangkoki újság megírt.

„Egy fiatalembert hazafelé menet körülvett egy rablóbanda, akik már régóta terrorizálták Bangkok külvárosait. Puszta kézzel védte meg magát. Két támadót törött bordákkal egy támadót törött állkapoccsal vittek korházba. A többiek elszaladtak. A bátor fiatalembernek, aki természetesen Muaythai harcos volt, csak az inge szakadt el és néhány zúzódást szerzett.” Ezt a történetet azonban nem szabad készpénznek venni. A Muaythai harcosok sem superman-ek. Azonban teljes eltökéltséggel, koncentrálással és némi szerencsével sokat lehet tenni a nehéz helyzetekben. Szeretném megjegyezni, hogy ilyen és hasonló történeteket minden harcművészeti ágazat mestereitől, mestereiről lehet hallani. A történetek hasonlósága arra enged következtetni, hogy ezeket mindig, az eseményeket éppen előadó mester stílusának népszerűsítésére találták ki. Úgy gondolom, hogy a harcművészeteket, mára már nem az utcán átélt eseményekkel kellene népszerűsíteni, hanem a sportrendezvényeken elért eredményekkel.