SZÍNPADI JÁTÉK – A LEGENDA Szép Dochia története “PETRU MUSAT” ISKOLA, SIRET, ROMANIA

Szép Dochia története Szereplők: Oana András Nagypapa Nagymama Trajan Dochia

Oana: Én Decebalus mellett vagyok! András: Én Trajánusz oldalán állok! Ő a hódító! Oana: Nagyapa, te kinek az oldalán állsz?

Nagyapa: Mindkettő oldalán, gyermekeim. Trajánusz a legjobb a Római uralkodók közül. Oana: De ő Decebalus ellensége volt. Nagyapa: Így igaz. Borzasztó harcokat vívtak egymás ellen. De ez mind nagyon rég történt. Nagymama: És az idő minden sebet begyógyít. A dákok békét kötöttek a rómaiakkal és barátok lettek. Mi két nép leszármazottai vagyunk: dákok és rómaiak leszármazottai.

András (büszkén): És mi románoknak nevezzük magunkat. Nagypapa: Így van, de most elmesélek nektek egy történetet arról, hogy mi történt Dácia meghódítása után. Szeretnétek hallani? Gyerekek: Igen. Nagypapa: Decebalusnak volt egy húga, akit Dochiának hívtak. Olyan szép, fiatal és bátor volt, hogy amikor a római uralkodó Trajánusz meglátta őt, egyből beleszeretett.

Trajánusz: Láttalak, Dochia, milyen bátran védted a Sarmizeetusa citadellát. Most, hogy legyőztem bátyádat, Decebalust, elfoglaltam Dáciát és vége a háborúnak, azt akarom, hogy gyere velem Rómába. Dochia: Köszönöm, hadvezér. Csodálom a bátorságod és a kedvességed, de én nem mehetek Rómába. Trajánusz: De miért nem? Dochia: Mert Decebalus testvére vagyok, aki megölte magát, nehogy a foglyod legyen. Nem számít, milyen szép a palotád, akkor is csak egy rabszolga lennék. Nem megyek.

Nagymama: Később, Trajánusz hadvezér tudomására jutott, hogy Dochia pásztornak állt és felment a hegyekbe nyájával. A hadvezér magához vett néhány katonát és elindult megkeresni őt. Meg is találta a Ceahlau hegyen, amint bárányaira vigyázott. Trajánusz: Dochia, nem menekülhetsz tovább, magammal viszlek. Dochia: Nem, hadvezér! Inkább meghalok, mintsem hogy a rabszolgád legyek! Trajánusz: Én csak a legjobbat akarom neked, Dochia. Gazdaggá teszlek! Dochia: Inkább meghalok, mint a bátyám. Trajánusz: Akkor elrabollak.

Nagymama: Dochia, rémülten az ég felé emelte kezét, és imádkozott, hogy Isten sziklává változtassa. Abban a pillanatban Dochia és bárányai kővé váltak. Trajánusz pedig visszatért Rómába. Nagypapa: Ceahlau hegyén ma is láthatjátok a magas sziklát, ami úgy néz ki, mint egy pásztor és körbe rajta a kis szürke köveket, a pásztor bárányait.