Mirtusz
MEGJELENÉSE: A Földközi-tenger vidékéről származik. Néhány évezred alatt számos változata, illetve alfaja alakult ki. A kiirtott kemény- lombú erdők helyén felnövekvő macchia bozót egyik legjellegzetesebb növénye.
JELLEGZETESSÉGE: Örökzöld, dúsan elágazó, sűrű lombú, fa vagy cserje. Természetes élőhelyén 5–7 méterre is megnőhet. Fényes, sötétzöld levelei átellenesen állnak; rajtuk nemcsak középér, de a levél két szélén egy-egy fejlettebb oldalér is megfigyelhető.
Krémfehér mintegy 1,5 cm átmérőjű, illatos virágai maganyosak vagy 3-7 virágú álernyőbe csoportosulnak a levél tövében. A virágokat a hosszan kinyúló porzók teszik különlegessé. A virágbimbók gömbölyűek.
GYÜMÖLCSE: Gyümölcse sötét, kékeslila, egy- vagy sokmagvú, gömbölyű, borsónyi méretű bogyó , aminek tetejét a kehely koronázza. A bogyók a növényt virágzás után is igen látványossá teszik, ezért a közönséges mirtuszt sokfelé dísznövénynek ültetik.
FELHASZNÁLÁSA: Nemcsak virága és termése, de levele is sok illóolajat tartalmaz,ezt főleg kozmetikai célokra használják. Bogyóiból lekvárt, illetve szesztfőznek: mirtuszlikőrnek piros és fehér változata is van. A bogyókat egyes vidékeken a borsot helyettesítő fűszernek használták.
ÉLETMÓDJA: Nyáron meleget, sok napsütést és lehetőleg nedves talajt igényel. Igen rossz, sziklás talajonis megél. Mérsékelten fagytűrő; a száraz hideget nem viseli el.
Rendszertani besorolása: Ország: Növények Törzs: Zárvatermők Osztály: Kétszikűek Rend: Mirtuszvirágúak Család: Mirtuszfélék Nemzetség:Mirtusz Faj: M. communis
KÖSSZÖNÖM A FIGYELMET