ÍRÁS-, KÖNYV- ÉS KÖNYVTÁRTÖRTÉNET INFORMATIKUS-KÖNYVTÁROS SZAK 2. ÓRA(3.témakör) kereszturi.jozsef@pecs-vk.hu

A „KÖNYV” FOGALMA ÉS FORMAVÁLTOZATAI AZ ÚJKORIG

az agyagtábla Az anyag meghatározta az írásmű megjelenési formáját, azaz a könyv alakját. Az ékírás anyaga az AGYAG. A sumérok kezdetben az ős-anyagokra: kőre, fára, bőrre rótták jeleiket ezek azonban ritkák, értelemszerűen drá-gák voltak. Ugyanakkor ren-delkezésükre állt az egykori tengerfenék talaja: az agyag. Az ókori keleti birodalmak (Babilon, Asszíria) írástudói puha agyaglapokba hegyes-re faragott pálcával írták az ékírás jeleit.

az agyagtábla

az agyagtábla Az írás közhasználatú esz-köze a kis alakú agyag-tábla volt. Nagysága 2,5×2 cm-től 37×22 cm-ig változott, vastagsága pedig átla-gosan 2,5 cm. Fából, nád-ból faragott vesszőket használtak…

az agyagtábla BIZONYÍTÉKOK: a farostok, szálkák ma is felfedezhető nyomai; a vastagabb jeleket egyszerre finom és éles írás váltja fel - az írnok meghegyezte elkopott szerszámát. alakjukat csak az agyagba való nyomódásból kikövetkeztetve tudjuk megállapítani: mai tollszár nagyságú, három- vagy négyhasábú, végükön derékszögben vagy ferdén elmetszett fapálcikák lehettek. Kezelésük nagy gyakorlatot kívánt…

az agyagtábla A mi sorvezetésünk szerint írtak, sűrű sorokban egymás alá, a táblák első és hátsó lapjára, sőt az oldalélekre is , az írás oly apró, hogy csak nagyítóval olvasható kényel-mesen. A teleírt tábla a napon száradt keményre… - ha megőrzésre szánták, kemencébe került s fekete vagy vörös színű cseréppé égették; - a befejezetlent nedves ronggyal tartották puhán. EZ VOLT AZ ÉKÍRÁS KÖNYVE.

az agyagtábla A könyv, annyi különálló táblából állt, amennyin a szöveg elfért. (Hosszú szöveg -> több tábla –> az első tábla kezdő szavai -> „őrszók” -> valamennyit sorszámmal látták el.) „Bekötéséről" is gondoskodni kellett… …a „kötés” kákából font kosár vagy agyagból égetett láda volt, (piszandub-girginakki), s hogy a finom írás meg ne sérüljön, a lapszél hosszában kör alakú lyukakat nyomtak az agyagba, s ezekbe apró, dugóforma fadarabokat illesztve, a táblákat egymás fölé rakták, mint kis polcokat. A ládákra, kosarakra ráírták a könyvek keresőszavát, s végül állványokra helyezték.

az agyagtábla Az agyagtechnika annyira uralkodóvá lett, hogy ezt használták a márványból, alabástromból, bazaltból faragott hengeres vagy prizmaformájú emlékoszlopokon is, sőt átvitték a szobrokra és domborművekre is. Az egyiptomiakkal ellentétben nem ismerték a monumentális írást, s ez furcsa ellentétet szül a tiszta, művészi formaérzékkel alkotott kőfaragványok és a rájuk rótt stílustalan írás között.

az agyagtábla A kevésbé fontos feljegyzé-sek tábláit csak kiszárították a napon, a hosszú időre megőrzendőket cseréppé égették. Ninive romjainak feltárása-kor sok ezer ilyen agyag-tábla került elő a babilóniai király, Assur-bán-apli (Kr. e. 668-626) könyvtárából. Az évezredek pusztításai elle-nére a könyvtár anyagának jelentős része ma is látható (és kutatható), a 22.000 táblát ma a British Múzeum őrzi.

a papirusz A görögök és a rómaiak írás-művelésén az egyiptomi örökség uralkodik. Ennek alapanyaga a papirusz. A szó eredete nem teljesen tisztázott: pa-p-iur: "az, ami a Nílusé", (Várkonyi) kopt eredetű = folyami nö-vény (Bondi) a fáraóé szóból ered (Chris-tensen) elsõdleges jelentése a papi-rusz növényre vonatkozik (Vergote)

a papirusz Az egyiptomiak évezredeken át sokat írtak, s e sok íráshoz töméntelen papirusz kellett. Gyártásának módja hamarosan elérte az akkori technika legmagasabb fokát, s attól fogva mit sem változott. Mennyiségben azonban egyre növekedett a termelés, s minthogy a papirusztekercs a görög-római világban a könyv egyetemes formája lett, az „egész világot” Egyiptom látta el íróanyaggal, a pergamenkönyv „feltalálásáig”. A fáraók vámot róttak kivitelére, azaz állami monopóliummá tették. "Hogy emberek módjára élhetünk, s hogy utódaink jó emlékezetükben tartanak, azt mind az írásmegőrző anyagoknak köszönhetjük." - írja idősebb Plinius. Az ő feljegyzéseiből ismerjük a papirusz különböző minőségeit is:

a papirusz Legkiválóbb a hieraticus (vallási tartalmú könyvek számára használták)később az Augustus nevet adták neki, Lívia papír (a császár felesége nevéről)… … így a hieraticus megjelölés a harmadik minőségű papíré lett. Az amphitheatrica nevű (a készítő üzem elhelyezése alapján). Ezt a papírt vette át Rómában Fannius műhelye, ahol bizonyos eljárással vékonyabbá tették, ezáltal a legjobb fajták egyikét nyerték… … s e férfiú nevével jelölték (fannia). Hozzá legközelebb áll a saiticus papír, a városról, ahol a legtöbbet állították elő. Végül a taeneoticus papírt a kereskedők az írópapír és egyéb áruk csomagolására használták.

a papirusz Legnagyobb hátránya: nem volt időálló. A korabeli szer-zők megjegyzéseiből kiol-vasható, hogy egy-egy né-hányszáz éves tekercs már becses ritkaságnak számí-tott, és állandó a panasz az anyag romlékonysága miatt. Ez az oka annak, hogy aránylag nagyon kevés pa-pirusz maradt reánk még a görög-római időkből is, sőt e korból viszonylag még ke-vesebb, mint a dinasztiák idejéből. (Utóbbiakat meg-védte a száraz klíma és a homok. ) .

a papirusz A görögök és a rómaiak óriási méretű tekercskönyv termeléséből alig maradt valami, míg az egyiptomi sírok kitűnő konzerváló kamráknak bizonyultak, mert a múmiákat kiselejtezett s összeragasztott papírusz-szalagokba pólyázták és gipsszel bevonták. Ezekből számos történelmi értékű dokumentumra tett szert a tudomány, noha a szövegek javarésze vallási jellegű. (Példa: Aiszkhülosz elveszettnek hitt, trójai témájú tragédiáját 2003-ban(!), múmiapólyaként találták meg – bemutatására sort is kerítettek.)

a papirusz Halottak Könyve: A halottakat üdvösségük, másvilági vándorlásuk biztosítására szent iratokkal látták el, s ezek főforrása volt. Első szövegét Kr. e. 1500-ból ismerjük, de eredete természetesen jóval régebbi, az írott történelem előtti idők homályába vész. Tartalma, szövege egyre konvencionálisabbá vált, s végül a papok úgyszólván iparszerűen állították elő, üresen hagyva a helyeket a halott neve számára.

a papirusz A legrégibb ismert egyiptomi tekercs kb. Kr. e. 2400-ból származik, holott ekkor már az írószerszám jegye egy év-ezred(!) óta írásjel volt. A legrégibb fennmaradt görög papiruszok a Kr. e. 5. századból datálhatók

a papirusz A papiruszlevelek színén vízszintesen haladtak a rostok, a visszáján pedig függőlegesen. Eleinte közömbös volt, hogy melyik oldalára írnak, de Kr. e. 3. században használatba vett, hasított hegyű nádtollal már csak a színére írhattak, mert a verzó függőleges rostjain a tinta szétfreccsent volna. A papiruszra jól lehetett írni, nem volt nehéz anyag, könnyen szállíthatták, ezért az ókori népek szívesen használták. A tekercs vagyis a könyv írásának alapelve évezredeken át változatlan maradt. Minden könyvet egyetlen olyan hosszú tekercsre írtak, amekkorát a szöveg megkívánt. Még az alexandriai görög könyvtárban is akadtak 40-50 méter hosszú tekercsek, s az ilyenek kezelése, használata természetesen már nehézkes volt. (Kallimakhosz: „A nagy könyv nagy baj." )

a pergamen Alexandria és Pergamon vetélkedése… … s következménye: Egyiptom a papirusz kivitelét megtiltotta. A szállítmányok elmaradtak - a pergamoniak megfelelően kikészített állati bőröket kezdtek az írásra használni (ez az íráshordozó ezért viseli a város nevét.) Az alexandriai könyvtár sokáig versenytárs nélkül gyűjtötte a nagy tudósok és írók minden fellelhető eredeti kéziratát, és már több százezer tekercset halmozott fel, amikor Kr. e. 200 körül - megkezdte működését a pergamoni könyvtár. Ázsiában a bőrnek "irodalmi" múltja volt: a szamárról húzták le, s mivel a fejedelmek kedvelték, "királyi bőr" volt a neve.

a pergamen A pergamenipar fejlesztése és tökéletesítése II. Eume-nész (Kr. e. 197-159) nevéhez fűződik. A görög világ és a Közel-Kelet kereskedelme jórészt a Pergamont keresztülszelő karavánutakon bonyolódott le. A város rendkívüli mér-tékben meggazdagodott és uralkodója igyekezett felvá-sárolni a kéziratokat az alexandriai könyvtár elől, sőt nagyobb jövedelmek ígér-getésével a tudósokat is Per-gamonba csábítgatta.

a pergamen A kész pergament kezdetben a papiruszhoz hasonlóan gön-gyölítették. Előnye, hogy mindkét oldalára lehetett írni - szemben a papirusszal - és könnyen kezelhetõ. A pergamennek (latinul membrana) tehát, amely cserzetlenül kikészített állatbõr, mindkét oldalát gondosan előkészítették az írásra. A tekercs kezelése és tárolása azonban nehézkes volt. mindkét kezet igénybe vette: az egyik kéz az olvasás ütemében göngyölítette le (latinul evolvere) a tekercset,… … a másik kéz a már elolvasott részeket tüstént feltekerte (= volvere).

a pergamen A felgöngyölítést mindig a tekercs végével kezdték, tagolásával kapcsolatosan használatos a volumen és a tomus kifejezés is. (tanulmányaik során –pl. a dokumentumleírás tárgynál- mindkét szóval találkozni fognak majd) Az ókori tekercseken az írás mindig hasábosan és a hosszabb oldallal párhuzamos sorokban fut. A címet a tekercs végére írták, mert feltekerve ez került legbelülre, és leginkább itt volt védve a leszakadás vagy rongálódás ellen. Később a címet a tekercsek közötti eligazodás meggyorsítása végett a köldökre erősített táblácskákra írták. Ez készülhetett csontból vagy hártyából. A lapoknak (latinul index vagy sillybes) az volt a rendeltetésük, mint a mai könyvgerinceknek.

a pergamen A könyvnek ez a régi te-kercsformája még ma is használatos. A zsidók, régi hagyományaik alapján, Mó-zes öt könyvét pergamen tekercsek formájában őrzik, melyeket nagyon szép, sok-szor művészi értékű héber betűkkel írtak tele. Egy-egy ilyen tóratekercs Mózes öt könyvének teljes szövegét tartalmazza, ünnepi alkalmakkor ezekből olvas-nak fel részleteket.

a pergamen Annak, hogy a tekercsbőll kialakult a könyvforma, több oka is volt: 1.) Felismerték azt a nagy elõnyét, hogy mindkét oldalára lehetett írni. 2.) Amikor Egyiptomból ki akarták csempészni a tekercseket, sokkal könnyebben boldogultak, ha ezeket kiterítve egymás tetejére helyezték. Valószínűleg innen az ötlet az összefűzésre. 3.) A pergamenlapot félbe vagy négyrét hajtogatták, széleit azonos méretben egyenesre vágták (kvaterniók, kvinterniók).

a pergamen Ezek a pergamen-kódexek már erősen megközelítették a mai könyv alakját. A 4. és 5. század bizánci szerzetesei szívesen használták az egybefűzött pergamenlapokat, használatuk íráskor is és olvasáskor is sokkal kedvezőbb volt, mint a tekercseké. Bár a tekercsek mellett megjelentek a könyvalakú formák, azért ezek még nem tekinthetők kódexeknek. Nevezzük inkább pergamenkönyveknek. A kódex tehát eredetileg nem könyv, hanem viasztábla- illetve pergamenlap köteg.

a pergamen A palimpszesztus " ... törlöd a régi betût" - a pergamen jóval tartósabbnak bizonyult a papirusznál, nem foszladozott, mindkét oldalára írhattak, sõt az eredeti írást ismételt felhasználás végett ki istudták kaparni. Ez a pergamen egy különleges csoportja, a palimpszesztusz. Már felhasznált hártyák, melyekről az érdektelenné vagy ért-hetetlenné vált szövegeket lemosták illetve lesikálták, és így a drága íróanyagot újból hasznosították. Emiatt az ókori latin és görög irodalom számos emléke elpusztult.

a viasztábla A keresztény időszámítás kezdete előtti évtizedekre a membrana a használatból szinte teljesen kiszorította a papiruszt. A mindennapi feljegyzések céljára viasztáblát használ-tak. Ez volt a rómaiak no-tesze: vékony, 30-40 cm széles deszkalapok viasszal bevonva (latinul tabellae ce-ratae), ezekre írtak a stí-lussal, s ha már nem volt szükség az írásra, elsimí-tották (radere).

a viasztábla Hosszabb szövegekhez több táblácskát fűztek egybe a pe-remükön fúrt lyukakon áthú-zott zsinórral vagy kapocs-csal. Ha két táblát kapcsol-tak össze, akkor diptü-honnak nevezték. A szobrocska egy viasztáblát tartó ala- kot ábrázol, jobbra írószerszámok

a papír A papírt körülbelül kétezer évvel ezelőtt Kínában talál-ták fel. Növényi rostokból illetve rongyhulladékból vi-zes pépet készítettek, mely-ből egy selyemszitával merí-tettek. A víz a szitán át kicsorgott, a szálak pedig papírrá álltak össze.

a papír Ennek szilárdságát szárítás-sal, préseléssel, enyvezéssel jelentősen növelték, felületét simították, így olcsón, nagy mennyiségben készítettek írásra alkalmas anyagot. A papírgyártás titkát sokáig megőrizték, de a 7. század folyamán az arab seregek hódító háborúi során mégis eljutott a Közel-Keletre. Az arabok csak rongyhulladé-kot használtak a gyártáshoz - igen jó minőségű papírt tudtak előállítani. papírkészítő műhely

a papír Európában 1180-ban Fabrianoban, 1200-ban Bolognában már papírmalom működik. A viszonylag olcsó, jó minőségű, írásra kiválóan felhasználható papír hamar egyeduralkodóvá vált, kiszorította az addig írásra használt anyagokat. Egyedül a pergamen, mint nemes anyag tartotta a versenyt egy ideig. A kézzel másolt kódexek jelentős része pergamenre íródott, de a könyvnyomtatás feltalálásakor még egy ideig az igényesebb műveket - legalábbis a példányszám egy részében - pergamenre nyomtatták.

a papír Az ún. vízjelek (filigránok) segítségével állapítható meg a papír gyártási helye. A 13. század végétől a papírmalmok jelölték készítmé-nyeiket: az ún. merítőforma alján vízszintes vagy füg-gőleges drótokból álló háló volt. Erre forrasztották rá az illető papírmalom szintén drótból ké-szített jelvényét. A fonadéknak tetszés szerinti formát adtak, volt mérleg, ökörfej, korona, olló, csörgősipka, méhkas alakú stb. A fonadék helyén a papír áttetszőbb – ez a vízjel.

a középkor könyve használhatóak a más tételeknél feldolgozott tudnivalók is: például az 5. előadás 32-37. diáin lévő anyag, vagy: a gótikus és humanista íráskorszak, középkori könyvtárak, magyar írásbeliség kezdetei stb.

két lap a Képes Krónikából a középkor könyve két lap a Képes Krónikából

egy furcsa könyv