Pedagógiai antropológia és etika 2. A mitikus világkép Görögök. I.

Az előadásokban megvizsgált problémakörök Világkép → Emberkép (antropológia) → etika Műveltségkép → Az intézményes tudásátadás helyszínei

Görög városállamok

A tudásátadás görög modellje az írásos kultúra prototípusa (kialakulása: i. e. 6. századtól) görög ábécé = beszédhangok a korábbi írások közül a legegyszerűbb legdemokratikusabb (nem egy szakmai elit privilégiuma) a betűírás „diszciplinalizálja” a gondolkodást - a filozófia lehetőségét veti fel (elvontság) - a filológia lehetőségét veti fel (rendszerezés, halmazképzés) Egyedül a görög betűírás képes az elhangzott beszéd rövidítetlen és teljes visszaadására

- az értelmi ismétlések száma csökken a korábbi nyelvek írott szövegeihez képest Gilgames: 23,3 % Homérosz 14 % azaz: a gondolatrímekre egyre kisebb az igény A görög írás előmozdítja absztrakciós képességeket logika elvont gondolkodás Sajátosságai: a szóbeliséget magába fogadta a görögöknek nincsenek szent szövegeik (az a szóbeli hagyomány része maradt) a görögségben az írás használatához nem kell felhatalmazás

Antik görög tudásátörökítés (i. e. XIII-IV. sz.) általános jellemzői egyiptomi, babiloni, perzsa, zsidó előzmények asszimilálása, szintézise görög nevelés alapvető kérdése: hogyan lehet a gyerekből harmonikusan fejlett felnőttet formálni? erős, arányos fizikum + szép, jó iránt fogékony kalokagathia eszméje szakmai műveltség + általános műveltség (múzsai és gimnasztikai) az egész egyéniség formázása ("önzetlen műveltség")

A görög filozófusok etikai nézetei a/ Hérakleitosz ( i. e. 530 -470) b/ Démokritosz (i. e. 460 - 370) (Rousseau éleszti fel a tudását, majd Goethe) c/ szofisták (= a bölcsesség tanítói), i. e. V. század Thraszümakhosz Kalliklész Kükophron Prodikosz Diagorasz Gorgiasz Prótagorasz (i.e. 480 - 410) "minden dolog mértéke az ember" d/ Szókratész (i. e. 470 - 399) e/ Platón (i. e. 428 - 348) f/ Arisztotelész (i. e. 384 - 322)

Démokrítosz atomelméletet materialista rendszerré fejleszti pedagógiatörténeti jelentőségére Trencsényi-Waldapfel Imre mutat rá családról vallott ismeretei " Ha valaki azt kívánja, hogy legyen gyereke, akkor sokkal jobban teszi az én véleményem szerint, ha barátai közül választ ki valakit. Vagy a barátai gyerekei közül választ, és azt adoptálja. Mert akkor olyan gyereke lesz, amilyent akar. És aki erre alkalmasnak látszik, az fogja őt leginkább a természete szerint követni. És ez nagy különbség, mert lehetséges kedve szerint választani a sok közül. Olyant, amilyent éppen akar. Amilyenre éppen szüksége van. Ha pedig valakinek saját magától származnak gyerekei, ebben a dologban sokféle rizikó van, sokféle veszély. Mert hiszen szükséges, hogy amilyen gyereke születik, hát olyan gyermeket neveljen." nem akarja véletlennek kitenni a pedagógiai tevékenységét materialisták: a nevelés nem mindenható tevékenység a természetes tulajdonságoknak is jelentősége van a tanításnak is " Többen lesznek derék emberek az aszkészisz, a gyakorlás révén, mint pusztán természettől fogva."