A Kusán Birodalom, és Kelet-Turkesztán oázis-városai (Kr. e. 2. sz – Kr. u. V-VI. sz.) Birtalan Ágnes

Terminológia, nevek Ānanda Śāriputra Maudgalyāyana Subhūti bodhisattva bodhisattvayāna Avalokiteśvara (Guanyin) Maitreya Prajñāpāramitā Mahāsāṃghika Trikāya: dharmakāya (abszolut természet), samboghakāya (transzcendens természet), nirmaṇakāya (földi megjelenés)

Kiegészítő Irodalom Horváth Vera, Görög istenek Indiában. Gandhára művészete. Budapest, Akadémiai kiadó 1977. Miklós Pál, A tunhuangi Ezer Buddha Barlangtemplomok. Budapest, Magyar Helikon 1959. A képek forrása: saját gyűjtés (Longmen, Yungang), google képkereső

A Tarim medence 4-5. sz. a buddhizmus kiszorítása Indiából; a kereskedeli utak mentén eljut a Tarim medencébe. Oázisvárosok, városállamok a kereskedelmi utak mentén: északi út: Kashgar, Aksu, Kucha, Karashar, Turfan, Kocho; déli út: Kashgar, Yarkend, Khotan, Cherchen, Niya, Miran, Lou-lan, Tun-huang;

Khotan Alapítási legenda: Aśoka (Kr. e. 304–232) unokája Vijayasambhava és Vairocana (egy arhat, Maitreya inkarnációja) alapította Kr. e. 211-ben; Buddha-relikviákat hoztak ide. Forrás: pl. Hsuan-cang 7. sz. Khotanon át utazik vissza Indiába: 100 kolostor, 500 szerzetes, Mahāyāna követők; első emlékek 4. sz-ból származnak, nyelvük szanszkrit, saka, tohár (Khotán, Kocho); a déli úton karoshti és brahmi írás (7-9. század főleg Belső- és Közép-Ázsiában használják); varázsformulák: mantrák kínai fordításokból maradtak fenn; állami nyelve: é-ny indiai és saka; Kolostorok: az első kolostor 3. sz. (Hīnayāna); zarándokok;

Mahāsāṃghika iskola, Fordítóműhely: pl. Avataṃsaka Sūtra, Buddhabadra ford. (a Yogachara iskola és a Madhyamaka között); a Laṅkāvatāra Sūtra (kommentár a Prajñāpāramitāhoz, Tibetben és Mongóliában ma is az egyik legfontosabb); az Avataṃsaka: minden egylényegű, az elme nyugalma, tisztasága ( Japán, Kína, Hua yen); kánonikus Mahāyāna művek: Prajñāpāramitā (Mahāyāna szútra, a transzcendens tudás); Vajracchedika tartalmazza a Prajñāpāramitā tanítást (Kumārajīva kínai fordítása)

Kashgar Stratégiai pont, Khotanból térítik 143. Hīnayāna; Maitreya kultusz – nincs Amitābha kultusz Hsuan cang, Fa hien etc. kínai zarándokok; Hsuan-cang: Sarvāstivāda iskola, 10 ezer szerzetes, sok stūpa

Kucha Kr. u. 1. sz. megismeri a buddhizmust Kumārajīva (344-413) kínai fordítások Hīnayāna követők, a betelepült kínaiak Mahāyāna követők; Jātaka és Avadāna irodalom Damamūkonāmasūtra. Karashar (Agnideśa) Hīnayāna Kocho 400 körül virágzó Mahāyāna

Karashar (Agnideśa ) Hīnayāna Kocho 400 körül virágzó Mahāyāna buddhizmus Turfan Közép-iráni források, buddhizmus és manicheizmus; Tunhuang idp.bl.uk 4-14. századig épülnek a szentélyek és a barlangok; 1900 körül a taoista Wang Yuan-lu felfedezi a barlangokat és nagy mennyiségű kéziratot, tekercsképeket. Stein, Pelliot, Kozui felfedezései az 1900-as évek elejétől.

Az Északi Wei dinasztia (386-534) Belső-Ázsia központi területe, valószínűleg mongol eredetű dinasztia; kínai topa (kín. tuo-ba), török tabgacsd (tör. tabγač). A Buddhizmus államvallás; nagy hangsúlyt fektetnek a képzőművészetre: barlangszentélyek: Jünkang (kín. Yungang) Datong környékén, és Longmen „Sárkánykapu” Luoyang környékén. Longmen 493-tól 2345 barlang, 2800 felirat, 43 pagoda, 100,000 budhista ábrázolás; 30% Északi Wei, 60 % Tang, 10% más dinasztiák. Jünkang 460-525 Északi Wei, 252 barlang, 51,000 buddhista ábrázolás.

Yungang

Példa a dzsátaka irodalomból „Sudólagarni történetét ekképpen értsétek. Így hallottam egyszer. Egyszer, amikor a Győzve Tökéletesen Elmúlt (Buddha) Radzsagrag város a Kalandaka madarak kertjében Udma ligetében tartózkodott, a tiszteletreméltó Ánanda is vele volt. Ültéből felkelve köntösét megigazította, a földre térdelt, s kezét összetéve a Győzve Tökéletesen Elmúlthoz így szólt: „Oh, Győzve Tökéletesen Elmúlt, magyarázd el kegyesen nekem, hogy miért van az, hogy ez a Kaundinja és a több öt első szerzetes miért elsőként ízlelték meg a tanítás nektárját, rögtön azután, hogy a Győzve Tökéletesen Elmúlt a Tan kerekét megforgatta ezen a világon? A Győzve Tökéletesen Elmúlt így válaszolt: Oh, Ánanda, ez az öt szerzetes korábban elsőként evett az én húsomból, s talált nyugalmat, ezért most is ők ízlelhették meg a Tan nektárját és így megszabadultak. Ánanda így kérdezett: Oh, Győzve Tökéletesen Elmúlt, ez az öt szerzetes mit tett korábban, légy kegyes és mondd el! A Győzve Tökéletesen Elmúlt így válaszolt:

Réges régen, megszámlálhatatlan, elgondolhatatlan világkorszakokkal ezelőtt ezen a világon élt egy Sudólagarni nevezetű király. A világ nyolcvannégyezer fejedelemsége felett uralkodott. Egy jós megjövendölte, hogy az elkövetkező tizenkét évben nem fog eső esni. Amint a király ezt meghallotta, nagyon elkeseredett, s igen bánkódott. Ha tizenkét évig nem esik az eső, akkor a gabona sem nő, éhínség lesz! Mit tehetnék? Összehívta mind a fejedelmeket, a nemeseket, s megtanácskozták a dolgot. Ha számításba vesszük, hogy mennyi gabona van a raktárakban, s összevetjük az emberek számával, akkor ha tizenkét éven keresztül minden ember csak egy csésze gabonát kap naponta, akkor sem tart ki tizenkét évig. Valóban bekövetkezett az éhínség, sok ember meghalt, s a király mindegyre azon vívódott, hogy hogyan menthetné meg az emberek életét. A királynővel, a gyerekeivel és a kíséretével kimentek egy ligetbe. Egy tisztásra érkeztek, ahol a királynővel és a többiekkel együtt elaludtak. A király felébredt, s a négy világtáj felé meghajolva fogadalmat tett. Országomat nagy éhínség sújtja, már egyáltalán nincs élelem. Az éhezők helyett hadd áldozzam fel magamat! Meghalok, s halálom után hatalmas halként szülessek újjá. Mindenki hadd egyen jóllakásig a húsomból — kérlelte. Felmászott egy ha tetejére, majd leugrott, meg is halt menten.

Egy folyóban ötszáz mérföldes hatalmas hallá változva született újjá Egy folyóban ötszáz mérföldes hatalmas hallá változva született újjá. Abban az időben ott öt ács érkezett a folyó partjára, hogy fát szedjenek. Meglátták a nagy halat, s a hal emberi hangon így szólt hozzájuk: oh, ha éhesek vagytok, vágjatok csak a húsomból amennyit csak akartok, s ha jóllaktatok, vigyetek haza is, amennyit csak bírtok. Mivel ti esztek először a húsomból, majd az elkövetkezőkben, amikor megvilágosodott buddha leszek, ti lesztek az elsők, akik a tan táplálékát megízlelhetitek. Ti pedig mondjátok meg minden világbelinek, aki éhes, jöjjön és vegyen a húsomból. Az öt ács evett a húsából, majd a vidék népének hírt adtak a lehetőségről, s meghívták őket. A világbeli minden ember összegyűlt, vágott a húsból és megette. Amikor a hús az egyik oldalán elfogyott, akkor alulról újra nőtt, így fentről, lentről mindig újra nőtt. Tizenkét éven keresztül mindenki ezen a húson élt, s mindenkit hála és részvét töltött el a hal iránt. Amikor mind meghaltak, akik halból ettek, a magas istenek között születtek újjá.

Oh, Ánanda, az akkori hallá vált király magam voltam Oh, Ánanda, az akkori hallá vált király magam voltam. Azok pedig, akik először vágtak és ettek a húsomból, ez a Kaundinja és szerzetes társai, ők öten voltak. Azok pedig, akik őket követve ettek hal-húsomból, azok ma nyolcvanezer gyermekem, s követőim, akik tökéletesen megszabadultak. Régen nekik adtam először a húsomból, így megmentettem az életüket. Most is nekik mutattam be először a Tan tanításait, s a tan lényegével a három ártás tüzét eloltottam bennük. Ánanda és sok társa hittel hallgatta a Győzve Tökéletesen Elmúlt tanítását és örvendeztek rajta. Ez volt Sudólagarni király története, a huszonhetedik fejezet.

A Gyémántvágó szútra A Mahāyāna buddhizmus fontos szövege, amely röviden összefoglalja a Pradzsnyapáramita (szkr. Prajñapāramita)[1] tanításainak lényegét. Mindvégig nagyon népszerű volt mindazon országokban, ahol a buddhizmus meggyökeresedett. Éppen ezért igen sok változatban ismeretes, a nagy gyűjtemények számos kéziratos és fanyomatos változatát őrzik. Szanszkrit nyelvű változata a 4. század végén, az 5. század elején keletkezett. Kínában Kumārajīva[2] átültetésében vált ismertté, aki 344-ben született Kucsában, majd Kínába került, ahol 401 és 413 között Ch’ang-an-ban működött fordítóként. Fennmaradt khotani verziója is Kelet-Turkesztánból a 8-9. századból. Létezik japán, mandzsu, szogd, ujgur változata is. Természetesen számos tibeti fordítása is készült. [1] A „Túlpartra juttató bölcsesség” filozófiájának szent iratai. [2] IV. századi turkesztáni eredetű fordító, a kínai buddhizmus szent szövegeinek egyik első tolmácsolója.

További irodalom Agócs Tamás: Gyémánt áttörés. Budapest TKBF, 2000. Conze, E.: Buddhist Wisdom Books Containing the Diamond Sutra and the Heart Sutra. London 1958. Poppe, N.: An Oyrat Vajracchedikā Fragment from Turfan. In: CAJ VIII. pp. 170–178. Poppe, N.: The Diamond Sutra. Three Mongolian Versions of the Vajracchedikā Prajñāpāramitā Texts, Translations, Notes and Glossaries. (Asiatische Forschungen 35.) Wiesbaden, Otto Harrassowitz 1971. — Három V. változat átírása, fordítása, gazdag jegyzetekkel. Sárközi, A.: Toyin Guiši’s Mongol Vajracchedikā. In: AOH. XXVII. (1973) pp. 43–102.

A könyv Buddha és Szubuddhi között folyó párbeszéd formájában fejti ki a buddhizmus tanításait:

„Amikor a tiszteletreméltó Szubuddhi a bhagaván (szkr „Amikor a tiszteletreméltó Szubuddhi a bhagaván (szkr. bhagavān)[1] parancsához híven figyelt, a bhagaván a tiszteletreméltó Szubuddhinak kegyesen ezeket mondta: Oh, Szubuddhi, aki a bodhiszattvák igaz kocsijára felszállt így gondolkozik: ahány lény csak van az élők között, mind összegyűjtöttem. A tojásból születettet is, a méhből születettet is, a meleg nedvességből születettet is, a lótuszból születettet is, a testtel bírókat és a test nélkülieket, a gondolattelieket és a gondolat nélkülieket, a nem gondolkodókat és a gondolkodókat. Mindenféle eredetű lényt, amelyeket csak élőlénynek neveznek, valamennyiüket tökéletesen a nirvána közepére juttatom, s így a keserűségből maradéktalanul megszabadulnak. Jól gondold meg, akkor miért van az mégis, hogy ha a megszámlálhatatlan élőlény a keserűségből meg is szabadul, minden lény nem jut teljesen a nirvána közepére. Ha ilyen gondolat ébred a bodhiszattvákban az azért van, mert amikor bejutnak, az élőlényekre gondolna, s akkor még nem nevezhetők bodhiszattváknak. Kérdezed, hogy miért van ez? Azért van, mert ha az élőlényekre gondolnak, mikor belépnek, az életre gondolnak, amikor belépnek, a lényre gondolnak, amikor belépnek, akkor ezek még nem nevezhetők bodhiszattváknak. [1] Buddha egyik jelzője „szent. áldott”.

A bodhiszattvák, óh Szubuddhi, ugyancsak ne ragaszkodjanak anyagi dolgokhoz, adakozzanak. Semmihez se ragaszkodjanak, adakozzanak. A külső alakhoz ne ragaszkodjanak, adakozzanak. A hanghoz, az illathoz, az ízhez, a tapintáshoz, még a tanhoz se ragaszkodjanak, adakozzanak. Semmiképpen ne ragaszkodjanak a jelképes gondolatokhoz sem, adakozzanak. Hogy miért van ez? Óh, Szubuddhi, minden bodhiszattva ragaszkodás nélkül adakozott. Ha ennek az erénynek hatalmasságát elmondanám, óh Szubuddhi, ne jegyezd meg, mert nehéz.

Óh, Szubuddhi, erről mit gondolsz Óh, Szubuddhi, erről mit gondolsz? Gondolod, ha akkora, mint a keleti ég, könnyű megismerni? Szubuddhi szólt: Óh, Bhagaván, nem. A Bhagaván kegyesen szólt: Óh, Szubuddhi, s akkor könnyű-e megismerni, ha akkora, mint a keleti, déli, nyugati, északi, felső és alsó égtáj, mint a tíz világtáj? Szubuddhi alázatosan válaszolt: Oh, Bhagavān, nem. A bhagavān kegyesen szólt: Óh, Szubuddhi, akár az ég mérhetetlenségét, minden bodhiszattva adakozásának hatalmas erényét, nehéz megismerni. Ezért van az.”