Közeghozzáférési módszerek :

– Véletlen vezérlés: akkor a közeget elvileg bármelyik állomás használhatja, de a használat elõtt meg kell gyõzõdnie arról, hogy a közeg más állomás által nem használt. – Osztott vezérlés: ebben az esetben egy idõpontban mindig csak egy állomásnak van joga adatátvitelre, és ez a jog halad állomásról-állomásra. – Központosított vezérlés: ilyenkor van egy kitüntetett állomás, amely vezérli a hálózatot, engedélyezi az állomásokat. A többi állomásnak figyelnie kell, hogy mikor kapnak engedélyt a közeg használatára.

Véletlen közeghozzáférés

1.)Ütközés figyelés(CSMA/CD): A módszer angol elnevezése: Carrier Sense Multiple Access with Collision Detection =CSMA/CD. Ennél a módszernél, mielőtt egy állomás adatokat küldene, elõször “belehallgat” a csatornába, hogy megtudja, hogy van-e éppen olyan állomás amelyik használja a csatornát. Ha a csatorna “csendes”, azaz egyik állomás sem használja, a “hallgatódzó” állomás elküldi az üzenetét. A vivõérzékelés (carrier sense) jelenti azt hogy az állomás adás elõtt belehallgat a csatornába. Az állomás által küldött üzenet a csatornán keresztül minden állomáshoz eljut, és véve az üzenetet a bennfoglalt cím alapján eldöntheti hogy az neki szólt (és ilyenkor feldolgozza), vagy pedig nem (és akkor eldobja). Ennél a módszernél természetesen előfordulhat olyan eset, amikor egyszerre két vagy több állomás akarja használni a közeget. Az adás közben — mivel közben a csatornán lévõ üzenetet veszi — el tudja dönteni, hogy az adott és a vett üzenetfolyam egyforma-e. Ha ezek különbözõk, akkor azt jelenti, hogy valaki más is “beszél”, azaz a küldött üzenet hibás, sérült. Ezt ütközésnek hívják, és ilyenkor az állomás megszakítja az üzenetküldést.

Az ütközés miatt kudarcot vallott állomások mindegyike az újabb adási kísérlet elõtt bizonyos, véletlenszerûen megválasztott ideig várakozik. Ezek az idõk a véletlenszerűség miatt eltérők, és a versengõ állomások következõ hozzáférési kísérlete során egy, a legrövidebb várakozási idejû fog tudni adni, mivel a többiek a várakozási idejük leteltével adás elõtt a csatornába belehallgatva azt már foglaltnak fogják érzékelni. Az e protokoll szerint mûködõ állomások a következõ három állapot valamelyikében lehetnek: versengés, átvitel, és tétlen állapot. Végiggondolva az eljárást, nyilvánvaló, hogy gyér forgalom esetén a közeghozzáférés nagyon gyors, mivel kevés állomás kíván a csatornán adni. Nagy hálózati forgalom esetén az átvitel lelassul, mivel a nagy csatorna terhelés miatt gyakoriak lesznek az ütközések. A széles körben elterjedt Ethernet hálózat ezt a módszert használja.

2.)Réselt gyűrű (slotted ring) A gyûrûn felfûzött állomások réseknek elnevezett rögzített hosszúságú kereteket adnak körbe. Minden résben van egy jelzõ (marker) amelyik jelzi a rés foglaltságát. Mivel a rés hossza állandó, az állomásnak az üzeneteit akkora darabokra kell vágnia, hogy azok elférjenek a résben (az állomáscímekkel, és egyéb kiegészítő információval együtt.) Ha egy állomáshoz egy nem foglalt (üres) rés érkezik, akkor az elhelyezi benne a saját adatait, és továbbadja az immár foglalt keretet. Természetesen az adatot elhelyező állomásnak a feladata a visszaérkezett keret kiürítése, azaz a foglaltságának a megszüntetése. Ha átviteli, vagy egyéb hibák miatt (pl. az állomás elromlik) ez nem történik meg, akkor ez a rés foglaltan tovább kering a gyűrűben. Ezért kijelölnek egy állomást, amely felügyelõi feladatot is ellát: ez figyeli, hogy van-e olyan rés, amely a gyûrûben nem jut alaphelyzetbe, és ha ilyen van, egy idõ múlva eltávolítja a gyûrûbõl.

3.)Regiszter beszúrásos gyûrû (register insertion ring) A gyûrû topológiájú hálózatoknál a másik alkalmazott eljárás a léptetõregiszter késleltetõ funkcióján túl, annak tárolási képességét is kihasználja. A hálózati illesztõben két regiszter: egy léptetõ- (shift- ) és egy tároló- regiszter található. A gyûrû indulásakor a mutató a léptetõ regiszter kezdõ pozíciójára mutat. Ahogy jönnek a bitek a hálózatról, a pointert mindig bitenként balra lépteti, azaz a gyûrûben lévõ biteket tárolja. Közben a keretben lévõ címet a beérkezett bitekbõl megállapítja. Ha nem az állomásnak szól, akkor a kapcsolón keresztül kezdi kiléptetni a biteket, miközben az újabb érkezõ bitek a mutató által jelölt helyre íródnak, amely a léptetés miatt mindig felszabadul. Ha a keret utolsó bitjei is beérkezett, akkor a maradékot még kilépteti és mutató ismét a kezdõ pozícióba kerül.

Ha a keret az állomásnak szólt, akkor a kapcsoló 2-es pozícióba kerülve nem engedi a keret kijutását, azaz kivonja a keretet a gyûrûbõl. Kivitel esetén az állomás által összeállított keret a KIMENETI TÁROLÓ REGISZTER-ben van. Kivitel csak akkor lehetséges, ha a az elõzõleg vett, és továbbadandó keret utolsó bitjét is már kitolta a BE-KIMENETI LÉPTETÕ REGISZTER-bõl a gyûrûre, és a regiszterben elegendõ hely van a kimeneti keret fogadására. Csak ekkor kerül a kimeneti kapcsoló a 3- as pozícióba, és kerül a regiszter tartalma bitenként a gyûrûre, a bemenettel szinkronban. Az új bemenet eközben gyûlik a felsõ regiszterben. Ha a kimeneti tároló regiszter kiürült, a kimeneti kapcsoló ismét az 1-es helyzetbe billen, folytatva a vett bitek küldését.

A módszer elõnye, hogy a gyûrû kisajátítást megakadályozza. Ha csak egy állomás aktív, akkor azonnal szinte állandóan adhat, ahogy ismét feltöltötte a kimeneti regiszterét. Ha azonban más állomás is használja a gyûrût, akkor a keretének elküldése után valószínûleg nem küldhet újabbat, mert a be-kimeneti regiszterében nem lesz elég hely.