Fejlődéselméletek, a neveléslélektan szemlélete

Pszichoszociális fejlődés – E. Erikson az életen át tartó fejlődés elmélete: mindennek ami fejlődik, van egy fejlődési alapterve az emberi lehetőségek kibontakozásának elmélete krízis: fordulópont, sorsdöntő esemény, válság az új szakasz beköszöntével

Elemi pszichoszociális modalitások 1. kapni, adni viszonzásul 2. megtartani, elengedni 3. létrehozni, valamivé válni 4. létrehozni, együtt létrehozni dolgokat 5. lenni valakinek, megosztania a létezést valakivel 6. elveszteni és megtalálni másokban magunkat 7. alkotni, gondoskodni 8. lenni, szembesülni a nemléttel

Az életciklus krízisei csecsemőkor (0-1): alapvető bizalom vagy bizalmatlanság kisgyermekkor (1-3): autonómia vagy kétely a játék kora (3-6): kezdeményezés vagy bűntudat iskoláskor (7-12): teljesítmény vagy kisebbrendűség

serdülőkor (13-18): identitás vagy szerepkonfúzió fiatal felnőttkor: intimitás vagy izoláció felnőttkor: alkotóképesség vagy stagnálás időskor: integritás vagy kétségbeesés

A pszichoszociális erő és a kapcsolatok tengelye bizalom vagy bizalmatlanság autonómia vagy kétely kezdeményezés vagy bűntudat teljesítmény vagy kisebbrendűség identitás vagy szerepkonfúzió intimitás vagy izoláció alkotás vagy stagnálás integritás vagy kétségbeesés remény – anyai személy akarat – szülői személyek szándék – család kompetencia – szomszédság, iskola hűség – kortárscsoportok szeretet – társ a barátságban gondoskodás – háztartás bölcsesség - emberiség

Az értelmi fejlődés szakaszai – J.Piaget biológiai gyökerek univerzális konstruktivista szemlélet organizáció és adaptáció, mint alapvető humán folyamatok az intellektuális folyamatok is egyensúlyteremtésre törekednek

Az alkalmazkodás részfolyamatai „séma” – a pszichológiai működés kognitív alapegysége, mentális konstruktum, mely az élőlényt az analóg körülmények közötti cselekvés modelljével látja el egyensúlyteremtés asszimiláció és akkomodáció révén asszimiláció: a bemenet szűrése és módosítása, hozzáigazítás a meglévő sémához akkomodáció: a belső séma módosulása, igazodása az új tapasztalathoz

Ekvilibráció: asszimiláció és akkomodáció huza-vona

Az életkori szakaszok 0-2 év: érzékszervi-mozgásos (szenzomotoros) szakasz 2-7 év: műveletek előtti (preoperacionális szakasz) 7-12 év: konkrét műveletek szakasza 12-17 év: formális műveletek szakasza

Szenzomotoros szakasz reflexsémák gyakorlása (0-1 hó) elsődleges cirkuláris reakciók (1-4 hó) másodlagos cirkuláris reakciók (4-8 hó) másodlagos cirkuláris reakciók koordinációja (8-12 hó) harmadlagos cirkuláris reakciók (12-18 hó) a szimbolikus reprezentáció kezdetei (18-24 hó)

Szenzomotoros szakasz az érzékelés és mozgás összerendezése elkülöníti önmagát másoktól és a külvilágtól tárgyállandóság kialakulása: a tárgy akkor is létezik, ha az nem hozzáférhető az érzékszervek számára

Preoperacionális szakasz még képtelenek a valódi mentális műveletek használatára szimbólumok használata : kép és szó egocentrizmus: képtelen elszakadni a saját nézőpontjától centrálás: egyetlen szempont figyelembe vétele az osztályozásnál a világkép jellemzői: animizmus, artificializmus, finalizmus, mágikus gondolkodás

Egocentrizmus a „három hegy” problémában

Konkrét műveletek szakasza a gondolkodást konkrét műveletek irányítják, a problémát a konkrét tapasztalatok általánosításával oldja meg decentrálás: több szempontot figyelembe vesz az osztályozásnál csökken az egocentrizmus ==> szabályjátékok megjelenése reverzibilitás, kiegyenlíthetőség

A mennyiség megmaradásának problémája

A formális gondolkodás szakasza „fejben” általánosít, hipotéziseket alkot és azokat ellenőrzi minden logikai kapcsolat módszeresen végiggondolható és ellenőrizhető tervszerű problémamegoldás, mentális manipuláció világnézeti problémák és egyetemes etikai elvek

Az értelmi fejlődés szakaszainak életkori eloszlása (Huitt, Hummel, 2003)

Az erkölcsi fejlődés Piaget elméletében a szabályok értelmezésének értelmi-logikai feltételei vannak 4-7 év – a szabály az idősebbek társas viselkedését példázza 7-10 év – a szabály idősebbektől származó sérthetetlen kinyilatkozás 4-10 év között a szabályok abszolútok és külső eredetűek a szándék és következmény összemosódik

kényszererkölcs együttműködés egyetlen, abszolút e. nézőpont a szabály megváltozhatatlan a vétek a következmény függvénye erkölcsileg elítélendő az, amit tiltanak az elkövetett vétek büntetést érdemel a kortárs agressziót a felnőtt bünteti a szabályokat be kell tartani, mert felnőttek alkották eltérő nézőpontok tudomása a szabály rugalmas a szándékot figyelembe kell venni a vétkesség megállapításánál erkölcsileg elítélendő az, ami sérti az együttműködést az elkövetőnek az legyen a sorsa, mint az áldozatnak az áldozat megtorolja az agressziót a szabályokat be kell tartani, mert tekintettel kell lenni egymás jogaira

Az erkölcsi fejlődés szakaszai – L. Kohlberg

Prekonvencionális szint Heteronóm erkölcs – szemléletmódja az univerzális erkölcsi realizmus, egy cselekedet „jósága” ugyanolyan valóságos, mint annak fizikai tulajdonságai Instrumentális erkölcs – minden embernek megvannak a maga érdekei ==> csereelv működik, jó az, ami összeegyeztethető az ön- és mások érdeke között

Konvencionális szint Az erkölcs személyközi normái – az emberek közti kölcsönös bizalom ==> egy harmadik személyű nézőpont az altruisztikus és proszociális viselkedés elvárása A társadalom rendszerére hivatkozó erkölcs – az egyén a társadalom egy általánosított tagjának a nézőpontját veszi át az egyéni érdek csak akkor fogadható el, ha összeegyeztethető a szociomorális egységgel a szabályrendszer fenntartása intézmények révén: jog, vallás, stb.

Posztkonvencionális szint Az emberi jogok és társadalmi jólét erkölcse – egyetemes jogok és erkölcsök – a törvények jók, ha védelmezik az alapvető emberi jogokat az alapvető jogokat a társadalom nem sértheti: egyenlőség, méltányosság, stb. Az egyetemessé tehető, megfordítható és megkövetelhető általános etikai elvekhez ragaszkodó erkölcs figyelembe kell venni az összes többi nézőpontot megfordíthatóság: más is ezt tenné, az én helyzetemben

A korszerű neveléslélektan szemlélete a) A gyógyítással szemben a prevencióra helyeződik a hangsúly. Abban a szakmai munkában, ahol a megelőzés válik hangsúlyossá, a nevelési tanácsadónak az a feladata, hogy minél korábban felismerje a keletkező tanulási vagy magatartási problémát. Ha idejekorán történik a probléma azonosítása, akkor kisebb erőfeszítéssel valósítható meg a korrekció. Más értelemben, de előrejelzésre van szükség a kiemelkedő tehetségek fejlesztése érdekében is.

A korszerű neveléslélektan szemlélete b) A gyerek vizsgálata során a nevelési szakember olyan diagnózis felállítására törekszik, amely egyaránt tartalmazza a gyerek erős oldalait és gyengeségeit, s javaslatokat tesz az intézményen belüli teendőkre. A problémák árnyaltabb diagnózisa és korai felismerése lehetővé teszi, hogy a gyerek az intézményben, az iskolán belül részesüljön megfelelő segítségnyújtásban, s csak nagyon kritikus esetben váljék szükségessé az iskolán kívüli mentálhigiénés intézménybe történő felvétele

A korszerű neveléslélektan szemlélete c) Az egyes gyerek megismerésén és foglalkozáson túl fontossá válik a gyerekcsoportok, az iskolai osztályok dinamikájának megismerése, valamint a pszichológiai alapon nyugvó csoportos fejlesztő programok kidolgozása. A hagyományos pszichológiai elméletekre épülő korrekciós programok egyedül a gyerek személyes múltjában vagy személyiségszerkezetében keresték a problematikus viselkedés okát, s ennek megfelelően a kétszemélyes terápiás kapcsolatra helyezték a hangsúlyt. Azonban az iskolai gyerekcsoportokban elfoglalt hátrányos pozíció is teljesítménybeli és magatartási problémák forrása lehet, s a segítségnyújtás egyik fajtáját képezheti, ha igyekszünk befolyásolni a gyerekcsoportokban uralkodó viszonyokat és normákat.

A korszerű neveléslélektan szemlélete d) A pedagógusokkal folytatott konzultáció. Célja, hogy a pedagógus ismeretei gyarapodjanak és ennek eredményeként saját maga végezze el a gyerekkel vagy a gyerekcsoporttal kapcsolatban a kívánatos korrekciót. A konzultáció tehát egy közvetett pszichológiai szolgáltatás, melynek során a pedagógus képzettebbé, magabiztosabbá és hatékonyabbá válik azokban a helyzetekben, amelyek korábban kritikusak voltak a számára. Egy ilyen szakmai kapcsolat nem attól válik produktívvá, hogy a pszichológus „megmondja” a tanácskérő személynek, mit kell tennie, hanem attól, hogy a közös problémamegoldó folyamatban mindketten új szempontokat tudnak kialakítani a nevelési helyzet befolyásolására.