A média viselkedése rendkívüli helyzetekben Funk József mk pv ezredes, főtanácsos Igazgató-helyettes

Az ember ösztönösen hinni szeretné, hogy őt elkerülik a válságok. Az utóbbi évtizedek tapasztalata azonban inkább azt mutatja, hogy a kisebb-nagyobb válságok életünk szerves részei.

A konfliktusok, válságok – rosszabb esetben katasztrófák – teremtette helyzetben megnő az információ szerepe, illetve hiányának negatív hatása. Megfigyelhetjük, hogy a közvélemény érzékenyebbé vált a válságok iránt, egyrészt mivel a sajtó már nem próbálja elhallgatni kozmetikázni mint korábban, másrészt sokkal többen szembesülnek vele. Miért is ?

A műholdak és a műsorszórók fejlődésével egyre több ember a különböző sajtótermékek, és a médiák tudósításain keresztül szerez tudomást és információt a világban és környezetében történt eseményekről.

Az emberek jelentős része csak a TV-n keresztül látja a történéseket, az eseményeket. Miért lényeges ez számunkra ?

Mert, hogy milyen benyomást tesznek rájuk a látottak, mi lesz a véleményük, hogyan ítélik meg a munkánkat, azt nagymértékben befolyásolják, hogy az ott lévő tudósító hogyan közelíti meg a történteket.

Ennek próbáltam utána járni, keresni-kutatni, elég szerény eredménnyel. A szakirodalom, a publikációk (amit találtam) konkrét események feldolgozásával foglalkoznak, azok is inkább politikai megközelítésből. Úgy gondolom ez nekünk nem igazán felel meg.

Próbáltam, hogy esetleg valahol lefektették ezeket az elveket találok erre vonatkozó konkrétumokat, így eljutottam a MUOSZ honlapjára, ahol találtam egy újságírói Etikai Kódexet, de ott is inkább általános meghatározásokat találtam.

Végül sikerült, két könyvet szereznem - Válság- (katasztrófa) kommunikáció tanulmányok és szemelvények /Petit Real Könyvkiadó Budapest, 1996/ - A PR, avagy a közönségkapcsolat alapjai hét leckében /Park Könyvkiadó, Budapest, 1993/ címmel, ezekből szemezgettem.

Egy pár kiragadott gondolat, megállapítás: Kővágó György: A válság- (katasztrófa) kommunikáció alapjai „A föld bármely sarkába másodpercek alatt eljut a pusztító földrengés, a tőzsdekrach, a terrortámadás közleménye. A pontatlan és torz hírek éppolyan gyorsan terjednek, mint a valós állítások. Napjainkban a világról szerzett ismereteink nagy része elektronikusan feldolgozott, géppel átadott információ. Ezek forrását igen nehéz ellenőrizni, tehát az emberiség biztonságérzete nagymértékben függ a médiaszerkesztők által közölt hírektől.”

Ezek után tegyük fel a kérdést magunknak. Mit várhatunk ? Mire készüljünk fel ? Első felindultságban a válasz: a lehető legrosszabbra. ( Ahogy Murphy mondja: „ A dolgok rosszabbodásának nincs határa” ) Nem elég, hogy megtörtént a baj, még odajön egy tudálékos újságíró is. Ezek után tegyük fel a kérdést magunknak. Mit várhatunk ? Mire készüljünk fel ? Első felindultságban a válasz: a lehető legrosszabbra. ( Ahogy Murphy mondja: „ A dolgok rosszabbodásának nincs határa” ) Nem elég, hogy megtörtént a baj, még odajön egy tudálékos újságíró is.

Miért írtam ezt a választ? Részben saját negatív tapasztalat, másrészt Claire Austin előzőekben jelzett könyvében találtam ezt az állítást „Köztudott, hogy az újságírók híre nem a legjobb. Az általános vélekedés szerint ……..többek között a leghőbb vágyuk, hogy valami jó kis sztorira tegyenek szert, s ha erről van szó, nem ismernek sem istent, sem embert. Nem érdekli őket, kit sértenek meg és hogyan, csak meglegyen az exkluzív interjú, a közlés kizárólagos joga.”

Az előző állításhoz egy személyes példa: Újságírók és TV tudósítók kísérése Tiszai árvíz

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az előző dián tett állítás, általánosítás igazságtalan, mert a riporterek többsége rendes és megbízható, pontosan szeretné közvetíteni a véleményeket, és értékeli az anyaggyűjtés során megszerzett kapcsolatokat. Gyakran a rovatvezetője bízza meg olyan feladattal, melyről keveset tud, és amelyhez nemigen ért. Ezért nekünk is - akik kapcsolatba kerülhetünk velük – nagyobb tolarenciát kell mutatnunk.

Itt szeretnék még egy Murphy idézetet felvillantani, ami esetleg segíthet bizonyos helyzetekben: „Minél előbb és minél részletesebben számolsz be egy rossz hírről, annál jobb” Elemezve ezt az idézetet mit értek én ez alatt. Ha a lehetőségekhez mérten minél előbb összegyűjtöm az információkat, minél alaposabban felkészülök, felelni tudok a hat M-es kérdésre: mi/ki, miért, mit, mikor, merre és miként, akkor jöhet a média képviselője, és én odaállhatok elé, mert valószínűleg először az én verziómat fogja hallani és közvetíteni. Így azt tudom elmondani amit én akarok közölni.

Természetesen ez akkor igaz, ha kellőképpen felkészültem, tudom mit akarok elmondani, és azt egyszerű szavakkal meg is tudom fogalmazni, meg vagyok róla győződve, hogy szakmailag tudom mit kell csinálni. Ezt nagyon lényegesnek és fontosnak tartom, mert különben, ha észreveszik rajtam, hogy bizonytalan vagyok akkor megmozdul a kisördög és jönnek a váratlan kapáskérdések.

Mit tegyünk, ha megtörtént a baj? Várjuk felkészülten a sajtót Járjunk utána a tényeknek Meg kell tudni mi is történt valójában ( Hat M-s kérdés) Tájékoztatni kell azokat a munkatársakat akiknek mindenről tudnia kell Döntsük el ki fog nyilatkozni (nem mindig jó, ha az első számú vezető nyilatkozik) korrigálási lehetőség Írjuk le melyik az a pár tény amit közölni kívánunk a sajtóval, gondoskodjunk róla, hogy akinek dolga lehet a sajtóval, az mindenki egyformán ismerje ezeket Készüljünk fel rá, hogy bármikor befuthatnak (munkaidőn túl is) Néha jobb, ha magunk keressük a sajtót.

Milyen legyen a nyilatkozó? Felkészült Magabiztos fellépés a sajtó képviselőivel szemben Higgadtság, azonnali válaszadási készség Tapintat Diplomáciai érzék Tekintély Külső megjelenésével is képviselje a céget Legyen mindig elérhető Felhasznált irodalom: Claire Ausztin A PR, vagy a közönségkapcsolat alapjai –hét leckében.

A mondandóm végére értem, üressé vált a tarsolyom ? Remélem sikerült valamit segíteni ebbe a cseppet sem könnyű feladatban, amit nem tanultunk, de bármikor belecseppenhetünk. Köszönöm a megtisztelő figyelmeteket