KÉTÁLLÁSÚ SZABÁLYOZÁS Készítette: Varga István VEGYÉSZETI-ÉLELMISZERIPARI KÖZÉPISKOLA CSÓKA varga.i@neobee.net
A kétállásos szabályozó a szabályozók közül a legegyszerűbb. Ott, ahol a szabályozóval szemben nem támasztanak különösebb követelményt (pontosság, a szabályozott jellemző állandó értéke stb.), nagyon gyakran alkalmazzák. Pl. hőmérséklet, folyadékszint, nyomás, áramlás stb. szabályozására.
Ilyen szabályozót találunk a hűtőszekrényekben, a vasalókban is. Ezekre a szabályozókra jellemző, hogy vagy be, vagy kikapcsolt állapotban vannak (on – off).
A holtidő Th annak az időtartamnak felel meg, amely a bemenőjel változása, és a kimenőjel változásának kezdete között eltelik.
Ekkor a szabályozott jellemző ΔXs-sel lépi túl az Xa alapjelet 2 pont. A Th holtidő elteltével az Xs szabályozott jellemző (a hőmérséklet) exponenciális görbe szerint növekszik, majd az alapjelnek megfelelően az 1 pontban a szabályozó kikapcsolja a fűtést. A hőmérséklet azonban tovább emelkedik, mert a kikapcsolás pillanatáig betáplált hőmennyiség hatása csak a Th holtidő elteltével szűnik meg. Ekkor a szabályozott jellemző ΔXs-sel lépi túl az Xa alapjelet 2 pont.
Ettől kezdve a hőmérséklet csökken, majd az alapjel elérésekor 3 pont a szabályozó bekapcsolja a fűtést, de a hőmérséklet tovább csökken, mert a bekapcsolás pillanatától kezdve a betáplált hőmennyiség hatása csak a Th holtidő elteltével jelentkezik. Ennek elteltével 4 pont kezd a hőmérséklet növekedni, majd a szabályozási folyamat ismétlődik.
A kétállású szabályozás működési elvéből következik, hogy a szabályozott jellemző az alapjellel megadott érték körül állandóan leng.