Szociális ügyek, tanulás és továbbtanulás az EU-ban Oktatás, képzés, továbbtanulás Társadalombiztosítás, szociális ügyek Győr november 30. Ponácz György Márk SAKK-tréner Kiemelt forrás: Forgács András: Tanulási lehetőségek az Európai Unióban. Európai Füzetek 7. – Szakmai összefoglaló a magyar csatlakozási tárgyalások lezárt fejezeteiből. Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemzô Központ és a Külügyminisztérium

Európai célok az oktatásban és a képzésben 2000 márciusában, Lisszabonban az Európai Unió állam- és kormányfői úgy döntöttek, hogy az Európai Uniónak 2010-re a világ legversenyképesebb, legdinamikusabban fejlődő, tudásalapú gazdasági térségévé kell válnia. A határozat egyik legfontosabb eleme az egész életen át tartó tanulás ösztönzése. Ez mutatja igazán, hogy nem csupán a fiatalokról van szó, hanem tulajdonképpen minden generációról. Az egész életen át tartó tanulás magában foglalja mind az úgynevezett formális (oktatási és szakképzési alapintézményekben – ide értve a főiskolákat és az egyetemeket – megvalósuló, rendszerint elismert bizonyítvánnyal, szakképesítéssel záruló), mind a nem-formális (például magántanfolyamokon, vagy munkahelyen történő), mind pedig az informális (a mindennapi élet során végzett, nem tudatos) tanulást, valamint e rendszerek koherens és szerves egymásra épülését. (Forrás: Tanulási lehetőségek az Európai Unióban)

A lisszaboni célok megvalósítása A tagállamok feladata, hogy saját fejlesztési céljaikkal összhangban cselekvési tervet dolgozzanak ki, konkrét lépéseket tegyenek a Tanács által elfogadott célkitűzések megvalósítása érdekében.

„Nyitott koordinációs módszer” A munkaprogram céljainak megvalósítása során a tagállamok közötti együttmûködés politikai, szakmai és jogi kerete a lisszaboni csúcson elfogadott nyitott koordinációs módszer, amelynek elemei:  célok közös meghatározása, munkaprogram,  jó gyakorlatok terjesztése, szakmapolitikai ajánlások megfogalmazása a folyamatban részt vevô országok számára,  mennyiségi és minôségi indikátorok kidolgozása,  nemzeti politikákra való alkalmazás lehetôségének vizsgálata, monitorozás,  közös értékelés, kölcsönös tanulási folyamat biztosítása.

Felsőoktatási modellek az Európai Unióban Az európai uniós országok oktatáspolitikája az egyes tagországok nemzeti hatáskörébe tartozik, sőt, föderatív államrendszereknél ez tartományi hatáskör is lehet. Ennek megfelelően, továbbá az eltérő hagyományok és fejlődési utak következtében nagyon sokszínű kép alakult ki Európa felsőoktatásában. A jelenleg működő 1065 EU felsőoktatási intézmény (488 egyetem, 385 főiskola, 142 politechnikum és 50 egyéb szervezet) ráadásul az autonómia lehetőségeiből adódóan is sokféle eltérő sajátossággal rendelkezik. Az EU elsősorban az együttműködés fontosságának hangsúlyozásával igyekszik terelni a felsőoktatási intézményeket a közösen megfogalmazott célok irányába. Három fő prioritást jelöltek meg a közös célok megvalósítása érdekében, melyek a következők: a hallgatói (és oktatói) mobilitás feltételeinek megteremtése, az élethosszig tartó tanulás és képzés, és az információs társadalom megvalósulása. E célkitűzések mellett minden intézmény fontos törekvése, hogy megtarthassa, sőt javíthassa pozícióit a felsőoktatás változó piacán. Ez a verseny új, a korábbinál hatékonyabb megoldásokat, modelleket eredményezett az elmúlt évtizedben. Az eltérő felsőoktatási rendszerek tanulmányozása sok Magyarországon is hasznosítható következtetés levonására ad lehetőséget. Ezek közül elsősorban a méret és struktúra szempontjából összehasonlítható országok felsőoktatási rendszerei és modelljei lehetnek tanulságosak. Az előadás elsősorban ilyen, főleg holland modellek bemutatására koncentrál, érintve a dinamikus változások fő kiváltó okait, adekvát szervezeti formáit, továbbá a tanuló régió koncepcióját. Forrás: Dr. Székely Csaba; Szent István Egyetem, Gödöllő -

Állampolgári jogok és kötelezettségek az Európai Unióban a tanulás területén 1992 óta a közösségi jog része a tanulás. (A Római Szerződésben még nem szerepelt.) 1993-ban szabaddá vált az Európai Unióban a tanulmányi célú mozgás. A migráns munkavállalók és vállalkozók számára a szabad mozgáshoz szükséges, hogy a gyermekeik számára biztosítsák a tanulási lehetőségeket. Ez számos vitát váltott ki a hatóságok között. De! Az Európai Bíróság döntései alapján egyértelmû, hogy a migráns munkavállaló gyermeke jogosult mindazon szociális juttatások, támogatások igénybevételére, amelyekben a befogadó ország tanulói részesülhetnek. (Tanszertámogatás, étkezés, stb.) Természetesen ez kizárólag az állami, önkormányzati fenntartású intézményekben vehető igénybe. A gyermekek számára biztosítani kell a befogadó ország egyik hivatalos nyelvének megismerését, illetve a hazája kultúrájának, történelmének megismerését. A migráns munkavállalók és vállalkozók illetve házastársaik jogosultak részt venni a szakmai át-és továbbképzésben, az egyenlő elbánás elvének érvényesítése mellett. A magyar migráns munkavállalókat a befogadó állam állampolgáraival azonos feltételekkel várják a fôiskolák, egyetemek. A befogadó ország állampolgárait megilletô szociális természetû juttatások, kedvezmények azonban csakis abban az esetben válnak hozzá férhetôkké, ha a választott tanulmányok és a feladott tevékenység természete között egyértelmûen kimutatható kapcsolódás van, illetve a migráns munkavállaló bizonyíthatóan nem csupán azért vállalt munkát, hogy tanulmányokat folytathasson. Kivétel: az álláshely önhibán kívüli elvesztése esetén az átképzés, új szakma elsajáítása is egyenlő elbánás mellett történik. (Forrás: Tanulási lehetőségek az Európai Unióban)

Tanulmányok folytatása a tagállamok felsőoktatási intézményeiben A nemzeti hovatartozás miatti megkülönböztetés tilalma alapelv! Mind a felvételi mind a fizetendő díjak esetében azonos elbánásban kell részesíteni a többi tagállamból érkezőket. A tanulással összefüggő folyamatok során is egyenlő elbánást kell biztosítani, például az óralátogatás, vizsgáztatás, könyvtárhasználat, sőt a kollégiumi férőhely igénybevétele terén is. Mindez azonban nem terjed ki az ösztöndíjra, diákhitelre és szociális ellátásokra. A magyar érettségi bizonyítványt elfogadják az Európai Unióban. A megfelelő szintű nyelvismeretet megkövetelheti a külföldi felsőoktatási intézmény, ezt nyelvvizsgával kell igazolni – ezek közül egyes nyelvvizsgatípusok hazánkban is letehetők. A tanulmányi célú tartózkodás idejére igényelt tartózkodási engedély megadásának feltétele a megélhetési források és betegbiztosítás meglétének bizonyítása. Ennek birtokában a diák közvetlen hozzátartozójának jogban áll munkát is vállalnia! A részképzés feltételeinek javítására és a hallgatói mobilitás ösztönzésére 1999-ben, Bolognában a tagállamok vállalták, hogy kialakítják az összehasonlítható, illetve kompatibilis, úgynevezett kétszintű képzési rendszert, valamint az egységes kreditrendszert. Ennek fontos eleme az ECTS, egy egységes elvek és kritériumok szerint kidolgozott kreditátvételi rendszer, amely biztosítja, hogy a külföldi vagy másik hazai intézményben megszerzett tudást, tantárgyi modult a hazai vagy más intézményben elismerjék. A felsőoktatási és a szakképzési terület mobilitási és együttműködési kezdeményezéseit főleg az alábbi kettő pályázati rendszer biztosítja: Socrates és Leonardo da Vinci. A diplomák és képzettségek elismertetését, akár tanulmányi, akár munkavállalási célból az adott célállam ún. NARIC értékelési központjai végzik, ilyen Magyarországon is működik. Ezen központok állítják ki a hivatalos igazolást a két államban megszerzett képzettség ekvivalenciájáról, azaz egyenértékűségéről. Hét szakma tekintetében (orvos, fogorvos, gyógyszerész, állatorvos, építész, ápolónő, szülésznő), az úgynevezett ágazati irányelvek alapján gyakorlatilag automatikus a szakképesítések elismerése. (Forrás: Tanulási lehetőségek az Európai Unióban)

Hangsúlyos szociális témák az Európai Unióban munkavállalók bármely EU tagállamban dolgozhatnak jog az igazságos javadalmazásra jog a jobb élet- és munkafeltételekre jog a szociális védelemre az egyes tagállamokban érvényes szabályok szerint szövetkezési szabadság, jog munkabértárgyalásokra jog a szakképzésre férfiak és nők egyenlő feltételekre vonatkozó joga a munkavállaló joga tanulásra, képzésre, részvételre a munkahelyét érintő döntésekben egészségvédelem, munkahelyi biztonság joga gyermek- és ifjúságvédelem idősek joga méltányos életszínvonalra hátrányos helyzetűek joga a társadalmi és foglalkozási beilleszkedésre

Európai munkavállalói jogok, különösen: 15 éves kor alatt tilos a munkavállalás. 18 éves kor alatt tilos a túlóra végzése. Felnőttek számára legalább 11 órának kell eltelnie a munka befejezése és újbóli elkezdése között. A munkavállalók kollektív szerződés köthetnek, amely rögzíti a munkavégzéssel, munkaidővel, kedvezményekkel, szabadsággal és próbaidővel kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket. Különleges egészségvédelmi és biztonsági intézkedéseket kell tenni a terhes és szoptató nők érdekében. Tilos diszkriminálni a nőket, anyákat és a gyermeknevelés után munkahelyre visszatérőket a helyzetük alapján.

Társadalombiztosítás, nyugdíj, idősek A közösségi munkavállalók és más tagállamban tanulmányokat folytatók, illetve közvetlen hozzátartozóik a társadalombiztosítóval kötött megállapodás alapján jogosultak egészségügyi ellátásra. A turisták számára speciális E111 formanyomtatvány kiváltása alapján jár külföldön az államilag finanszírozott egészségügyi ellátás. A közösségi munkavállalás 1 éven túl nyugdíj jogviszonyt eredményez, azaz a nyugdíjazáskor arányosan figyelembe veszik. A szociális rendszereket a tagállamok közösségi szinten koordinálják, de nem egységesítik. Az idősek kérhetik, hogy nyugdíjukat másik tagállamba utalják; joguk van másik tagállamban letelepedni, ha az állandó jövedelmük fedezi a megélhetést és a betegbiztosítást.

A szociális biztonsági rendszer koordinációját biztosító alapelvek a) Egyenlõ elbánás elve. Állampolgárságuktól függetlenül az Európai Unió és az Európai Gazdasági Térség országainak állampolgárai a tagállamok szociális biztonsági rendszereiben egyenlõ elbírálás alá tartoznak. Ez mind a jogosultságok, mind pedig a kötelezettségek szempontjából érvényesülõ szabály. b) Az egy tagállam joghatósága alá tartozás elve. Az alapelv célja, hogy kiküszöbölje az egyidejûleg fennálló többes biztosítási kötelezettség eseteit, valamint azt a nemkívánatos helyzetet, hogy valaki biztosítás nélkül maradjon. A koordinációs rendeletek szerint fõszabályként a munkavállalás helye szerinti tagállam szociális biztonsági jogszabályai alkalmazandók akkor is, ha a munkavállaló vagy önálló vállalkozó máshol rendelkezik lakóhellyel. Bizonyos személyi körben, illetve helyzetekben speciális szabályok irányadók. c) Az összeszámítás elve. Ez az érintett személy által szerzett biztosítási idõk összeadását jelenti. Vagyis az a tagállam, ahol az igényérvényesítésre sor kerül, köteles figyelembe venni a más tagállamban szerzett biztosítási idõt. d) Az ellátások exportálásának elve. Az elv biztosítja, hogy a jogosult az egyszer megszerzett és elismert jogosultságokat az Európai Unió és az EGT területén belül korlátozás nélkül élvezhesse. A szabályozás az Európai Unió 25 tagállamára és az EGT országokra (Svájc, Izland, Lichtenstein) terjed ki. [Forrás: dr. Pákozdi Ildikó (2002) Nyugdíj az Európai Unióban. Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma]

Köszönöm a figyelmet!